Esszék, tanulmányok

 

Halmai_meret_jo.jpg 

 

Halmai Tamás

 

Három Fodor Ákos-vers


(Olvasáspróbák)

 

Hogy Fodor Ákos (1945–2015) kultikus, de nem kánoni szerző, azt is maga után vonja: olvasói vannak, olvasatai alig. Versei nem míves kompozíciók, inkább ráismerések, rábukkanások – a csak hallgatással elmondhatóra (avagy minél kevesebb szóval elmondandóra). Költészete inkább misztika, mint művészet; mégis: elemezhető nyelvi-poétikai sokrétűséget talál, aki nyelvi-poétikai elemzésre adja a fejét. Műfaji-világképi formaelvek és szervezőerők (koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika…) várják, hogy szóra bírjuk őket. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet – ösztönzés gyanánt is.

 

1.

Kolibriröpülés


test-trilla

Egyszavas vers ez is, melyben az összetétel hangalakja a jelentés szerves része lesz – akárcsak a Divertimentóban: „hangpingpong”. Ritka darab mindkettő.

Míg a cím (a témamegjelölés) játékosan pergő, a szöveg (a tárgy „kifejtése”) meglepően nehézkes (– – u a metrikája, négyes mássalhangzótorlódással: st-tr.). Akárha azt sugallná a vers: a nyelv (az emberi létezés) nem tudja, nem tudhatja érvényesen leképezni, újraalkotni az (1) állati lét (a szárnyas egzisztencia), avagy (2) az anyagtalan valóság dimenziókon túli súlytalanságát.

Mert az anyagtalan testbeszéde szólal meg itt.

A tipografikus rend is erre mutat, mintegy a fent/ég vs. lent/föld kettősségét jelenítve meg a cím–szöveg szerkezettel.

A „test-trilla” szót kiejtve elvész a „test” végi t, azaz megkezdődik az anyagtalanodás folyamata. (Ily módon a t hangzók hármas alliterációjából csupán kettős betűrím marad.) Ehhez adódik, hogy a „trilla” nyílt szótagra végződik – ekképp az anyagtalanba nyitva a nyelvet.

A „trilla” zeneiséget jelöl: a vers (az eszmélet) összekapcsolja a látványt (szárnyak sebes csapkodása) és a hangzást (hasonló dinamikájú hanghatás). Miszteriális ráismerés volna ez arra, hogy a lét alapja a zene(iség)? Mely azonban a földi test, az emberi befogadás számára nem érhető el teljesen és/vagy bizonyosan?

Közben észre kell vennünk azt is: a metaforizáció iránya megfordítható. Ekkor nem a „kolibriröpülés” látványa váltja ki a „test-trilla” élményét, hanem valaminő „test-trilla”-szerű jelenségről állítja a vers, hogy (olyan, mint a) kolibriröpülés.

A szerelmeskedő testek könnyűségére gondol? Az istentapasztalásban nehezékeit veszítő matériának állít emléket? Az öröm, a játék, az önfeledt világban-lét flow-féle alkalmait idézi föl? Elemezhető, de megragadhatatlan varázslat a versé. – Mely, úgy lehet, maga is mintha trillázna szárnyaival.

 

2.

Vallomás

úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni

 

Egyszerű, általános cím a Vallomás, de hatása épp ebben áll: a tiszta közlés letisztult érzelmi állapotról ad hírt, miközben a személyesben (személyességben) közös-egyetemes tartalmakat

ragad meg. Az „úgy” egyszerre fok-mérték (’annyira’) és módhatározó (’olyan módon’). Magyarán egyfelől a ’nagyon szeretem’ üzenete fogalmazódik meg az első sorban; másfelől a szeretés módját, minőségét, természetét fejti ki a következő tagmondat.

Az „úgy” – „hogy” belső (kancsal) rím keretbe foglalja a nyitányt, a sorátlépést előkészítő sorvég pedig mintegy hatásszünettel tartja ki a feszültséget.

Mit jelenthet együtt aludni valakivel? 1. Testi egyesülést. 2. Más, álomi tudatállapotot/létdimenziót (közösen megéltet, megélhetőt). 3. Egymásnak kölcsönösen nyújtott oltalmat az éj sötét fenyegetéseivel szemben.

S nagykabátban aludni valakivel? Akár egyik, akár másik, akár mindkettő viseli, rendhagyó (mert renden kívüli) metódus. Így akkor jár el az ember, ha – háborús pusztítás nyomán vagy közönséges szegénység folytán – fűtetlen a lakás (vagy szabad az ég); avagy útra készen, menekülésre alkalmasan kényszerül eltölteni éjszakáit. A „vágynék” feltételes módja egyrészt tehát azt fejezi ki: szerelmem/szeretetem minden lehetséges és lehetetlen körülmény között megmarad irántad. Másrészt tartalmazza azt a rejtettebb közlést is: nem a testedre, hanem rád vágyom – s ami benned nem test, azt nagykabáton keresztül is eléri, ami bennem nem test.

