Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 

A_v__z___sv__nye.jpg 

 

Lovász Andrea

 

Holott csobogással

 

Molnár Krisztina Rita kisregénye monológok sorozatából épül (ahogy a történések hátterében is folyamatosan cseveg a vízesés), Tamás (a tízéves kisfiú) és Eszter (az anyukája) mellett a lillafüredi vakáció több résztvevője is szót kap, köztük két különös beszélgető, Herman Ottó és József Attila szobra. Ők sok-sok éve „élnek” ugyanott, ám csak most, ebben a történetben találkoznak és barátkoznak össze. Ahogyan a főszereplők is igazából most találnak egymásra – Tamás ugyanis örökbe fogadott fia az anyukájának, akit csak itt és ekkor, a kettesben eltöltött napok után tud anyának szólítani. A magaslati levegő és a barlangterápia nemcsak az asztmát gyógyítja, de tisztává, könnyebbé tesz sok mindent, legfőképpen a hétköznapok mókuskerekeit is távolról szemlélni: „mint egy filmben. Elég nevetséges.”

A víz nemcsak csobogó háttérként vagy a történet fordulópontjának közegeként értékelődik fel, de a címben jelzett ösvény alakítójaként is, metaforikus szinten értelmezi a történteket: a folytonos változás, mozgás, alakulás után a meder megtalálása, a megnyugvás békéje is benne van, s az is, hogy ragyogóvá, fénylővé teszi mind a dolgokat. A szálloda londinere, aki barátként és megmentőként kap szerepet a történetben, mindjárt a legelején kimondja a kisregény tételmondatát: „Minden nap új nap.” Először az a kérdés adódik, hogy ki lehet-e, ki kell-e mondani expliciten elveket, igazságokat, akkor is, ha a szövegben értelemszerűen szereplőhöz, figurához kötött mindez, hiszen mégis a szerző döntésének eredménye, hogy kit és hogyan enged szóhoz jutni. Az igenlő válasz esetében pedig nem kis merészség szükséges hozzá, ugyanis pengeélen táncol a szerző: a személyesség felvállalásával, a megnyilatkozó lírai én könnyen érzelgős, „tanítóvá” válhat. Másodszor azért fontos mozzanat ez a direkt, közvetlen beszéd, a gondolatfolyamok verbalizálása, mert többirányúvá, többterűvé teszi az olvasást, eleve azzal, hogy folytonosan rákérdez a hős személyére. A beszélgető és sétáló szobrok, a kerítés fehér csigái, a barlang legendája, a csónakkaland, a „halak, sárkányok, sült krumpli” terrénumában elinduló gyerekbarátság, az „erdőkirály” és a „teliholdkirály” beszélgetése hozzák létre a kisregény mesés gyerekdimenzióit, azaz megteremtik a lehetőségét a gyerekkönyvként történő meghatározásnak. Innen olvasva pedig A víz ösvénye Tamás története, aki nemcsak meggyógyul, de (végre) anyát és barátot talál magának. Ám mindez legalább annyira Eszter története is, mint a fiáé – neki az anya-gyerek egymásra találáshoz magát kell lecsöndesítenie, s a megtalált „ösvényben” legalább annyira benne van az otthon maradt harmonikus család, az apával együtt, mint a messzi tisztáson megbújó „békebeli” kicsi ház, ahol vendégeskednek, s ahol meghalt barátnőjének, Tamás édesanyjának története is fénybe kerül.

Simonyi Cecília képekbe rejtett József Attila verssorai (hangsúlyosan a borítón címmel együtt szereplő Ringató) és a szereplők megjelenítéséből nyilvánvalóan adódó Kis herceg-áthallás csak megerősíti azt a, szövegileg is erőteljesen jelen levő lehetőséget, hogy A víz ösvényét mindvégig József Attila költészete és (horribile dictu!) sorsa felől olvashassuk: a Szinva patak partjától, a „hallgatag vermek” többszörösen jelentéssűrítő használatán keresztül, a vágyott harmónia kereséséig. Eszter és Tamás történetének megéléséhez a gyermekként elalvó, s gyermekként szeretetre vágyakozó költő önreflexiói, a versidézetek ugyanolyan fontosak, mint az egész könyv zárómondata, amelyik egy teljes egészében beidézett József Attila vers befejező sora is egyben: „ismeretlen kedvesünkkel hálunk ő az aki cirógatván figyelmeztet ha takarónk lassacskán lecsúszik.” Lehet ez, mondjuk, a víz keresett igazsága: a boldog csönd lehetősége.

 

(Molnár Krisztina Rita: Térforgó – A víz ösvénye, Simonyi Cecília illusztrációival, Alexandra Kiadó, 96 oldal, 2999 Ft.)

 

Molnár Krisztina Rita: Domanó haragja

Molnár Krisztina Rita: Vendégség

Molnár Krisztina Rita versei


Főoldal

2016. november 23.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA