Drámák

 

 23._Maruszki_Bal__zs.jpg

 

Maruszki Balázs

 

Vasember fiai

 

SZEREPLŐK

SÜTŐ (52) – fogadós, sírköves

GRUBER (35) – rendőrszázados

CSORNAI (49) – polgármester

TIVADAR (50) – iskolaigazgató

POLYÁKNÉ (70)

SÜTŐ BÁCSI (72)

ATUS (16)

FRED PEDRUZZI (46) – detroiti kamionsofőr

POLYÁK (44)

DR. ZÁNKAINÉ RÓZSA (35)


A színpad leírása

A színpad hármas beosztású. A rendezői jobb oldalon látjuk a „Polyák házat”. Ez egy vasalkatrészekkel, szerszámokkal zsúfolt, kis, varázslatos birodalom – valahol egy műhely és egy családi ház között. Élet és – hiábavaló – munka folyik itt egész nap. A készülő ágyrugómasina hangsúlyosan tölti be a teret. Idősebb Polyák Istváné volt, aki egy évvel ezelőtt halt meg. De szelleme és a gép úgy lengi át a teret, akárcsak a kormányzó szobra a Don Giovanniban. Súlyosan és fenyegetően.

A rendezői baloldalon a Sütő fogadót látjuk. Pult, székek, tévé – egy átlagos 90-es évekbeli vidéki enteriőr... lenne... de furcsa hangulatot kölcsönöz neki a néhány sírkő a sarokban. A fogadó ugyanis egyben a falu temetkezési vállalkozása is, amit a kocsma gyér forgalma lehetővé is tesz. Ami a két pólus között van, az a tulajdonképpeni világ. Minden, ami nem a Polyák ház és a Sütő fogadó. Vagyis Mosonsorja, ez az osztrák határhoz közeli falucska.

 

I. felvonás

1. jelenet

Fogadó, nappal

Zajlik a munka. A fogadó közepén egy jókora szobortalapzat. Egy katonai csizma mered ki belőle csonkként. Az Ismeretlen Szovjet Katonáé. A Katona többi részét már sikerült leflexelni. Két férfi vésőkkel, kalapáccsal próbálja megszabadítani a talapzatot a csonktól. Erőlködnek, lihegnek.

Az egyik SÜTŐ (52), a fogadós. A kocsmát vezeti, de sírköves is. A helyi vállalkozó. Langaléta, nem igazán éles eszű ember.

A másik, GRUBER SZÁZADOS (35), a helyi rendőr. Hirtelenszőke, izmos férfi.

CSORNAI (49) a polgármester, a pultnál állva figyeli az erőlködést, szurkol. Köpcös, jó svádájú figura. Agilis, túlmozgásos, vezető típus.

TIVADAR (50) az iskolaigazgató, születési anyakönyvi kivonatokat és halotti bizonyítványokat böngészget. Arcának valaha volt értelmét kikezdte az alkohol és a kistérségi szervilitás. Lázadóbb fiatalságáról már csak lófarokba font őszülő haja tanúskodik.

POLYÁKNÉ (70) Vékony, madárcsontú, törékeny asszony. Éppen takarít. Fekete ruhában, még nem telt le a gyászév. Férje, Polyák tavaly halt meg. Tekintetében beletörődés tükröződik.

Akit alig látunk, illetve elsőre talán nem is veszünk észre, SÜTŐ BÁCSI (72). Naphosszat a sarokban ül, figyeli, hogyan viszi fia az örökségét, a sírkőüzemet. Hamarosan neki is jut egy sírkő. Orrából műanyag cső vezet ki, amely egy oxigénpalackkal köti össze. Ebből szedi a levegőt. Súlyos tüdőtágulása van, a legapróbb mozdulat is azonnal kifullasztja. Ha megszólal, akkor is csak tőmondatokban tudja kifejezni magát, alig hallhatóan. Már a beszédhez is alig maradt levegője. Spórol.

Gruber és Sütő utolsó erejükkel kapaszkodnak a csizmába, amely végül megadja magát. Sütő hátratántorodik, kezében a csizmával.

SÜTŐ              (elégedetten) Azt a szívós ruszkit!

CSORNAI        (vigyorogva) De csak megszabadultunk tőle.

TIVADAR          (talál valamit, felkiált) Jóskői Áron!

CSORNAI        Aztán hol volt ez a Jóskői ’56-ban?

TIVADAR        Pesten.

CSORNAI        Nnnna! Corvin köz? Kossuth tér?

TIVADAR        Csepel. Kajakozott. OB bronzérmes.

CSORNAI        (csalódottan) Egy kajakos, az nem hős. Egy kajakos csak kajakos. Olyan kell, akit ártatlanul kivégeztek.

TIVADAR        (tovább matat a papírok között) Akad egy. Tompó Pál.

(Sütő és Csornai ismét csalódott arcot vágnak.)

SÜTŐ              A Pali. A Palival azzal én még együtt fociztam. A szakközép után belépett a karhatalomba. A Köztársaság téren lógatták fel, tényleg.

CSORNAI        (dühösen) Ártatlanul, Tivadarom? Mond valamit, hogy rendszerváltozás? (belerúg az Ismeretlen Szovjet Katona földön fekvő csizmás lábába) Ennyi erővel kár volt ezt leflexelni. (Tivadarhoz lép) Forradalom-szabadságharc?

TIVADAR        (zavartan a szemüvegét törölgeti) Jellasics puskalövés nélkül foglalta el a falut. Hadinaplójában a messze földről híres sorjai tollpárnát dicséri, amelyen végre kialudta a pákozdi vesszőfutást.

CSORNAI        És a kurucok?

TIVADAR        Azok kétszáz kilométerre. Keletre.

CSORNAI        Valami helyi törökverő végvári?

TIVADAR        Sosem volt itt vár.

CSORNAI        (fenyegetően) Iskolaigazgató úr, akarsz innen nyugdíjba menni?

TIVADAR        Még annál tovább is, Pistám!

CSORNAI        Akkor erőltesd meg magad! Keríts egy hőst erre a kurva talapzatra!

TIVADAR        (panaszosan) Békés népek ezek! Nincs bennük a rebellió. Ez a felsőhansági klíma. Nyugtatja az ideget.

