Maruszki Balázs
Vasember fiai
SZEREPLŐK
SÜTŐ (52) – fogadós, sírköves
GRUBER (35) – rendőrszázados
CSORNAI (49) – polgármester
TIVADAR (50) – iskolaigazgató
POLYÁKNÉ (70)
SÜTŐ BÁCSI (72)
ATUS (16)
FRED PEDRUZZI (46) – detroiti kamionsofőr
POLYÁK (44)
DR. ZÁNKAINÉ RÓZSA (35)
A színpad leírása
A színpad hármas beosztású. A rendezői jobb oldalon látjuk a „Polyák házat”. Ez egy vasalkatrészekkel, szerszámokkal zsúfolt, kis, varázslatos birodalom – valahol egy műhely és egy családi ház között. Élet és – hiábavaló – munka folyik itt egész nap. A készülő ágyrugómasina hangsúlyosan tölti be a teret. Idősebb Polyák Istváné volt, aki egy évvel ezelőtt halt meg. De szelleme és a gép úgy lengi át a teret, akárcsak a kormányzó szobra a Don Giovanniban. Súlyosan és fenyegetően.
A rendezői baloldalon a Sütő fogadót látjuk. Pult, székek, tévé – egy átlagos 90-es évekbeli vidéki enteriőr... lenne... de furcsa hangulatot kölcsönöz neki a néhány sírkő a sarokban. A fogadó ugyanis egyben a falu temetkezési vállalkozása is, amit a kocsma gyér forgalma lehetővé is tesz. Ami a két pólus között van, az a tulajdonképpeni világ. Minden, ami nem a Polyák ház és a Sütő fogadó. Vagyis Mosonsorja, ez az osztrák határhoz közeli falucska.
I. felvonás
1. jelenet
Fogadó, nappal
Zajlik a munka. A fogadó közepén egy jókora szobortalapzat. Egy katonai csizma mered ki belőle csonkként. Az Ismeretlen Szovjet Katonáé. A Katona többi részét már sikerült leflexelni. Két férfi vésőkkel, kalapáccsal próbálja megszabadítani a talapzatot a csonktól. Erőlködnek, lihegnek.
Az egyik SÜTŐ (52), a fogadós. A kocsmát vezeti, de sírköves is. A helyi vállalkozó. Langaléta, nem igazán éles eszű ember.
A másik, GRUBER SZÁZADOS (35), a helyi rendőr. Hirtelenszőke, izmos férfi.
CSORNAI (49) a polgármester, a pultnál állva figyeli az erőlködést, szurkol. Köpcös, jó svádájú figura. Agilis, túlmozgásos, vezető típus.
TIVADAR (50) az iskolaigazgató, születési anyakönyvi kivonatokat és halotti bizonyítványokat böngészget. Arcának valaha volt értelmét kikezdte az alkohol és a kistérségi szervilitás. Lázadóbb fiatalságáról már csak lófarokba font őszülő haja tanúskodik.
POLYÁKNÉ (70) Vékony, madárcsontú, törékeny asszony. Éppen takarít. Fekete ruhában, még nem telt le a gyászév. Férje, Polyák tavaly halt meg. Tekintetében beletörődés tükröződik.
Akit alig látunk, illetve elsőre talán nem is veszünk észre, SÜTŐ BÁCSI (72). Naphosszat a sarokban ül, figyeli, hogyan viszi fia az örökségét, a sírkőüzemet. Hamarosan neki is jut egy sírkő. Orrából műanyag cső vezet ki, amely egy oxigénpalackkal köti össze. Ebből szedi a levegőt. Súlyos tüdőtágulása van, a legapróbb mozdulat is azonnal kifullasztja. Ha megszólal, akkor is csak tőmondatokban tudja kifejezni magát, alig hallhatóan. Már a beszédhez is alig maradt levegője. Spórol.
Gruber és Sütő utolsó erejükkel kapaszkodnak a csizmába, amely végül megadja magát. Sütő hátratántorodik, kezében a csizmával.
SÜTŐ (elégedetten) Azt a szívós ruszkit!
CSORNAI (vigyorogva) De csak megszabadultunk tőle.
TIVADAR (talál valamit, felkiált) Jóskői Áron!
CSORNAI Aztán hol volt ez a Jóskői ’56-ban?
TIVADAR Pesten.
CSORNAI Nnnna! Corvin köz? Kossuth tér?
TIVADAR Csepel. Kajakozott. OB bronzérmes.
CSORNAI (csalódottan) Egy kajakos, az nem hős. Egy kajakos csak kajakos. Olyan kell, akit ártatlanul kivégeztek.
TIVADAR (tovább matat a papírok között) Akad egy. Tompó Pál.
(Sütő és Csornai ismét csalódott arcot vágnak.)
SÜTŐ A Pali. A Palival azzal én még együtt fociztam. A szakközép után belépett a karhatalomba. A Köztársaság téren lógatták fel, tényleg.
CSORNAI (dühösen) Ártatlanul, Tivadarom? Mond valamit, hogy rendszerváltozás? (belerúg az Ismeretlen Szovjet Katona földön fekvő csizmás lábába) Ennyi erővel kár volt ezt leflexelni. (Tivadarhoz lép) Forradalom-szabadságharc?
TIVADAR (zavartan a szemüvegét törölgeti) Jellasics puskalövés nélkül foglalta el a falut. Hadinaplójában a messze földről híres sorjai tollpárnát dicséri, amelyen végre kialudta a pákozdi vesszőfutást.
CSORNAI És a kurucok?
TIVADAR Azok kétszáz kilométerre. Keletre.
CSORNAI Valami helyi törökverő végvári?
TIVADAR Sosem volt itt vár.
CSORNAI (fenyegetően) Iskolaigazgató úr, akarsz innen nyugdíjba menni?
TIVADAR Még annál tovább is, Pistám!
CSORNAI Akkor erőltesd meg magad! Keríts egy hőst erre a kurva talapzatra!
TIVADAR (panaszosan) Békés népek ezek! Nincs bennük a rebellió. Ez a felsőhansági klíma. Nyugtatja az ideget.
CSORNAI És Sopron?! Az nem a Felsőhanság? Csak fél óra gyalog. A „hűség városa”. Azok persze szembeszálltak a Trianonnal.
SÜTŐ Azok sem hősök, hanem balfaszok.
CSORNAI (ingerülten) Parancsolsz, Kálmánom?
SÜTŐ Ha nem szálltak volna szembe, akkor most Pandorfban vásárolnának.
CSORNAI Most is ott vásárolnak.
SÜTŐ Magyar fizetésből. Azért az nem osztrák. Az csak magyar. Negyede se.
CSORNAI (elege lesz a süketelésből, a pulthoz lép, kihúzza magát, éppen úgy, mint egy polgármester) Két hét múlva háromszáz éves a falu. Mit avatunk a főtéren? (az üres talapzatra mutat) Majd ezt bámulja a világ?
GRUBER A világ? A néhány török kamionos, aki eltéveszti a körforgalmat Kópházán.
CSORNAI (sóhajt) Megint a kistérségi nyavalygás! De én polgármester vagyok. Az első szabad. És ezt a falut a térképre fogom rakni!
(Egy hatalmas, vészjósló fémes csattanás a Polyák műhely felől. Csornai ideges lesz. Minden szem Polyák nénire szegeződik, aki zavartan a vödörbe dobja a rongyot, és Sütőhöz lép.)
POLYÁKNÉ Végeztem, Kálmán.
SÜTŐ (a pult alól előhúzza az ételhordót, Polyák néninek adja) A levesre vigyázzon, Polyákné! Nehogy kilögyböljön. Még elázna a lekváros rolád.
POLYÁKNÉ Vigyázok.
CSORNAI (gúnyosan) Jó étvágyat a kedves fiának, Polyákné!
(Polyákné pillanatra megfordul, értetlenül néz, biccent. Aztán kicsoszog. Ismét egy fémes csattanás. Egy üveg majdnem leesik a polcról. Sütő elmormol egy káromkodást. Csornai Gruberhez lép.)
CSORNAI Nem kéne már itt valamit intézkedni?
GRUBER Utánaérdeklődöm a Rózsikánál.
CSORNAI (szigorúan) Doktor Zánkainénál.
(Gruber biccent, kimegy.)
2. jelenet
Polyák ház, nappal
Két alak hegeszt, arcuk eltakarva. Most még nem látjuk őket, de az egyik, POLYÁK (44) inas, szálkás, cserzett arcú ember. Arca általában merev, de szemei szenvedélyesek. Csak ezek a szenvedélyek mindig düh formájában törnek maguknak rést. A másik, a „hálás tanítvány”, CSORNAI fia, ATUS (16) nyurga kamaszfiú. Lelkesen hallgatja mestere szavait.
POLYÁK Ne úgy tartsd! Keményen!
(Atus engedelmes tanítványként hagyja, hogy Polyák kivegye a kezéből a hegesztőpisztolyt. Polyákné lép be, meghozta az ebédet. Engedelmesen leteszi az egyik vasra.)
POLYÁKNÉ Tálalhatok, fiam?
POLYÁK (barátságtalanul) Nem látja, dolgozunk?! Előbb a munka, utána az étel. (Atusnak) Ahogy apám mondta. Nem valami nőcske ez, hogy egy semmi kis szikrára tüzelni kezdjen. Ez acél. Kemény. De te elbánsz vele!
ATUS Nagy lángon, két percig, ezerötszáz fokon!
POLYÁK (bólint) Na, lássuk.
(Szinte szuggerálja Atust, aki lelkesen folytatja a hegesztést. Polyákné kioldalog. Befejezték a hegesztést, mindketten leveszik az álarcot.)
POLYÁK Na, most nézzük!
(Atus felemeli a hatalmas huzalvágó élt, majd hatalmas robajjal lecsap. A fémhuzal a földre hullik. Polyák büszkén nézi, Atus lelkes.)
POLYÁK Na, ugye. Működik a szeletelő.
ATUS (izgatottan) Kipróbáljuk a kunkorítót is?
POLYÁK Ahhoz aggregátor kellene.
ATUS Elhozhatnánk a gyárból. Fél óra alatt megjárnánk.
POLYÁK Késő van. Majd holnap délelőtt.
ATUS (csalódottan) Délelőtt különórám van.
POLYÁK Milyen külön?
ATUS Angol külön.
POLYÁK (undorral kanalazni kezdi a levest) Aztán mit kezdesz azzal a különangollal?
ATUS Apám akarja. „Új világ jön. Angol nélkül nem viszed semmire.”
POLYÁK Az apád talán ezzel az angollal le tudna gyártani napi 5516 ágyrugót?
ATUS (gúnyosan nevet) Dehogy tudna, Polyák bácsi!
POLYÁK Mert az apám igen. 5516-ot. Pedig azt se tudta, mi az az angol. ’63-ban. Július 3-án. Egy napig számolta az egész műszak. Még az ipari miniszter is lejött Pestről. Azt mondta, ez technológiailag lehetetlen.
(Polyák büszke, meghatott. Polyákné jelenik meg, arca sápadt.)
POLYÁKNÉ Jöttek, fiam. A Zánkainé és a Gruber.
(Atus ijedten elbújik a gép mögé.)
POLYÁK Akkor miért nem engedi be őket?
(Polyákné mögött megjelenik a közjegyző, Dr. Zánkainé Rózsa (35). Szemrevaló asszony, kosztümben, mappával, aki az isten háta mögött is ad magára. Mögötte Gruber.)
