A hét Bárka-kérdése
E heti kérdésünk:
Nyomtatott kontra(?) online. Hogyan, hol, és mit olvas szívesebben, online felületeken vagy nyomtatott formátumokban (újság, folyóirat, könyv)?
Fekete Péter,
a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, rendező, a Magyar Teátrum főszerkesztője
Emlékeimben ott áll az a reggel, mikor a feleségem az asztalra csapott: légy, Péter, mértéktartó, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezt a sok szemetet minden reggel megvásárold. Add össze, mennyit költesz papírra, szorozd ki, és magad is elszégyelled magad – szólt a simpf. Valóban, minden reggel azzal kezdtem a napot, hogy a szemben lévő kisboltban levettem a polcról egy Népszabadságot, egy Magyar Nemzetet – egyet jobbról, egyet balról –, hetenként egy És-t, egy Hvg-t, egy Heti választ, + legtöbbször egy-egy bulvárszennyet.
Valóban rászoktam, mint a reggeli kávéra. Valóban igaza volt az asszonynak, reggelente egy ezrest, néha többet otthagytam a kisboltban a papíralapú híréhségem tompítására.
Na, mára ez megváltozott. Asztalra csap az asszony: ha nem csukod be a laptopodat, én kihúzom a zsinórt! Hetente látlak, akkor is a laptoppal a hasadon alszol el, hajnalban már a Windows betöltésének zenei szignálja ébreszt.
Megváltozott a világ, nem költök már papírlapra, viszont lapszemlézek. Lefekvéskor, hajnalban végignézem a kedvenc online oldalaimat, sorrendben megyek: A Jókai honlapján kezdek, bosszankodok, vagy örülök, hogy a napi kötelező hír fent van-e. Aztán onnan a szinhaz.hu-ra ugrok. Összehasonlítom a saját online-unkkal a híreket – gyerünk a Magyar Teátrum Online-ra.
Nézzük az aktuált – MNO, de mit tart fontosnak a másik oldal? NOL-ra nézünk. Esetleg kontrollként egy kis Index és Origó – azon többnyire ugyanaz van. Ha van még idő, egy kis irodalom, napi Bárkaéhség-csökkentés. Ha nem bírok elaludni, 3 perc Ebay-uk, szörfözés az angol veterán autók között, és már horkolok is.
Az asszony meg örülhet, nem költök papírra…..
Márton László,
író, drámaíró, műfordító
Még emlékszem arra a döbbenetre, ami egy távoli ismerősöm szavai hallatán fogott el. Az illető elismeréssel, sőt elragadtatással mesélt egy amerikai professzor asszonyról, akinek a lakásában egyáltalán nincsenek könyvek. De tényleg, egy darab se. A professzor asszony történetesen irodalomtörténész. Amit el akar olvasni, azt beszkennelteti vagy letölti. Könyvtár helyett ott van neki a szép, nagy képernyő. Ha meg vonaton, hajón vagy repülőn akar valamit elolvasni, akkor ott van neki az e-olvasó.
Elszörnyedésem azóta is tart. Valaki a szellem emberének tartja magát, és képes könyvek nélkül élni? Ez nem lehet igaz!
Pedig lehet. És ez nemcsak a technika szédítő fejlődéséről szól, hanem másról is. Ha külön lehet választani a szöveget a szerzőtől, márpedig irodalomértők népes csapata dolgozik ezen évtizedek óta, akkor innét már csak egy lépés, hogy a szöveget leválasszuk a könyvről, a papírról is. A szerző halálát követi a könyv halála. Őket állítólag túl fogja élni a szöveg. Én ezt hiszem is, meg nem is. Nyilvánvaló, hogy amíg emberi élet és emberi kommunikáció létezik, addig lesz szövegezés és szövegelés is, és lesznek emberek, akik valahogyan megformálják a szövegeiket. De abban az értelemben vett irodalom – irodalmi közélettel, kánonnal, értékrenddel –, amelyhez most még hozzá vagyunk szokva, feltehetőleg nem lesz. Vagy annyira megváltozik, hogy én, ha még akkor az élők közt lennék, nem tekinteném annak.