CSORNAI        És Sopron?! Az nem a Felsőhanság? Csak fél óra gyalog. A „hűség városa”. Azok persze szembeszálltak a Trianonnal.

SÜTŐ              Azok sem hősök, hanem balfaszok.

CSORNAI        (ingerülten) Parancsolsz, Kálmánom?

SÜTŐ              Ha nem szálltak volna szembe, akkor most Pandorfban vásárolnának.

CSORNAI        Most is ott vásárolnak.

SÜTŐ             Magyar fizetésből. Azért az nem osztrák. Az csak magyar. Negyede se.

CSORNAI        (elege lesz a süketelésből, a pulthoz lép, kihúzza magát, éppen úgy, mint egy polgármester) Két hét múlva háromszáz éves a falu. Mit avatunk a főtéren? (az üres talapzatra mutat) Majd ezt bámulja a világ?

GRUBER         A világ? A néhány török kamionos, aki eltéveszti a körforgalmat Kópházán.

CSORNAI        (sóhajt) Megint a kistérségi nyavalygás! De én polgármester vagyok. Az első szabad. És ezt a falut a térképre fogom rakni!

(Egy hatalmas, vészjósló fémes csattanás a Polyák műhely felől. Csornai ideges lesz. Minden szem Polyák nénire szegeződik, aki zavartan a vödörbe dobja a rongyot, és Sütőhöz lép.)

POLYÁKNÉ   Végeztem, Kálmán.

SÜTŐ           (a pult alól előhúzza az ételhordót, Polyák néninek adja) A levesre vigyázzon, Polyákné! Nehogy kilögyböljön. Még elázna a lekváros rolád.

POLYÁKNÉ   Vigyázok.

CSORNAI        (gúnyosan) Jó étvágyat a kedves fiának, Polyákné!

(Polyákné pillanatra megfordul, értetlenül néz, biccent. Aztán kicsoszog. Ismét egy fémes csattanás. Egy üveg majdnem leesik a polcról. Sütő elmormol egy káromkodást. Csornai Gruberhez lép.)

CSORNAI        Nem kéne már itt valamit intézkedni?

GRUBER         Utánaérdeklődöm a Rózsikánál.

CSORNAI        (szigorúan) Doktor Zánkainénál.

(Gruber biccent, kimegy.)

2. jelenet

Polyák ház, nappal

Két alak hegeszt, arcuk eltakarva. Most még nem látjuk őket, de az egyik, POLYÁK (44) inas, szálkás, cserzett arcú ember. Arca általában merev, de szemei szenvedélyesek. Csak ezek a szenvedélyek mindig düh formájában törnek maguknak rést. A másik, a „hálás tanítvány”, CSORNAI fia, ATUS (16) nyurga kamaszfiú. Lelkesen hallgatja mestere szavait.

POLYÁK         Ne úgy tartsd! Keményen!

(Atus engedelmes tanítványként hagyja, hogy Polyák kivegye a kezéből a hegesztőpisztolyt. Polyákné lép be, meghozta az ebédet. Engedelmesen leteszi az egyik vasra.)

POLYÁKNÉ   Tálalhatok, fiam?

POLYÁK         (barátságtalanul) Nem látja, dolgozunk?! Előbb a munka, utána az étel. (Atusnak) Ahogy apám mondta. Nem valami nőcske ez, hogy egy semmi kis szikrára tüzelni kezdjen. Ez acél. Kemény. De te elbánsz vele!

ATUS             Nagy lángon, két percig, ezerötszáz fokon!

POLYÁK         (bólint) Na, lássuk.

(Szinte szuggerálja Atust, aki lelkesen folytatja a hegesztést. Polyákné kioldalog. Befejezték a hegesztést, mindketten leveszik az álarcot.)

POLYÁK         Na, most nézzük!

(Atus felemeli a hatalmas huzalvágó élt, majd hatalmas robajjal lecsap. A fémhuzal a földre hullik. Polyák büszkén nézi, Atus lelkes.)

POLYÁK         Na, ugye. Működik a szeletelő.

ATUS            (izgatottan) Kipróbáljuk a kunkorítót is?

POLYÁK         Ahhoz aggregátor kellene.

ATUS            Elhozhatnánk a gyárból. Fél óra alatt megjárnánk.

POLYÁK         Késő van. Majd holnap délelőtt.

ATUS            (csalódottan) Délelőtt különórám van.

POLYÁK         Milyen külön?

ATUS            Angol külön.

POLYÁK         (undorral kanalazni kezdi a levest) Aztán mit kezdesz azzal a különangollal?

ATUS             Apám akarja. „Új világ jön. Angol nélkül nem viszed semmire.”

POLYÁK         Az apád talán ezzel az angollal le tudna gyártani napi 5516 ágyrugót?

ATUS            (gúnyosan nevet) Dehogy tudna, Polyák bácsi!

POLYÁK         Mert az apám igen. 5516-ot. Pedig azt se tudta, mi az az angol. ’63-ban. Július 3-án. Egy napig számolta az egész műszak. Még az ipari miniszter is lejött Pestről. Azt mondta, ez technológiailag lehetetlen.

(Polyák büszke, meghatott. Polyákné jelenik meg, arca sápadt.)

POLYÁKNÉ   Jöttek, fiam. A Zánkainé és a Gruber.

(Atus ijedten elbújik a gép mögé.)

POLYÁK         Akkor miért nem engedi be őket?

(Polyákné mögött megjelenik a közjegyző, Dr. Zánkainé Rózsa (35). Szemrevaló asszony, kosztümben, mappával, aki az isten háta mögött is ad magára. Mögötte Gruber.)

DR. ZÁNKAINÉ   Végzést hoztam, Polyák úr.

POLYÁK         Aztán mit követtem el?

DR. ZÁNKAINÉ    Tudja azt maga. Elhordta a fél gyárat.

POLYÁK         És a másik felét is el fogom.

DR. ZÁNKAINÉ   De hát ez lopás, ember! Ez magántulajdon!

POLYÁK         Nem lopás. Csak megőrzés.

DR. ZÁNKAINÉ   Kinek?

POLYÁK         A dolgozó népnek.

DR. ZÁNKAINÉ   Hol lát itt dolgozó népet?

POLYÁK         Majd lesznek megint, ha visszajönnek a szovjetek.

