Karácsonyra albumokat a Vivandrától! Avagy milyen gyerekkönyveket őrizgessünk felnőttként is a könyvespolcunkon? Révész Emese írása a Papírhajón.
Révész Emese
Portugál humor, francia harag
Idén a kiadók nemigen borzolják az olvasók idegeit képileg újszerű gyermekkönyvekkel. Akik mégis kitartanak amellett, hogy gyerekeik kezébe vizuálisan izgalmas, képileg friss szemléletű kötetet kívánnak adni, jól teszik, ha ezúttal a magyarul megjelent külföldi rajzolók munkái között keresgélnek. A fiatal, portugál grafikus, Catarina Sobral és a neves, francia illusztrátor, Rémi Courgeon könyvei ilyenek: grafikailag igényes albumok, amelyek életkortól függetlenül színvonalas alkotások, méltók arra, hogy felnőttként is őrizgessünk könyvespolcunkon azokat.
Nyelvészeti kérdésről sosem olvastam még szórakoztatóbb és kedvesebb könyvet, mint Catarina Sobral Asimpa című kötetét. Iskolai emlékeim szerint a nyelvtan az irodalom matematikája, s mint ilyen csupa szabály meg ráció, egyszóval olyan dolog, ami kényszert érez arra, hogy zablát kössön a történetekből kirajzó szavak áradó tengerére. Az asimpa ismeretlen kifejezésre egy tudós lel rá egy régi-régi szótárban, s mi nyomába szegődhetünk, mikor a szó mineműségének nyomozására indul. Várakozásaink ellenére a kötetet mégsem a szavak, hanem a képek uralják, méghozzá felszabadult humorral teli jelenetek.
Portugál születésű rajzolója Aveiroban design művészeteket tanult, de később belekóstolt a képgrafikába és az animációkészítésbe is. A különféle képalkotói hagyományok eredeti alkalmazása már első könyvén is érzékelhető volt: a 2011-ben megjelent Greve (Sztrájk) az avanatgárd montázs elvét ötvözte a szürrealizmus asszociatív gondolkodásával. E művéhez hasonlóan a többi alkotása is szerzői kötet, amelynek egyedi témaválasztása és jellegzetes képi világa egyaránt Sobral érdeme. Az első szakmai elismerést a 2012-ben megjelent Achimpa hozta meg számára, amelyet előbb a Portugál Írók Szövetsége választott az év legjobb gyermekkönyvévé, majd 2013-ban a Nemzetközi Képregény Fesztiválon (Amadora BD) a legjobb képeskönyv díját nyerte meg. Nemzetközi hírnevet Sobral a 2014-es Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásár fődíját követően szerzett.
A rangos elismerések is jelzik, hogy Catarina Sobral könyvei irodalmilag és képileg egyaránt rangos alkotások, könyvei a művészi igényű képeskönyvek legszebb hagyományát folytatják. Az Asimpa minden jelenete dupla oldalas (A3-as méretű) kép, önálló kompozíció, amelynek a szöveg vizuálisan csak kísérő eleme. Míg története az asimpa szó jelentése utáni nyomozásról szól, képeiben nincs semmi misztikum. Éppen ellenkezőleg Sobral világa felszabadultan humoros, játékos, bolondos. Stílusa a gyermekrajzok látásmódját, vonalvezetését ötvözi a hatvanas évek retro hangulatával. Előbbi különösen a térábrázolásokban, utóbbi pedig a karakterek karikaturisztikus vonásaiban érhető tetten. Ami ebből a különös koktélból kikerekedik, az egy lenyűgözően gazdag és önfeledt rajzi világ. Sobral legfőbb kifejező eszköze a grafikai vonal, ami gazdag változatossággal teríti be a képi felületeket, néhol a maga érzékeny magányában, másutt satírozott, áttetszőbb vagy tömöttebb felületeket hozva létre; általa kapnak textúrát a dolgok, csíkos, kockás, pöttyös vagy sakkmintás mustrába rendeződve. Mindeközben Sobral egy pillanatra sem esik ki a gyerekrajz stíluskarakteréből, mindvégig megőrzi a vonalrajz elemi egyszerűségét, világos beszédét. A rajzi vonalak áradását a felületek színes változatossága teszi még vonzóbbá: a színes ceruza, zsírkréta, néhol pedig a telített színfelületek izgalmas váltakozása. Könyvének van tehát egy tisztán absztrakt képi rétege, amely lehetővé teszi, hogy a néző-olvasó belefeledkezzen a rajzi gesztusok és színes formák sodró ritmusába.
Az a világ viszont, ami ebből a szőttesből kibontakozik, nagyon is konkrét és jelenvaló. Színterei a könyvtár, a lakás és a kisváros különféle nyilvános helyei. Szereplői pedig a tudós, s mindazok, akik a különös szó jelentését, pontosabban szófaji hovatartozását megfejteni igyekeznek. Komoly tudósok és komoly felnőttek mindahányan, akik tudományuk teljes hátországával állítanak valamit, aztán meg annak az ellenkezőjét, hogy végül teljesen összezavarodjanak. Sobral könyve ugyanis nem nyelvtani kézikönyv, ami szórakoztató módon vezet be a szófajok világába, éppen ellenkezőleg: halk ám kitartó lázadás a felnőttek komolykodó tudós világa ellen. Így kap jelentést választott naiv stílusa, amely a játékosság és humor eszközeivel figurázza ki az egész tudományoskodó felnőtt világot, hogy helyébe a művészi kifejezőerőt, a rajz ösztönösen felszabadult teremtő erejét állítsa.
