Esszék, tanulmányok

 

 Kosztolanyi_meret.jpg

 

Bíró-Balogh Tamás

 

Kosztolányi Dezső ismeretlen kötete

 

Egyre kevesebb az esély, hogy időnként fölbukkanhat Kosztolányinak ismeretlen kötete. Most azonban itt a Kertben.

Ilyen című kötetről nem tud a szakirodalom. Két tényező hitelesíti: egyrészt az, hogy kiadója az a Légrády Testvérek RT volt, amely Kosztolányi munkaadója volt a Pesti Hírlapnál, másrészt az, hogy ismerek belőle egy példányt, a Vaterán vettem.

            Címlapján középre zárt sorokban a következők olvashatók. Legfölül a cím: „KERTBEN”, majd alatta „A / MAGYAR / MAGTENYÉSZTÉSI R. T. / Monori Mag / RÉSZÉRE”, a lap alján pedig – folytatva a föntieket – „IRTA / KOSZTOLÁNYI DEZSŐ”.

            A borítóval együtt 16 oldalas kis könyv utolsó szöveges oldalának (15.) alján szerepelnek a kiadó adatai: „Felelős kiadó: Székely J. / LÉGRÁDY TESTVÉREK R. T., BUDAPEST / (Igazgató: Kertész Árpád)”, a 16. oldal pedig a Kosztolányi „megbízójának” cégleírása, ugyanakkor reklámja: „MAGYAR / MAGTENYÉSZÉSI / RÉSZVÉNYTÁRSASÁG / BUDAPEST – MONOR / Monori Mag / KÖZPONTJA ÉS MONORI / NAGYKERESKEDÉSE / BUDAPEST VIII., / RÁKÓCZI-ÚT 7. / TELEFON: 144-400 / SÜRGÖNYCIM: GRANARIUM”.

            Ez Kosztolányi legkisebb kötete, mérete 72 × 54 mm.

            A megrendelő cég az egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalat volt a két világháború közt. „A Magyar Magtenyésztési Részvénytársaságot 1908-ban Hatvany-Deutsch báró, Dr. Hirsch Albert tarnamérai földbirtokos, Dessewffy István gróf alapították Monoron. Cégjelzésük a körben sarló volt, melyben a Granárium szó díszelgett. Az rt. uradalmi és kisbirtokos csoportok szerződéses vetőmag termeltetését biztosította és finanszírozta 5600 hektáron – mindenekelőtt Pest megyében.” Később, „a 30-as években az rt., valamint a Mauthner Magkereskedelmi Rt., a MOSZK és ezek üzemeiből lett a Magkereskedelmi Vállalat, majd jóval később az Országos Vetőmagtermeltető Vállalat”.[1] Többféle kiadványuk is volt: a tavaszi árjegyzék februárban, az őszi árjegyzék augusztusban jelent meg, és ezek mellett volt egy Zsebnaptár és egy Gyakorlati tanácsadó füzet is. (A két árjegyzék és a zsebnaptár szintén a Légrády nyomdájában készült.) A Kertben felelős kiadója az a Székely Jenő volt, aki egy időben az árjegyzéket is szerkesztette.

            A kötet egy rövid, háromsoros bevezetéssel indul: „Sétálok a kertben virágok és fák között. A virágok és fák nem némák. Ezt mondják nekem:”, és a kettőspontot követően hol versben, hol prózában megírt szerep-monológokat találunk, ilyen sorrendben: Rózsa, Muskátli, Fukszia, Nefelejts, Orgona, Tulipán, Liliom, Pipacs, Árvácska, Napraforgó, Orchidea, Gyöngyvirág, Tölgy, Pálma, Cseresznyefa, Akác, Babér, Hárs, Szilvafa, Iharfa, Ciprus, Almafa, Gesztenyefa, Eperfa, Fenyőfa, Olajfa, Nyárfa.

Természetesen már a címekből feltűnhet, hogy ezek az írások máshonnan is ismerősek: a Kertben nem más, mint a Zsivajgó természet egy részlete, mégpedig annak első és második ciklusa, a Virágok beszéde és a Fák beszéde, pontosabban azoknak bizonyos részletei.