Őszintén bevallom, őskövületnek érzem magamat. Fejben még a XIX vagy talán a XVIII. században élek. Veszteségnek tekintem, hogy eltűnik a kézírás. Fájlalom, hogy évek óta nem kapok kézzel írt levelet, és hogy a nekem szóló magánjellegű közlemények a képernyőmön jelennek meg.
Próbálok ellenállni. Mobiltelefonom mindmáig nincs. Nem vagyok hajlandó három oldalnál hosszabb szöveget képernyőről elolvasni. De persze néha muszáj. És persze nagyon kényelmes dolog egy ritka kiadványt megtalálni az interneten. És persze a betűkaros írógépelést én is feladtam, mert nem lehet az írógépet javíttatni, nincs műszerész és nincs alkatrész. De könyvek nélkül nem tudnék élni, és biztos vagyok benne, hogy a könyvek közelsége segít a személyiség integritásának megőrzésében.
Tízéves voltam, amikor a pesti mozikban játszották Truffaut 451 Fahrenheit-fok című rémálmát egy olyan országról, ahol a könyv, és egyáltalán, a nyomtatott szó be van tiltva, az állampolgárok munka után televíziót néznek, a még meglevő könyvek felkutatását és megsemmisítését pedig a tűzoltóság végzi. A történet hőse egy tűzoltó, akiben feltámad a kíváncsiság, miről szólhatnak a könyvek, és rákap az olvasás ízére. Egyre több könyvet ment ki a megsemmisítő akciókból, és a lakásán rejtegeti őket.
Akkor értettem meg, hogy a könyveket, akár az emberi üldözötteket is, menteni és bújtatni kell.
Néhány évtized eltelte és néhány ezer könyv elolvasása után ezt még mindig így gondolom.
Wolf Gábor,
marketingszakember, a Kisvállalati Marketing Biblia szerzője
Miért jobb a nyomtatott, mint az online?
1. Egy könyvnek illata van!
2. Lehet bele jegyzetelni, aláhúzni, bekarikázni
3. A legjobb lapokat kitéphetem és eltehetem
4. Ágyban is lehet olvasni
5. Sokkal jobb egy könyvesboltban válogatni, belelapozni, mint online...
... de talán ami a legdrámaibb különbség, hogy egy könyv, egy nyomtatott folyóirat esetében az író százszor is meggondolja, hogy mit ír le – míg online boldog-boldogtalanból ömlenek a szavak. Látszik is a különbség minőségben!
A kisvállalatoknak is mindig azt tanítjuk: az online marketing mellé tessék postán is küldeni reklámokat, hiszen a címzett az email-eket egyetlen mozdulattal törli – de egy postán kapott levélnek, egy postán kapott köszönő képeslapnak, egy futárral érkezett kinyomtatott árajánlatnak ma sokkal nagyobb az ütőereje, mint valaha!
A végén csak az marad fent, amiért fizetünk
Van egy aggasztó trend: a vevő kinéz egy könyvet magának a könyvesboltban – majd hazamegy, és megveszi online, mert ott 300 forinttal olcsóbb. Először én is ezt tettem, de pár éve abbahagytam, mert rájöttem: szeretem a könyvesboltokat. Szeretek este az ágyban átlapozni egy igazi újságot. És ezek az intézmények csak akkor maradnak fent, ha van vevőjük. Én csak egy vagyok, de terjesztem az "igét": aki azt szeretné, hogy fennmaradjanak az igazi könyvesboltok, aki szeretne 10 év múlva is egy jó magazint lapozni, annak azt üzenem: nem panaszkodni kell, hogy ezek az intézmények eltűnnek, hanem vásároljunk könyvesboltban, fizessünk elő lapokra!