GRUBER         (elneveti magát) Azt várhatod. Most vonultak ki.

POLYÁK         (harciasan) Visszajönnek azok. Rájönnek, hogy tévedtek. Hogy a nyomukban megint megjelennek a fasiszták.

DR. ZÁNKAINÉ  Milyen fasiszták, te jóisten.

POLYÁK         Azok, ott, Pesten. Meg itt. Tele van velük az ország. Csak eddig meghúzták magukat, mint a patkányok. Mindent elvesznek, amit mi felépítettünk.

DR. ZÁNKAINÉ  (előszedi a mappából az iratokat, és Polyák felé nyújtja) Írja alá szépen. Másodfokú, jogerős.

POLYÁK         (kikapja a kezéből a papírt) Lássuk, milyen erős. (széttépi a végzést, felnevet)

GRUBER         Na, ebből elég!

(Gruber fegyelmezően elindul Polyák felé, aki felkap egy kalapácsot. Gruber rémülten hátraugrik.)

POLYÁK      Megmutassam, mi az erős? (a kalapáccsal szertartásosan megkocogtatja az acélvágó pengét) Hallják? Bessemer acél. 1,73 karbonszázalékos. Csilingel, mint a templomharang. Még a szén szitálását is hallani benne. (megemeli a hatalmas pengét) Na, ez erős. Negyven éve öntötték, és nem fog rajta a rozsda. Ezen nem fog az idő, még az sem, ami most van. Na, csak próbálja ki!

(Zánkainé a gép felé lép, ám ekkor Polyák egy hatalmas csattanással elszel egy huzalt.)

POLYÁK         Úgy szeli ez a huzalt, mint magácska a konyhában a szafaládét. (felnevet) Az meg odazuhan. Az a bütyök meg görbít rajta ötöt, és zsupsz, már kész is. Napi ezer ágyrugó.

(Polyák egy nagyméretű rugót vesz elő, és diadalmasan Zánkainé kezébe adja. Az elismerően forgatja.)

POLYÁK         Ezeken még egy elefánt is elaludhatna. ’49-ben állították üzembe a gépet. Senki más nem dolgozott rajta, csak az apám. Negyvenegy évig. Az egész szocialista rendszer apám rugóin feküdt. Kubától Prágáig. Ő meg nyáron elsápadt. Aznap jelentették be a fasiszták, hogy bezárják a gyárat. A művezető küldte volna üzemorvoshoz. „Csak a nők járnak orvoshoz”, mondta. Éppen a műszak végén állt meg a ketyegője. (odamutat a gép lapos részén levő foltra) Látják ezt? (egy ütött-kopott kulacsot vesz elő a polcról, majd ráteszi a foltra) Negyvenegy év alatt hányszor koppant ez oda. Aztán csak kikezdte ez a rendszerizé.

(Polyák meghúzza a kulacsot. Zánkainé megrendülten hallgatja. Gruber Zánkainéra néz. Mi legyen? Zánkainé gondolkodik, megenyhül.)

DR. ZÁNKAINÉ   (sóhajt) Engem széttép a polgármester úr.

(Zánkainé valamit körmöl, majd kimennek. Atus előbújik, büszkén néz Polyákra. Polyák pedig nagyon is élvezi a fiú elismerő tekintetét.)

POLYÁK         Na, kölyök. Most eredj haza. Aztán holnap beüzemeljük a masinát.

(Atus férfiasan, büszkén kezet fog Polyákkal, majd kimegy. Polyák visszalép az asztalhoz, és élvezettel megeszi a piskótaroládot.)

3. jelenet

Fogadó, nappal

Ugyanazok és Dr. Zánkainé. Csornai ideges.

CSORNAI        Ez közhivatal, Zánkainé, nem jótékonysági egylet.

DR. ZÁNKAINÉ   Csak egy hónap halasztás. Addig talán észhez tér.

CSORNAI        Vagy elhordja az utolsó vasszöget is.

SÜTŐ              Kinek kell már az a sok kacat?

CSORNAI        Nem ez a lényeg. A magántulajdon, az magántulajdon. Ideje megjegyeznetek.

(Atus besétál a kocsmába. Bűntudatosan az apja elé lép.)

CSORNAI        Hol voltál?

ATUS             Angolon.

CSORNAI        Legalább jól hazudnál. Telefonált a tanár, hogy nem tud jönni. Lerobbant a távolsági busz.

(Lekever Atusnak egy hatalmas pofont. Atus megtántorodik.)

CSORNAI        Nála voltál.

ATUS             (most már dacosan) És ha nála voltam? (Még egy pofon.)

CSORNAI        Takarodj haza. Majd otthon megbeszéljük.

(Atus kikullog. Tivadar zavartan pislog. Dr. Zánkainé megütközve néz. Csornai fészkelődik.)

CSORNAI        Nem azért fizetem a különóráit, hogy munkanélküli legyen. Mint a Polyák.

GRUBER       (Zánkainénak címezve) Az egy utolsó tolvaj.

CSORNAI        Hát nem? Azt hitte, a gyárból megy majd nyugdíjba. Hát nem ment, se ő, se az apja.

(Tivadar zavartan tisztogatja a szemüvegét. Ez az utalás Polyák apjára kicsit blaszfémikus volt. Csornai ezt észreveszi.)

CSORNAI        Ezzel én csak azt mondom, hogy ez a világ, ami jön, nem a trógereknek kedvez. Tanulni kell. Bárcsak nekem lett volna lehetőségem. Most még dühös rám a kölyök, de ha hazatér nyugatról, és átveszi a stafétabotot, ez a pofon sem fog már annyira fájni.

(Csornai befejezi a kortesbeszédet, Sütő szervilisen felröhög.)

Ekkor kinyílik az ajtó, és belép FRED PEDRUZZI (46). Annyi idős lehet, mint Csornai és Sütő, de sokkal fiatalabbnak tűnik náluk. Jól karbantartott, energikus, temperamentumos harmincasnak. Barna velúrbőr kabát, kalap. Mint Krokodil Dundee. A nyolcvanas évek divatja. Vállán lazán egy utazótáska. Kezében valami furcsa szerkezet. Mindenki őt figyeli. Dr. Zánkainé is, aki ösztönösen megigazítja a szoknyáját.

(Pedruzzi biztató mosollyal a pulthoz lép.)