DR. ZÁNKAINÉ Végzést hoztam, Polyák úr.
POLYÁK Aztán mit követtem el?
DR. ZÁNKAINÉ Tudja azt maga. Elhordta a fél gyárat.
POLYÁK És a másik felét is el fogom.
DR. ZÁNKAINÉ De hát ez lopás, ember! Ez magántulajdon!
POLYÁK Nem lopás. Csak megőrzés.
DR. ZÁNKAINÉ Kinek?
POLYÁK A dolgozó népnek.
DR. ZÁNKAINÉ Hol lát itt dolgozó népet?
POLYÁK Majd lesznek megint, ha visszajönnek a szovjetek.
GRUBER (elneveti magát) Azt várhatod. Most vonultak ki.
POLYÁK (harciasan) Visszajönnek azok. Rájönnek, hogy tévedtek. Hogy a nyomukban megint megjelennek a fasiszták.
DR. ZÁNKAINÉ Milyen fasiszták, te jóisten.
POLYÁK Azok, ott, Pesten. Meg itt. Tele van velük az ország. Csak eddig meghúzták magukat, mint a patkányok. Mindent elvesznek, amit mi felépítettünk.
DR. ZÁNKAINÉ (előszedi a mappából az iratokat, és Polyák felé nyújtja) Írja alá szépen. Másodfokú, jogerős.
POLYÁK (kikapja a kezéből a papírt) Lássuk, milyen erős. (széttépi a végzést, felnevet)
GRUBER Na, ebből elég!
(Gruber fegyelmezően elindul Polyák felé, aki felkap egy kalapácsot. Gruber rémülten hátraugrik.)
POLYÁK Megmutassam, mi az erős? (a kalapáccsal szertartásosan megkocogtatja az acélvágó pengét) Hallják? Bessemer acél. 1,73 karbonszázalékos. Csilingel, mint a templomharang. Még a szén szitálását is hallani benne. (megemeli a hatalmas pengét) Na, ez erős. Negyven éve öntötték, és nem fog rajta a rozsda. Ezen nem fog az idő, még az sem, ami most van. Na, csak próbálja ki!
(Zánkainé a gép felé lép, ám ekkor Polyák egy hatalmas csattanással elszel egy huzalt.)
POLYÁK Úgy szeli ez a huzalt, mint magácska a konyhában a szafaládét. (felnevet) Az meg odazuhan. Az a bütyök meg görbít rajta ötöt, és zsupsz, már kész is. Napi ezer ágyrugó.
(Polyák egy nagyméretű rugót vesz elő, és diadalmasan Zánkainé kezébe adja. Az elismerően forgatja.)
POLYÁK Ezeken még egy elefánt is elaludhatna. ’49-ben állították üzembe a gépet. Senki más nem dolgozott rajta, csak az apám. Negyvenegy évig. Az egész szocialista rendszer apám rugóin feküdt. Kubától Prágáig. Ő meg nyáron elsápadt. Aznap jelentették be a fasiszták, hogy bezárják a gyárat. A művezető küldte volna üzemorvoshoz. „Csak a nők járnak orvoshoz”, mondta. Éppen a műszak végén állt meg a ketyegője. (odamutat a gép lapos részén levő foltra) Látják ezt? (egy ütött-kopott kulacsot vesz elő a polcról, majd ráteszi a foltra) Negyvenegy év alatt hányszor koppant ez oda. Aztán csak kikezdte ez a rendszerizé.
(Polyák meghúzza a kulacsot. Zánkainé megrendülten hallgatja. Gruber Zánkainéra néz. Mi legyen? Zánkainé gondolkodik, megenyhül.)
DR. ZÁNKAINÉ (sóhajt) Engem széttép a polgármester úr.
(Zánkainé valamit körmöl, majd kimennek. Atus előbújik, büszkén néz Polyákra. Polyák pedig nagyon is élvezi a fiú elismerő tekintetét.)
POLYÁK Na, kölyök. Most eredj haza. Aztán holnap beüzemeljük a masinát.
(Atus férfiasan, büszkén kezet fog Polyákkal, majd kimegy. Polyák visszalép az asztalhoz, és élvezettel megeszi a piskótaroládot.)
3. jelenet
Fogadó, nappal
Ugyanazok és Dr. Zánkainé. Csornai ideges.
CSORNAI Ez közhivatal, Zánkainé, nem jótékonysági egylet.
DR. ZÁNKAINÉ Csak egy hónap halasztás. Addig talán észhez tér.
CSORNAI Vagy elhordja az utolsó vasszöget is.
SÜTŐ Kinek kell már az a sok kacat?
CSORNAI Nem ez a lényeg. A magántulajdon, az magántulajdon. Ideje megjegyeznetek.
(Atus besétál a kocsmába. Bűntudatosan az apja elé lép.)
CSORNAI Hol voltál?
ATUS Angolon.
CSORNAI Legalább jól hazudnál. Telefonált a tanár, hogy nem tud jönni. Lerobbant a távolsági busz.
(Lekever Atusnak egy hatalmas pofont. Atus megtántorodik.)
CSORNAI Nála voltál.
ATUS (most már dacosan) És ha nála voltam? (Még egy pofon.)
CSORNAI Takarodj haza. Majd otthon megbeszéljük.
(Atus kikullog. Tivadar zavartan pislog. Dr. Zánkainé megütközve néz. Csornai fészkelődik.)
CSORNAI Nem azért fizetem a különóráit, hogy munkanélküli legyen. Mint a Polyák.
GRUBER (Zánkainénak címezve) Az egy utolsó tolvaj.
CSORNAI Hát nem? Azt hitte, a gyárból megy majd nyugdíjba. Hát nem ment, se ő, se az apja.
(Tivadar zavartan tisztogatja a szemüvegét. Ez az utalás Polyák apjára kicsit blaszfémikus volt. Csornai ezt észreveszi.)
CSORNAI Ezzel én csak azt mondom, hogy ez a világ, ami jön, nem a trógereknek kedvez. Tanulni kell. Bárcsak nekem lett volna lehetőségem. Most még dühös rám a kölyök, de ha hazatér nyugatról, és átveszi a stafétabotot, ez a pofon sem fog már annyira fájni.
(Csornai befejezi a kortesbeszédet, Sütő szervilisen felröhög.)
Ekkor kinyílik az ajtó, és belép FRED PEDRUZZI (46). Annyi idős lehet, mint Csornai és Sütő, de sokkal fiatalabbnak tűnik náluk. Jól karbantartott, energikus, temperamentumos harmincasnak. Barna velúrbőr kabát, kalap. Mint Krokodil Dundee. A nyolcvanas évek divatja. Vállán lazán egy utazótáska. Kezében valami furcsa szerkezet. Mindenki őt figyeli. Dr. Zánkainé is, aki ösztönösen megigazítja a szoknyáját.
(Pedruzzi biztató mosollyal a pulthoz lép.)
PEDRUZZI Welcome to Mosonsorja!
(Sütő a pultnál bambán néz.)
PEDRUZZI Who speaks English? So? Nobody?
CSORNAI Biztos inni akar.
SÜTŐ De mit?
CSORNAI Mit tudom én! Adj neki valami elegánsat.
(Sütő leemeli a konyakosüveget, tölt, a poharat az idegen elé tolja. Pedruzzi csodálkozik, de emeli a poharat Zánkainé felé.)
PEDRUZZI Seggedre!
(Döbbenten nézik. Dr. Zánkainé zavartan felnevet.)
PEDRUZZI (Csornainak) Seggedre!
(Csornai arca felderül. Ja!)
CSORNAI A tiedre is!
(Pedruzzi felhajtja az italt, fizet, és kimegy. Csend ül a teremre. Mintha földönkívüli látogatta volna meg a falut.)
CSORNAI Úgy nézett ki, mint Bobby a Dallasból.
SÜTŐ Mit keresne itt egy amerikai?
GRUBER Eltévedt Kópházán.
4. jelenet
A két ház közötti tér, este
Pedruzzi a furcsa szerkezettel a kezében köröz, mintha valamit keresne.
Csornai és Sütő érdeklődve nézi.
SÜTŐ Egész délután ezt csinálja.
CSORNAI Mit ezt? Parcelláz?
SÜTŐ Miért parcellázna?
CSORNAI Lehet, hogy Vigyázó leszármazott.
SÜTŐ Kicsoda?
CSORNAI Ilyen grófok. A háború előtt övék volt itt minden. Aztán ez most jött visszaszerezni.
SÜTŐ Nem úgy néz ki, mint egy arisztokrata.
CSORNAI Láttál te már élőben arisztokratát? Akkor meg? Ezek már nem palástban járnak. Ezek már olyanok, mint mi.
(Sütő megvonja a vállát. Az idegen tényleg nem úgy néz ki, mint egy gróf. Inkább egy átlagamerikai. Polyák érkezik, tolja a biciklijét, rajta az aggregátor. Pedruzzira néz, majd megvetően Csornaiékra.)
POLYÁK Fémet keres.
CSORNAI Micsodát?
POLYÁK Az egy detektor. Ezt még egy gyerek is látja.
CSORNAI (élesen) Nincs is gyereked.
(Polyák nem válaszol, megy tovább.)
CSORNAI (utána) Aztán miért keresi itt a fémet, Vasember?
POLYÁK Miért nem tőle kérdezed?
CSORNAI Azért, mert nem magyar. Azért. Jenki.
POLYÁK (undorodva) Jenki. Ezt vártátok, nem? Egy jenkit. Akkor most kinyalhatjátok a seggét.
CSORNAI Lejárt a lemez! Ideje fordítani!
POLYÁK Köpönyeget? Azt te szoktál.
CSORNAI Te meg csak viszed a gyárat.
POLYÁK És ha igen, akkor mi van? Inkább én, mint a magad fajták.
CSORNAI Kell is nekem az a szaros gyár.
SÜTŐ Hagyjad. Ez bolond.
(Polyák betolja a kerékpárt a házba. Pedruzzi egy pillanatra abbahagyja a munkát, mosolyogva rájuk néz. Megtörli a homlokát. Fémkulacsot vesz elő, iszik. Csornai és Sütő tanácstalanul összenéznek.)
SÜTŐ Fémet keres. Mi ez, cigány?
CSORNAI Szólok Atusnak.
5. jelenet
Fogadó, nappal
A kocsmában Atus, Csornai, Sütő, Tivadar és Pedruzzi. Pedruzzi ünnepélyesen és barátságosan mosolyog a társaságra.
PEDRUZZI Hello everybody! Fred Pedruzzi greets Mosonsorja. I′m so happy to be here, in Sorja! I come from Detroit, I′m a truck driver. Anyway, I′m looking for my father. He was a bomber pilot in the Second World War. He served in a fighter unit, in the Fifteenth Air Force. Did you hear about it? My dad received several honors, like "Air Force Recognition Ribbon". Right? His plane crashed somewhere here in 1944. I want to find him.
(Fred Atusra néz, aki eddig bambán hallgatta a szöveget, most zavarba jön.)
CSORNAI Akkor most mi van?
ATUS Valami izét keres. Az apját.
SÜTŐ Ennyi?
ATUS Nagyjából.
(Csornai ismét pofon veri Atust.)
CSORNAI (dühösen) Különangol, mi?! Szedd össze magad, mert a fal adja a másikat!
