A rovatban helyi kötődésű, de országos jelentőségű régészeti, történelemtudományi, néprajzi, helytörténeti és levéltári vonatkozású aktualitásokat mutatunk be meghívott, zömmel helyi, Békés megyei kötődésű, többségében 35 éven aluli kutatók, szerzők, amatőr irodalom- és történelembúvárok és jómagam tollából.
Nagy-Laczkó Balázs
Farsang Német-Gyulán
Január és február a téltemetés, a farsangi mulatságok időszaka. A farsang igen fontos ünnep volt az 1857-ig önálló önkormányzatisággal bíró település, Német-Gyula (ma Gyula város részeként Németváros vagy Józsefváros) lakosainak életében is, akiknek ősei leginkább a Német-római Birodalom katolikus vallású délnémet vidékeiről érkeztek Gyulára szervezett telepítés keretében 1724-1725-ben a bajorországi alsó-frankföldi Würzburg környékéről (elsősorban Gerolzhofen, Airling és Mulfingen településekről). Majd az 1738-as pestisjárvány után, az 1740-es években szintén bajor, illetve osztrák területekről, melynek következtében a gyulai németséget tekinthetjük a legrégibbnek a megyében (Gyulán kívül négy településen, Almáskamaráson, Eleken, Gyomaendrődön és Mezőberényben él a telepítésekhez köthető német eredetű lakosság).
A mai Magyarországon öt régióra szokás osztani a németség jelenlétét: Nyugat-dunántúli határvidék, Dunántúli-középhegység, Baranya-Tolna, Bácska-Solti sík és egyéb szórványok. Ez utóbbi csoportba tartozik Pest és Somogy megye német kisebbsége mellett a Békés megyei is, ahol a betelepülők szigetszerű elhelyezkedése nagy hatással volt a későbbi szokásaikra, hiszen hol magyar és szlovák (mint például Eleken és Mezőberényben), hol magyar és román (mint Gyulán) szomszédságra leltek, melynek következtében igencsak nehéz dolga van annak a szerencsétlen néprajzosnak, aki éppen azt próbálja kideríteni, mely népcsoporthoz is kösse a megye kertjeinek különböző bodzaságait – de erre majd inkább májusban térek vissza, az említett bokor illatos üdítőket és szörpöket ígérő virágzása idején, mert most még hideg van és tél, szóval jobb torkunk védelme érdekében az efféle hűsítő gondolatokat kerülni – jöjjön hát a farsangi forrongás!
1975-ben, az akkor 88 éves Mult Józsefné így számolt be a régi farsangi mulatságokról: a mulatság farsangvasárnap délután kezdődött, amikor is a legények személyesen elkérték a lányokat az esti táncra (jellemzően a Wiszt kocsmába). Hétfő este ismét állt a bál kedd reggelig. Húshagyó kedden reggel rezesbanda kíséretében kivonultak a kocsmából, végigmentek a Németváros főutcáján a temető hídjáig. Szintén a beszámolóból ismert egy érdekes szokás, a kígyótánc: létrát támasztottak a házak ablakához, melyeken át a lányok a legények segítségével be és ki táncoltak. A vacsorát a Wiszt kocsmában fogyasztották. Este tizenegy órakor a rendezők a táncterem közepére álltak sok gyertyával és a rezesbanda gyászindulójával hozták a résztvevők tudomására a bál végét. Ezután az üvegek földhöz vágásával eltemették a farsangot.
Több mint tíz éve az akkor nyolcvanas éveiben járó Schriffert József, egykori földműves hasonlóan beszélte el a gyerekkorára jellemző eseményeket – aki eddig hiányolta volna a rovat elejéről a szokásos idézetet, az most a végére ezzel meg is kapja, íme a diktafonfelvétel leirata:
„Farsang vasárnap akkor bál volt, és itt akkor már külön voltak a parasztok és az iparosok. (…) Ezek a bálok a[z] [olvasó]körben [voltak]. Ezek mindegyik ott voltak (…). És akkor hétfőn volt a következő. Hétfőn újra összejöttek, újra tánc. Kedden reggel – mert ez már reggelig tartott – elindultak, házról házra jártak, illetve már akik ott voltak, azok mentek el zeneszóval, főleg akkor már csak a legények, lányok nem sokan mentek, de volt, hogy csatlakoztak, és elmentek a házakhoz, hát azt úgy mondják hauzírozni, itt úgy mondták, hogy tojást és kolbászt gyűjtsenek be (…). ez délutánig tartott. Délután négy óra után elmentek a[z] [olvasó]körbe, amit mondok. Ott megfőzték, megsütötték a tojást, a kolbászt megfőzték, elfogyasztották és éjfél felééig – nem egészen éjfélig – tartott a mulatság, és akkor le volt zárva. Éjfélnél tovább nem lehetett egy percet sem, nem volt mulatság. És ezzel befejeződött a farsang, és úgy mondták, hogy következő nap Hamvazószerda, attól Húsvétig semmiféle táncmulatság nem létezett. Azt nem lehetett.”
(Német-)Gyula, 2021. február 6.