PEDRUZZI     Welcome to Mosonsorja!

(Sütő a pultnál bambán néz.)

PEDRUZZI     Who speaks English? So? Nobody?

CSORNAI       Biztos inni akar.

SÜTŐ            De mit?

CSORNAI       Mit tudom én! Adj neki valami elegánsat.

(Sütő leemeli a konyakosüveget, tölt, a poharat az idegen elé tolja. Pedruzzi csodálkozik, de emeli a poharat Zánkainé felé.)

PEDRUZZI     Seggedre!

(Döbbenten nézik. Dr. Zánkainé zavartan felnevet.)

PEDRUZZI     (Csornainak) Seggedre!

(Csornai arca felderül. Ja!)

CSORNAI        A tiedre is!

(Pedruzzi felhajtja az italt, fizet, és kimegy. Csend ül a teremre. Mintha földönkívüli látogatta volna meg a falut.)

CSORNAI        Úgy nézett ki, mint Bobby a Dallasból.

SÜTŐ             Mit keresne itt egy amerikai?

GRUBER         Eltévedt Kópházán.

4. jelenet

A két ház közötti tér, este

Pedruzzi a furcsa szerkezettel a kezében köröz, mintha valamit keresne.

Csornai és Sütő érdeklődve nézi.

SÜTŐ             Egész délután ezt csinálja.

CSORNAI        Mit ezt? Parcelláz?

SÜTŐ             Miért parcellázna?

CSORNAI        Lehet, hogy Vigyázó leszármazott.

SÜTŐ             Kicsoda?

CSORNAI        Ilyen grófok. A háború előtt övék volt itt minden. Aztán ez most jött visszaszerezni.

SÜTŐ             Nem úgy néz ki, mint egy arisztokrata.

CSORNAI        Láttál te már élőben arisztokratát? Akkor meg? Ezek már nem palástban járnak. Ezek már olyanok, mint mi.

(Sütő megvonja a vállát. Az idegen tényleg nem úgy néz ki, mint egy gróf. Inkább egy átlagamerikai. Polyák érkezik, tolja a biciklijét, rajta az aggregátor. Pedruzzira néz, majd megvetően Csornaiékra.)

POLYÁK         Fémet keres.

CSORNAI       Micsodát?

POLYÁK         Az egy detektor. Ezt még egy gyerek is látja.

CSORNAI       (élesen) Nincs is gyereked.

(Polyák nem válaszol, megy tovább.)

CSORNAI       (utána) Aztán miért keresi itt a fémet, Vasember?

POLYÁK         Miért nem tőle kérdezed?

CSORNAI       Azért, mert nem magyar. Azért. Jenki.

POLYÁK         (undorodva) Jenki. Ezt vártátok, nem? Egy jenkit. Akkor most kinyalhatjátok a seggét.

CSORNAI       Lejárt a lemez! Ideje fordítani!

POLYÁK         Köpönyeget? Azt te szoktál.

CSORNAI       Te meg csak viszed a gyárat.

POLYÁK         És ha igen, akkor mi van? Inkább én, mint a magad fajták.

CSORNAI       Kell is nekem az a szaros gyár.

SÜTŐ            Hagyjad. Ez bolond.

(Polyák betolja a kerékpárt a házba. Pedruzzi egy pillanatra abbahagyja a munkát, mosolyogva rájuk néz. Megtörli a homlokát. Fémkulacsot vesz elő, iszik. Csornai és Sütő tanácstalanul összenéznek.)

SÜTŐ             Fémet keres. Mi ez, cigány?

CSORNAI        Szólok Atusnak.

5. jelenet

Fogadó, nappal

A kocsmában Atus, Csornai, Sütő, Tivadar és Pedruzzi. Pedruzzi ünnepélyesen és barátságosan mosolyog a társaságra.

PEDRUZZI     Hello everybody! Fred Pedruzzi greets Mosonsorja. I′m so happy to be here, in Sorja! I come from Detroit, I′m a truck driver. Anyway, I′m looking for my father. He was a bomber pilot in the Second World War. He served in a fighter unit, in the Fifteenth Air Force. Did you hear about it? My dad received several honors, like "Air Force Recognition Ribbon". Right? His plane crashed somewhere here in 1944. I want to find him.

(Fred Atusra néz, aki eddig bambán hallgatta a szöveget, most zavarba jön.)

CSORNAI        Akkor most mi van?

ATUS              Valami izét keres. Az apját.

SÜTŐ              Ennyi?

ATUS              Nagyjából.

(Csornai ismét pofon veri Atust.)

CSORNAI        (dühösen) Különangol, mi?! Szedd össze magad, mert a fal adja a másikat!

(Pedruzzi Atust fürkészi, mint aki már nem biztos benne, hogy megértette. Pedruzzi most már a kezével is mutogat.)

PEDRUZZI     His plane crashed here in forty-four, right?

ATUS            A repülőgép negyvennégyben itt izé.

(Fred egy csomó katonai térképet húz elő a táskájából. Az egyiket elkezdi szétteríteni.)

PEDRUZZI     I got these air military maps from the Fifteenth Air Force Archives. Here is the flight route with the coordinates. Bari, Triest, Zagreb...Sorja.

ATUS              A gép repült, mindenfelé.

(Pedruzzi mutogatni kezd a térképen.)

PEDRUZZI     It crashed exactly here. They were eight. One of them was my dad. Fred Pedruzzi. Hero of USA!

ATUS            Aztán itt lezuhant. Nyolcan. Az apja is. Fred Pedruzzi. USA Hőse.

(A „hős” szóra Csornai szeme felcsillan. Pedruzzi egy megsárgult fényképet vesz elő, és Csornainak adja. Majd megint a táskájába nyúl, és katonai kitüntetéseket húz elő, az asztalra teríti.)

PEDRUZZI     I′m just a simple driver at FEDEX. But my dad is a hero. I can hardly remember him. I was two years old when he joined the Air Force. But now I want to find his ashes. Or at least a personal memory.

ATUS            Azt mondja, ő csak egy egyszerű sofőr. De az apja egy hős. Kétéves volt, amikor az izé. De most szeretné megtalálni. Ilyen emlékeket.

CSORNAI       (elgondolkodva) Hős? Így mondta, hős?