(Pedruzzi Atust fürkészi, mint aki már nem biztos benne, hogy megértette. Pedruzzi most már a kezével is mutogat.)
PEDRUZZI His plane crashed here in forty-four, right?
ATUS A repülőgép negyvennégyben itt izé.
(Fred egy csomó katonai térképet húz elő a táskájából. Az egyiket elkezdi szétteríteni.)
PEDRUZZI I got these air military maps from the Fifteenth Air Force Archives. Here is the flight route with the coordinates. Bari, Triest, Zagreb...Sorja.
ATUS A gép repült, mindenfelé.
(Pedruzzi mutogatni kezd a térképen.)
PEDRUZZI It crashed exactly here. They were eight. One of them was my dad. Fred Pedruzzi. Hero of USA!
ATUS Aztán itt lezuhant. Nyolcan. Az apja is. Fred Pedruzzi. USA Hőse.
(A „hős” szóra Csornai szeme felcsillan. Pedruzzi egy megsárgult fényképet vesz elő, és Csornainak adja. Majd megint a táskájába nyúl, és katonai kitüntetéseket húz elő, az asztalra teríti.)
PEDRUZZI I′m just a simple driver at FEDEX. But my dad is a hero. I can hardly remember him. I was two years old when he joined the Air Force. But now I want to find his ashes. Or at least a personal memory.
ATUS Azt mondja, ő csak egy egyszerű sofőr. De az apja egy hős. Kétéves volt, amikor az izé. De most szeretné megtalálni. Ilyen emlékeket.
CSORNAI (elgondolkodva) Hős? Így mondta, hős?
(Ekkor Polyák néni lép be, a pulthoz csoszog, ahol Sütő várja az előkészített ételhordóval.)
POLYÁKNÉ Megvagyok a mosdóval. (belenéz a fémtálkákba) És a sütemény?
SÜTŐ Azt megette a kedves vendég.
(Polyák néni most veszi észre az asztalnál ülő amerikait, aki biztatóan mosolyog rá. Hosszasan figyeli az idegent. Csornai joviális mosollyal odalép hozzá.)
CSORNAI Polyák néni! Ez az úr nagyon messziről jött.
POLYÁKNÉ Pestről?
CSORNAI Annál sokkal messzebbről. Hátha maga tudna segíteni.
(Csornai Pedruzzi fényképét Polyák néninek adja.)
CSORNAI Na most, ez itt, a képen egy pilóta. Ez az úr meg őt keresi. Az apját. Itt zuhant le a repülője a faluban, negyvennégyben. Emlékszik erre?
POLYÁKNÉ Régen volt. Ki emlékszik már ilyenekre.
CSORNAI Pedig Polyák néni már asszony lehetett.
POLYÁKNÉ Szörnyű idők voltak. Erre emlékszem. Boldogok lehetünk, hogy túléltük.
(Polyák néni menne az ételhordóval. Csornai viszont előtte áll, várna tőle valami választ. Ekkor Sütő lép Csornaihoz.)
SÜTŐ A múltkor, amikor a Somfaiék parcelláját csináltam, láttam valami fakeresztet, ott a gazos részen. A régi síroknál.
CSORNAI És?
SÜTŐ Hát csak éppen nem magyarul volt oda felírva. Még csodálkoztam is.
CSORNAI És ezt csak most mondod? (elmosolyodik, Pedruzzihoz lép) Mondd meg neki, Atus, hogy megyünk a temetőbe.
(Csornai bizalmaskodva átkarolja Pedruzzit. Az amerikainak jólesik a vendégszeretet, élvezi a helyzetet.)
6. jelenet
A két ház közötti tér
Tivadar, Csornai, Pedruzzi és Atus egy fakereszt előtt állnak, próbálják a neveket kibetűzni.
ATUS Tom... Peter... Ed... Michael...Thomas...
CSORNAI ...itt semmilyen Fred Pedruzzi sincsen.
(Csornai feláll. Pedruzzi azonban továbbra is a sírt figyeli. Pedruzzi most egy megsárgult levelet húz elő, az írást Atusnak és Csornainak adja.)
ATUS Az apja levele. Benne vannak a nevek. A bajtársak neve. (olvasva) Ed... Michael... Peter... Thomas...
CSORNAI Hát ezek pedig azok.
(Pedruzzi hol a levelet, hol a sírfeliratot nézi.)
ATUS Az apjáé mégsincs a síron.
CSORNAI Hát akkor, lehet, hogy nem halt meg. De ha meg nem halt meg, akkor mi lett vele?
(Atus Pedruzzira néz.)
ATUS Szerintem erre kíváncsi ő is.
(Peduzzi hálásan és lelkesen megveregeti Atus vállát, amiért ennyit segít neki.)
7. jelenet
Polyák ház, nappal
Polyák a rugógyártó masina előtt. Magányosan ül, az aggregátort bütyköli, szórakozottan, néha az ajtóra pillant. Polyákné ér haza az ételhordóval. Polyák csalódott arcot vág. Atust várja. Polyákné teríteni kezd, szórakozott mozdulatokkal. Polyák az asztalhoz ül, figyeli, ahogy az anyja kicsavarja az ételhordót.
POLYÁK Hát a sütemény?
POLYÁKNÉ Megette az amerikai.
POLYÁK (undorral) Idejön és eleszi.
(Polyákné szórakozottan kimeri az ételt, majd a tányért Polyák elé tolja.)
POLYÁK Aztán én mivel egyek? Az ujjaimmal?
(Polyákné feleszmél, villát hoz, a tányér mellé rakja.)
POLYÁK (zsörtölődve) A vadast villával? Mi ütött magába? Ráadásul meg se melegíti, langyos az egész.
(Polyákné mintha valami kábulatból eszmélne, úgy néz a fiára.)
POLYÁKNÉ Ide fog jönni.
POLYÁK Kicsoda?
POLYÁKNÉ Az amerikai.
POLYÁK Minek jönne ide?
(Kopogás. Mindketten a hang irányába néznek. Már meg is érkezett? Nem, csak Atus az, késett. Polyák ridegen végigméri.)
POLYÁK Három óra elmúlt.
ATUS Tolmácsolnom kellett.
(Polyák nem válaszol, kanalazni kezd.)
POLYÁK (teli szájjal) Ma már nincs kunkorítás.
(Atus csalódott arcot vág.)
ATUS Polyák bácsi azt ígérte...
POLYÁK Azt ígértem! És te meg azt hiszed, beesel, és már kunkorítunk is? És az alázat?
ATUS Milyen alázat, Polyák bácsi?
POLYÁK Az acélrugó iránti alázat. Tudod, mit tett volna az apám, ha én egy órát kések a műszakról? (A gép felé tekint.) Úgy vágott volna ki, mint macskát szarni.
(Atus leforrázottan áll, sírással küszködik.)
POLYÁK Az ágyrugógyártás, az nem játék, fiam!
ATUS Bocsánat, Polyák bácsi.
(Polyák megenyhülten végigméri a kétségbeesett Atust.)
POLYÁK Holnap gyere vissza. Majd meglátjuk.
(Atus megkönnyebbülten vigyorog. Kiszalad. Polyák eszik.)
8. jelenet
Fogadó, nappal
Tivadar az asztalnál ül, kezében elsárgult leveleket tart. Sütő, Pedruzzi, Csornai és Atus figyelik.
TIVADAR (büszkén) Az apám dolgai között találtam. Egy népiskolai tanító naplója. (olvasva) „1944. december 15. Este hatalmas robbanás hallatszott. Azt mesélik, egy amerikai bombázó zuhant le.”
CSORNAI Te egy isten vagy, Tivadarom!
TIVADAR (szemérmesen elpirul, felhajt egy felest) „Hét pilóta azonnal meghalt, a nyolcadik ejtőernyővel ereszkedett a fák közé.”
CSORNAI Hoppá!
(Pedruzzi türelmetlenül nézi a jelenetet, nem ért semmit.)
TIVADAR „Ezerkilenszáznegyvennégy december huszonkettő. A pilóta ma kimerészkedett az utcára. Félelemnek nyoma sincs rajta. Mosolyog mindenkire, cukorkát osztogat a hajadonoknak, a pajtában szájharmonikázik.”
CSORNAI (vigyorog Pedruzzira) Szájharmonika, he?! Nem semmi lehetett az öreged.
(Pedruzzi nem érti, de mosolyog.)
CSORNAI Az alma nem esik messze a fától, he?
TIVADAR „Ennek oka, hogy a nyilasok állítólag már visszavonultak, az oroszok meg még nem érkeztek meg. Nincs ura a falunak, a pilóta egyre merészebb.”
CSORNAI Van még valami feljegyzés?
TIVADAR „1944. december 25. Visszajöttek a nyilasok. Két óráig vallatták Polyák Istvánt, a pilótát keresték.”
CSORNAI (borzongva) Miről beszél az öreglány? Hogy lehet az ilyeneket elfelejteni?
SÜTŐ De hogy jön ide a Polyák?
CSORNAI Hát csak úgy, hogy gondolom, ő rejtegette az amerikait.
SÜTŐ A komcsi Polyák? Egy jenkit?
TIVADAR (folytatja az olvasást) „1945. január 6., vízkereszt. Az oroszok visszafoglalták a falut.” Ennyi.
(Tivadar párás szemmel leteszi a leveleket az asztalra.)
CSORNAI (izgatottan) És aztán? Aztán mi lett?
TIVADAR Több levél nincs. Elvitték Szibériába.
SÜTŐ Az amerikait?
TIVADAR Az apámat. Három év málenkij robot.
(Pedruzzi, aki idáig semmit nem értett a jelentből, türelmetlenül Atushoz lép. Atus zavarban. Ezt hogy fordítsa most? Közben Csornai járkál, gondolkodik.)
CSORNAI Várjál, várjál... Pilóta. Nyilasok... oroszok... amerikaiak. Apám! Ezzel a sztorival tényleg térképre kerülhetünk. Nincs szabadságharcosunk. Nincs törökverőnk. De van egy jenkibujtatgatónk. Ez már szinte olyan, mint a Wallenberg.
SÜTŐ Kár, hogy 56 után pufajkás volt.
CSORNAI Kit érdekel, mit hordott. A lényeg, hogy megmentett egy amerikait.
TIVADAR De azok, kérlek, a ruszkikkal voltak.
CSORNAI Ne akadékoskodj már annyit, igazgató úr! Együtt voltak, aztán már nem voltak együtt! Volt azóta itt egy hidegháború is. A ruszki, az csak ruszki, de az amerikai! Az azért nagyon más.
(Atus Pedruzzi mellett áll.)
ATUS Az amerikai azt kérdezi, hogy akkor meg mi lett az apjával?
CSORNAI Az is meglesz, mondd meg neki. Meglesz az apuka.
(Csornai Sütőnek int, aki egy üveg pálinkát húz elő, poharakat, lelkesen tölt, majd leülteti Pedruzzit az asztalhoz, végig vigyorog.)
CSORNAI De előbb inni kell.
(Csornai Pedruzzi kezébe adja a poharat, majd koccintásra készül.)
CSORNAI Az amerikai-magyar barátságra.
9. jelenet
Fogadó, nappal, koraeste
Nem sokkal később ugyanott. Már kapatosabb a társaság. Sütő ezúttal nem fogadós, hanem sírköves minőségében van jelen. Pedruzzit méregeti, mértéket vesz róla. Pedruzzi a talapzaton áll.
