„Tanuljátok meg, mi a költő”

Tavaszi irodalmi gála a Vigadóban

A legnevesebbek közül való kortárs magyar írók, költők közreműködésével irodalmi beszélgetések, könyvbemutatók, versszínpadi előadás szerepelt az MMA Irodalmi Tagozata által szervezett gála műsorán, április 15-én, a Vigadóban.

Az est házigazdái, Kövesdi Zsuzsa és Marx András az üdvözlő szavak után átadták a színpadot a költészetnek: Marsall László, Ágh István, Lászlóffy Csaba, Kiss Anna, Tamás Menyhért, Kiss Benedek verseiből hallhattunk. A különböző költői világokba először Újhelyi Kinga és Rátóti Zoltán színművészek kalauzoltak. Rátóti Zoltán Marsall László Magyarnak lenni című versével indított. Ágh István Küldjél csomagot című, egyéni hangütésű verse következett – érdekes volt, mert ezt a verset az est folyamán később megzenésítve is meghallgathattuk, a Gryllus fivérek előadásában. Lászlóffy Csaba, Az az Y kromoszóma és Sejtek szonettje című műveit Újhelyi Kinga tolmácsolta. Szomorú aktualitása lett a Lászlóffy-verseknek, legtöbbünk itt az esten tudta meg a költő halálhírét; éppen e műsor előtt egy nappal hunyt el a József Attila-díjas kolozsvári költő, novellista, drámaíró. Ágh Istvánt idézték a megemlékezésben, aki így jellemezte nagyhatású pályatársát: „Egyetemes épületet emel, mikor a töredék dicseleg.” Az est résztvevői és a közönség egy perc néma felállással adózott Lászlóffy Csaba emlékének, és tisztelgett a határon túli irodalmat fémjelző életműve előtt. „Ez még a holt regék világa” – következett Kiss Anna verse, majd Újhelyi Kinga Tamás Menyhért: Az Ima asszony – Erdélyi Zsuzsannának ajánlott költeményét adta elő. Megkapó élmény volt, a színésznő, aki gyönyörűen énekel, sirató éneket szőtt a vers sorai közé. A költőtől a Székely szonett is elhangzott. Az emelkedett hangulatból Kiss Benedek Nyár esti delíriuma vitt köznapibb áhítatba.

A költemények után a nemrégiben sorozatban megjelent Közelképek írókról monográfiák bemutatására került sor. Az eddig megjelent öt kötet Marsall László, Kiss, Anna, Kiss Benedek, Albert Gábor és Temesi Ferenc életét és munkásságát mutatja be. Ács Margit Babérkoszorúval kitüntetett prózaíró, a sorozat szerkesztője elmondta, annak idején mennyire szerette az Arcok és vallomásokat, a szerény külsejű, de hasznos sorozatot, mert benne egy-egy életművet röviden és szemléletesen foglaltak össze. Szerinte sokkal többet jelentett, mint ma a Wikipédia, pedig túl sokkal több nem volt abban sem. Említette a Kortársaink sorozatot is, és a Kalligramnál megjelenő monográfiákat. Ám megritkultak a kismonográfiák irodalmi életünk meghatározó személyiségeiről, így elhatározták, hogy olyan alkotók életművéről indítanak sorozatot, akikről nem jelentek meg összefoglaló munkák, hiszen teljes pályaképben találkozni egy művel, és az egész irodalmi életben való helyét is megismeri egészen más, mint egy-egy mű által. Az Akadémiának ez az egyik legjobb vállalkozása a három év alatt –vélekedett, és úgy hiszi, alkalmas lesz a diákok, tanárok, bárki olvasó ember számára az életművekkel megismerkedni. Céljuk volt, hogy ha nem is tudományos, de szakmai szempontból is megállja a helyét mindegyik kötet.