A Vivandrát dicséri, hogy a kellőképp nagy méretű és jó minőségű nyomás teljes gazdagságában engedi láttatni Sobral gazdag grafikai eszköztárát. A Vivandra azok közé az elkötelezett kiadók közé tartozik, akik évek óta kitartóan hozzák el a magyar közönségnek az európai (elsősorban francia) gyerekkönyves illusztráció legjobbjait. Ők adták ki Charles Dutertre köteteit, Olivier Tallee Liza-könyveit, Pernilla Stafelt tabudöntögető félelem-köteteit, Laurent Moreau lenyűgözően szépséges születés-könyvét, vagy (ami talán legjobban jelzi merészségüket) a hagyományos mesét interaktívvá alakító Hervé Tullet formabontó műveit. Azon kevesek közé tartoznak, akik esetében a vásárló bizonyos lehet benne, hogy amit általuk kézhez kap, az gyermeke magas szintű művészi élvezetét szolgálja.
Az Asimpa után idei másik bevállalós könyvük, a most frissen boltokba került Botocska. Története a fejlődésregény jól ismert irodalmi sémáját követi, amelyben a gyenge és elesett hős elszánt kitartásának köszönhetően végül legyőzi saját magát és a megpróbáltatásokat, elnyerve így egy jobb élet lehetőségének jutalmát. Courgeon könyvének főhőse egy csonka család legkisebb gyermeke, apja és három bátyja mellett egyedüli lány. Önmegvalósító küzdelmét szociálisan és nemileg hátrányos helyzete nehezíti, hiszen gyenge lányként egy férfiak uralta családban kell helyt állnia. A történet elmesélhető lenne szívszorítóan realisztikus képek sorában, ám Courgeon erőssége épp a lendületes, lényegre törő rajz és expresszív színkezelés egyedi együttese. Szuggesztív kompozíciókkal, színpárosításokkal képes felvázolni a szituáció jellemző tereit, és a szereplők egymás közötti viszonyait, érzelmeit. Az első képen például a csigalépcsőn nehéz bevásárlókocsiját felfelé húzó kislányt látjuk, érzékeltetve napjainak monotonitását, a rá osztott házimunka fizikai nehézségét. A család lecsúszott társadalmi helyzetét nem annyira a tárgyi részletek, mint a színek érzékeltetik: így például a taxisofőrként gürcölő apa autójának belsejét uraló, deprimáló lila-fekete-kék színpárosítás. Courgeon nem köti konkrét időhöz vagy helyhez történetét, amely valahol a huszadik század végén játszódik. Ezt erősíti a hatvanas-hetvenes évek négyszínnyomásos nyomdatechnikáját idéző, a figurák kontúrjain olykor túlcsúszó, telített színfoltok használata. A képes oldalak hatásos, már-már filmes jellegű beállításai váltakoznak a szöveges oldalak emblematikus alakzataival. Utóbbiak egy-egy betűt formáznak, s befoglaló formájuk rendszerint utal a történés jellegzetes elemeire.
Courgeon kötetében a szöveg jobbára csak a tények alakulását ismerteti, a történések érzelmi telítettségét az illusztrációk közvetítik. Jelenetei kiválóan tükrözik a Botocska becenévre hallgató kislány változó érzelmi állapotát, a házimunkát rá lőcsölő bátyjai iránt felgyűlő haragját, majd kitartó küzdelmét azért, hogy bokszolóként sikert érjen el. Courgeon főhőse a legtöbb szituációban gyenge fizikumú, törékeny jelenség, aki csak valódi énjét kibontó zongorázás közben válik önmagával azonossá. Az edzőtermi jelenetekben erős expresszív beállításokat használ, ami leginkább első mérkőzésére vonuló kislány jelenetében erőteljes. A történet elejétől itt-ott felvillanó vörösek idővel egyértelműen a bokszoláshoz kötődnek, olyannyira, hogy a döntő győztes meccset Courgeon már csak egyetlen, elvont vörös színmezővel ábrázolja. Mindez azt sugallja, hogy a küzdelem lényege nem a fizikai harc, hanem az a belső lelki folyamatban, amelyen mindeközben a serdülő lány átesett. Ezt követően már csak egy képben villantja fel az anyává érett fiatal nőt, aki visszatalált az eredeti önmagát hordozó zongorához. A színek beszédes nyelvén azonban az egykori harc maradandó erejére utal az illusztrátor, mikor a kislányt, akit mindvégig kékes árnyalatú ruhákban mutatott, felnőttként a megélt ösztönöket, érzelmeket jelképező (a bokszhoz kötődő) vörös színű ruhában ábrázolja.
Botocska története nem hagyományos tündérmese, hőse mégis csodálatos átváltozáson megy keresztül. Napjaink szuperhőse ő, világát ennek megfelelően a képregények valóságához igazítja Courgeon, így kompozíciói hosszú időre bevésődnek a néző emlékezetébe.
Catarina Sobral: Asimpa – a titokzatos szó, ford. Urfi Péter, Vivandra Kft. , 2015, 40 oldal, 2900 Ft; Rémi Courgeon: Botocska, ford. Szabó T. Anna, Vivandra Kft. , 2015, 40 oldal, 2800 Ft)