SÜTŐ Szép szál anyabaszó ember.
CSORNAI Kálmán!
SÜTŐ Úgysem érti. Masszív testalkat. Inkább húsos, mint inas. Az ilyen textúra zabálja a gránitot.
(Pedruzzi is becsípett, nem érti, de azért élvezi a helyzetet.)
CSORNAI Nem baj. A történelemmel nem spórolunk.
SÜTŐ És a kompozíció?
CSORNAI Várjunk csak... (körbejárja Pedruzzit, méregeti) Áll a pilóta, sérülten. Az égre szegezi tekintetét. Mintha imádkozna.
(Pedruzzihoz lép, az állánál fogva igazgatja a fejét.)
CSORNAI A Polyák meg itt, hátulról. Óvóan.
Hátulról átkarolja Pedruzzit, és maga felé húzza. Pedruzzi önkéntelenül elneveti magát, ahogy eldől. Atus feszeng, kínosnak érzi apja idétlenkedését.
TIVADAR Gyönyörű. A mosonsorjai piéta.
CSORNAI Apropó. Szoborszentelés. Meghívjuk a győri püspököt is! (elengedi Pedruzzit)
SÜTŐ A méretarányok? Egy az egyben?
CSORNAI Az túl kicsi. Legalább három méteres legyen. A talpazaton meg legyen valami szép idézet.
TIVADAR „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”.
CSORNAI (elismerően) Jóóóó! Egy költő veszett el benned, Tivadarom.
(Tivadar szerényen, kábultan vigyorog.)
SÜTŐ Kéne rá szimbolika is. Síró angyal, hasadó szív. Ilyesmi.
CSORNAI Az túl gyászos. Egy szárny. Vagy amerikai lobogó! Sok csillaggal. (egyre lelkesebben) Micsoda esemény lesz, az isten bassza meg. Eljön az amerikai katonai attasé. Még talán az Antall József is.
TIVADAR (stréberül) A műsorról gondoskodom.
(De elmarad a várva várt dicséret. Polyák lép be, ingerültnek tűnik.)
CSORNAI Nocsak. A Vasember. Mi járatban?
POLYÁK Mit műveltetek az anyámmal? Amióta ez itt megjött, teljesen holdkóros lett.
CSORNAI Előjöttek a régi emlékek.
POLYÁK Milyen emlékekről beszélsz?
CSORNAI Szépekről. Dicsőségesekről.
(Pedruzzi figyeli a különös vendéget. Ez nem olyan, mint a többiek. Ez cseppet sem barátságos. Mitől ilyen ideges?)
CSORNAI Itt, kérlek, hősi emlékmű készül. Az apád lesz rajta, meg ennek az apja.
(Polyák meghökken. Nem erre a válaszra számított.)
POLYÁK Mit csinált az apám?
CSORNAI Megmentette az ő apjának az életét. Na, ne légy már mindig ilyen feszült.
(Polyák valóban feszültnek és értetlennek tűnik. Csornai Polyákot méregeti.)
CSORNAI (Sütőnek) Szerinted?
SÜTŐ Hasonlít. (odalép hozzá a mérőszalaggal, rátekeri a mellére)
POLYÁK Mit csinálsz?
(Sütő méregetni kezdi, de Polyáknál betelik a pohár.)
POLYÁK Komédia!
(Letépi magáról a szalagot és kirobog. Pedruzzi Atushoz fordul.)
CSORNAI Mit mond?
ATUS Azt kérdezte, ki ez a dühös ember?
CSORNAI Hát mondd meg neki, hogy a Polyákék fia.
ATUS Megmondtam. Azt mondja, meg akarja látogatni őket.
(Csornai vigyorog, átkarolja Pedruzzit, a pulthoz vezeti.)
CSORNAI Este a Polyáknál? Csak a saját felelősségére! Inkább igyunk még egyet!
ATUS Azt mondja, végre tudni akarja, mi lett az apjával.
(Csornai széles mozdulattal kocsikulcsot húz ki a zsebéből, odanyújtja Tivadarnak.)
CSORNAI Az lesz, hogy az iskolaigazgató úr reggel felgurul a Ladámmal a soproni levéltárba, és utánanéz ennek az egésznek! Tudni fog itt mindenki mindent!
(Tivadar elrakja a kulcsot. Pedruzzi megnyugszik. Végtére is, jól érzi magát. Csornai Sütőnek int, aki újabb üveget nyit fel. De Pedruzzi int, ez most az ő köre! A pult mögé lép. Sütő nem érti, mit akar, de átengedi neki a helyet. Pedruzzi az üvegeket vizsgálja.)
PEDRUZZI Some orange juice? Hundred percent squized?
ATUS Narancslé kell neki.
CSORNAI Na, ne szórakozzon már. Az buziknak való.
SÜTŐ Jaffaszörp, az van.
(Sütő a pult alá nyúl, Pedruzzi kezébe nyom egy ragacsos marmonkannát. Pedruzzi hálásan bólint, majd lekap egy vodkásüveget is.)
CSORNAI Na, azééért!
DR. ZÁNKAINÉ (belép egy mappával) A kérelem, Polgármester úr, a műemlékvédelem felé! Alá kéne írni!
CSORNAI Majd holnap, Rózsika! Ma ünnep van. Üljön már le, lazítson.
(Dr. Zánkainé engedelmesen leül. Pedruzzi rákacsint, majd a két vizespoharat használva koktélkeverőt rögtönöz. Egy kisebb magánszámot ad elő. Táncol, rázza a keverőt.)
PEDRUZZI
Baby yeah come on shake
oh it\\\\'s in the bag
the hippy hippy shake
the hippy hippy shake
the hippy hippy shake!
(A társaságot lenyűgözi a produkció. Pedruzzi Dr. Zánkainéhoz lép, mutatja, próbálja meg ő is.)
PEDRUZZI C’mon!
DR. ZÁNKAINÉ Én ehhez, azt hiszem, ügyetlen vagyok.
CSORNAI Rázza meg, Rózsa! Ne hozzon ránk szégyent!
(Dr. Zánkai engedelmeskedik. Nem olyan ügyes, mint Pedruzzi, de nem ejti el. Általános a siker. Taps. Pedruzzi kiönti az italt a poharakba. Az elsőt dr. Zánkainénak nyújtja.)
PEDRUZZI (flörtölve) Sex on the beach?!
(Dr. Zánkainé elvörösödik. Csornai emeli a poharát.)
CSORNAI A szexre!
(Pedruzzi Atusnak is tölt, aki elbűvölve nézi a színes italt. Csornai elhúzza a poharat.)
CSORNAI Teszed le. Még nem vagy tizennyolc.
PEDRUZZI (Atusnak biztatva) C’mon!
ATUS Azt mondja, az én koromban már úgy itta, mint más a vizet.
CSORNAI Tényleg ezt mondta?
ATUS Szó szerint.
CSORNAI (megenyhülve) Na, jó. Ma kivételes nap van. De csak egyet!
(Koccintanak és isznak. Atus az italtól csuklani kezd. Pedruzzi nevet, hátbaveregeti.)
SÜTŐ Túl sok volt a szex, kölyök?
(A hangulat egyre jobb. Pedruzzi mozgása már bizonytalan, a zsebéből egy szájharmonikát húz elő.)
PEDRUZZI (Dr. Zánkainé felé lép) The ballade of Busty Bertha!
(Pedruzzi játszani kezd. Vidám, harsány countryszámot. Dr. Zánkainé is oldódik, tapsolva heherészik. A többiek hangosan dobognak hozzá a lábukkal.)
10. jelenet
Polyák ház, este
Polyák dühösen járkál, nem tud aludni a zenétől. Polyákné a nyitott ablakon keresztül hallgatja a zenét. Polyák egy idő után odalép, becsapja orra előtt az ablakot.
POLYÁK Miért nem beszélt soha erről a pilótáról?
POLYÁKNÉ Apád se beszélt. Meg aztán a kommunizmusban az ilyenekkel féltünk volna dicsekedni.
POLYÁK (ingerülten) Az én apám biztos nem félt. És nem is dicsekedett.
POLYÁKNÉ (megfordul, a fiára néz) Jó ember volt. Nagyon jó ember.
POLYÁK Persze, hogy az volt. Minek ezt mondogatni?
(Polyákné megérinti a fia vállát. Zavarodottság. Nem szokták ők meg ezt az intimitást, és ezt a furcsa, vidám zenét. A zene abbamarad, csend lesz. Polyák mintha kihasználná a csendet, kimenekül a pillanatból. Feláll.)
POLYÁK Végre abbahagyták. Későre jár, ideje aludni.
(Polyák mintha valami tábornokparancsnok mondja ezt. Határozottan, ellentmondást nem tűrően. Ő ki is megy. Polyákné is aludni tér. A szekrényhez lép. Kinyitja. Ócska, poros dobozok között kezd kutatni. Hirtelen kopognak az ajtón. Megriad, feláll, becsukja a szekrényajtót, az ajtóhoz lép. Habozik, majd kinyitja. Atus és Pedruzzi állnak ott, Atus támogatja a már bizonytalan járású amerikait.)
POLYÁKNÉ Miért hoztad ide, fiú?
ATUS Nem én hoztam, ő akart jönni.
POLYÁKNÉ És mit akar az amerikai?
ATUS Azt mondja, örökké hálás lesz, amit az apjáért tettek.
(Pedruzzi érzelmesen Polyáknéhoz lép, érzelmesen átkarolja, felemeli a törékeny nőt, mint egy tollpihét. Úgy viselkedik, mint egy nagy, érzelmes kamasz. Polyákné ledermedve hagyja, hogy a becsípett amerikai forgassa. Pedruzzi érzelmes csókot nyom a homlokára. Polyák ront be.)
POLYÁK Mi ez itt?!
(Pedruzzi elengedi az asszonyt, és barátságosan Polyákra mosolyog. Polyák kérdően Atushoz lép, aki zavart, érzi, hogy mindez nem tetszik „mesterének”.)
ATUS Én mondtam neki, hogy a Polyák bácsi már ilyenkor aludni szokott.
POLYÁK Hé fiú, te ittál?! Büdös a szád.
ATUS Csak két pohárral.
POLYÁK Ez nem kocsma! Itt rendes emberek élnek.
(Pedruzzi Polyákhoz lép, mosolyogva a kezét nyújtja. Polyák azonban elüti a férfi kezét.)
POLYÁK Takarodj!
(Pedruzzi leforrázottan, megütközve áll.)
ATUS Ő csak a Polyák nénit akarta megkérdezni. Mit tud az apjáról?
(Polyák néni bizonytalanul áll.)
POLYÁK Hagyja békén az anyámat! Mondd meg neki, hogy tűnjön el!
Suhogás hallatszik és fémes hang. Pedruzzi rápillant a plafonra.
ATUS Azt nézi, mi az.
POLYÁK Mi lenne? Nem látott még ventilátort?
PEDRUZZI (egy széket tol alá, felkapaszkodik, nézi a ventilátort) No. This is a Liberator’s propeller.
ATUS Azt mondja, hogy ez egy propeller.
(Pedruzzi a zsebébe nyúl, dollárt vesz ki belőle.)
ATUS Azt hiszem, megvenné.
POLYÁK Nem kell a pénze. Engem nem fog lefizetni! Kifelé!
