Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 L__mpaolt___p__tty__s_n__ni__2_.jpg

 

Nagy Eszter

A nyargaló fantázia nénije

 

Észrevettétek már, hogy mennyi néni vesz körül minket? Nem viccelek, mindenütt ott vannak. És ahol felbukkannak, ott megállíthatatlanul teszik a dolgukat. Óvó néni, doktor néni, tanár néni, takarító néni, szomszéd néni, konyhás néni, tojásos néni, buszvezető néni, nagy néni, Frász néni, Bors néni… Mindegy is, hogy mi a specialitásuk, közös bennük a maguk körül teremtett egy négyzetméteres privát világ, melybe bejutva új dimenziók nyílnak meg bárkinek. Ugyanez bátran elmondható Lámpaoltó Pöttyös néniről, Kiss Noémi mesekönyvének címszereplőjéről is.

A szerző nyolc fejezeten át kalauzol Budapesten. A történetek Dodó és Amália, egy ikerpár szemén keresztül elevenednek meg. Ők azok, akiknek zuglói szobájába egy este, amikor sehogy sem akaródzik besötétedni, bezuhog egy pöttyös pongyolás, borzas néni, akinek macskaszőr és pók hullik a hajából. A zaklatott és kétségbeesett alakról kiderül, hogy az ő feladata este sötétet csinálni a városban, de aznap nem tud, mert sehol nem találja a kapcsolószekrénye kulcsát. Az ikrek kiötlik, hogy biztosan a gyerekbéka, Gülü nyúlta le, és felkapaszkodnak Pöttyös néni felhőjére, hogy visszaszerezzék azt. Ezzel kezdetét veszik közös kalandozásaik Budapest felett.

Az események meglehetősen hektikusan zakatolnak, akárcsak az őket lendületben tartó Pöttyös néni, akiről hamar világossá válik, hogy élemedett kora ellenére mi sem áll távolabb tőle, mint a kötögetés, sütizgetés. Nála még a palacsinta is „kész-passz, készen van”. Szinte állandó rohanásban van, mindent pikkpakk intéz, miközben váratlanul pár percre bebóbiskol menet közben. Semmiképpen sem tipikus nénike, noha annak számos státuszszimbólumával (pongyola, siránkozás, irgalmatlan mennyiségű macska) rendelkezik, ezek sem tompítják impulzív harsányságát.

Az állandó kapkodás a történetmesélés tempóját is meghatározza. Mintha egy izgatott gyerek egy levegővel mesélné el élete legizgalmasabb napját. Rövid, töredezett tőmondatok sorjáznak, jelzők villanak föl, indulatszavak visszhangoznak. Elsőre emiatt furcsa is lehet olvasni. Akadozós, rohanós, szeleburdi módon hol ide, hol oda kap. Ezen a ponton érdemes egy próbát tenni hangos felolvasással, mert ez a könyv kifejezetten erre van hangszerelve.

És lám, a töredezettségből ritmus lesz, a jelzők villanásai élénk belső képeket hívnak elő a hallgatóságban, amit a képregényszerű indulatszavak egyúttal ki is hangosítanak. Előbújik a költőiség, a nyelvi játékosság belendül, és a kapkodás zabolátlanul nyargaló fantáziává változik. Humora bátor, őszinte, gyermekien tabudöngető (pl. amikor kitárgyalják Pöttyös néni vulkán méretű cicije és a szoptatás összefüggéseit) és brutális (megpusziljunk-e egy frissen hánytatott varangyot vigasztalásképpen).

A négy szereplőn kívül emberi alakok legfeljebb utalásokban jelennek meg. A város ezzel szemben nem csupán a kalandok helyszínét jelenti, hanem köztereivel, titkaival, szobraival, titkos felfedeznivalóival egyetemben megelevenedik, és Pöttyös néni személyétől elválaszthatatlan karakterré növekedik. Ebbe a térbe csak az ikrek és Pöttyös néni meg Gülü béka tud belépni, az az egy-két pillanatra felbukkanó kívülálló karakter szemlátomást nem érzékeli maga körül a varázslat okozta változást. A két világ egymásra vetülését és tünékeny áttetszését bámulatosan pontosan adják vissza Nagy Norbert illusztrációi. A képek érzékeny finomsága, törékenysége megnyugtatóan hat a történet száguldozásában.

Az egyetlen, amit nem tudtam hova tenni, az Amália nyafogós természete. Miért? Ha már ikrek Dodóval, akkor miért csak ő nyafog, duzzog, szerencsétlenkedik. A női karakterek újragondolása idején (meg ettől függetlenül is), mi szükség lehet egy olyan figurára, aki kizárólag lemaradásban van testvéréhez képest. Más gyerek nincs a történetben, és egy bepörgött néni meg egy mohó gyerekbéka kívül esik a megmérettetés keretein. Sajnálom szegény Amáliát, mert esélyt sem kapott arra, hogy valami nagyon egyedi szerethetőt mutathasson magából. Pedig ennyiféle kalandban biztos lett volna erre lehetőség.

 

(Kiss Noémi: Lámpaoltó Pöttyös néni, Nagy Norbert rajzaival, Pozsonyi Pagony, 2018., 83 oldal, 3490 Ft)

2018. november 16.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját Serényen, Kelettől Nyugatig
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei Ungvári László Zsolt versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Múlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjéről
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA