Megkérdeztük Karácsonyi Zsoltot
A Kolozsváron élő, főállásban a Helikon főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedő Karácsonyi Zsolt számára a 2010-es év több mint pörgős volt. Két verseskönyv, a doktori disszertáció megvédése és megjelentetése, fordításkötet - címszavakban ennyi. Ezekről, az újabb költői termés hangsúlyairól, a klasszikusokhoz fűződő viszonyáról beszélgettünk a szerzővel.
2010-ben egymás után két verseskönyved is megjelent (Ússz, Faust, ússz! és Igazi nyár), doktoráltál, (meg hát szerkesztettél, családapáskodtál, stb.) Miért volt ez a nagy pörgés: világvégére készültél? (Lásd: magánmitológia, magán-világvége).
Ez is válasz lehetne, hiszen a legújabb világvége 2012-ben várható egyesek szerint. Most készült el minden, összetorlódtak a dolgok, az Ússz, Faust, ússz! gyakorlatilag egy évvel korábban is megjelenhetett volna, ha a támogatások istene is úgy akarja... Szerzői oldalról nézve csak annyi, hogy valamiképpen, most zárult le egy csomó, már korábban elkezdett történet.
Úgy tűnik, előbb-utóbb minden költő eljut a Faust-témához. Téged mi vezetett ide?
Marlowe vezetett el a Doktor Faustus tragikus históriájával. Egy akárki, egy Everyman történetnek indult, de kiderült, hogy ezt az akárkit Faustnak hívják. A célom pedig nem volt egyéb, mint valamilyen úton módon, de megmenteni ezt a magányos mágust.
Szilágyi Domokost mindegyre megidézed, a Kilometrik-kötetedben például A tánc enciklopédiájáról írsz. Igazi nyár című köteted egésze (vagy a címadó vers) hogy viszonyul Szilágyi Ez a nyár című verséhez, vagy egyáltalán, a Szilágyi-életműhöz? S hát a többi klasszikushoz?
Szilágyi Domokosról az ügynök-ügy miatt mostanság jóval kevesebbet beszélnek, mint korábban. Tizenöt évvel ezelőtt minden középiskolás Szilágyi Domokos verseket szavalt úton-útfélen, a láz azóta lecsillapult, túlságosan is. Mert jelentős szerzőről, egészen pontosan egy költőről van szó. Az első példa tényleg konkrét utalás, az Igazi nyár azonban másról szól már. Egy éppen élő szerzőnél szükségszerű, hogy társalogjon a klasszikusokkal és a kortársakkal egyaránt. Ami pedig a klasszikusokat illeti, néhány huszadik századi név: Nezval, Salvatore Quasimodo, Hikmet és a többiek... Muszáj beszélni velük.
Az újabb termést vizsgálva úgy tűnik, a verseid egyre mélyebbek, hosszabbak, a korábbi kötetekben itt-ott megjelenő vágáns, polgárpukkasztó hangnemet elnyomja a filozofikum, egyre több a szerepvers. Ez tudatos elmozdulás eredménye, vagy a korral jár, vagy egyszerűen „gondolta a fene"?
A polgárpukkasztás nem érdekelt soha, gondold csak el, mi történik a lírikussal, amikor a másfélmázsás polgár kipukkad és csak úgy fröcsög a zsírja. Ha választani lehet, akkor már inkább egy becsületes, pálinkázós disznóvágás... Ami a szerepverseket illeti... az, aki ír éppen, nem azon morfondírozik, hogy éppen szerepet játszik-e vagy sem, a vers személyes ügy, még akkor is, ha távolságtartó vagy szerepet játszik éppen.
A tudományos munka mennyire tekinthető kitérőnek? Disszertációd nemrég könyvformában is megjelent, A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban címmel.
Annak indult, de ma már nem tekintem kitérőnek. Ha már kijártam a doktori iskolát Szegeden, Fried István tanár úrnál, illő volt, hogy a disszertációt is megírjam. Közben rákaptam az ilyen jellegű munka ízére. Két fontos alkotóról szól a könyv, ám Páskándi még nincs az őt megillető helyen mind a mai napig, és nem csak a drámái. A sárikás anyós című, 1974-ben írt groteszk eposza „poétikai fordulat", „a költői nyelv megújítása" volt sok értelemben, mégsem beszélnek róla...
Azt hiszem, az erdélyi fiatal költők közül csak neked jelent meg köteted a Magvető Kiadónál (A nagy Kilometrik, 2006). Mennyiben járult hozzá ez a kötet a magyarországi kanonizációdhoz?
Nem hiszem, hogy egy kötet hozzájárulhatna a „kanonizációhoz", még akkor sem, ha az egyik rangos kiadónál jelenik meg. Ahhoz elsősorban nem verseskötet szükséges, hanem „kanonizátorok", akik a szerző többé vagy kevésbé jelentős művét, műveit szépen lenyomják az irodalmi köztudat torkán. Vagy nem.
(Zsidó Ferenc)
