Esszék, tanulmányok

 

 FeketePalne.jpg

 

Fekete Pálné B. Kovács Ágnes

 

Két tárgyalás

Részletek egy titkos naplóból

 

1957. október 13. Vasárnap este

Holnap éjjel lesz 8 hónapja, hogy elvittek, Drága! Hogy mennyit gondolok Rád! Ha tudnád! És minden este megbolondulok. Felmerül bennem a remény: hátha ma? Hátha hazajön? Énekeltem ma este, Hozzád, Neked, kicsi Palikám, s közben arra gondoltam: hátha, ahogy most itt énekelek, Te kint állsz az ajtó előtt s hallgatod… Megvárod, míg végigénekelek, aztán bekopogsz.

Az éjjel azt álmodtam, hogy hazajöttél. Itt volt Anyukád, és végtelen boldogok voltunk, állandóan csak egymást csókolgattuk, s néztük. De a gyerekek nem voltak ott. Valahol másutt voltak egy idegen szobában; aludtak. Végre eszünkbe jutott, hogy őket is megmutassam, s az is, hogy táviratozzunk az én Anyukámnak, mert Ő még nem is tudja. Mintha egy éjjel jöttél volna meg. De nem ide, hanem talán Mezőtúron voltunk, s Anyuka mégsem volt ott.

 

1957. október 30. Szerda

Palikám, drága! Ma egy éve! Ma egy éve micsoda láz volt Csabán! Én alig láttalak, csak futtában jöttél néha haza, hogy megmutasd magad! Engem Ponicsán és Pali (Szelényi) minden éjjel másutt altattak. Jöttek értem és Mókusért este, s hol Szelényiéknél, hol másutt aludtunk. Egy éjjel, emlékszem, Lukácséknál is voltunk. Istenem, talán igaz sem volt. S most ugyanezek az emberek félrefordítják a fejüket, ha látnak, s nagy nehezen nyögnek ki egy „mi újság”-ot, vagy „Palival mi van”-t. De közben kapkodják a fejüket, hogy ki látja őket, mikor velem beszélnek.

Nem igaz, nem volt igaz, vagy a jelen nem igaz! Emlékszem, hogy éjjel (talán 27-én éjjel), csak azt tudom, hogy szombat volt, s én, meg Mókus Szelényiéknél aludtunk. Odajött akkor éjjel Palikám is. Éjfélig tartott a gyűlés. A tüntetés napján volt ez! Nemzetőr és rendőr kísérte haza akkor, hogy nehogy baja történjen… Akkor összebújtunk, s ő elmondta, hogy mit csinálnak. Azt mondta, lehet, hogy meghal, hogy az élete rámegy, de az ügy igaz, a legigazabb, s ő nem sajnál semmit és senkit. Neki ott a helye!.. Ezt mondta, és sírtunk egymást átölelve a Szelényiék sezlonán!..

Érezted ugye, kedves, gondoltad, hogy ez lesz a vége? Egy évre rá Te tönkretéve talán egy életre, én itt idegenben egyedül, úgy élünk külön… látod, ez lett belőle! Kedves, drága társam, Kicsi Palikám, de a jövő október talán már vissza is hoz téged hozzánk!? Vajon?! Jövő október talán már Veled együtt ér, s ezek a napok; a mai este is csak csúnya, rossz emlékek lesznek.

 

1957. nov. 22. Péntek

Ilihez mentem – majd megkerestem Blahutot (már koromsötét volt), de nem volt otthon! Farkasékhoz mentem – de ők sem voltak otthon. Onnan Kissnéhez, Marikához siettem (Béla rabkórházban van, szegény), s ott megtudva Klaukó címét – elmentem Klaukóhoz. Bár ne tettem volna! Aljas disznó alak!... Teljes egy óra hosszáig sírtam neki, s könyörögtem, megalázkodtam, érveltem – s hasztalanul. Visszapattant róla minden. Gúnyolódott, aljas volt és hideg, kőszívű. „Sok az árvánk és özvegyünk, elvtársnő!!...” Hányszor elmondta ezt! Ő nem tud és nem is akar segíteni Fekete Pálon. Nem baj, lesz ez még másképp is! Lesz még nekem uram, lesz még nekem ünnep a világon! S eljön még a bosszú órája is!

 

1957. december 8. Vasárnap

3 nap múlva ítélethirdetés Szegeden!