PEDRUZZI The military remains are the property of the United States!
ATUS Azt mondja, ez az USA-é.
POLYÁK Ez nem USA. Ebben a házban az én törvényeimet kell betartani.
(Pedruzzi farkasszemet néz Polyákkal, mosolyog.)
PEDRUZZI Hungarian Cowboy.
ATUS Azt mondja, hogy látszik, hogy a Polyák bácsi igen kemény és makacs ember.
(Polyák pillanatra zavarba jön, mert nem tudja eldönteni, ez most dicséret vagy újabb támadás.)
POLYÁK Ezt éppen jól mondja.
PEDRUZZI Have you ever killed a bear? But I did not run.
ATUS Ő meg nem futott el a medve elől sem.
POLYÁK Most pedig el fog!
(Polyák Pedruzzi felé közelít, mint aki verekedni készül. Polyákné sápadtan nézi. A részeg Pedruzzi sem hagyja magát. Kisebb küzdelem, két szenvedélyes ember küzdelme. Polyákné hirtelen közéjük ugrik.)
POLYÁKNÉ Hagyd abba, fiam, a jóisten áldjon meg!
(Polyák leforrázva elengedi Pedruzzit. Sötét.)
11. jelenet
Fogadó, nappal
Reggel, másnapos hangulat. Pedruzzi és Csornai egy asztalra borulva alszik. Sütő bácsi a szokásos helyén gubbasztva, némán figyeli őket. Sütő a tegnapi buli maradványait pakolja el. Ekkor hatalmas, egybefüggő berregés a műhely felől. A poharak az asztalon és mindenhol rázkódni kezdenek. Egy üveg lezuhan. Sütő dühösen ragadja meg a seprűt.
SÜTŐ Na, most már ebből elég!
(Pedruzzi és Csornai felriadnak, egymásra néznek. Csornai kábán elmosolyodik, a műhely felé mutat, majd a halántékára a mutatóujjával. Pedruzzi mosolyog.)
PEDRUZZI Yeahh! Crazy man! (másnaposan felnevet)
12. jelenet
Polyák ház, nappal
Hangos robajjal dolgozik a kunkorítógép. Polyák örömmel, szenvedélyesen dugja be a fémhuzalt, amelyet a gép görbít. Atus másnaposan figyeli. Az első rugó hamarosan kipottyan. Polyák leállítja a gépet, büszkén mutatja Atusnak.
POLYÁK Figyelted? Csak jó szögben kell odatartani, a többit a masina intézi. Na, gyerünk!
(Polyák elindítja a gépet. Atus kezébe veszi az egyik huzalt, ügyetlenül tartja.)
POLYÁK (ingerülten kiabálva) Ne úgy, sréhen kunkoríts!
(Megfogja Atus kezét, irányítja. De Atus elrontja, becsípi az ujját. Fájdalmasan sziszeg. Polyák leállítja a gépet.)
POLYÁK Mi van veled, kölyök?!
ATUS Szédülök, Polyák bácsi.
POLYÁK Másnapos a fiatalúr. Aki éjjel legény, legyen nappal is.
ATUS Az vagyok.
POLYÁK Ha az vagy, csináld rendesen!
(Atus kötelességszerűen újrapróbálkozik, de elrontja megint.)
POLYÁK Mit művelsz, a kurva életbe!
(Atus riadtan néz Polyákra. Polyák lenyugszik, zavartan néz Atusra, aki kioldalog.)
13. jelenet
Két ház közötti tér
Atus a főtéren kóvályog. Észreveszi Pedruzzit, aki már rendbe szedte magát, és most a detektorral dolgozik. Atusra vigyorog. Felé nyújtja a detektort.
PEDRUZZI Let’s go!
(Atus mosolyog. Végre ő is kipróbálhatja. Igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy az amerikai. Feszülten húzogatja a detektort, és meg is lesz az eredménye. A szerkezet csipogni kezd. Pedruzzi lehajol, és szakavatott mozdulatokkal kaparja a földet. Atus izgatottan hajol oda. De csak egy rozsdás penge az. Atus csalódott arcot vág. Pedruzzi legyint, lapos fémflaskát húz elő, meghúzza, majd Atusnak kínálja. Atus is meghúzza, és megint csuklik. Pedruzzi a fiúra mosolyog, hátba veregeti. Atus férfiasan küszködik a csuklással. Pedruzzi a zsebébe nyúl, egy gyűrött baseballsapkát húz ki, rajta díszes logó. Egy igazi amerikai csapaté! Pedruzzi Atus fejére nyomja. Atus büszkén vigyorog, kihúzza magát. Most egy kicsit ő is amerikai! Úgy ülnek ott, mint apa és fia.
Pillanatra Csornai lép ki a házból, meglátja őket. Megáll, csendben figyeli a jelenetet, majd visszamegy a fogadóba.)
14. jelenet
Fogadó, nappal
Üres a fogadó, Sütő hátul rekeszeket pakol, de ezt csak a zörgésekből halljuk. Sütő bácsi a szoba sarkában, a szokott helyén. Csornai az öregre néz, töpreng. Féltékenynek tűnik. Tivadar lép be, hóna alatt dosszié. Zavartnak tűnik. Csornai izgatottan feláll.
CSORNAI Már vissza is érkeztél, igazgató úr?
TIVADAR Hát igen, Palikám.
CSORNAI És? Összeszedtél valamit?
TIVADAR Na, igen.
CSORNAI Add csak ide, mit szorongatod.
(Csornai türelmetlenül kikapja Tivadar kezéből a dossziét, kiszedi belőle az iratokat, olvasni kezdi őket. Elsápad.)
CSORNAI Feljelentés?
TIVADAR (Sütő bácsira néz, majd bizalmasan Csornaihoz hajol, halkan) A Sütő bácsi írta. A Polyák apja ellen. Ellenséges katona rejtegetéséért.
(Csornai megvetően végigméri Sütő bácsit.)
CSORNAI És ez?
TIVADAR Az is feljelentés.
(Csornai meglátja az aláírást. Dühösen megragadja Tivadar gallérját.)
CSORNAI Ezt most akkor így? Mint az új polgármestert? Az apámmal? Így akarsz kompromittálni?
TIVADAR Hiszen te küldtél, Palikám!
CSORNAI (lenyugszik, de még nem ereszti Tivadart) Ne haragudj. Nehéz ezt így.
(Végre elereszti Tivadart, elveszi tőle a többi iratot, nézegetni kezdi őket.)
CSORNAI Nocsak, ezt meg a te apád írta!
TIVADAR (elsápad) De ezt nem a rejtegetés miatt... idétlen egy história!
CSORNAI (elolvassa a levelet, elsápad) Tivadarom, akarsz te innen nyugdíjba menni?
TIVADAR Még tovább is, Palikám!
CSORNAI Akkor most az van, hogy szépen elfelejtjük ezeket.
(Pedruzzi ebben a pillanatban lép be a detektorral. Csornai összerezzen, ösztönösen a zsebébe gyűri az anyagokat. Arcára furcsa, időtlen vigyor merevedik. Sötét.)
II. felvonás
- jelenet
Majdnem két hét múlva
Polyák ház, este
Koraeste, alkony. Polyák az alkatrészt leemeli, és elkezdi összeszerelni. Hirtelen kimegy a lámpafény. Polyák elmormol egy káromkodást, feláll, a polcon turkál, végre talál egy ócska petróleumlámpát, meggyújtja. A félhomályban botorkál az udvar felé. Az ajtóban ott áll az anyja.
POLYÁKNÉ Kikapcsolták az áramot.
POLYÁK Olyan nincs, hogy csak úgy.
POLYÁKNÉ Legalább háromhavit be kelletett volna fizetni.
POLYÁK És miért nem fizetett?
POLYÁKNÉ Elfogyott a nyugdíjam.
POLYÁK És csak most mondja? Hogy huzalozzak így?
POLYÁKNÉ Talán ha mégis beszélnél a polgármesterrel arról a munkáról.
POLYÁK Nem látja, most is dolgozom! Egyébként is, mondtam már, nem alázkodok én meg a Csornai előtt.
(Polyák tehetetlen dühe egyre gerjed, jobb híján az anyján tölti ki.)
POLYÁK Most meg mit bámul! Egy mihasznát, mi? Aki a lábát lógatja egész nap! Bezzeg az apám, mi, szobor lesz belőle!
(Polyákné riadtan öltözködni kezd. Kopogás. Polyák lenyugszik. Atus lép be.)
POLYÁK (komoran) Ma nem dolgozunk. Nincs áram.
(Ahogy Atus közelebb ér, Polyák meglátja a véraláfutást az arcán.)
POLYÁK Mi van a képeddel?
ATUS A fater. Hármast kaptam. Napok óta tiszta ideg. Magát is verte az apja?
POLYÁK Naná. A fiúgyerek, mint a forró acél: ütni kell, hogy formálódjon.
ATUS Hát engem nem fog senki ütni. Inkább elmegyek.
POLYÁK Hova is mennél?
ATUS Bárhova. Most már nyitva a határ. Beállok én is sofőrnek a Fedexbe. Körbeautózom Amerikát.
POLYÁK Az amerikai beszélte tele a fejedet.
ATUS (önérzetesen) Nem beszélte tele. Felnőtt vagyok. Tizennyolc.
POLYÁK Felnőtt. Aztán mégis úgy járkálsz a nyomában, mint egy újszülött borjú. (féltékenyen) A múltkor láttalak, zsemlyés fasírtot ettetek.
ATUS (felnevet) Az hamburger. Amerikai húspogácsa, jól átsütve.
POLYÁK (gúnyosan felnevet) Mondom én, hogy olyan, mint a fasírt, te kölyök.
ATUS (gúnyosan) Olyan, persze. Az amerikai is „olyan”, mint mi. Van füle, szája, lába. Olyan. Aztán meg más.
POLYÁK Miben más?
ATUS (elvigyorodik) Megkúrta a Zánkainét.
POLYÁK (megütközve néz Atusra) Miket beszélsz?
ATUS A Sütő meséli. De aztán lehet, hogy csak akarta. Vagy a Zánkainé akarta.
POLYÁK (idegesen felpattan) Meg vagy te kergülve! Ez az amerikai mindenkinek elveszi az eszét!
ATUS (megszeppenten) Bocsánat, Polyák bácsi.
(Polyák a fiúhoz lép, megsimogatja a fejét.)
2. jelenet
Fogadó, este
A fogadóban ünnepélyes a hangulat. A pult előtt a talapzat, rajta egy emberi alak, lepedővel letakarva. A pult mögött, mintha tribün lenne, Csornai áll. Jobb oldalán dr. Zánkainé és Pedruzzi. A jobbon Polyákné. A pulton egy mikrofon. Zánkainé sértett pillantásokat vet Pedruzzira. Aki azonban erről nem vesz tudomást. Gondterheltnek tűnik.
A „közönség”, vagyis a feszengő Sütő, az utálkozó Atus, a lelkes Gruber és a félholt Sütő bácsi az asztaloknál.
CSORNAI (a mikrofonba) „Harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés. Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, nem is kevés.”
(Csornai kezet nyújt Pedruzzinak, aki ezúttal kevésbé tűnik lelkesnek a korábbiaknál, de elfogadja a kéznyújtást. A kézrázást elszórt taps kíséri. Csornai ingerülten leinti.)