A „nagykabát” közönségességében is ismerős motívum, elsősorban Pilinszky költészetéből. A Szép és még szebb köznapias jambusai a fenti értelemben vehető, aszkézist is vállaló szenvedélyt dokumentálják: „Kisujjadon az ezüstgyűrű, / és talpadon a bőrkeményedés, / az, hogy lázas vagy, az, hogy este / nagykabátban mosakodol, / mindez oly szép, és még szebb attól, / hogy feleúton megtorpantam”. (A „mázsás cipő, több tonnás kiskabát” – az Auschwitz című kiskompozícióban –, jóllehet radikálisan elütő téma vonatkozásában, hasonlóképpen a létezés elemi szintjeire invitálja az olvasót.)

Végül három perdöntő alaki apróság. 1. Az „is” kötő- vagy viszonyszó – az „így is”, „úgy is”, „mindenhogyan” beleértett jelentésvonzataival – az érzelmi kapcsolódásba a teljesség igézetét írja bele. 2. A „vele-aludni” nem-akadémikus helyesírása is árulkodó: a kötőjel a személyek közti kötelék didaktikusan szép írásjegye itt. 3. A szavak száma soronként: 3-3-1. Vagyis a háromtól (kétszeri nekirugaszkodással) jut el a vers az egyig. – A Szentháromság megáldotta egyesülés, egyetlenülés példájaként?

 

3.

 

Hűlt hely

 

Egy sohasemvolt ajtón kilép,
visszanéz egy képzelt ablakon.
Valótlan patkócsattogás
mögött kerékhangok görögnek.
A hihetetlen súly alatt
beszakad a józan felszín
és nyomtalanul összeforr fölötte

 

Az absztrakciós jelenetezés, a gondolati elvontság e foka – s nemcsak három-négy sorban – ritkaság Fodornál. A korai Tandori-lírában s helyenként Petri Györgynél, Várady Szabolcsnál

találunk példát hasonlóra.

A „Hűlt hely” egyszerre köznapi és költői fordulat; az alliteráció és az 1 + 1 szótag finom egyensúlya komplex egyszerűséget formáz. S a vers intenciója ezt az észrevehetetlenségig megszokott metaforát a nyelvbe, az átvitt értelmet a konkrétba viszi vezeti vissza. A költészet újra komolyan, mert szó szerint veszi a szót.

Áttetszően letisztult szerkezet áll előttünk. Az 1–2. sor a távozás mozzanatát (a bentről kifelé tartó mozgást) beszéli el, a 3–4. az út narratíváját (az innen oda horizontális dinamikáját) villantja föl, míg az 5–7. az eltűnés, az átváltozás, az egzisztenciális-ontologikus szintváltás aktusát (a vertikális eltűnés eseménysorát) foglalja össze. Hogy mindeme történés ugyanakkor a tapasztalható világon túl megy végbe, jelzők sora s egy határozó nyomatékosítja: „sohasemvolt”, „képzelt”, „valótlan”, „hihetetlen”, „nyomtalanul”.

Miért, hogyan s minek ellenében következik be mindez? Úgy látni: a tapasztalati illúziók (Maja fátyla? a vers/a nyelv anyaga-állaga?) rovására – hiszen a „józan felszín” szakad be végül. Azaz valaminő misztikus-mámoros állapot s mélységi ambíció szegül itt szembe mindazzal, ami sem az esemény és alanya létéről, sem a bukás? metamorfózis? bekövetkeztéről nem vesz tudomást. (A „nyomtalanul” szófordulat értelmében, akármi-akárki volt is, tanúk nélkül hagyta oda a matériás univerzumot – az „összeforr” ugyanakkor a gyógyuló seb asszociációs képzetkörét rajzolja a vers köré.)

Távozóról? üdvözülőről? az élettől búcsúzóról? vagy a versbe (nyelvbe) vesző szubjektumról (lírai é nről? s zerzőről? o lvasóról?) adnak számot e sorok? Alkalmasint eldönthetetlen. (Vö.: „Fehér Egyszarvú / neszét halljuk s csak pata- / nyomát láthatjuk” – Szembefényben.) Maga a mű is mintha ezt jelezné – a mondat végi pontot elhagyván lezáratlannak/nyitottnak megőrzött (az alábukóhoz így a kiszabadulás igézetét rendelő!) zárlattal.

 

Megjelent a Bárka 2016/4-es számában.


Főoldal

2016. szeptember 14.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png