Albert Gáborról a Sárkány és oktaéder című válogatott novelláskötet idején azt írta Ács Margit, hogy sokfelé indult, írt realista élménynovellát, készített szöveget szabad asszociációs mozaiktechnikával, allegorikus téziselbeszélést és történelmi kisregényt, lélektani portrét és szociográfiai mélyinterjút. „Valójában ez vagyok, amit Gáspár György ebben a könyvben megírt” – vette át a szót Albert Gábor, majd utalt arra, hogy valahogy úgy érzi magát, mint Illyés Gyula, aki egész életművét asztagrakásnak tekintette. Ez az asztag élettel teli búzakévékből épül, ő meg, mintha ott állna a közepében, kapja alulról a kévéket, és mind magasabbra rakva, egyre nagyobb területet lát be. Ő is valahogy így képzeli az életművét, avval a különbséggel, hogy ő az asztag aljáról egyre nehezebben tudja fölemelni a kévéket. Most ez a monográfia talán valami lépcsőt is ad, hogy fel lehessen menni erre az építményre. A nemzedéke és a magyarság identitását kereső moralista és filozófus Albert Gábor, egyszer kapott igazán labdát, az Új Magyarország főszerkesztőjeként, emellett az életművén dolgozhatott. Az Emelt fővel című szociográfiáját és a Kagylóhéjban című művét említették, ez utóbbi Kövesdi Zsuzsa jellemzése szerint „az élet enciklopédiája a halál mikroszkópján keresztül”. A szerző esszé-trilógiájának harmadik kötete várható a Könyvhétre. Temesi Ferenc mesterét, Ilia Mihályt idézte: egy élő író még megbízhatatlan irodalomtörténeti szempontból, elmozdul, újraírja, átírja a könyveit, újakat ír… Vasy Géza, a monográfia szerzője azzal is kezdi, hogy nem egy befejezett életművet elemez. Temesi most két regényen dolgozik, egy harmadik „osonkodik” és ír még egy darabot is. Saját nemzedéke elválaszthatatlan az életművétől, de ő a régebbi nemzedékekre is figyel, hiszen, mint mondta, egy láncszem vagyunk a folyamatban.

Tóth Erzsébet Babérkoszorú-díjas költő Kőrózsa című kötetéből készült nagysikerű előadás a közelmúltban, a Debreceni Csokonai Színházban – a Pesti Vigadó Sinkovits termében is bemutatták. Az énekelt verseket Újhelyi Kinga zenésítette meg, Lukács Miklós, a Magyar Művészetért díjjal kitüntetett cimbalomművész hangszerelte. Az előadásban Novák Csaba nagybőgős is csatlakozott a két művészhez. Fantasztikus élmény volt, ahogy Tóth Erzsébet Kőrózsája kivirágzott a színpadon! Az ünnepi előadáson a költőt is az est vendégei közt köszönthették.

A műsor második része Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos zenei betétjével kezdődött, Kányádi Sándor, Ferenczes István, illetve a gála kiváló költő vendégeinek verseit adták elő. Indítóként Kiss Anna vidám Öreglegényekje, majd Ferenczes Istvántól a Virágének csendült fel. Műsorukban a már említett Ágh István-vers is helyet kapott, befejezésként pedig Oláh János Bornemissza óta – magyar dalok című költeményét énekelték.

Folytatódott a költővendégekkel a beszélgetés. Oláh János Belső tükör – összegyűjtött versek című kötete a Széphalom Könyvműhelynél jelent meg. A kiadó, Mezey Katalin, a felesége, bírta rá, hogy a szanaszét kallódó verseiből egy kötetet összeállítson, ennek a fele most lát először napvilágot; például az első fejezet az Elérhetetlen föld címet viseli, amely a 16–25 éves koráig írt verseit tartalmazza. Utána megjelent négy kötete, de az utolsó kettő most látott napvilágot, e könyv egy-egy fejezeteként. Az elsőt nem volt hajlandó senki kiadni annak idején, a másik kettő azért nem jelent meg, mert kiadóvezetői elfoglaltsága miatt nem a saját művei kiadásával foglalatoskodott. Felesége kényszerítette rá, hogy végre képzelje magát szerzőnek és gyűjtse össze a verseit. Megtudtuk, hogy jelenleg egy regényt állít össze, régebbi írásait egészíti ki, erről annyit mesélt csak, hogy hosszú és bonyolult történet, a mélyén költészettel.

