Megkérdeztük Tóth Krisztinát
Emlékszem egy irodalmi estre, amikor a pályakezdés, indulás kérdéskörön belül a kor- és pályatársakra terelődött a szó, és azt mesélted, hogy meglehetősen megilletődötten ültél és csodálkozva nézted, amit a többiek performanszként csináltak körülötted. Például a kartonból készült disznófejben/-ből felolvasó fiút melletted. Ő volt Háy János. Legutóbbi prózaköteted borítóján disznófejű kiskosztümös nő ül - hatásos kép, de mit fejez ki? Miért pont ez?
A képnek az a története, hogy a Magvető megbízott egy grafikust a borító megtervezésével, de a kész terveket nem találtuk elég izgalmasnak. Közben teltek a hetek, kifutattunk az időből, kellett valami megoldást találni. Király Levente szerkesztő azt javasolta, nézzek körül az IStock nevű internetes fotótárban: ott akadtam rá erre a képre. Úgy éreztem, illik a tárcák hangulatához. A kiskosztümös nő egyszerre kiszolgáltatott és mosolyt keltő, a kép egészében pedig van valami bizarr. Az én történeteimben sok érzelem, ugyanakkor irónia is van, mert a távolságtartás megvédi az embert az érzelgősségtől.
A Hazaviszlek, jó? nekem kicsit olyan, mint a Minden napra egy mese volt. Olvasol egyet lefevés előtt, vagy az orvosi váróban. Egy-egy kispróza, ami alatt megtörténik a „hűha, ez de ennyire így van"-érzéstől a „velem is megtörtént"-en át az „erre, így még sohasem gondoltam"- ig minden. Milyen visszajelzéseket kaptál ezzel a kötettel kapcsolatban?
Sokfélét, sokféle embertől. A szakmabeliek, és az úgymond civilek egészen mást emeltek ki, de egészében mindenki beszámolt valami hasonló ráismerés-élményről. Néhányan kifogásolták, hogy könnyedebb hangvételű darabok is bekerültek a kötetbe. Ez szándékos volt, meg szerettem volna mutatni, hogy sokfélét írok, sokféle vagyok. A Magas labda című verseskötet ugyanabban az időszakban született, mint ezek a kisprózák. Vagyis párhuzamosan többféle hangot is megüt egy szerző, és nincs olyan, hogy ez vagy az a valódi.
A Népszabadságban idén januártól felbukkant már A kéz, A nyak, A mell, A fül, A láb, A fog, Az agy, A váll, Az orr és A tenyér története is. Mint ahogy az újságárusoknál lehetett hetente kapni az emberi test részeit - hol egy koponyatetőt, hol egy májat, majd némi izomzatot -, ha összegyűjtötted, ott állt a gyerekszobában a műanyag csontváz. Ezek a testrészek is össze fognak rendeződni egy (szöveg)testté?
Igen, jól látod, ez a sorozat egy nagyobb egységbe állt össze, az alcím az lesz, hogy Szövegtest, és valóban úgy állnak össze a történetek, hogy kibontakozik belőlük egy tágabb háttértörténet. A mozaik azonban hiányos, néha éveket átugrunk, néha csak jelzésszerűen van odatéve egy-egy sors-mozzanat. Az összefüggések sem feltétlenül lesznek világosak első olvasásra. Bár egy krimi-rajongó barátnőm azt mondta a kézirat elolvasása után, hogy neki éppen a rejtett összefüggések és bújtatott szálak fölfejtése okozta a legnagyobb örömet.
Ez már elég regényszerűnek tűnik, holott eddig te is szót emeltél a magyar irodalom nagyregény-kényszere ellen. A kisprózák után miért a váltás? Ahogy mesélni szoktad: nálad a téma keresi magának a formát - most ezt harcolta ki magának?
Nem indult ez sem hosszabb prózának, menet közben döbbentem rá, hogy a szereplők szeretnének visszatérni, hogy kedvem van összeszőni a szálakat, és kapcsolatba hozni egymással az egyes különálló történeteket.
Bár a költészet volt előbb, most látszólag a próza került előtérbe. Ez ugye valóban csak a látszat, nem jelenti azt, hogy egyre kevesebb verset írsz?
Kevesebb verset írok mostanában, de van azért néhány új. Nagyon mozgalmas volt az utóbbi időszak - házasság, lakásfelújítás, költözés -, a versnek pedig inkább a csend kedvez. De most visszaállni látszik az életünk a megszokott ritmusba, úgyhogy szerintem többet fogok írni. Egy friss kapcsolatban, te is tudod, tapasztaltad nyilván, mindig több időt töltesz a másikkal, sőt, bizonyos értelemben elvesztegetettnek érzed azt, ami ezen kívül telik, de nyilván beáll majd ebben is az egyensúly.
Marci öltözik, mosogat, szerel, kertészkedik - később az Állatságok verseiben, majd a tárcákban is nyomon követhettük, ahogy a fiad cseperedik. Kinövi a gyermek a szövegeket, vagy lesznek kamaszversek is? Nem gondolkodtál egy ilyen inspiráló segítő mellett azon, hogy meg kéne írni a Harry Potter vagy Alkonyat sikerén felbuzdulva valami újabb tini- és világsikert?
Kedves vagy, de még sose ültem úgy le a géphez, hogy nosza, írjunk valami sikereset!
A versek ilyen szempontból nem is tűnnek kamatozó befektetésnek. De a gyerekemnél sikerem van, és ez is fontos szempont! Mostanában kamaszoknak szóló verseket írok. Ezt úgy értem, hogy a kiskamasz-problémák jelennek meg bennük, viccesek, jól mondhatóak. Mostanában ezeket írom Marcinak, aztán meglátjuk, mikor áll össze belőlük valami, ahogy a testrészekből is regény szerkesztődött- szinte magától, szép lassan.
(Csapody Kinga)