(Ekkor Polyák néni lép be, a pulthoz csoszog, ahol Sütő várja az előkészített ételhordóval.)

POLYÁKNÉ   Megvagyok a mosdóval. (belenéz a fémtálkákba) És a sütemény?

SÜTŐ          Azt megette a kedves vendég.

(Polyák néni most veszi észre az asztalnál ülő amerikait, aki biztatóan mosolyog rá. Hosszasan figyeli az idegent. Csornai joviális mosollyal odalép hozzá.)

CSORNAI     Polyák néni! Ez az úr nagyon messziről jött.

POLYÁKNÉ   Pestről?

CSORNAI     Annál sokkal messzebbről. Hátha maga tudna segíteni.

(Csornai Pedruzzi fényképét Polyák néninek adja.)

CSORNAI    Na most, ez itt, a képen egy pilóta. Ez az úr meg őt keresi. Az apját. Itt zuhant le a repülője a faluban, negyvennégyben. Emlékszik erre?

POLYÁKNÉ   Régen volt. Ki emlékszik már ilyenekre.

CSORNAI     Pedig Polyák néni már asszony lehetett.

POLYÁKNÉ   Szörnyű idők voltak. Erre emlékszem. Boldogok lehetünk, hogy túléltük.

(Polyák néni menne az ételhordóval. Csornai viszont előtte áll, várna tőle valami választ. Ekkor Sütő lép Csornaihoz.)

SÜTŐ             A múltkor, amikor a Somfaiék parcelláját csináltam, láttam valami fakeresztet, ott a gazos részen. A régi síroknál.

CSORNAI        És?

SÜTŐ             Hát csak éppen nem magyarul volt oda felírva. Még csodálkoztam is.

CSORNAI        És ezt csak most mondod? (elmosolyodik, Pedruzzihoz lép) Mondd meg neki, Atus, hogy megyünk a temetőbe.

(Csornai bizalmaskodva átkarolja Pedruzzit. Az amerikainak jólesik a vendégszeretet, élvezi a helyzetet.)

6. jelenet

A két ház közötti tér

Tivadar, Csornai, Pedruzzi és Atus egy fakereszt előtt állnak, próbálják a neveket kibetűzni.

ATUS               Tom... Peter... Ed... Michael...Thomas...

CSORNAI        ...itt semmilyen Fred Pedruzzi sincsen.

(Csornai feláll. Pedruzzi azonban továbbra is a sírt figyeli. Pedruzzi most egy megsárgult levelet húz elő, az írást Atusnak és Csornainak adja.)

ATUS               Az apja levele. Benne vannak a nevek. A bajtársak neve. (olvasva) Ed... Michael... Peter... Thomas...

CSORNAI        Hát ezek pedig azok.

(Pedruzzi hol a levelet, hol a sírfeliratot nézi.)

ATUS             Az apjáé mégsincs a síron.

CSORNAI        Hát akkor, lehet, hogy nem halt meg. De ha meg nem halt meg, akkor mi lett vele?

(Atus Pedruzzira néz.)

ATUS             Szerintem erre kíváncsi ő is.

(Peduzzi hálásan és lelkesen megveregeti Atus vállát, amiért ennyit segít neki.)

7. jelenet

Polyák ház, nappal

Polyák a rugógyártó masina előtt. Magányosan ül, az aggregátort bütyköli, szórakozottan, néha az ajtóra pillant. Polyákné ér haza az ételhordóval. Polyák csalódott arcot vág. Atust várja. Polyákné teríteni kezd, szórakozott mozdulatokkal. Polyák az asztalhoz ül, figyeli, ahogy az anyja kicsavarja az ételhordót.

POLYÁK       Hát a sütemény?

POLYÁKNÉ   Megette az amerikai.

POLYÁK       (undorral) Idejön és eleszi.

(Polyákné szórakozottan kimeri az ételt, majd a tányért Polyák elé tolja.)

POLYÁK        Aztán én mivel egyek? Az ujjaimmal?

(Polyákné feleszmél, villát hoz, a tányér mellé rakja.)

POLYÁK        (zsörtölődve) A vadast villával? Mi ütött magába? Ráadásul meg se melegíti, langyos az egész.

(Polyákné mintha valami kábulatból eszmélne, úgy néz a fiára.)

POLYÁKNÉ   Ide fog jönni.

POLYÁK       Kicsoda?

POLYÁKNÉ   Az amerikai.

POLYÁK       Minek jönne ide?

(Kopogás. Mindketten a hang irányába néznek. Már meg is érkezett? Nem, csak Atus az, késett. Polyák ridegen végigméri.)

POLYÁK        Három óra elmúlt.

ATUS           Tolmácsolnom kellett.

(Polyák nem válaszol, kanalazni kezd.)

POLYÁK         (teli szájjal) Ma már nincs kunkorítás.

(Atus csalódott arcot vág.)

ATUS            Polyák bácsi azt ígérte...

POLYÁK         Azt ígértem! És te meg azt hiszed, beesel, és már kunkorítunk is? És az alázat?

ATUS            Milyen alázat, Polyák bácsi?

POLYÁK         Az acélrugó iránti alázat. Tudod, mit tett volna az apám, ha én egy órát kések a műszakról? (A gép felé tekint.) Úgy vágott volna ki, mint macskát szarni.

(Atus leforrázottan áll, sírással küszködik.)

POLYÁK         Az ágyrugógyártás, az nem játék, fiam!

ATUS            Bocsánat, Polyák bácsi.

(Polyák megenyhülten végigméri a kétségbeesett Atust.)

POLYÁK         Holnap gyere vissza. Majd meglátjuk.

(Atus megkönnyebbülten vigyorog. Kiszalad. Polyák eszik.)

8. jelenet

Fogadó, nappal

Tivadar az asztalnál ül, kezében elsárgult leveleket tart. Sütő, Pedruzzi, Csornai és Atus figyelik.

TIVADAR      (büszkén) Az apám dolgai között találtam. Egy népiskolai tanító naplója. (olvasva) „1944. december 15. Este hatalmas robbanás hallatszott. Azt mesélik, egy amerikai bombázó zuhant le.”

CSORNAI        Te egy isten vagy, Tivadarom!

TIVADAR        (szemérmesen elpirul, felhajt egy felest) „Hét pilóta azonnal meghalt, a nyolcadik ejtőernyővel ereszkedett a fák közé.”