Ágh István azért örült a megzenésítésnek, mert visszatalál a vers az ősi állapotába. Ritkábban van olyan, hogy nem úgy sikerül, ahogy ő gondolta, például Csokonai A Reményhez című költeményére célzott, amelyet már a vers keletkezésekor megzenésítettek. Szerinte annak a kornak a kifejezése versben csodálatos, zenében neki nem tetszik. Ágh Istvánnak két kötetes Összegyűjtött versek című munkája a Nap Kiadónál jelent meg, olvasói pedig a Könyvhétre egy újabb verseskötetre számíthatnak tőle. Kiss Anna Gyolcs című kétkötetes munkájáról is szóltak, verstermésének gyűjteménye a Kortárs Kiadónál látott napvilágot. „Jó tudni, hogy megvan!” – vélekedett a szerző, aki nemzedékek költője, visszamegy a múltba és a tudatalattijában rezgő ősképeket komponálja a költeményeibe. Mostanában versnovellákat ír.

Az est utolsó részében a Rackajam, Ferenczi György egyik együttese lépett fel. Hogy kitüntetései közül csak egyet említsünk: 1993-ban elnyerte a világ legjobb szájharmonika játékosának járó díjat. A Rackajam rendszeresen választja a magyar költők verseit dalszövegül, hogy ezzel is népszerűsítsék a költők versbe szedett gondolatait és ezen keresztül a magyar irodalmat. Ferenczi elmesélte, hogy tíz éve zenésítenek meg verseket, régebben szórakozós rock and roll zenész volt, s ahogy változott az élete, komolyabb tartalmat kaptak a dolgai. Gryllus Dániel kérte fel, hogy Petőfi verseire írjon egy lemezt. Ezután kezdett el komolyabban verseket olvasni. „Hát az egy kincses barlang!” – lelkendezett. Szerinte, bár nem élnek Adyék, a pesti éjszaka igazán méltó a múlt század fordulójához, és ezért nagyon meg kell gondolni, hogy a megzenésített versek mellé a saját művekből melyek kerülnek a műsorba. A rock and roll forradalom korszakos zenéin nőtt föl, és csak húszévesen kezdett táncházba járni, aztán megtanult brácsázni is. A rock és a népzene, e két kultúra olvad össze a zenekar munkásságában. A versek óriási hatást gyakorolnak rájuk, régebbi, kortárs vagy a közelmúlt poétái egyaránt. Gérecz Attila Szökés eposzát például egy külön lemezre szeretnék megírni. Zenészként az a tapasztalata, hogy a magyar nyelv belső lüktetése szükségtelenné teszi, hogy ritmikát komponáljon; dallamot, harmóniát meg hangulatokat kell komponálni. Közönségük könnyen rezonál dalaikra. Mesélte, milyen jó érzés, amikor például Kiss Anna Fűszedő című versét 1500 torok visszhangozza! A Fűszedőt a Vigadóban is előadták, nem kevesebb sikerrel, mint ahogy Petőfi Sándortól a Nem ver meg engem az Isten és A magyar politikusokhoz című verseit is fergeteges előadásban hallhattuk. Ez utóbbi refrénje: „Tanuljátok meg, mi a költő, / És bánjatok szépen vele, / Tanuljátok meg, hogy a költő / Az istenség szent levele” – akár az est legfőbb üzenete is lehetne. A végére egy meglepetést is tartogatott a zenekar, az új dal éppen erre az estére készült el, s ez nem volt más, mint Kiss Annától a varázslatos Jár nyomomban két kicsi kígyó.