Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

Kir__lyl__nyok_m__sodik_k__nyve.jpg

 

Gajdó Ágnes

 

Különös, édes szívdobbanások

 

Olykor bizony egy királylány is lehet szomorú. Sírdogál, mert egyedül érzi magát, főként, ha már nem él az édesanyja. Magányosan lógatja az orrát annak ellenére, hogy harminckilenc testvére ott muszog, szuszog, nyüzsög, viháncol, szaladgál, álmodozik, szépítkezik vagy épp morgolódik mellette, azaz a közvetlen közelében. Atyja, Habakuk király bármily figyelmes is, nem tud valamennyi leánya kedvére tenni, ráadásul az évek előrehaladtával lassabban jár-kel a palotában, s időnként a könnytó mellett búslakodik gyönyörű hitvese elvesztésén. Fájdalmát nem enyhíti az idő, s talán csak azért nem pusztul bele a bánatba, mert mindig történik valami az udvarban. A negyven királylány bizony bőven ad okot főfájásra, aggodalomra, de örömre, boldogságra is.

     Zalán Tibor különleges mesevilágot teremtett huszonkét évvel ezelőtt megjelent, Királylányok könyve című kötetében. Ki hallott már olyat, hogy egy királynak negyven lánya legyen? A Habakuk név ismerősen cseng a meseszerető olvasó fülében, de az már egyáltalán nem megszokott, hogy ilyen népes család éldegéljen a palotában. Szokatlan csavarral indul tehát a történet, s később sem csalódunk, sokkal inkább kapkodjuk a fejünket.

     Húsz királylánnyal ismerkedhetünk meg az első kötetben, húsz csodálatos vagy épp kevésbé csodálatos, de nagyon is szerethető teremtésről szól a nem mindennapi mese. Esthajnal, Rebeka, Ágnes, Hatiora, Gertrúd, Cilike, Veronika, Pitrikotty, Franciska, Ida, Gyopárka, Bella, Nusi, Éva, Ilona, Kispityer, Melani, Csilla, Judit, Sára története csak részben követi a népmesei hagyományokat, de épp ettől lesz igen izgalmas szellemi élményben részünk. Zalán Tibor meséiben is találkozhatunk három- és kilencfejű sárkánnyal, utálatos boszorkánnyal, furfangos szolgalegényekkel, szerepelnek a könyvben beszélő állatok, rettegett természeti jelenségek, elegáns urak és hölgyek, elvarázsolt királyfik, mégis egyedi és utánozhatatlan e varázsvilág. Fel-felbukkan egy-egy, a Grimm- vagy a magyar népmesékre emlékeztető motívum (az ördög három aranyhajszála, aranyalmafa), de ez cseppet sem zavaró, inkább jóleső érzéssel tölt el. Az író magabiztos nyelvhasználata, a megszokottól eltérő összetett hasonlatai, művészi metaforái, zseniális nyelvi leleményei üdítően hatnak, ráadásul a cselekményszövésben is nemegyszer találunk meghökkentő-kacagtató elemeket. Mindig történik valami váratlan, egyetlen pillanatig sem unatkozunk. Gyakran olyan szereplő lesz a megmentő hős, akire egyáltalán nem számítunk. Például egy cseppet sem barátságos nagy fekete pók: „Nekem nincsen szívem, tehát nem szánlak benneteket. De a nyugalmat szeretem. Mióta ez a nagy böhöm állatmadár ideköltöztette a cédrus tetejére a lányodat, azóta egyfolytában harangoztok. Ti idelent, a lány meg odafönt. Napok óta szemernyit sem alszom miattatok.” (Királylányok könyve, 62.) Hogy mit tett a mogorva nyolclábú, kiderül Gyopárka történetéből. (Érdekesség, hogy a pókok Boglárka kisasszony történetében is igen fontos szerepet játszanak majd…)

     A királylányok második könyvére több mint két évtizedet kellett várni. Az igényes, szép kiállítású kötet illusztrációit Metzing Eszter készítette, s a rajzok igazán illenek a szövegből kibontakozó sajátos mesevilághoz. Ezúttal a bevezető elmarad, rögvest a király legkisebb lányát, a babszem méretű Zille kisasszonyt üdvözölhetjük újdonsült ismerőseink között, akit testvérei Mütyürű-Szütyürűnek csúfolnak, csak apja nevezi nagy kegyesen Zizinek. A Zalán-mesékben senki és semmi nem tökéletes, a királykisasszonyoknak is akad valami hibájuk, fogyatékosságuk. Zille aprócska, Zsófi sértődékeny, Melissza melléissza a kakaót, Krisztina mindentől megriad, Jolán hajkoronája dús és loboncos, Gabi pedig nem akar lány lenni, a palotabeli fiúkkal barátkozik, nadrágban és bocskorban jár, haját rövidre nyíratja az udvari fodrásszal.

     Csupa ismerős tulajdonság, a többgyerekes családokban, nagyobb gyerekközösségekben gyakran előforduló konfliktushelyzet tárul elénk a kötet lapjain: féltékenység, irigység, cselszövés, kirekesztettség, nagyravágyás. Zalán Tibor jó pedagógiai érzékkel kezeli ezeket a nehezen megoldható szituációkat, s a legkényesebb zűrzavarból is erőt adó, példaértékű megoldással „húzza ki” szereplőit. S ha már a szereplőkről szó esik: igencsak változatos lenne a színlap, ha egy vállalkozó kedvű, nagy adag kreativitással és humorérzékkel megáldott rendező színre vinné ezeket a történeteket. Az agresszív kismalac majdnem csak kulcsfigura Melissza meséjében, de fontos szereplő a „vörös kakas”, a „böhöm nagy buta róka”, a „gyámoltalan gyáva sunyi farkas”, a Nagy Hegyi Szellem vagy „Nagy Láng, a lidércek birodalmának választott ura” is. Csupa fura szerzet… S még nem beszéltünk a Hétrőfös manóról, Idő apóról, a bohóchallá változtatott királyfiról, az ablaktündérről, Ebiborzról és a táltosmadárról, a „jóságos Fűzfalaki apóról” vagy éppen egy igen termetesre megnőtt földigilisztáról…

     A Királylányok második könyve igazi csemege kicsinek és nagynak egyaránt. A figyelem egyetlen pillanatra sem lankadhat, ám cserébe minőségi meséket kapunk. Olyanokat, amelyek különös, édes szívdobbanások. Hinni és élni segítenek.

 

(Zalán Tibor: Királylányok második könyve, Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2017., 208 oldal, 3890 Ft)

 


 

Főoldal 

2018. április 17.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png