A mi tanúinkat (Ádám, Szelényi Pali, V. Jutka, Szekerczés Józsi, Németh Sándor bácsi, Muszka Kati) hétfőn (2-án) egy félóra alatt „kiszórták”. A vád részéről Pali tanúit hallgatták ki, egész délelőtt, talán még délután is. Volt néhány, aki 20-30 percig is benn volt. (Rákóczi ÁVO-s)

Szerdán megyek. Jelenleg 10-15 évre számítok. Tanú volt maga Klaukó is s az összes ÁVH-s. Benkovics be is ment a tárgyalást hallgatni. Szörnyű ez!

A négy cetlivel alszom el minden este, a leveleiddel. Nem tudod, nem is gondolod, mi vagy Te nekem. Az életem, mindenem! Élned kell, énértem, a szerelmünkért, a jövőért, akarom hinni, hogy leszek még boldog! S Veled, senki mással! Visszatérsz, én visszahozlak, visszatérsz, mert visszavárlak! (S a kezem sem adom másnak!) Én csak a Tied vagyok, drága rab Társam, Kicsi Palikám, egyetlen Szerelmem!

 

1957. december 13. Péntek

Életfogytiglan! Amikor Palikám meghallotta, rosszul lett. Kivitték. Én odarohantam, de a bíró rám kiáltott: „menjen, kérem, vissza!” Visszaindultam, de a korlátnál összeestem. Azt mondják, hogy Palit nemsokára visszavitték ezután. Engem pedig a mentők erőszakkal el akartak vinni, miután magamhoz tértem.

Tóth 15 évet kapott, Hrabovszki 10-et, Huzsvay 3-at, s szegény Köles Pali 7-et. Széll Laci, Galánffy, Biczó, Lovas 6-ot, Zsíros 8-at, Füzessy 1 év 6 hónapot, Nyilas 1 év 6 hónapot, Nyúl 2 évet, Csimma 2 évet.

Palikámnak egy levelet tudtam a kezébe csempészni, amikor hozták őket le az autóhoz. Nem is emlékszem, hogy mit írtam már benne. Megcsókolta a kezemet. S azt mondta: Visszatérek, várj, visszamegyek! Én is ilyesmit kiabáltam Anyukával együtt: visszavárunk! S azon a befejezetlen cetlin is ilyesmi volt.

És te drága Szenvedőm! Te, hogy vagy, mit csinálsz? Tudod-e Te is, amit én, hogy visszatérsz, néhány éven belül. Még ha a fellebbezésen marad is az életfogytiglan. Akkor is.

Csak azt üzenem: erős vagyok. Erős a lelkem, mert erős a szerelmem. Várlak, s Te visszatérsz. Én úgy várlak, ahogy senki nem vár. S ez hoz vissza hozzám! Csak légy erős, csak gondolj rám, csak értem, értünk maradj meg nekünk, mert Te éltetsz engem, én csak Érted élek. Tied vagyok most és mindörökké, s visszajössz, mert én így várlak. Légy erős, ne szenvedj! Szerelmem éltessen, féltő aggódásom enyhítse kínodat, az erős hitem, az én nagy szerelmem hozzon vissza!

 

1957. december 17. Kedd

Behívattak a pártba. Megkérdezték, hogy tudok-e a történtek után úgy tanítani, úgy nevelni az ifjúságot, ahogy kell? Milyen kedvesek?!

Palika! A Tied vagyok, az is maradok. Szeretlek, várlak, ha kell 10-15-20 évig. Érted élek!

 

1958. márc. 18. (Éjjel fél kettőkor a vonaton, Pest felé)

Visz a vonat hozzád. Döcög, pedig én rohanni szeretnék. Milyen ítélet születik? Ó, Istenem! (Megtanultam a neved nagy betűvel írni!)

Édes Istenem! Add, hogy ne legyen súlyosabb az ítélet, hanem enyhébb!

Hrabovszki nénivel végigsírtuk, végigimádkoztuk idáig az utat. Csabán azt beszélik, hogy a pb. kívánságára a csabaiak közül az első hármat (Palit, Tóthot, Hrabovszkit) halálra ítélik.

Istenem, ne engedd! Az nem lehet! Legalább azt tudnánk, hogy a szegedi ügyész a 3 nap gondolkodási idő után fellebbezett-e súlyosbításért?

