A rovatban helyi kötődésű, de országos jelentőségű régészeti, történelemtudományi, néprajzi, helytörténeti és levéltári vonatkozású aktualitásokat mutatunk be meghívott, zömmel helyi, Békés megyei kötődésű, többségében 35 éven aluli kutatók, szerzők, amatőr irodalom- és történelembúvárok tollából.
Újabb vendégszerzőnk, a gyulai Szilágyi Sándor 1988. március 19-én született Gyulán. Az Erkel Ferenc Gimnázium elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, történelem szakon. A mesterképzés elvégzésével okleveles történész képesítést szerzett.
Korábban a Békés Megyei Levéltár munkatársa volt, ezen kívül óraadóként történelmet oktatott a Mezőgyáni Általános Iskolában. Jelenleg a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban dolgozik mint tárlatvezető, kutató.
Meggyőződése, hogy a történész legfontosabb feladata a múlt megismerése és minél szélesebb körű megismertetése. Ebből fakadóan kutatási területe szerteágazó, a hadtörténelemtől a mikrotörténelemig terjed.
Szilágyi Sándor
A világ legnagyobb látványossága Csabán
Izgalommal vegyes kíváncsisággal kezdődött az 1901-es év, hiszen egyre több ember beszélt arról, hogy a Barnum & Bailey cirkusz Magyarországra érkezik, és országos turnéja során nem kevesebb, mint 60 előadással fogja elkápráztatni a nagyérdeműt. Országszerte kitört a „Barnum-láz”.
Phineas Barnum 1810-ben született Bethelben, Connecticut államban. Számos munkája volt az enciklopédia ügynökségtől a lapszerkesztésen át a kereskedelemig, mígnem 25 évesen a mutatványosok világába csöppent, ahol egyre nagyobb népszerűségre és vagyonra tett szert. 1871-ben megalapította a Barnum cirkusztársaságot, majd 1876-ban egyesült nagy riválisával, Baileyvel. Sikerének egyik titka, hogy meglátta a hatásvadász reklámokban rejlő lehetőséget. Értett hozzá, hogyan korbácsolja fel az emberek falánk kíváncsiságát az általa a közönség elé tárt érdekességekre és furcsaságokra, melyek közül némelyik csupán szemfényvesztés volt, mint a karrierjét beindító idős asszony, aki több mint 160 esztendős, egyszersmind George Washington dajkája volt, vagy éppen a „Fidzsi Hableány”, ami voltaképp egy haltestből és majomfejből összetákolt groteszk bábu volt. 1891-ben bekövetkezett halála után utódai tovább követték üzleti elveit a mintegy 146 éven át működő cirkusznál. Európában 1898 és 1902 között léptek föl. Nagy-Britannia és Németország után érkeztek el Magyarországra, végül több állam után Svájcban és Franciaországban zárták a körutat.
1901 telén egy amerikai úr érkezett a békéscsabai főszolgabíróhoz. Edward Palm a Barnum & Bailey cirkusz képviseletében kérte a megfelelő engedélyeket, hogy társulata az év májusában egy nap alatt két előadást tarthasson meg a városban. A kötelező formaságok után kijelöltek egy tizenötezer négyszögméternyi területet a ménteleppel szemben. Szükség is volt ekkora területre, mivel a társulat saját 4 mozdony húzta 67 egyedi óriásvagonnal, 400 lóval, 40 elefánttal, különféle vadállatokkal, több száz fős személyzettel érkezett Európába, akik között még külön rendőrség is működött.
Budapesten április 7. és 21. között 30 előadást tartottak meg, ezután következtek a Dunántúl nagyobb városai, majd Szeged és Arad után jött a békéscsabai állomás, ahonnan Mezőtúr felé indultak tovább.
Budapesten már márciusban, áprilistól kezdve pedig országszerte megtapasztalták, mit jelent a Barnum-féle reklám, melyben sokan később követendő példát láttak, mondván, hogy ez az az üzleti szellem, melynek égető hiányától szenved a magyar kereskedelem. (Ki láthatta ekkor még előre, hogy száz évvel később ennek többletétől szenvedünk majd mi.) A cirkusz külön hófehér reklámvagonnal járta a városokat. Felszereltségét jól jelezte, hogy még a hirdetmények ragasztásához használt csirizt is azon főzték. Az újságokban hirdetéseket helyeztek el, a megyék nagyobb településein hat fogattal reklámkörutat tettek, a nagyobb városok főtereit pedig ellepték a nagyméretű színes plakátok. Békéscsabán ezek számára több méternyi deszkafalat állítottak, Gyulán pedig még a Komló oldalán is falragaszok tudatták, közeleg a „földkerekség legnagyobb előadása”.