CSORNAI Jó, jó, ezt most hagyjuk. Ugorjunk. (hivatalosra vált) És most megkérem közjegyzőnket, doktor Zánkainé Rózsát.
(Zánkainé kisétál a pult mögül, Pedruzzira néz, majd egy dühös mozdulattal lerántja a lepedőt. Alatta a szobor, még nincs kész. Ügyetlen, dilettáns munka.)
CSORNAI (elégedetlenül) Ez olyan volt, mintha a száraz ruhát szedné le, Zánkainé.
(Sütő kezében a véső, türelmetlennek tűnik.)
SÜTŐ Folytathatom, Palikám? Nem fog elkészülni holnapra.
CSORNAI Ugorjunk! Mi jön most, Tivadarom?
TIVADAR (a jegyzeteit böngészi) A Tavaszi szél vizet áraszt.
CSORNAI És hol vannak az alsósok?
TIVADAR Védőoltáson. A KÖJÁL ragaszkodik hozzá.
CSORNAI Basszátok meg, már csak egy napunk van. Élő adás lesz!
(Csornai rendezi magát, újra hivatalos pózt vesz fel, és Pedruzzi felé fordul.)
CSORNAI Most pedig átadom a szót a leszármazottaknak.
(Csend. Mindenki Pedruzzira néz. Ő maga elé veszi a mikrofont.)
PEDRUZZI What happened to my dad?
ATUS Azt kérdezi, mi történt az apjával.
CSORNAI A köszöntőszöveget mondja!
ATUS Azt mondja, csak vesztegeti az idejét. Még mindig nem tudott meg az apjáról semmit.
CSORNAI Hős volt, az nem elég? (körbemutat) Nézze meg, mit csinálunk mi itt.
ATUS Őt nem a felhajtás érdekli, hanem az apja.
CSORNAI (sóhajt) Megint kezdi... Polyák néni!
(Csornai Polyák néni elé tolja a mikrofont. Polyákné zavartan fészkelődik.)
CSORNAI Amit már elmesélt itt nekünk.
POLYÁKNÉ (engedelmesen bólint) Negyvenöt januárjában, amikor végleg bejöttek az oroszok, a pilóta elindult nyugatra. Gyalog ment. Tüdőgyulladása volt, magas láza. Győzködtük, maradjon, amíg felgyógyul. De makacs ember volt. El akarta érni az övéit.
(Polyákné tekintete találkozik Pedruzziéval.)
CSORNAI (szomorúan) Hát ennyi a történet. Tél volt, farkasordító hideg. Útközben legyűrte a tüdőgyulladás.
(Pedruzzi ezúttal nem válaszol. De Atus ellenségesnek tűnik.)
ATUS Azt mondja, akkor kaptak volna gyászjelentést. Hivatalosat.
CSORNAI Itt sem mindenki kapott, akit a ruszkik elvittek. Igaz, Tivadarom?
TIVADAR Egy árva levelet se, Szibériából.
ATUS Azt mondja, lehet, hogy itt nem, de Amerika gondoskodik a hősi halottairól! (beleéli magát) Azt mondja, gyerekkorában neki az apja csak egy üres márványkő volt a katonai temetőben. Évekig várta, hogy hazatérjen. Ha nem tért haza, ő jött el az apjához. Neki nem kell még egy márványkő. Neki az apja kell!
(Zavart csend. Atus vádlón néz Csornaira. Pedruzzi fogja a detektorát, és kimegy.)
CSORNAI (a többieknek) Miatta csináljuk ezt az egész felhajtást. Ő meg itt elégedetlenkedik. Azért ez furcsa, nem gondoljátok?
(Helyeslő hümmögések.)
CSORNAI Akkor mára be is fejeztük!
(A társaság széledni kezd. Már csak Polyák néni maradt, az ajtó felé csoszog az ételhordóval.)
CSORNAI Polyák néni!
(Polyákné megáll, megfordul, Csornaira néz. A Polgármester a zsebébe nyúl, egy borítékot húz elő, Polyák néninek nyújtja.)
CSORNAI Lenne itt valami magának.
(Polyákné csodálkozva néz.)
CSORNAI Egy kis különsegély. (joviális arcot vág, átadja a borítékot) Tudom, hogy a gyár bezárása óta milyen nehezen élnek meg.
POLYÁKNÉ (hálásan) Köszönöm, polgármester úr.
CSORNAI Ne nekem köszönje. Ez a legkevesebb, amit a falu nevében megtehetünk önökért. Egy ilyen példamutató ember özvegyéért, mint Polyák bácsi volt.
POLYÁKNÉ (a borítékot nézi, kiveszi a pénzt, számolja) Mit kell ezért csinálnom?
(Csornai, mintha nem értené a kérdést, üveges tekintettel elmosolyodik.)
CSORNAI Mit kéne? Amit eddig. Semmit. Bármi történt, megtörtént. Azon mi már nem tudunk segíteni, ugye. Ez mindig egy összetartó falu volt. Jóban is, rosszban is.
(Polyák néni bólint, kimegy.
3. jelenet
Polyák műhely, nappal
Félhomály. Polyák tehetetlenül járkál a műhelyben, dolgozni ilyen fényviszonyok között nem tud. Elhúzza a padlón a szőnyeget. Az alatt egy kis fedő rejlik. Polyák felemeli, majd óvatosan kiszedi a propellert. Leporolja, nézi.
POLYÁKNÉ Nem kell szégyellned, fiam.
(Polyák összerezzen, hátranéz. Ott áll az anyja, őt nézi.)
POLYÁK Micsodát?
POLYÁKNÉ Nem tűnt el az a repülő. Itt van a faluban.
POLYÁK Hol? Miről beszél már megint?
POLYÁKNÉ Sütőék kertjében a tyúkól. Csornaiéknál a szecskavágó. Tompáéknál a nyúlketrec. Nálunk meg a propeller. A szárny, a törzs, még a bombák is. Mind itt vannak, benne a faluban. Az egész repülő.
POLYÁK (dühösen) Most meg azt állítja, hogy az apám tolvaj?
POLYÁKNÉ Nem volt az. Senki sem volt az. Szegény volt itt mindenki. Vittük, ami mozdítható. Hiszen azoknak már nem kellett. Azok halottak voltak. Az életnek meg mennie kell tovább.
(Csend.)
POLYÁKNÉ Bele kéne egyezni.
POLYÁK Mibe?
POLYÁKNÉ Hát a propellerbe. Odaadni azt az amerikainak. Vigye isten áldásával, csak menjen már.
(Polyák döbbenten néz az anyjára.)
4. jelenet
Két ház közötti tér
Pedruzzi dacosan tolja maga előtt a detektort. Atus mögötte. Ekkor a detektor egyre sűrűbben és hangosabban csipogni kezd. Pedruzzi izgatottan dobja el a szerkezetet, lehajol, ásójával ásni kezd. A zajra Csornai szalad ki a házból.
CSORNAI Mi az, mi történt?
ATUS Talált valamit!
(Pedruzzi kikapar valamit a földből. Valami fémdarabot. Atusnak mutatja.)
ATUS Dögcédula. Az apja neve van rajta.
CSORNAI Nagyszerű. Akkor most már örül, nem?
(Pedruzzi feláll és folytatja az ásást. Csornai egyre idegesebb lesz.)
CSORNAI Elég már! Ezt így nem lehet!
ATUS Mit nem lehet?
CSORNAI Hát csak úgy kutakodni! Meg szaglászni. Ez már nem az a rendszer! Most már itt is demokrácia van.
(Atus egyre lázadóbbnak tűnik. Most már nem fordít, hanem a saját szavait mondja. Közben Gruber és Zánkainé jelennek meg a fogadó felől, hogy figyeljék az eseményeket, vagy közbelépjenek.)
ATUS Azt mondja, ez a terület mindenkié!
DR. ZÁNKAINÉ A Főtér a falué. A falu meg Polgármester úré.
ATUS Azt mondja, nem tilthatják meg neki, hogy a végére járjon az apja ügyének.
CSORNAI Ha azt mondja, téved. Itt én hozom a szabályokat.
ATUS Milyen szabályt?
DR. ZÁNKAINÉ Közterületit. Engedély régészeti tevékenységre. Ezerkilencszáznyolcvanöt, három per nyolcas paragrafus.
ATUS Azt mondja, leszarja a szabályaitokat.
CSORNAI Atus!
ATUS Ő az apját keresi, ti meg bohócot csináltok belőle. Idióták!
(Csornai tehetetlen dühében újabb pofont ken le Atusnak. Atus elrohan. Pedruzzi dühösen Csornai felé közelít.)
CSORNAI Csak lassan a testtel!
(Gruber fenyegetően Pedruzzi felé lép. Pedruzzi legyint, megragadja az ásóját, folytatja az ásást.)
CSORNAI Nem érted? No! Finish! Caput!
(De Pedruzzi ügyet sem vet rá.)
CSORNAI Na, jó, ebből most már elég! Százados úr, intézkedjen.
(Int Grubernek, aki Pedruzzihoz lép, és megfogja az ásót.)
GRUBER (hivatalosan) Akkor mi ezt a szerkentyűvel együtt lefoglaljuk.
(Pedruzzi azonban nem hagyja magát, ellöki a rendőrt. Gruber dühös, bilincset vesz elő.)
CSORNAI Hagyjad, Sanyi. Majd lenyugszik!
(Gruber leereszti a bilincset. Pedruzzi dühösen összepakolja a felszereléseket.)
5. jelenet
Fogadó, este
A hangulat még feszültebb. Pedruzzi az asztalnál ül a csomagjával, iszik. Nem örömből, inkább unalomból, vagy frusztráltságból. Magányosnak tűnik.
SÜTŐ Mi ütött ebbe?
CSORNAI Mit tudom én. Talán a honvágy.
SÜTŐ Ugyan már. Kemény népek ezek. Hogy jutottak máskülönben fel a Holdra?
CSORNAI Úgy, hogy van egy csomó pénzük, úgy.
(Csornai úgy jár-kel, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Mintha valakit várna. Gruber lép be, Csornai megáll, rámered. Gruber tanácstalanul megvonja a vállát.)
GRUBER A buszmegállóban nem láttam. Talán felszedte egy autós.
SÜTŐ (Csornait nyugtatja) Meglesz az, ne aggódj. Rossz pénz, az nem vész el.
(Csornai kirobbanva odalép, és közelről Sütő arcába kiabál.)
CSORNAI Miről beszélsz? Mi a búbánat retkes faszáról beszélsz?
SÜTŐ Hát csak van az a mondás! Hogy minden előkerül. Az Atus is.
TIVADAR (békítőleg) A kamaszok már csak ilyenek. Ha menni akartunk, velünk sem lehetett bírni, hát nem? A hormonok, Palikám. A hormonok. Aztán meg szépen le fognak nyugodni.
SÜTŐ Elő fog kerülni az Atus, nyugodj meg, Palikám.
(Csornai kicsit tényleg lenyugszik. Italt tölt magának, iszik.)
CSORNAI Megcsaptam néhányszor. De hát csak jót akarok neki. Hogy ember legyen belőle. Hát nem?
(Sápadtan néz körbe. Gruber szervilisen bólogat, Tivadar lesüti a szemét.
Ekkor az ajtó nyílik. Polyák jelenik meg, a propellert rángatja be az ajtón. Inas karjaival könnyedén emeli fel a jókora fémdarabot, és viszi a terem közepére. A kocsmában megáll az élet, mindenki elcsendesül, a Vasemberre és a propellerre néz. Pedruzzi felélénkülve feláll, a propellerhez lép, figyeli.)
