Mészöly Ágnes
Rémek mindehol
Motoznak a szekrényben, dörmögnek a gázkazán tetején, szétugrálják a kertben az összegereblyézett őszi leveleket. Lapulnak a boltokban. A szupermarketben a konzervpiramis mögött, a könyvesboltban meg beköltöztek a könyvekbe.
Ott jó sötét van, legalább is akkor, mikor csukva van a könyv. Ha meg kinyitják, akkor hammm, hirtelen le lehet harapni a mit sem sejtő olvasó gyűrűsujját. Már ha nem elég óvatos szegény. Ám aki eleve rémes könyvet lapozgat, mondjuk a Rém a szobádbant Majoros Nórától, az Adamik-Hanga féle Bibedombi Szörnyhatározót vagy Dániel András ártatlan foglalkoztatónak tűnő könyvét (Mit keresett Jakab az ágy alatt?), az figyelmesebben közelít a lapok között megbúvó veszélyekhez.
Kérdés persze, hogy mi indítja az ártatlan gyermekeket Rémségekkel meg Szörnyűségekkel teli könyvek olvasására-lapozgatására. Már azon kívül, hogy ezt találták a karácsonyfa alatt, az anyukájuk vagy a tánti ezt vette nekik, azzal a titkolt vagy nem titkolt céllal, hogy a szorongó kiskorú megismerkedvén és szembenézvén a szörnyekkel, felülkerekedjen félelmein. (Egy másik univerzumban olyan anyukák és tántik is elképzelhetők, akik direkt azért ajándékoznak efféle könyveket, hogy a nem félős gyerek ezentúl jó sokat ijedezzen, és ne merjen egyedül belopózni a fáskamrába – de ez a lehetőség annyira rémes, hogy innentől inkább tudomást sem veszünk róla!). Mesekönyv felolvasva, félelmek elhessentve, probléma megoldva, slussz-passz!
A dolog sajnos nem ilyen egyszerű. Még akkor sem, ha a fent említett három képeskönyv mindegyike együtt és külön-külön is rémesen ötletes, félelmetesen eltalált és szörnyen humoros.
Dániel András Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) műve például (melyet a Pagony jelentetett meg, és már a kilométeres címe is nyomasztó), mint említettem, első ránézésre átlagos foglalkoztató könyvnek tűnhet. Második ránézésre kiderül róla, hogy foglalkoztatónak semmiképp sem átlagos, ugyanis a benne található feladatok sokkal több részképesség-területet megtornáztatnak, mint az efféle könyveknél megszokott. Van feladat vizuális sorkövetésre, elemi számlálásra, alak-háttér felismerésre, formaegyeztetésre, analitikus hallási figyelem fejlesztésére, sőt, még kreatív füllentésre is (ez utóbbi „próbát”, melyben a három nővér, Olga, Turbulencia és a kis Rudolf szépségét kell dicsérni, nevezhetnénk empátia erősítő és verbális önkifejezést fejlesztő feladatnak is, de a kreatív füllentés közelebb áll a valósághoz).
Harmadik ránézésre pedig nyilvánvalóvá válik, hogy ez a könyv zseniális. Nem véletlenül nyerte el a világhírű könyvszakértőtől, K. A. B. kisasszonytól a „Világ Legjobb Könyve” címet, és nem véletlenül került fel a K. G. fiatalúr által vezetett „Ezt Is El Fogom Olvasni A Gyerekemnek”-listára.
Az elismeréseket a szöveggel egyenértékű illusztrációnak is köszönheti a könyv. A Jakabot díszítő rajzok (szintén Dániel András munkái) bizarrnak is nevezhetők, mégsem csúsznak át abba a furcsa, túl innovatív minőségbe, amit csupán a modern képzőművészet szakavatott ismerői tudnak értékelni. A képek ráadásul annyira viccesek, és annyi lehetetlen, agyafúrt apróság van rajtuk, hogy még a konzervatívabb szemlélőket (azaz a szülőket) sem zavarják a háromszemű madarak vagy az ormányos denevérek – egyszerűen elvesznek a többi szeretnivaló őrültség között.
A könyv hangvétele – ezt már az olvasókkal szembeni magázódás is jelzi – egyszerre tiszteletteljes és mulatságos. A szerző nem bagatellizálja főhőse, Jakab félelmeit, de nem is nagyítja őket túlontúl: szolid tárgyilagossággal kezeli, és a történetben inkább a pozitív példát emeli ki („Jakab összeszedi minden bátorságát [...] és bemászik az ágy alá”). Az ifjú hős (a hős itt a szó nemesebbik értelmében) útja során szembe néz majdnem minden félelmével, és majdnem minden rémről kiderül, hogy nem is olyan emberevő, nem is olyan elfonnyasztó, nem is olyan ijesztgetős. Tanulságként tehát levonhatjuk, hogy a megismerés eloszlatja a félelmeket – szerencsére Dániel András sokkal többet tud gyerekről, irodalomról külön-külön és szóösszetételként is, minthogy bármi erre emlékeztetőt leírjon
A tudás hatalom, alkalmasint a szörnyek felett is – ezt hirdeti az Adamik-Hanga féle Bibedombi Szörnyhatározó, melyet a Cerkabella Könyvkiadó jóvoltából vehet kezébe a Nagyérdemű. Adamik Zsolt és Hanga Réka komolyan veszi a tájékoztatást: A-tól Z-ig szoros betűrendben sorakoznak a rémek (így a lexikonhasználatot is elsajátíthatja az ifjú olvasó). A mű tudományos jellegét (és persze az ironikust is) erősítik a dőlt betűvel szedett hivatkozások, a felhasznált irodalom jegyzéke, a lábjegyzetek és a hibajegyzék. Sőt! A Határozóhoz széthajtogatható térkép is tartozik (ahol nem tévedsz el, ott nem kell félned).
