Nagy Eszter
Mennyi, de mennyi minden
Kiskoromban nyaraláskor rongyosra olvastam a nagyanyámék sublótjára kitett Kincses Kalendáriumot. Volt abban minden, még ásványkígyó is, ahogy nagyanyám mondogatta. A nyári program szerves része volt a receptek, praktikus tanácsok kipróbálása, városi gyerekként így ismertem meg sok hagyományt, hasznos gyógy- és gyomnövényeket, horgászatot, különös szokásokat. Ha valami a Kalendáriumban is benne volt, akkor ahhoz a felnőttek is engedékenyebben álltak hozzá. A szabolcsi kis faluban éppen annyira fontos szereplője volt a mindennapoknak, mint a legfrissebb pletykák. Mindentudó házibarátként forgatták, segített eligazodni az háztáji teendők erdejében, érdekes természettudományos ismereteket közvetített, szórakoztatott, „éppenhogy tojást nem adott” (nagyanyám szerint).
Aztán eltelt pár évtized, és most már egy applikáció jegyzi be az okostelefonomról elérhető naptáramba, hogy mikor jönnek a Perszeidák…
Így, amikor belelapoztam Molnár Krisztina Rita legfrissebb Maléna-könyvébe, az egyszerre volt melengetően ismerős – és nagyon távoli. Megmondom őszintén, voltak kétségeim a különös formaválasztással kapcsolatban. Vajon mit mondhat ez a „mai gyerekeknek”? Megtalálja őket egyáltalán? Vagy a szülői nosztalgia fogja először levenni a polcról? Akárhogy is, mindenképp érdemes felütni a könyvet, mert egy bájosan rabul ejtő világra nyílnak a lapjai. A Derűs hétköznapok hónapról hónapra halad végig az éven, a már megszokott rövid történetek és a közéjük beszúrt praktikus ismeretek között kanyarogva. Nincs valódi cselekménye. A bejegyzések egy-egy átlagos napot örökítenek meg, amikor nem történik semmi rendkívüli. Vagyis ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Történnek nagyon is fontos dolgok, például kistesó születése, de ezek a háttérben maradnak, a szövetét adják annak a vászonnak, amire maguk az események felfestődnek. A plasztikusan megírt képeken megelevenedő jelenetek egyszerűségükben is idilliek, áthatja őket a természettel és annak változásaival való összhang. A főszereplő gyerekek életébe alig tud beszűrődni a felnőttek gondja-baja, hatással van rájuk, de nem határolja be őket. Világuk békés, végtelen és felfedezésre vár. A jelenetek dialógusaiból árad a szeretet, megértés, odafigyelés a másikra, miközben végig hiteles és természetes tud maradni. Ezek a beszélgetések teszik ki az epizódok nagy részét, miközben a festői leírásoknak köszönhetően a történetek sem vesztik el jelentőségüket vagy válnak statikussá. Ugyanakkor kétségtelen, hogy másképp telik az idő bejegyzéseken belül és közöttük. Az finoman kidolgozott nyelvezet mintha lelassítaná magát az olvasót is, lehetővé téve ezzel, hogy ugyanúgy elmerüljön a gyerekek időtlen szöszmötölésében, mint maguk a szereplők. A beszúrt receptek, szó- és szokásmagyarázatok újabb és újabb ablakot nyitnak a valóság rejtettebb zugaira. Kandírozott ibolya, csalánleves, mozaikkészítés, malomjáték és a többi mind-mind olyan időtöltés, ami bárki számára elérhető, de korántsem kézenfekvő. Felnőttként talán már nekünk sem jut magunktól eszünkbe, hogy egykoron gyerekként mennyi, de mennyi mindennel tudtuk mulatni az időt.
És mintha ez lenne a könyv küldetése is. Arra bátorít, hogy hagyjuk magunkat belefeledkezni azokba a tevékenységekbe, amelyek örömet okoznak, legyenek azok bármilyen apró-cseprő, átlagosnak tűnő dolgok. Mert ezek a mi személyes Fontos Dolgaink. És ha már sikerült őket a saját napjainkban megbújva felfedezni, akkor használjuk ki a lehetőséget, és jegyezzük be őket az üresen hagyott lapokra.
Molnár Krisztina Rita: Derűs hétköznapok. Kalendárium, Simonyi Cecília illusztrációival, Naphegy Kiadó, Budapest, 2017., 160 oldal, 3200 Ft