CSORNAI Nocsak, a Vasember. Ajándékot hozott.
(Polyák leteszi a propellert a terem közepére.)
POLYÁK Nem a tied. Neki adom. Mondjátok meg neki, hogy az övé, ha békén hagy minket.
CSORNAI Mondd meg te.
POLYÁK Hogy mondjam, nem tudok én angolul. Az Atus?
CSORNAI Nincs Atus. Megszökött. (Pedruzzi felé bök) Valaki telebeszélte a fejét mindenfélével.
POLYÁK Az apa dolga, hogy vigyázzon a fiára.
(Csornainak ez a mondat a húsába vág.)
CSORNAI És a te apád, az hogy vigyázott rád? Tolvaj lett belőled.
POLYÁK Te meg szépen feljelentettél. Spicli vagy, mint az apád.
Csornai és Polyák párbeszéde egyre kezd durvulni, a korábbi nyájaskodó ironizálást egyre ösztönösebb gesztusok, indulatos mozdulatok váltják.
CSORNAI Mit csinált az apám, Vasember?
POLYÁK Feljelentette az apámat. Anyám elmesélte.
CSORNAI Aha. És arról nem mesélt anyád, hogy az amerikai apjával mi lett?
POLYÁK Az ő apját is a te apád jelentette fel.
CSORNAI És a te apád, az mit csinált az ő apjával?
(Csornai zavarba jön. Mint aki többet árult el, mint amit akart.)
POLYÁK Honnan tudjam? Nem is éltem.
POLYÁK (dühösen megragadja Csornai gallérját) Nekem mondd, ha akarsz valamit.
CSORNAI Neked mondom.
(Feszült csend. Mindenki Csornaira mered. Ekkor dudálást és kiabálást hallani. Csornai az órájára néz.)
CSORNAI Itt vannak a tévések!
(Polyák elengedi Csornait, felnyalábolja a propellert, és dühösen kivonszolja a kocsmából. Pedruzzi, aki eddig csak nézett, feláll, és utánaszalad.)
6. jelenet
Két ház mögötti tér, este
Polyák komoran, szilaj léptekkel vonszolja hazafelé a propellert. Futást hall maga mögött, megfordul. Pedruzzi az. Öt lépésre megáll Polyáktól, őszinte kíváncsisággal a szemébe néz.
POLYÁK Mit akarsz tőlem?
(Pedruzzi nem tágít. Polyákot nézi.)
POLYÁK Hagyjál békén. Ne loholj a nyomomban, hallod.
(Pedruzzi azonban nem válaszol. Ez feldühíti Polyákot, lehajol, és egy kisebb követ vesz fel a földről.)
POLYÁK Takarodj vissza!
(Pedruzzi makacsul áll. Polyák indulatosan felé dobná a követ, hogy elkergesse a férfit. De aztán megenyhül, leereszti a kezét, megfordul, és folytatja útját.)
7. jelenet
Fogadó, este
A fogadóban már egy kisebb stáb rendezkedik. A SZERKESZTŐ (34) kordzakós, energikus fiatalember a dobozokat cipelő technikusoknak instruál. Sütő, Csornai, dr. Zánkainé és Tivadar némán figyeli őket. A Szerkesztő körbenéz a társaságon. Aztán Zánkainéhoz lép, kezet nyújt.
SZERKESZTŐ Polgármester asszony!
(Zánkainé zavarban, Csornai önérzetesen előrenyomakodik.)
CSORNAI Én vagyok!
(A Szerkesztő kezet nyújt.)
SZERKESZTŐ Bagota, főszerkesztő-helyettes. Magyar Televízió, belpolitikai osztály.
CSORNAI Csornai Pál, polgármester, Mosonsorja.
DR. ZÁNKAINÉ Doktor Zánkainé, közjegyző.
SZERKESZTŐ És hol az amerikai? Kezdenénk a konzervanyaggal.
CSORNAI (zavartan) Kiszaladt. Tivadarom!
(Tivadar szolgálatkészen ki. Az egyik technikus létrával kicsavarja a mennyezeti lámpát, és egy másikat próbálgat helyette.)
SZERKESZTŐ (a technikusnak) Hatszázhuszas kell, derítővel.
(A technikus bólint, másikat próbál. A fény egyenesen a társaságot éri, Csornai hunyorog.)
CSORNAI Az ünnepség a Főtéren lesz, délelőtt.
SZERKESZTŐ Igen, de utána rohanunk Mosonmagyaróvárra, egy újratemetésre. Ezért a riportokat még ma este megcsináljuk. (türelmetlenül az órájára néz) Csak már kezdeni kellene.
(Ebben a pillanatban kivágódik az ajtó. Pedruzzi jelenik meg részegen. Mögötte Tivadar. Pedruzzi végigméri a társaságot.)
PEDRUZZI Bastards!
(A Szerkesztő elképedve áll.)
CSORNAI Ő lenne az. Az amerikai.
SZERKESZTŐ Látom.
CSORNAI Lámpalázas. Mondtam neki, igyon valamit.
SZERKESZTŐ Sikerült. (tanácstalanul) Most mit csináljunk? Ez így nehéz lesz.
(Pedruzzi imbolyogva a Szerkesztőhöz lép, kihúzza a zsebéből a dögcédulát, a Szerkesztő arcába tolja.)
PEDRUZZI It is my father’s. My dad is here! They are fucking bastards!
SZERKESZTŐ Ez valami dögcédula. Az apjáé.
PEDRUZZI Fuck you! What did you do with my dad?
SZERKESZTŐ Dühösnek tűnik.
CSORNAI Meg van kicsit zavarodva. Felkavarják az emlékek. Nem csodálom, ennyi idő után.
(A Szerkesztő a dögcédulát nézegetni, Csornai pánikban. Ekkor nyílik az ajtó, és Gruber vezeti be a viharvert Atust.)
GRUBER A soproni kollégák szóltak. A határon kapták el a fiatalurat.
(Csornai vele szembe, fenyegetően. Atus dacosan a földnek szegezi a tekintetét. Csornai odalép hozzá, Atus megriad, de Csornai váratlanul megfogja a fia nyakát, és teátrálisan magához húzza.)
CSORNAI Te hülye... te... te! Az apád meg meghal az ijedtségtől! Soha ne csinálj ilyet.
(Csornai megcsókolja a fiát.)
CSORNAI Egy kis családi fennakadás.
(A Szerkesztő lemondóan sóhajt.)
SZERKESZTŐ Na, jó. Reggel megcsináljuk a riportokat. Megnézhetnénk a szobákat?
SÜTŐ (odalép hozzájuk) Jöjjenek utánam!
(A stáb kimegy Sütő után. Csornai megkönnyebbül, elereszti Atust. Tivadar, Zánkainé és Gruber kérdően nézik.)
8. jelenet
Polyák ház, este
Nem sokkal később. Polyák néni az elfüggönyözött ablakból sápadtan figyeli, ahogy Pedruzzi a ház körül téblábol az utcán. Polyák lép be.
POLYÁKNÉ Mikor lesz vége ennek a cirkusznak?
POLYÁK Mit foglalkozik maga mindig ezzel?
(Polyák néni lesüti a szemét.)
POLYÁK Mit csinált az apám a pilótával?
POLYÁKNÉ Ki mondta?
POLYÁK A Csornai.
POLYÁKNÉ Mit mondott?
POLYÁK Hogy maga tudja.
POLYÁKNÉ Mit kéne tudnom. Hazudozik a Csornai.
(Polyákné elindul a szobába, de Polyák elé áll.)
POLYÁK Hazudozik. Maga meg csak hallgat.
(Polyák az anyját fürkészi.)
POLYÁK Miért nem néz a szemembe?
POLYÁKNÉ Odanézek.
POLYÁK Nem oda néz. A szemembe nézzen!
(Polyákné ekkor megadóan a fia szemébe néz. Aztán hirtelen megelégeli a terrort, beszalad a szobájába.)
POLYÁK Most meg hova megy? És a vacsora? Azzal mi lesz?
(De Polyákné már nem hallja, becsapja az ajtót.)
9. jelenet
Fogadó, este
Vihar előtti csend. Polyák, Tivadar, Sütő, Zánkainé és Gruber. Válságtanácskozás.
SÜTŐ Ennek így kurvára nem lesz jó vége, Palikám.
CSORNAI Ne károgj már, az isten bassza meg. Csak a holnapi ünnepségen legyünk túl valahogy.
GRUBER Most mi lesz ezzel az amerikaival? Nagyobb felfordulást csinál, mint a ruszkik.
TIVADAR Azért ez így túlzás.
DR. ZÁNKAINÉ (Csornaihoz) Az biztos, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiséget tekintve nem marad el tőlük.
CSORNAI Ha még csak az lenne. (Tivadarhoz lép) Meséld csak el azt a szomorú történetet, Tivadarom.
TIVADAR A nagynénémről?
CSORNAI Azt, azt.
TIVADAR (engedelmesen) Az úgy volt, hogy az Imre bácsinak a feleségét, az Irénke nénit tályoggal kezelték Pesten. Ott álltak a peronon, a soproni pályaudvaron, az Imre bácsi meg beugrott újságot venni. Aztán hall valami dörrenést az égből, fogja az újságot, és visszamegy a vonathoz. De ott már nincs a vonat.
SÜTŐ Elment?
TIVADAR Nem ment az el. Ott volt. Csak a kráterben. Abban volt a vonat, meg a kéttonnás bomba.
CSORNAI (átveszi a szót) Meg az Irénke néni. Már, ami megmaradt belőle.
DR. ZÁNKAINÉ Mit akar mondani ezzel, igazgató úr?
CSORNAI (Tivadar helyett) Csak azt, hogy így mentek itt a dolgok negyvenöt telén.
GRUBER De ennek a Pedruzzinak ez volt az első bevetése.
CSORNAI (szúrósan) Ott voltál talán, százados úr?
GRUBER Az Atus mondta.
CSORNAI Az Atus?! Meg se értette rendesen, amit mondott. Vagy a Pedruzzi volt, vagy más volt. Lehet, hogy az épp nem a Pedruzzi volt, de biztos vagyok benne, hogy ő is megtette volna.
TIVADAR Hozzá kell tennem, háborús helyzetben azért másként mennek a dolgok. A parancs, az parancs, ugyebár.
CSORNAI (atyáskodva átkarolja Tivadart) Te egy szelíd ember vagy, Tivadar. Ezért szeretünk. De ha a lányod feküdt volna a kráterben, akkor is ezt mondanád?
DR. ZÁNKAINÉ Abban kétségtelenül van valami bizarr, hogy ha úgy vesszük, megint csak egy ellenségnek állítunk itt szobrot.
CSORNAI Az apja legalább hős volt. De ez? Ez az alkoholista elbassza az évfordulós ünnepségünket. Élő adásban! Akarjuk mi, hogy az egész ország rajtunk röhögjön?
TIVADAR Hogy akarnánk, Palikám?
SÜTŐ (dühösen, Csornainak) Én mondtam, hogy baromság az egész.
CSORNAI A lófaszt mondtál te.
SÜTŐ Hagyni kellett volna azt a kurva szovjet szobrot. Kit zavart? Negyven évig nem zavart, most meg mit zavart?