A szócikkek alaposan megismertetnek minket a különféle szörnyek anatómiájával és szokásrendszerével. Maga a szöveg azonban korántsem tudományosan száraz, sőt! Olyan élvezetes, hogy egyszerűen lehetetlen nem hangosan felolvasni, legalább részleteket, legalább önmagunknak. (Vagy mit sem sejtő idősebb családtagjainknak, akik, szakállasok lévén másnap így szólítják puszilásra az unokákat: tessék sorban állni, meg akarom etetni a Puszkapiszka Szurtörpémet!).
Hanga Réka illusztrációi egyszerre egzaktak és bűbájosak. A képek ebben a könyvben megmaradnak a szöveg kiegészítőinek, finomítják, árnyalják, vagy éppen fokozzák az egyes szócikkek hatását. Az illusztrátor természetesen – természettudományos műtől elvárhatóan – valódi ismeretterjesztésre törekszik, ezért hiteles(nek tűnő) forrásokat is felhasznál: valódi (na jó, nem) újságcikkeket, plakátokat, okiratokat.
Egészen más aspektusból szemléli a rémeket Majoros Nóra. Illetve nem, nem szemléli, a Rém a szobádban főszereplője ugyanis tényleg félelmetes. Annyira, hogy még az alkotója sem néz vele szívesen farkasszemet. Míg Dániel András és Adamik Zsolt szörnyeivel meg lehetett barátkozni vagy meg lehetett őket ismerni, Majoros Nóra Hrrgrrhúját csak elzavarhatjuk az ágyunk alól. Alaktalan és barátságtalan (bár, mint kiderül, valaha neki is voltak érzelmei). Valahogy úgy viszonyul a többiekhez, mint a Harry Potter mumusai a dementorokhoz: míg az előbbieket egy szimpla „Comiculissimus!” hatástalanítja, az utóbbiakat csak egy erős Patrónus üldözheti el.
A Móra Kiadó gondozásában megjelent képeskönyv nem kevésbé szellemes, de sokkal kevésbé vicces. Szabó Levente illusztrációi nem nélkülözik a könnyed ötleteket, sőt, a gegeket sem, és mégis tudnak nyomasztóak lenni, és Majoros Nóra szövegének is súlya van – annak ellenére, hogy helyenként kifejezetten humoros. Ám ebben a könyvben a szerző nem kedélyeskedik a rémekkel – és az olvasóval sem. Sokkal komolyabban veszi az egész szörnyesdit. Jól tudja, hogy vannak azok a szörnyek, amiket könnyedén elhessegethetünk némi szembenézéssel meg egy pár jó poénnal – de vannak sokkal makacsabb fajták.
És Majoros Nóra egy kifejezetten makacsról írt mesét. Monoton, egymásra épülő rövid mondatokkal mutatja be nekünk Hrrgrrhút (minden oldalpáron szigorúan egy aspektusból, többet ugyanis, félő, nem tudnának feldolgozni a gyengébb idegzetűek), egyszerű, olykor egyszavas kijelentésekkel fokozza a gyomorszorongatós félelmeket. Aztán, minden egyes végletekig feszített fokozás után egyetlen csattanós mondattal nyugalomra inti az olvasót: a rém is fél, a rém is szánalmas, a rém is magányos. Tényleg félelmetes. Hogy mennyit tud Majoros Nóra a szörnyekről.
Tudja, hogy bizonyos rémekkel nem lehet megbarátkozni. Elzavarhatjuk őket, de mindaz, amivel magunkhoz vonzottuk őket: a szorongásaink, a bizonytalanságaink velünk maradnak. (Szerencsére Majoros Nórára is pontosan illik a néhány bekezdéssel feljebb kifejtett gyermekek és irodalom ismeretére vonatkozó mondat, tehát ő sem ír le semmi effélét.)
Nem meglepő a kérdés: nem fokozódnak-e esetleg csak egy kicsit bátor kisgyerek félelmei egy-egy ilyen mesekönyv miatt? Jó-e nekik Nyálgyulákról, Hüjetikről és főleg Hrrgrrhúkról olvasni?
A rossz hír az, hogy, az anyukák és a tántik minden reménye ellenére az igazán szorongó gyerekek nem fognak kevésbé szorongani pusztán e remekművek miatt (viszont új tárgyakat találhatnak alaktalan félelmeiknek). Jó hír viszont, hogy ennek ellenére szívesen fogják nézegetni, olvasgatni-felolvastatni ezeket a rémes könyveket. Sőt. Lehet, hogy ezek után a saját külön bejáratú rémeikről is beszélnek majd. És akkor egy kicsit talán mégis kevésbé lesznek félelmetesek azok a rémek. De ha így lesz, az legalább annyira betudható az együtt olvasásnak, a könyvek mellett eltöltött közös időnek. Mert kétségtelen, hogy az irodalomnak, főképp a jó irodalomnak (és itt mindhárom esetben kiváló művekről volt szó) van gyógyító hatása. Ám a gyermekeinkben rejtőző félelem sokkal makacsabb és mélyebbről...
Szerencsére jelen sorok írója is konyít valamennyit a gyerekekhez, és az irodalomhoz is talán. Abba is hagyja tehát ezt a cikket, mielőtt még óriási és helyrehozhatatlan hibákat követne el.
Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?), a szerző illusztrációival, Pagony, 74 oldal, 3490 Ft
Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó, ill. Hanga Réka, Cerkabella, 2014, 124, 2990 Ft
Majoros Nóra: Rém a szobádban, ill. Szabó Levente, Móra, 2014, 48 oldal, 1999 Ft
