Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 3-5-8_perces_mes__k_utaz__shoz.jpg

 

Gajdó Ágnes

Örögdinnye, kistigrisek, piszkosszürke

gumiforgács

 

Emlékszem, gyerekkoromban, ha utaztunk valahova, s nagymamám is velünk tartott, mindig mesélt útközben. Zötyögött a Trabant, de mama rendíthetetlenül mondta és mondta – nem afféle tündérmeséket, hanem a saját élettörténetét, épp eléggé kalandos volt az is. Nagyon szerettem hallgatni, mert mama mindent olyan szépen fogalmazott meg, s mindig ugyanúgy beszélte el, akár ha könyvből olvasná. Sosem értettem, hogyan tudja egyformán felidézni az egyes epizódokat, de mindig sikerült neki. Az utazásairól is szólt, bár ritkán került sor arra, hogy világot lásson. Talán ő is tudta, hogy sokkal hamarabb odaérünk az úti célunkhoz így, mintha némán ültünk volna egymás mellett.

Ezért is jó, hogy a Pozsonyi Pagony megjelentette a 3–5–8 perces mesék utazáshoz és kalandozáshoz című kötetet, melyben tizenkilenc kortárs szerző utazós, kalandozós történetei olvashatók. A három–hat éves gyerekeknek ajánlott kiadványt Kismarty-Lechner Zita illusztrálta. A rajzok jól illenek a mesékhez, gyakran mintha önálló életre kelnének, s egy-egy sokszínű, rendkívül ötletes alkotásról akár újabb és újabb sztorikat is kitalálhatunk, persze a gyerekekkel közösen. A 61. oldalon látható képen például annyiféle jószág kukucskál, bujkál, csüng, vigyorog, hogy Berg Judit A rossz kistigrisek meséje mellé odakanyaríthatnánk egy másikat, amelyben a konok kígyó, a fekete sipkás maki és a narancssárga hasú arapapagáj a főhős. Tigrisek ebben is szerepelnének, csak ők hárman, és nem a fogócskát, kötélhúzást, hintázást és ugrókötelezést gyakorolnák, hanem, mondjuk, ultiznának.

A kisebbeknek szóló mesék erénye, hogy nincsenek tekervényes mondatok, ugyanakkor igen szépen szólal meg bennük a magyar nyelv, nemegyszer a nyelvi humor is tetten érhető. Marék Veronika Pukkancs anyója például rizst akar vacsorázni hallal, ami végül sikerül is, csak másképp, mint gondolnánk. Érdekes érzésekkel kell számolnunk, ha a csemetéinkkel közösen fedezzük fel például Mészöly Ágnes időgépének, Kertész Edina kalandvágyó macskalufijának vagy Stiglincz Milán örögdinnyéjének titkát, ugyanis némiképp újraélhetjük a gyerekkori élményeket. Az odaégett fasírt, gyerekek zsivajától folyton zsémbes, mogorva szomszéd bácsi, a reggelente hiába keresett, világgá ment jókedv vagy az „apa dolgozik, nem ér játszani” szituáció biztosan sokaknak ismerős. Ezek a történetek – ha nyitott lélekkel fogadjuk be őket – akár a gyerekkori sérelmeket is segítenek feldolgozni, más szemmel nézünk majd a környezetünkre és múltunkra. Legalábbis ezt tapasztaltam akkor, amikor Gimesi Dóra Felhőbárányát vagy Kertész Erzsi Levente papucsai, Wéber Anikó A kismadár tolla című meséjét olvastam. Újra és újra bebizonyosodott, hogy a gyerekek igenis rendkívül nyitottak minden újdonságra, és bölcsek, akár a spártai vének tanácsa. Ugyanakkor törékenyek is, tehát jól kell fogalmaznunk, hogy meg ne bántsuk érzékenységüket – akár ebben is segíthetnek a mesék, melyek egyszerre féleleműzők és töprengésre késztetők.

Bizonyos történetek a magyar irodalom korábbi alkotásaival kapcsolódnak össze szorosan, s a klasszikus vagy épp modern mesehagyományt folytatják. Dániel András Radírmeséjéről a Pom-Pomban szereplő Radírpók juthat eszünkbe, csak itt nincs Picur, aki megszelídítené, és jó útra térítené kedves szavakkal, még kedvesebb kérésekkel, kicsike kis hízelgéssel a rosszcsont radírozót, hát el is fogy szépen a végére. Nem marad más belőle, csak „egy kevés piszkosszürke gumiforgács”. Molnár T. Eszter meséje, A legkisebb királylány pedig Lázár Ervin, Békés Pál és Zalán Tibor „egyáltalánnemtipikus” mesehőseit idézheti eszünkbe, gondolva például Dömdödömre, A Bölcs Hiánypótló bátor, ám cseppet sem tökéletes figuráira (Venyige II.-re, a Pontos Időre) vagy a Királylányok második könyvében szereplő, nem mindig kecsesen és illendőn viselkedő leánykákra. A Huzelláriában élő Mici ugyanis mintha egyenes ági rokona volna Melisszának vagy Zillének: csak éppen őt a tréfa érdekli a leginkább. Meg is szökik otthonról, mondván, csak nem fog egész nap fegyelmezetten viselkedni, s tarisznyájában az ízletes, hamuban sült pizzatekerccsel eljut egy neonfényes nagyvárosba, ahol egy öreg anyóka (nem, nem a vasorrú bába!) üzletet ajánl neki. Hogy mit, nem árulom el, de egy biztos: a végén – mint a mesében – minden jóra fordul.

Mint minden antológiában, ebben is találunk kevésbé sikerült elbeszéléseket, elcsépelt poénokat, suta szófordulatokat, túl sablonos cselekménybonyolítást, de összességében igényesen, jól szerkesztett, gyerekbarát kötet a 3–5–8 perces mesék. Nemcsak utazáshoz ajánlom, hanem akár esti olvasmányul is, hogy aztán álmunkban tovább éljük az egyes kalandokat, s másnap vidáman, tettre készen és a világ legtürelmesebb, legmegértőbb anyukájaként/apukájaként ébredjünk. Ránk fér.

 

3–5–8 perces mesék utazáshoz és kalandozáshoz, szerk. Rét Viktória, ill. Kismarty-Lechner Zita, Pagony, Budapest, 2019, 120 oldal, 2990 Ft


 

Főoldal

 

 

2020. július 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Tóth Erzsébet verseiMarkó Béla verseiPapp Attila versei Kürti László versei
Prózák
Murányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonal
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA