Lajtos Nóra
Sylvia Plath lírai jegyzetei
1
úgy megyek mégis hozzád,
mint egy kivert kutya, harapásnyi
a csönded, azt hallgatom paplanom
alatt nyüszítve, amikor csípőmet
magadhoz emeled, tudom, nincs
visszaút a vonyító éjszakában,
és akkor hirtelen selyemfonalas
hónaljad karéjában találom a fejem,
te pedig le a vállamon a melltartó-
pántig, ott szemérmesen érzed
a bőrömön, hogy fázom, betakarsz
még jobban, nem mondod, de érzem,
fáj, hogy már nem melegítesz fel, csak
álmodban szerelmeskedsz velem vagy
bárkivel, azt úgysem látom, üres
vagyok, mint a megkapart anyaméh,
a szerelmünkből kikoptak a szótagok,
s ami egykor voltam neked: úszó tavirózsád,
leveleim lefagytak ebben a kihűlt, téliesre
váltott kapcsolatban, de már nem félek
tőled, nem vagyunk egymásnak sem üldözői,
sem üldözöttek; kinőttelek, bár attól meg már
most előre félek, hogy sose tudlak majd
emlékeimben összerakni egészen téged –
2
tedd a kezed a nyakamra, ütőerem duzzadjon
alatta, amikor nem figyelsz rám, akkor is legyek
gyermekeid anyja, jó költő, aki betűkbe faragja
egykori szerelmünket, aki féltem a terhességtől,
hogy előbb jön az, mint ahogy szerettem volna,
aki lekávézza a hajnalt, miután végignézi, ahogyan
a telihold sárvizet enged magából. tedd a kezed
a nyakamra, ütőerem duzzadjon alatta, hogy lásd,
még mindig tartok tőled, férfivágyad alatt nyögnek
bennem a téli fák, vacogó águjjaimmal a hátadba
vájom a monogramom, hogy ne felejts el, ha tehe-
ted. tedd a kezed a nyakamra, ütőerem duzzadjon
alatta, amikor nem figyelsz rám, akkor is legyek
szeretőd, ribancod, mindegy, mi, csak védj meg
magamtól, Ted.
3
papírmadarakat szaggatok szét éjjelenként
az agyamban. a szárnyukat szeretem tépni
a legjobban, a csőrükkel még nem tudok mit
kezdeni, belém vájnak. mint amikor az első
éjszakánkon széttártad a combjaim. akkor
nem gondoltam, hogy másoknak is széttárod
majd. nedvdúsak vagyunk ott lent. ezt
szeretik bennünk a férfiak. meg fogok
halni nélküled. az antidepresszánsoktól
bedugul az orrom lefekvéskor. fentebb
emelem a párnámat, mint ahogy te csináltad,
hogy jobban lásd, amikor csinálod, az arcomat.
nem vágom fel az ereimet, és nem fekszem egy
kád forró vízben. csak a párnát emelem meg,
hogy ne fulladjak meg. másnap felhívom
a pszichiáteremet. be akar küldeni, de én nem
megyek. ezért mindennap jön. azt hiszik,
szeretőt tartok. valld be, hogy szukád voltam csak.
az ölem holdkráter. holdad vagyok. veled fogyok el.
Megjelent a Bárka 2022/1-es számában.