CSORNAI Nyugodjál már le! A nyavalygás nem játszik. Valami megoldás kell.
GRUBER Letartóztathatom egy napra. Zánkainé?
DR. ZÁNKAINÉ Garázdaság, csendháborítás, hatósági személy elleni erőszak.
CSORNAI (a fejét csóválja) És mit mondunk a tévéseknek? Tessék, a riportalany a börtönben van? Más kell.
TIVADAR (félszegen) És ha megmondanánk neki?
CSORNAI (megrezzen, Tivadarhoz lép) Micsodát?
TIVADAR Azt a bizonyos… igazságot.
CSORNAI Kiét, Tivadarom? Mindenkinek van egy igazsága. Nekünk a magunké a fontos. Az pedig az, hogy holnap nem lehet ott a Főtéren.
(Pillanatnyi csend. Angyal száll át felettük. Vagy egy gondolat.)
SÜTŐ Kár, hogy a tévések már látták, hogy itt van.
GRUBER És ha közben meggondolta magát?
CSORNAI Hazautazott. Vagy bárhová. Az ő dolga.
(Sütő bólint, a raktár felé megy.)
10. jelenet
Két ház mögötti tér, este
Pedruzzi Polyákék háza előtt áll. Egyre részegebb, egyre meghasonlottabb. Meghúzza a flaskáját, káromkodik. Ekkor észreveszi, hogy valaki figyeli őt. Polyákné az. Pedruzzi pillanatra megnyugszik. Két idegen ember, akik semmit sem értenek egymásból, de valami láthatatlan kapocs köti össze őket.
POLYÁKNÉ (halkan, gyengéden) Menj haza, fiam. Vissza, Amerikába.
(Pedruzzi Polyáknéhoz lép.)
POLYÁKNÉ Itt csak bajba sodrod magad. Jobb lesz neked is, mindenkinek.
(Pedruzzi nem érti, mosolyog. Csendes, intim pillanat.)
POLYÁKNÉ Nem mész?
(Pedruzzi megvonja a vállát. Polyákné elgyengül, a kabátjából előhúz egy nagyon régi, kopott szájharmonikát. Pedruzzi döbbenten nézi. Az apjáé volt.)
POLYÁKNÉ Akkor tessék.
PEDRUZZI The father′s harmonica!
(Polyákné átadja Pedruzzinak a szájharmonikát, aki egy ideig nézi, forgatja. Polyákné váratlanul szájon csókolja. Pedruzzi megdöbben. Polyákné mintha valami kábulatban lenne, megfogja Pedruzzi kezét, és bevezeti a házba.)
11. jelenet
Polyák ház, este
Polyák és Atus ülnek a sötétben. Polyák egykedvűen, szórakozottan babrálja a gépet. Atus füstölög.
ATUS Ha tizennyolc leszek, egyből elmegyek innen.
POLYÁK Szerintem meg igaza van az apádnak. Tanulni kell.
ATUS Nem akarok tanulni. Nem akarom azt csinálni, amit az a fasz akar.
POLYÁK Hogy beszélsz az apádról?
ATUS Magának könnyű, Pista bácsi. A maga apja hős volt. Az amerikaié is! De az enyém meg csak egy fasz!
POLYÁK Vigyázz a szádra! Engem ilyenért az apám...
ATUS (dühösen) Tudom, megverte volna!
(Polyákné lép be, mögötte Pedruzzi. Polyák ledöbben.)
POLYÁK Megint mi ütött magába! Most meg idehozza az amerikait?
(Polyákné nem válaszol, leül az asztalhoz. Pedruzzit bámulja, aki a kezében tartja a szájharmonikát.)
POLYÁKNÉ Játssz valamit. Amit karácsonykor is. ’44-ben.
POLYÁK Mi ez az őrültség! Megbolondult?
(Pedruzzi játszani kezd. Ezúttal egy líraibb számot. Polyákné behunyja a szemét, úgy hallgatja. Atus és Polyák értetlenül nézik. Ekkor kopogás. Polyák felpattan.)
POLYÁK Mi van itt, az istenit?
(Kinyitja az ajtót. Csornai áll ott, Sütő, Gruber, elszántnak tűnnek.)
CSORNAI Az amerikaival akarunk beszélni.
POLYÁK Mit akartok tőle?
SÜTŐ Kint kell beszélnünk vele.
(Polyákné bizonytalanul feláll, Pedruzzihoz lép védelmezően.)
POLYÁK Itt mondjátok. Elegem van a titkolózásból.
CSORNAI Jöjjön a műhely mögé, ott beszélünk.
(Csornai Grubernek int, aki Pedruzzihoz lép, megfogja a kezét. Polyákné sikít, átkarolja az amerikait. Csornai és Sütő közelítenek felé. Polyák megragad egy vascsövet. Ekkor kivágódik az ajtó. Az öreg Sütő az. A falnak támaszkodik, liheg.)
SÜTŐ BÁCSI Állatok vagytok! Mind állatok. Ti sem lettetek különbek nálunk.
(Sütő megdöbbenve az apjához lép, és egy székbe ülteti. Sütő bácsi beszélni kezd. Nehézlégzéssel, szinte minden szó a nehezére esik.)
SÜTŐ BÁCSI Elfogyott a levegő. Ennyi volt. Itt hagyom a terhem. Nyomasszon tovább titeket, megérdemlitek. (egy pillanatra elhallgat, levegőért kapkod, majd folytatja) A kocsmában hallgattuk a Nagysorja felől érkező robbanásokat. Ittunk veszettül. (Polyáknak) Aztán apád is megjelent dühösen... napok óta pletykálta a falu, hogy anyád... És a pilóta, szóval hogy összeszűrte a levet.
(Atus döbbenten néz. Pedruzzi Atust figyeli, fordít-e neki.)
POLYÁKNÉ Ne a gyerek előtt...
SÜTŐ BÁCSI Azt mondtuk, lepottyan az égből ez az amerikai, etetjük, bujtatjuk, ez meg összefekszik az asszonyainkkal.
POLYÁKNÉ Miért nem fullad már meg, vénember?
SÜTŐ BÁCSI Kurválkodott, hát kurválkodott. Maga is tudja.
POLYÁKNÉ Maga meg gyilkos, mint a többi.
SÜTŐ BÁCSI (Csornainak) Akárcsak a te apád. (Polyáknak) Meg a te apád is. A tied ütött először. Nagydarab, masszív katona volt az amerikai. Hárman is alig bírtunk vele. Máig is hallom a reccsenést, amikor a Polyák a torkára lépett.
POLYÁKNÉ Mit beszél itt a gyerek előtt.
SÜTŐ BÁCSI ...mindenki... egyre nagyobbakat ütött... aztán már nem kiabált, csak hörgött, véres hab jött a száján... itt ástuk el, a főtéren. Ahol a szobor. (pillanatra megáll, erőt gyűjt) Jobb lett volna neki is, nekünk is, ha ott pusztul a többivel, a roncsok között. (Polyákhoz) Apádnak is. Hát nem, fiam? Mert amúgy tényleg jó ember volt, egész életében.
(Polyák, aki eddig vészjósló némasággal követte a jelenetet, az anyjához lép.)
POLYÁK (csendesen) Hazudik. Az én apám nem tett ilyet.
POLYÁKNÉ Igazad van, fiam. A te apád nem volt ilyen. (hangja hátborzongatóan nyugodtnak tűnik) Ő egészen más volt. Kedves volt, figyelmes, még azokban a szörnyű időkben is. Szépen beszélt, bár egy szót sem értettem belőle. Harmonikázott, és közben mindig engem figyelt. Mosolygott mindig. Még amikor a láz rázta, akkor is. Ilyen mosolyt azóta sem láttam, senkitől. (előbb az értetlen Pedruzzira néz, majd a fiára) Ilyen ember volt a te apád.
POLYÁK Micsoda? Megőrült maga?
(Jéghideg csend borul a műhelyre. Polyák pedig, mint egy oroszlán a ketrecében, fel-alá kezd járni, egyre gyorsabban. Most eszmél, mit hallott.)
POLYÁK Mit ki nem találnak maguk... mit összebeszélnek...
(Pillantása a földön fekvő propellerre esik, majd egy hirtelen mozdulattal felkapja, és elkezdi a rugógyártó masinának ütni. Öblösen, fülsiketítően kong a propeller, betölti az egész műhelyt. Polyák egyre nagyobbakat üt, minden dühét a propelleren és a gépen tölti ki. Sütő bácsi, Polyák néni, Pedruzzi és Atus némán figyelik a tombolást, majd azt, ahogy a Vasember lassan minden dühét kiadja magából, és végül csak kimerülten zihál.)
POLYÁKNÉ (csendben) Nyugodt lehetsz, fiam. Nem örököltél tőle semmit. Te olyan lettél, mint a Polyák.
(Pedruzzi megfogja Atus kezét, kérdően néz. Mi történik itt? Atus elkeseredettnek tűnik, könnyezik.)
12. jelenet
Polyák ház, nappal
Kora hajnalban ugyanott. Pedruzzi egy sarokba vackolva alszik a műhelyben. Ruhástul, egy takarót terítettek rá. Polyák lép be, megrázza. Pedruzzi bódultan eszmél.
POLYÁK Ébresztő.
(Pedruzzi felül, ébredezik. Polyák leül mellé. Megilletődött csend. Pedruzzi a zsebébe nyúl, előhúzza a fémflaskát, letekeri a kupakot, szertartásosan önt bele, és Polyáknak adja, a flaska meg nála marad.)
POLYÁK Köszönöm, nem.
PEDRUZZI C’mon.
POLYÁK Hát jó. Csak egy kicsit.
(Pedruzzi nekikoccintja a flaskát a kupaknak. Polyák azonban, aki életében nem ivott alkoholt, prüszkölni kezd, félrenyel. Sokáig fuldoklik, krákog a félhomályban, Pedruzzi ijedten feláll, hátba veregeti Polyákot, aki erre dühösen reagál.)
POLYÁK Menj már, tűnj el, hallod!
(Pedruzzi fogja a táskáját, az összes holmiját, és zavartan kikóvályog a műhelyből. Polyák krákog.)
13. jelenet
Két ház közötti tér
Az ünnepséget látjuk. A letakart szobor a Főtér közepén. Előtte egy pódium, rajta Csornai, kezében papír. Mellette Atus, ugyanolyan öltönyben, mint az apja. Arca érzelemnélküli. És még egy pap a szentelés eszközeivel, valamint egy nagykutya a minisztériumból.
A közönség Polyák néni, Gruber, Dr. Zánkainé, Tivadar, Sütő. Valamint a stáb, amely a kamera mögött áll. Kisiskolások kórusa énekel, akiket nem látunk a színpadon.
KISISKOLÁSOK KÓRUSA
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.
(Mindenki tapsol. Csornai a mikrofonhoz lép, megkocogtatja.)
CSORNAI És most felkérem jegyzőnket, doktor Zánkainé Attner Rózsát.
(Zánkainé a szoborhoz lép, megfogja a lepedőt, megrántja. Lemegy a fény.)
Vége
*A mű a Bárka és a Békéscsabai Jókai Színház által 2017-ben, a rendszerváltoztatás megidézésére meghirdetett drámapályázat egyik díjazott alkotása. Eredetileg Mennyből az angyal címmel érkezett, később, az átdolgozás során kapta a jelenlegi címét.
