Pikli Natáliát és Almási Zsolt, Dicső Dániel és Fazekas Sándor
Dávid Péter
A Tévedések Vígjátéka közönségtalálkozója
Jó hangulatú közönségtalálkozóval búcsúzott az Óbudai Kulturális Központ és a Városi Színház produkciója, a Tévedések vígjátéka az 57. gyulai várszínházi évadtól. A július 4-i előadás után másnap Fazekas Sándor irodalomtörténész „faggatta” Dicső Dániel rendezőt, Pikli Natáliát és Almási Zsoltot, a Magyar Shakespeare Bizottság elnökét és ügyvezető titkárát. Az idézőjel azért is indokolt, mert a résztvevőket egyáltalán nem kellett faggatni. Dicső Dániel nagy örömmel beszélt koncepciójáról, ami alapján létrejött ez a pörgős, mozgásos elemekkel dúsított nagyon is modern mondanivalóval fellépő Shakespeare-darab.
A Rondella-teraszon
A beszélgetőtársak nem fukarkodtak a dicséretekkel. Kiemelték, milyen jó megoldás volt, hogy az ikerpárokat – akiknek hasonlósága okozza a tévedéseket a vígjátékban – egy-egy színész játszotta, és hogy a színészek megkettőzését tükör segítségével oldotta meg a darab. Az ikerpárokat játszó színészek, a két Antipholust alakító Vizi Dávid és a Dromiókat megjelenítő Hajdu Tibor remekül oldották meg a feladatukat. Nagy hangsúlyt kapott a beszélgetésben az a kerettörténet is, ami a Tévedések vígjátékát átfogta, és amely a párkapcsolati problémák irányába mélyítette a drámát.
A Shakespeare-szakértők szerencsés értelmezésnek tartották a darabban, hogy a rengeteg kacagtató bohózati elem mellett az identitáskeresés és identitásvesztés komoly problémájáról is szólt az előadás. A díszlet, ez a lépcsőkből és keretekből álló, rengeteg mozgási lehetőséget biztosító „labirintus”, hasonlóan dicséretben részesült, különösen a tükrös forgóajtó a tér középpontjában, amellyel a szereplőkettőzés is megoldható volt. Az előadás zenéje sem marad megemlítetlenül, a Sweet Dreams című sláger, ami többfajta feldolgozásban egyszerre ismerős és ismeretlen volt a nézők számára, de mondandójában nagyon is illett a darabhoz.
Tévedések vígjátéka: jelenet az előadásból
Dicső Dániel bevallotta, hogy kezdetben aggasztotta a tószínpadi jelenlét, hiszen a hasonló komédiáknál nagyon fontos a nézőkkel való kapcsolat, a nézők közelsége. A partról figyelő teltházas nézőtér visszajelzései azonban megnyugtatták, hogy a köztük és a színpad között lévő távolság mégsem áthidalhatatlan. A rendező egyúttal jelezte azt is, hogy ha több idejük lett volna, szívesen kihasználták volna ennek a különleges helyszínnek a lehetőségeit (a szereplők csónakon érkezhettek volna a helyszínre).
Dicső Dániel
Az előadás problémás pontjait is érintették a közönségtalálkozón, például azt a két szereplőt, akik leginkább „kilógtak” a komédiából, a Kurtizánt, akit egy férfi szereplő jelenített meg és Dr. Csipetet, aki egy bizarr külsejű ördögűzőkét jelent meg a színpadon. A rendező elmondta, hogy az első esetben szintén az identitáskeresésre való erősebb reflektálás, utóbbi esetében a mai világban is fellelhető kuruzslók megformálása volt a cél.
Pikli Natália úgy foglalta össze a látottakat, hogy egy nagyon is shakespeare-i előadást láthatott a nézőközönség, ami egyszerre volt nevettető és elgondolkodtató, könnyeden szórakoztató tartalmas mondanivalóval.
Fotók: Kiss Zoltán