A kötetke egyszavas címet kapott, ez Kosztolányi kedvelt címadási módszere. A kert mint világmetafora felidézheti bennünk Arany János hasonló című versét (Kertben), vagy Csáth nevezetes novelláját, A varázsló kertjét, a beszélő növények ugyanakkor akár Oscar Wilde meséit is eszünkbe juttathatják. A Zsivajgó természet (és így a Kertben) monológjai egyben embertípusok monológjai is: a virág mint a költő metaforája pedig már 1913-ban föltűnik Kosztolányinál, a Gőgős, meddő virágok című versben:

 

Parasztvirágok és giz-gaz növények,
lármás-szavuak és naponta-termők
lepik el búsan a kertet, az erdőt,
s én átkozott, én büszke, köztük élek,

 

virág vagyok pedig mindörök óta.
Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,
nincs is barátom, csak a szívtelen kő,
a csönd, az éj s a sár okos kigyója.

 

A Kertben évszám nélkül jelent meg, de az, hogy a Monori Mag részére írta Kosztolányi Dezső, arra utal, hogy Kosztolányi még életében adta azt a Monori Mag részére. Nem is egyszerű részletközlésről van szó, hiszen a korábban, a Pesti Hírlapban megjelent ciklusokat nem egyszerűen újraközölte, hanem meg is fejelte azokat, bevezetést, kvázi keretet is írt hozzájuk (így egy teljesen új szövegvariánssal gyarapította az életművet).

A kis válogatás vagy a Zsivajgó természet kivonata, vagy reklámja. A nem mellékes kérdés tehát voltaképpen az, hogy Kosztolányi a Zsivajgó megjelenése előtt, vagy az után „írta” meg a könyvecskét a Monori Magnak, azaz a keletkezéstörténetben, vagy a későbbi kiadások között kell számon tartanunk.

Ha előtte, akkor 1928 júniusánál nem lehet korábbi, hiszen ekkor jelent meg a Pesti Hírlapban a Fák beszéde, ha utána, akkor nem korábban, mint 1931, hiszen a Zsivajgó 1930 decemberében jelent meg. Utóbbi esetben azonban zavaró az „írta” ige, hiszen ténylegesen egyáltalán nem a Monori Magnak készítette a kivonatot. Bár reklámfogásnak nem rossz, annál is inkább, mert a Légrády Rt „A Monori Mag főárjegyzékének” kiadója is volt, s vélhetően a kis kötet voltaképpen ennek a magkatalógusnak volt a melléklete, ajándéka. (Ezért nem, mondjuk, az Ásványok beszéde vagy Drágakövek beszéde ciklusok vannak benne.)

Segíthet az eligazodásban az, hogy Kosztolányi a sajtóban közölt szöveget a kötetbe rendezéskor stilizálta, helyenként átírta, a Kertben fragmentumainak szövegállapota pedig a Zsivajgóban közölt szövegváltozatokhoz áll közelebb. Nem teljesen felel meg annak: kisebb-nagyobb kihagyások, sorrendcserék és szövegromlások regisztrálhatók, de egyértelműen megfigyelhető: a Zsivajgóban közöltekhez képest romlottak a Kertben részei. Így az is kijelenthető, hogy a Kertben a Zsivajgó leszármazottja. Így viszont az, hogy a kis könyvet Kosztolányi ténylegesen a Monori Mag számára írta, valóban reklámfogásnak tűnik.

De mennyire? Vizsgálódásaimat azzal zártam, amivel kezdeni kellett volna: fellapoztam a Magyar Könyvészet vonatkozó kötetét. Legnagyobb meglepetésemre szerepelt benne ez a kis könyv, 1941-es megjelenési dátummal.