Május 7-én felvirradt a nagy nap. A nézelődők megdöbbenve szemlélték, ahogy a hajnali órákban villámgyorsan felhúzták a 12 sátorból álló cirkuszvárost, melyből a legnagyobb 12 ezer ülőhellyel rendelkezett. A legolcsóbb belépő 1 korona 20 fillérbe, egy számozott ülőhely 4 koronába, míg egy páholyhely 6 koronába került. Viszonyításképp, a Békés című hetilap éves előfizetése 10 koronába, egy női kabát alsó hangon 7 koronába, egy liter jófajta ménesi bor pedig 80 fillérbe került. Az előadásokat délután 2 órára és este fél 8-ra írták ki, de a kapukat már másfél órával kezdés előtt megnyitották, hogy „a nagyközönségnek alkalma legyen az élő csodaembereket, a három elefánt-csordát és a kettős állatseregletet megtekinteni”. A reklámkampány sikeresnek bizonyult, a szomszédos vármegyékből (Bihar, Arad, Csanád, Csongrád és Szolnok) az érdeklődők számára külön vonatjáratokat szerveztek. A két előadást együttesen 15 ezren tekintették meg, akik között megtaláljuk még a Békésvármegyei Általános Tanító Egyesület tagjait is, kik közvetlenül a közgyűlésük után siettek a Barnumba. A levegőben cikázó akrobaták, a mutatványosok, a lóval versenyt futó férfi, a fejszámoló művész, az idomított állatok, a lovasbemutatók, a bohócok (akik között még bohóc elefánt is szerepelt), mind lenyűgözték, az egzotikus állatok, valamint a „csodaemberek” (a tetováltak, a mágneses hölgy, a törpék, a szakállas nő) pedig ámulatba ejtették és meghökkentették a közönséget.
Az eseményre árnyékot vet, hogy a társulat egyik tagja, a 30 éves amerikai Henry Clark szélhűdés következtében elhunyt. Megható jelenet zajlott le öt évvel később, mikor a Barnum & Bailey ismét Békéscsabán járt, immáron Buffalo Bill vezetésével. A társulat tagjai két előadás között együttesen, saját zenekaruk gyászindulójának kíséretében vonultak át a temetőbe, ahol koszorút helyeztek elhunyt társuk sírjára.
Ugyancsak 1906-ban bizonyosodott be, hogy szemfüles és legendateremtő emberek a gyulaiak, hiszen Buffalo Bill előadásán felismerték a vadlovat oly ügyesen megülő, kakaóval bebarnított testű fiatalemberben földijüket, a Grünfeldék fiát, aki 5 évvel azelőtt, 1901-ben szegődött a cirkuszhoz, és azóta már kétszeresen bejárta a világot.
A műsor végeztével a társulat a sátorvárost a félépítésénél is gyorsabb tempóban lebontotta, és a 67 vagon már indult is tovább a következő előadás helyszínére, Mezőtúrra. Mr. Bailey néhány nappal később 100 koronát juttatott el a főszolgabírónak, hogy jutalmazza meg a rendőrséget kitűnő szolgálatáért. A két előadás összesen 15 ezer forint bevételt hozott a társulatnak. Joggal merül föl a kérdés, hogy miért írnak a források hol forintot, hol koronát? Rémegyszerű a magyarázat. Az osztrák-magyar koronát 1892-ben vezették be, 1900-ban vált hivatalossá, ugyanakkor az emberek számára a forint megmaradt számlálónak, egy forint két koronát ért. Ezért szeretett volna 16 évvel később József Attila is 5 forintért Kuglert venni, ami, ezek alapján 10 korona lett volna. A csabai bevétel pedig így 30 ezer koronára rúgott, ami igen magas összeg volt, hiszen a társaság képviselője később kijelentette, hogy szívesen térnek vissza Békéscsabára, mivel itt könyvelhették el legnagyobb egynapi bevételüket. Az emberek még sokáig nem felejtették el az élményt, amit a cirkusz jelentett a „Barnum” fogalommá vált számukra.
„Barnumék Csabán. Békésmegye fölött is elvonult a Barnum-láz. A keddi nap egészen Barnuméké volt: ezrével tódult a megyei és környékbeli közönség Csabára, hogy lássa a „föld legnagyobb látványosságát”, volt a városban olyan népesség és forgalom, mint talán még soha. Hogy hogyan folyt le a rengeteg cirkusz kirakodása, bevonulása és felállítása, mi mindent mutogattak és produkáltak a hatalmas vászonsátrakban s a délutáni és esti előadáson, az mind bőven ismeretes a közönség előtt, mert hisz Barnum nálunk is elérte célját: egyszer megnézte mindenki.”
(Békésmegyei Közlöny XXVIII 37. szám 1901. május 9.)
Amerika 1901-ben egy kellemes májusi napra eljött Békésbe és, ha valamit, akkor ezt valóban mindenkinek látnia kellett.