Adj Neki erőt, nyugalmat, Istenem, adj ezen az éjszakán pihenést, jótékony, erősítő alvást! Irgalmas, igazságos Isten! Könyörülj rajtunk, add vissza Őt nekem, hozd haza Őt hozzánk!

Aludj, kedvesem, drága szerelmem!...

 

1958. márc. 19. Dombegyháza

Megvolt… láttam az én kedvesemet, beszéltem vele, megcsókoltam!... Jogerősen életfogytiglan! (Ági itt puszilgatja a képedet mellettem… odaadtam neki.) Véglegesen életfogytiglan! De még ennek is örülhetünk. Mindannyian visszavonták a fellebbezést. Ez a bíróság 2 hét alatt 20 halálos ítéletet hozott, s csak egy kapott kegyelmet. Még a polgári bíróságokon is csak súlyosbítanak… Palit, Tóthot, Hrabovszkit biztos halálra ítélik, ha… de volt egy deus ex machina, Nyilas Sanyi egy katonatiszt barátja révén – igen, isteni beavatkozás!

Holnap folytatom, most már nem bírok írni. Szeretlek!

 

1958. márc. 20. Csütörtök

Sosem felejtem azt a képet. Ahogy ott álltál, drága Mindenem, láncra fűzve… úgy hozták őket, mint az állatokat!

Fő u. 1. Rendkívüli Katonai Népbíróság. (Már 1849-ben itt vallatták a szabadságharcosokat.) Mi már ott álltunk a tágas előtérben. Nem volt szabad senkihez szólni, de ezek az őrök engedékenyek voltak, hál istennek!

Ette a rántott húst, feketét ivott, de mindig azt mondta: beszéljünk inkább. Megnyugtattam: hisz most már nekem… hogy nem hagytam el eddig, s nem is hagyom el soha.

Azt mondtad, dolgozol, fordítsz, de olyasmit, amiből semmi jó nem származik. Kémjelentéseket. Olyanoknak szokták adni, akikről tudják, úgyse adhatják tovább a titkukat, mert elteszik láb alól. Szörnyű ez!!! S a halálra ítélteket ott végzik ki az udvaron, az ablakon át ők is látják!

Kb. 10 percenként jött ki a teremből egy csapat rab. Kérdések: „Mi van? Mi van?” S a borzalmas válasz: „Halál!” Hallottuk, hogy ott benn van a vérszomjas Gyurkó vezérőrnagy is, aki minden csoportból kikövetel 2-3 akasztást. Rettenetes érzés volt.

S akkor, mint egy mentőangyal, megjelent egy főhadnagy, odalépett Nyilashoz, megölelte. És megsúgta: vissza kell vonni a fellebbezést! A szegedi ügyész nem fellebbezett súlyosbításért, tehát ha visszavonják, „okafogyottá” válik a tárgyalás, maradnak az eddigi ítéletek, de nem súlyosbíthatnak. Kelemen Imre a főhadnagy, egy életre megjegyzem és áldom a nevét!

Villámgyorsan elhatározták magukat, aztán Kelemen még egyszer odajött, parancsolóan azt súgta: Visszavonni!

És már szólították őket. Bementek, s Palikám mondta először: „Az életfogytiglani ítéletet elfogadom, ellene tett fellebbezésemet visszavonom!” Aztán a többiek, Tóth, Hrabovszki, Zsíros, Köles, Széll, Galánffy, Huzsvai, Csimma, Nyúl, Füzessy és Nyilas is kijelentették: …visszavonom!

„Ezt megúsztuk!” – mondta Palikámnak az egyik őr, mikor kijöttek. Hagytak beszélni. Ő elmondta, az ügyész is felugrott, súlyosbítást követelt, de a bíró elutasította: „Ebben a pillanatban a bírósági Ügyrend nem teszi lehetővé a súlyosbítást.”

Ki időt nyer, életet nyer… Persze szörnyű volt, mikor újra a lánc, és vitték el őket, de a remény tovább él. Köszönöm, Istenem! Csak az óvástól félek még. Ha arra gondolok, kivégezhetik, úgy érzem, megőrülök. És ez a lehetőség fennáll még, dec. 12-ig bármikor óvást emelhet az ügyész. Aztán már nem.

(Kiegészítő megjegyzés: Fekete Pálék ítéletén még másfél évig bármikor súlyosbíthatott a Legfelsőbb Felülvizsgáló Bizottság, ezalatt még életveszélyben voltak. S. M.)

 


Főoldal

2016. október 10.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png