Így viszont kérdések sorozata merül föl. Létezhet-e, hogy Kosztolányi öt évvel a halála után írt egy egész kötetet? Nem valószínű. Ha viszont nem ő, akkor ki? Erre vonatkozó dokumentum jelenleg nem ismert, de jogilag csak Kosztolányi özvegye adhatott ki férje munkáiból. Ha viszont Kosztolányiné kreálta a Kertbent, akkor figyelembe veheti-e a kutatás?

A választ a gyűjtői szerencse hozta egy nem irodalmi dokumentum felbukkanásával.

2014. január 15-én, egy – a Darabanth Aukciósház által rendezett – filatéliai árverésen 12278. számú tételeként bukkant föl és került online kalapács alá az 1935-ben kiadott „Monori Mag zsebnaptára, Kosztolányi Dezső bevezető írásával.” A tételleírás szerint „kiadja a Magyar Magtenyésztési Rt. Monori Magkereskedése. A borító elválik a kötéstől.”

A nyolcvan oldalas Monori Mag zsebnaptár 1935 már a borítóján és a címlapján is hirdeti: „Kosztolányi Dezső bevezető cikkével”. A címlapon olvasható még a kiadvány funkciójának rövid leírása is: „Tájékoztató a konyhakert, gyümölcsös, virágoskert és szobanövények kezeléséről hónapról-hónapra”, majd a kiadó adatai: „Kiadja: A Magyar Magtenyésztési R.-T. Monori Nagykereskedése, Budapest, VIII. Rákóczi-ut 7. szám. Légrády Testvérek nyomdája, Budapest”. Nem egyszerű zsebnaptár, több részből áll: Kosztolányi Kertben című bevezető írását (3–9.) követi maga a naptár rész, a római katolikus, protestáns, görög katolikus és zsidó névnapok, ünnepek feltüntetésével, majd a kiadvány érdemi része, a „Feljegyzések az adott hónapra” üres, jegyzetelni való rovat és az adott hónapra vonatkozó havi teendők a konyhakertészetben, a szobanövényekkel, a virágkertészetben és a gyümölcsösben. A füzetet Illés Lajos nyugdíjas gazd. tanár cikke, a Növényvédelemről zárja (73–80.).

A tételt kézbe véve két dolog válik világossá: Kosztolányi írása nem „bevezető” a zsebnaptárhoz, hanem attól lényegileg független, önálló alkotás. Másrészt az, hogy az 1935-ös zsebnaptárban közölt Kertben és az 1941-ben kis kötetként kiadott Kertben szövege megegyezik.

Így tehát kijelenthető: a zsebnaptárban közölt írást még maga Kosztolányi adta a magkereskedő cég kiadványába, a címadást, a válogatást és az átdolgozást ő végezte. Egyes szövegrészek ultima manusa ezért itt szerepel, és magán a közlemény létén túl a kritikai kiadásnak ezért is számba kell majd vennie. Hogy miképpen is került Kosztolányi írása a zsebnaptárba, további kutatásokat igényel, a közvetlen kapcsolat dokumentumai eddig nem ismertek; de az bizonyosnak látszik, hogy a közös kiadó, a Légrády Rt., amely Kosztolányi lapját, a Pesti Hírlapot és a Monori Mag kiadványait is jegyezte, kapocs szerző és kiadvány között. Viszont az 1941-es kötetmegjelenéshez a költőnek már értelemszerűen nincs köze.

És mivel a Kertben a Zsivajgó természet részlete, rá is igaz, amit Kárpáti Aurél írt az 1930-as kötetről: „Önjellemző vallomásuk néha vers, néha próza. Néha csak egy szó, néha tizenöt sor. Epigramma, aforizma, találó analógia vagy szellemes paradoxon. De mindig költemény. Parányi műremek, mint a gemma és kámea.”[2]

Talán a Magyar Magtenyésztési Rt. Monori Magkereskedése vásárlói közül is elolvasták páran.



[1] P. A. M.: Az évszázados maggyár. Monori Strázsa, 2008. márc. 5.

[2] Kárpáti Aurél: Zsivajgó természet. Kosztolányi Dezső könyve – Genius. Nyugat, 1930. nov. 16. 719–720.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

 

2017. március 28.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png