CSORNAI        Hoppá!

(Pedruzzi türelmetlenül nézi a jelenetet, nem ért semmit.)

TIVADAR      „Ezerkilenszáznegyvennégy december huszonkettő. A pilóta ma kimerészkedett az utcára. Félelemnek nyoma sincs rajta. Mosolyog mindenkire, cukorkát osztogat a hajadonoknak, a pajtában szájharmonikázik.”

CSORNAI        (vigyorog Pedruzzira) Szájharmonika, he?! Nem semmi lehetett az öreged.

(Pedruzzi nem érti, de mosolyog.)

CSORNAI        Az alma nem esik messze a fától, he?

TIVADAR        „Ennek oka, hogy a nyilasok állítólag már visszavonultak, az oroszok meg még nem érkeztek meg. Nincs ura a falunak, a pilóta egyre merészebb.”

CSORNAI        Van még valami feljegyzés?

TIVADAR        „1944. december 25. Visszajöttek a nyilasok. Két óráig vallatták Polyák Istvánt, a pilótát keresték.”

CSORNAI        (borzongva) Miről beszél az öreglány? Hogy lehet az ilyeneket elfelejteni?

SÜTŐ              De hogy jön ide a Polyák?

CSORNAI        Hát csak úgy, hogy gondolom, ő rejtegette az amerikait.

SÜTŐ              A komcsi Polyák? Egy jenkit?

TIVADAR        (folytatja az olvasást) „1945. január 6., vízkereszt. Az oroszok visszafoglalták a falut.” Ennyi.

(Tivadar párás szemmel leteszi a leveleket az asztalra.)

CSORNAI        (izgatottan) És aztán? Aztán mi lett?

TIVADAR        Több levél nincs. Elvitték Szibériába.

SÜTŐ              Az amerikait?

TIVADAR        Az apámat. Három év málenkij robot.

(Pedruzzi, aki idáig semmit nem értett a jelentből, türelmetlenül Atushoz lép. Atus zavarban. Ezt hogy fordítsa most? Közben Csornai járkál, gondolkodik.)

CSORNAI      Várjál, várjál... Pilóta. Nyilasok... oroszok... amerikaiak. Apám! Ezzel a sztorival tényleg térképre kerülhetünk. Nincs szabadságharcosunk. Nincs törökverőnk. De van egy jenkibujtatgatónk. Ez már szinte olyan, mint a Wallenberg.

SÜTŐ              Kár, hogy 56 után pufajkás volt.

CSORNAI        Kit érdekel, mit hordott. A lényeg, hogy megmentett egy amerikait.

TIVADAR        De azok, kérlek, a ruszkikkal voltak.

CSORNAI        Ne akadékoskodj már annyit, igazgató úr! Együtt voltak, aztán már nem voltak együtt! Volt azóta itt egy hidegháború is. A ruszki, az csak ruszki, de az amerikai! Az azért nagyon más.

(Atus Pedruzzi mellett áll.)

ATUS             Az amerikai azt kérdezi, hogy akkor meg mi lett az apjával?

CSORNAI        Az is meglesz, mondd meg neki. Meglesz az apuka.

(Csornai Sütőnek int, aki egy üveg pálinkát húz elő, poharakat, lelkesen tölt, majd leülteti Pedruzzit az asztalhoz, végig vigyorog.)

CSORNAI        De előbb inni kell.

(Csornai Pedruzzi kezébe adja a poharat, majd koccintásra készül.)

CSORNAI        Az amerikai-magyar barátságra.

9. jelenet

Fogadó, nappal, koraeste

Nem sokkal később ugyanott. Már kapatosabb a társaság. Sütő ezúttal nem fogadós, hanem sírköves minőségében van jelen. Pedruzzit méregeti, mértéket vesz róla. Pedruzzi a talapzaton áll.

SÜTŐ             Szép szál anyabaszó ember.

CSORNAI        Kálmán!

SÜTŐ             Úgysem érti. Masszív testalkat. Inkább húsos, mint inas. Az ilyen textúra zabálja a gránitot.

(Pedruzzi is becsípett, nem érti, de azért élvezi a helyzetet.)

CSORNAI        Nem baj. A történelemmel nem spórolunk.

SÜTŐ             És a kompozíció?

CSORNAI        Várjunk csak... (körbejárja Pedruzzit, méregeti) Áll a pilóta, sérülten. Az égre szegezi tekintetét. Mintha imádkozna.

(Pedruzzihoz lép, az állánál fogva igazgatja a fejét.)

CSORNAI        A Polyák meg itt, hátulról. Óvóan.

Hátulról átkarolja Pedruzzit, és maga felé húzza. Pedruzzi önkéntelenül elneveti magát, ahogy eldől. Atus feszeng, kínosnak érzi apja idétlenkedését.

TIVADAR        Gyönyörű. A mosonsorjai piéta.

CSORNAI        Apropó. Szoborszentelés. Meghívjuk a győri püspököt is! (elengedi Pedruzzit)

SÜTŐ             A méretarányok? Egy az egyben?

CSORNAI        Az túl kicsi. Legalább három méteres legyen. A talpazaton meg legyen valami szép idézet.

TIVADAR        „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”.

CSORNAI        (elismerően) Jóóóó! Egy költő veszett el benned, Tivadarom.

(Tivadar szerényen, kábultan vigyorog.)

SÜTŐ              Kéne rá szimbolika is. Síró angyal, hasadó szív. Ilyesmi.

CSORNAI        Az túl gyászos. Egy szárny. Vagy amerikai lobogó! Sok csillaggal. (egyre lelkesebben) Micsoda esemény lesz, az isten bassza meg. Eljön az amerikai katonai attasé. Még talán az Antall József is.

TIVADAR        (stréberül) A műsorról gondoskodom.

(De elmarad a várva várt dicséret. Polyák lép be, ingerültnek tűnik.)

CSORNAI        Nocsak. A Vasember. Mi járatban?

POLYÁK         Mit műveltetek az anyámmal? Amióta ez itt megjött, teljesen holdkóros lett.

CSORNAI        Előjöttek a régi emlékek.

POLYÁK         Milyen emlékekről beszélsz?

CSORNAI        Szépekről. Dicsőségesekről.

