Mészöly Ágnes
Lemeztektonikai eszmefuttatás
egy igazi hős ürügyén
Kétféle tendencia feszül egymásnak a kortárs ifjúsági irodalomban, mint két ellentétes irányba mozgó kőzetlemez, s okoz gyűrődéseket a szakmai közbeszédben. Egyrészről az utóbbi időszakban egyre erősebb az (egykori) tabutémákat feldolgozó, kibeszélő, szennyeskiteregetős-csontvázkipakolós ifjúsági regényekre a kiadói kereslet (a 2015-ös Aranyvackor pályázat hívószava is „tabutémákról” szelídült „rázós ügyekre”), másrészről a kritika a didaxist, az ifjú olvasó kéretlen szépre-jóra oktatását tartja a szépirodalommal, mint olyannal, nehezen összeegyeztethetőnek.
A probléma bonyolult, és kényes, nagyon kényes. Hiszen nyilvánvaló, hogy a gyermekirodalom is szólhat (sőt, szólnia kell) húsbavágó témákról is, a kényszeres hepiendek és a naplementébe lovaglások kora már letűnt, ugyanakkor a jelenleg alkotó kortárs generáció számára tabukat jelentő, tisztázandó témák egyenesen túlbeszéltnek tűnhetnek a megcélzott olvasókorosztály számára. Nem mindegy az sem, hogy milyen minőségű szövegben manifesztálódik a szerzői szándék, hiszen az üzenet pontosan egy érzékeny, készen kapott válaszokat életkori sajátosságként fenntartásokkal kezelő korosztályhoz szól. Úgy kell adagolni, kikeverni, vegyíteni őszinteséget és tapintatot, külső és belső cselekményt, hogy az eredmény egy szépirodalmi szövegként is működőképes könyvnek tűnő tárgy legyen – ha nem így történik, írói jószándék ide vagy oda, az eredmény esetleg pont ellentétes lesz a szerzői intenciókkal.
Ezt nevezzük kihívásnak, ugyebár.
Szerencsére bőven találhatunk példákat arra, hogy e kényes recept alapján remekművek születnek. Ám a mindenkori bátor szerző időnként elbukik a küldetésen, még akkor is, ha ez a kudarc ritkán lesz szóbeszéd tárgya. Csinos paradoxonként egy új tabu van születőben: tabutémákat feszegető könyvet nem bírálunk nyilvánosan, ha megnyilatkozni muszáj, akkor kiemeljük a téma fontosságát, a szerző bátorságát, és elnézően hallgatunk a megvalósítás esetlegesen tragikus mivoltáról.
Luca Cognolato és Silvia del Francia regényét, melyet a Manó Könyvek A láthatatlan hős címmel jelentetett meg, szerencsére nem kell a fontos témát feldolgozó, de irodalmi szempontból tökéletes kudarcként értékelendő regények közé sorolnunk. De az olvasónak, főleg, ha esztétikai szempontból közelít, és úgy gondolja, hogy az irodalmi művek az úgynevezett üzeneteket legjobb hatásfokkal akkor közvetítik, ha maradandó olvasmányélményt jelentenek, lehet olyan érzése, hogy Giorgio Perlasca története megérdemelt volna valamivel ihletettebb feldolgozást is.
Maga a történet a história egyik legsötétebb időszakában, a Második Világháború utolsó hónapjaiban játszódik a Vörös Hadsereg által szorongatott Budapesten. Az olasz Perlasca, aki a spanyol polgárháborúban még Franco oldalán harcolt, a városban reked, és amikor végre esélye van elhagyni a biztonságosnak éppen nem nevezhető területet, az ittmaradás mellett dönt: friss spanyol állampolgárságát és diplomáciai sérthetetlenségét arra használja, hogy zsidó üldözötteket és védett házakban szorongó menekülteket mentsen meg a biztos halált jelentő deportálástól.
A regény narrációja harmadik személyű, ez lehetőséget ad az olvasónak, hogy több szereplő gondolataival is megismerkedjen, ugyanakkor nem könnyíti meg a főhőssel való azonosulást. Ezért kárpótol azonban minket az egyáltalán nem érzelgős hangnem – a háború borzalmai, emberek irracionális üldözése olvasása során a tárgyilagosság sokszor hatásosabb, mint az azonosulásra apelláló érzelmi manipuláció. A korrekt, világos mondatokat, mellyel a történetet vezeti az elbeszélő, csak néha törik meg olyan kiszólások, melyek megpróbálják eligazítani az olvasót a történésekben, vagy értelmezési mankókat kínálnak neki – de ezek a részletek kizökkentik, megakasztják a befogadási folyamatot.
A regény szereplői valós személyek, még a mellékszereplők neve és karaktere is ismerős lehet az olvasónak a történelemkönyvekből. Felbukkan Wallenberg és Gera, történelmi adatból létező személlyé válik Szálasi Ferenc. Ez, ismervén a történelemtanítás jelenlegi módszereit, döbbenetes lehet egy tizennégy éves olvasónak: ebben a regényben ugyanis éppen azt tapasztalja meg, hogy ami számára esetleg csak a holnapi felelés nyomasztó anyaga, néhány évtizeddel korábban élt kortársának húsbavágó, élet-halál kérdés lehetett.
Sajnos ugyanakkor nagyon keveset tudunk meg magáról Perlascáról. Pedig az ő személye hihetetlenül izgalmas: cselekedeteinek példaértéke megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor úgy lehetne igazán élő példa, ha a regény lapjain nem csak tettei, hanem ő maga is megelevenedne. Ha megtudhatnánk, hogy hogyan fordult a spanyol forradalmárok ellen harcoló intervenciósból zsidók ezreit megmentő hős, ha megérthetnénk, milyen belső folyamatok és külső megtapasztalások vezették el őt arra a pontra, ahol egyéni érdekeit és addigi meggyőződését feladva szembefordult a háború és a népirtás őrületével.
A láthatatlan hős, mint ahogy a hátsó borítón a kiadó ígéri, sokkal érdekesebb, mint egy száraz történelemkönyv. Emberivé, érthetővé és átélhetővé próbál tenni tizenkét éven felüliek számára egy olyan időszakot, mely értelemmel és humánummal fel nem fogható. Ám regényként nem közelíti meg azokat az igazán jelentős szerzők által alkotott igazán nagy műveket, melyeket joggal nevezhetünk „holokausztregényeknek”. Todero Anna színvonalas fordítása ellenére nem kelt igazán nagy hatást a megcélzott korú olvasóban (jelen sorok szerzőjének gyermeke például sokkal kevésbé rendült meg, mit jelen sorok szerzője elvárta volna).
Nyitva marad tehát a kérdés, hogy mennyire szerencsés az ismeretterjesztő és a regényirodalmat egymásba csúsztatni, hogy mennyire hatékony a problémaorientált, célzatos irodalom, hogy a szerzői intenció nemessége megbocsáthatóvá teszi-e a regény mint szöveg gyengeségeit.
Ám ezek a kérdések Giorgio Perlasca példaértékű emberségét és cselekedeteinek követendőségét nem érintik, ugyanúgy, ahogy azt sem, hogy ezekről a cselekedetekről igenis fontos, hogy minél több idős és fiatal értesüljön.
Luca Cognolato – Silvia del Francia: A láthatatlan hős. Egy igaz ember budapesti története, fordította: Todero Anna, Manó Könyvek, 2015, 200 oldal, 1990 Ft.