(Pedruzzi figyeli a különös vendéget. Ez nem olyan, mint a többiek. Ez cseppet sem barátságos. Mitől ilyen ideges?)

CSORNAI        Itt, kérlek, hősi emlékmű készül. Az apád lesz rajta, meg ennek az apja.

(Polyák meghökken. Nem erre a válaszra számított.)

POLYÁK         Mit csinált az apám?

CSORNAI        Megmentette az ő apjának az életét. Na, ne légy már mindig ilyen feszült.

(Polyák valóban feszültnek és értetlennek tűnik. Csornai Polyákot méregeti.)

CSORNAI       (Sütőnek) Szerinted?

SÜTŐ            Hasonlít. (odalép hozzá a mérőszalaggal, rátekeri a mellére)

POLYÁK         Mit csinálsz?

(Sütő méregetni kezdi, de Polyáknál betelik a pohár.)

POLYÁK         Komédia!

(Letépi magáról a szalagot és kirobog. Pedruzzi Atushoz fordul.)

CSORNAI        Mit mond?

ATUS             Azt kérdezte, ki ez a dühös ember?

CSORNAI        Hát mondd meg neki, hogy a Polyákék fia.

ATUS             Megmondtam. Azt mondja, meg akarja látogatni őket.

(Csornai vigyorog, átkarolja Pedruzzit, a pulthoz vezeti.)

CSORNAI        Este a Polyáknál? Csak a saját felelősségére! Inkább igyunk még egyet!

ATUS             Azt mondja, végre tudni akarja, mi lett az apjával.

(Csornai széles mozdulattal kocsikulcsot húz ki a zsebéből, odanyújtja Tivadarnak.)

CSORNAI      Az lesz, hogy az iskolaigazgató úr reggel felgurul a Ladámmal a soproni levéltárba, és utánanéz ennek az egésznek! Tudni fog itt mindenki mindent!

(Tivadar elrakja a kulcsot. Pedruzzi megnyugszik. Végtére is, jól érzi magát. Csornai Sütőnek int, aki újabb üveget nyit fel. De Pedruzzi int, ez most az ő köre! A pult mögé lép. Sütő nem érti, mit akar, de átengedi neki a helyet. Pedruzzi az üvegeket vizsgálja.)

PEDRUZZI     Some orange juice? Hundred percent squized?

ATUS            Narancslé kell neki.

CSORNAI       Na, ne szórakozzon már. Az buziknak való.

SÜTŐ            Jaffaszörp, az van.

(Sütő a pult alá nyúl, Pedruzzi kezébe nyom egy ragacsos marmonkannát. Pedruzzi hálásan bólint, majd lekap egy vodkásüveget is.)

CSORNAI        Na, azééért!

DR. ZÁNKAINÉ     (belép egy mappával) A kérelem, Polgármester úr, a műemlékvédelem felé! Alá kéne írni!

CSORNAI        Majd holnap, Rózsika! Ma ünnep van. Üljön már le, lazítson.

(Dr. Zánkainé engedelmesen leül. Pedruzzi rákacsint, majd a két vizespoharat használva koktélkeverőt rögtönöz. Egy kisebb magánszámot ad elő. Táncol, rázza a keverőt.)

PEDRUZZI

Baby yeah come on shake

oh it\\\\'s in the bag

the hippy hippy shake

the hippy hippy shake

the hippy hippy shake!

(A társaságot lenyűgözi a produkció. Pedruzzi Dr. Zánkainéhoz lép, mutatja, próbálja meg ő is.)

PEDRUZZI     C’mon!

DR. ZÁNKAINÉ         Én ehhez, azt hiszem, ügyetlen vagyok.

CSORNAI        Rázza meg, Rózsa! Ne hozzon ránk szégyent!

(Dr. Zánkai engedelmeskedik. Nem olyan ügyes, mint Pedruzzi, de nem ejti el. Általános a siker. Taps. Pedruzzi kiönti az italt a poharakba. Az elsőt dr. Zánkainénak nyújtja.)

PEDRUZZI     (flörtölve) Sex on the beach?!

(Dr. Zánkainé elvörösödik. Csornai emeli a poharát.)

CSORNAI        A szexre!

(Pedruzzi Atusnak is tölt, aki elbűvölve nézi a színes italt. Csornai elhúzza a poharat.)

CSORNAI        Teszed le. Még nem vagy tizennyolc.

PEDRUZZI     (Atusnak biztatva) C’mon!

ATUS               Azt mondja, az én koromban már úgy itta, mint más a vizet.

CSORNAI        Tényleg ezt mondta?

ATUS               Szó szerint.

CSORNAI        (megenyhülve) Na, jó. Ma kivételes nap van. De csak egyet!

(Koccintanak és isznak. Atus az italtól csuklani kezd. Pedruzzi nevet, hátbaveregeti.)

SÜTŐ              Túl sok volt a szex, kölyök?

(A hangulat egyre jobb. Pedruzzi mozgása már bizonytalan, a zsebéből egy szájharmonikát húz elő.)

PEDRUZZI     (Dr. Zánkainé felé lép) The ballade of Busty Bertha!

(Pedruzzi játszani kezd. Vidám, harsány countryszámot. Dr. Zánkainé is oldódik, tapsolva heherészik. A többiek hangosan dobognak hozzá a lábukkal.)

10. jelenet

Polyák ház, este

Polyák dühösen járkál, nem tud aludni a zenétől. Polyákné a nyitott ablakon keresztül hallgatja a zenét. Polyák egy idő után odalép, becsapja orra előtt az ablakot.

POLYÁK       Miért nem beszélt soha erről a pilótáról?

POLYÁKNÉ   Apád se beszélt. Meg aztán a kommunizmusban az ilyenekkel féltünk volna dicsekedni.

POLYÁK       (ingerülten) Az én apám biztos nem félt. És nem is dicsekedett.

POLYÁKNÉ   (megfordul, a fiára néz) Jó ember volt. Nagyon jó ember.

POLYÁK         Persze, hogy az volt. Minek ezt mondogatni?

(Polyákné megérinti a fia vállát. Zavarodottság. Nem szokták ők meg ezt az intimitást, és ezt a furcsa, vidám zenét. A zene abbamarad, csend lesz. Polyák mintha kihasználná a csendet, kimenekül a pillanatból. Feláll.)

POLYÁK         Végre abbahagyták. Későre jár, ideje aludni.

(Polyák mintha valami tábornokparancsnok mondja ezt. Határozottan, ellentmondást nem tűrően. Ő ki is megy. Polyákné is aludni tér. A szekrényhez lép. Kinyitja. Ócska, poros dobozok között kezd kutatni. Hirtelen kopognak az ajtón. Megriad, feláll, becsukja a szekrényajtót, az ajtóhoz lép. Habozik, majd kinyitja. Atus és Pedruzzi állnak ott, Atus támogatja a már bizonytalan járású amerikait.)

POLYÁKNÉ   Miért hoztad ide, fiú?

ATUS          Nem én hoztam, ő akart jönni.

POLYÁKNÉ   És mit akar az amerikai?

ATUS          Azt mondja, örökké hálás lesz, amit az apjáért tettek.

(Pedruzzi érzelmesen Polyáknéhoz lép, érzelmesen átkarolja, felemeli a törékeny nőt, mint egy tollpihét. Úgy viselkedik, mint egy nagy, érzelmes kamasz. Polyákné ledermedve hagyja, hogy a becsípett amerikai forgassa. Pedruzzi érzelmes csókot nyom a homlokára. Polyák ront be.)

POLYÁK         Mi ez itt?!

(Pedruzzi elengedi az asszonyt, és barátságosan Polyákra mosolyog. Polyák kérdően Atushoz lép, aki zavart, érzi, hogy mindez nem tetszik „mesterének”.)

ATUS            Én mondtam neki, hogy a Polyák bácsi már ilyenkor aludni szokott.

POLYÁK         Hé fiú, te ittál?! Büdös a szád.

ATUS            Csak két pohárral.

POLYÁK         Ez nem kocsma! Itt rendes emberek élnek.

(Pedruzzi Polyákhoz lép, mosolyogva a kezét nyújtja. Polyák azonban elüti a férfi kezét.)

POLYÁK         Takarodj!

(Pedruzzi leforrázottan, megütközve áll.)

ATUS             Ő csak a Polyák nénit akarta megkérdezni. Mit tud az apjáról?

(Polyák néni bizonytalanul áll.)

POLYÁK         Hagyja békén az anyámat! Mondd meg neki, hogy tűnjön el!

Suhogás hallatszik és fémes hang. Pedruzzi rápillant a plafonra.

ATUS            Azt nézi, mi az.

POLYÁK         Mi lenne? Nem látott még ventilátort?

PEDRUZZI     (egy széket tol alá, felkapaszkodik, nézi a ventilátort) No. This is a Liberator’s propeller.

ATUS           Azt mondja, hogy ez egy propeller.

(Pedruzzi a zsebébe nyúl, dollárt vesz ki belőle.)

ATUS            Azt hiszem, megvenné.

POLYÁK         Nem kell a pénze. Engem nem fog lefizetni! Kifelé!

PEDRUZZI     The military remains are the property of the United States!

ATUS            Azt mondja, ez az USA-é.

POLYÁK         Ez nem USA. Ebben a házban az én törvényeimet kell betartani.

(Pedruzzi farkasszemet néz Polyákkal, mosolyog.)

PEDRUZZI     Hungarian Cowboy.

ATUS            Azt mondja, hogy látszik, hogy a Polyák bácsi igen kemény és makacs ember.

(Polyák pillanatra zavarba jön, mert nem tudja eldönteni, ez most dicséret vagy újabb támadás.)

POLYÁK         Ezt éppen jól mondja.

PEDRUZZI     Have you ever killed a bear? But I did not run.

ATUS            Ő meg nem futott el a medve elől sem.

POLYÁK         Most pedig el fog!

(Polyák Pedruzzi felé közelít, mint aki verekedni készül. Polyákné sápadtan nézi. A részeg Pedruzzi sem hagyja magát. Kisebb küzdelem, két szenvedélyes ember küzdelme. Polyákné hirtelen közéjük ugrik.)

POLYÁKNÉ   Hagyd abba, fiam, a jóisten áldjon meg!

(Polyák leforrázva elengedi Pedruzzit. Sötét.)

11. jelenet

Fogadó, nappal

Reggel, másnapos hangulat. Pedruzzi és Csornai egy asztalra borulva alszik. Sütő bácsi a szokásos helyén gubbasztva, némán figyeli őket. Sütő a tegnapi buli maradványait pakolja el. Ekkor hatalmas, egybefüggő berregés a műhely felől. A poharak az asztalon és mindenhol rázkódni kezdenek. Egy üveg lezuhan. Sütő dühösen ragadja meg a seprűt.

SÜTŐ          Na, most már ebből elég!

(Pedruzzi és Csornai felriadnak, egymásra néznek. Csornai kábán elmosolyodik, a műhely felé mutat, majd a halántékára a mutatóujjával. Pedruzzi mosolyog.)

PEDRUZZI     Yeahh! Crazy man! (másnaposan felnevet)

12. jelenet

Polyák ház, nappal

Hangos robajjal dolgozik a kunkorítógép. Polyák örömmel, szenvedélyesen dugja be a fémhuzalt, amelyet a gép görbít. Atus másnaposan figyeli. Az első rugó hamarosan kipottyan. Polyák leállítja a gépet, büszkén mutatja Atusnak.

POLYÁK         Figyelted? Csak jó szögben kell odatartani, a többit a masina intézi. Na, gyerünk!

(Polyák elindítja a gépet. Atus kezébe veszi az egyik huzalt, ügyetlenül tartja.)

POLYÁK         (ingerülten kiabálva) Ne úgy, sréhen kunkoríts!

(Megfogja Atus kezét, irányítja. De Atus elrontja, becsípi az ujját. Fájdalmasan sziszeg. Polyák leállítja a gépet.)

POLYÁK         Mi van veled, kölyök?!

ATUS            Szédülök, Polyák bácsi.

POLYÁK         Másnapos a fiatalúr. Aki éjjel legény, legyen nappal is.

ATUS            Az vagyok.

POLYÁK         Ha az vagy, csináld rendesen!

(Atus kötelességszerűen újrapróbálkozik, de elrontja megint.)

POLYÁK         Mit művelsz, a kurva életbe!

(Atus riadtan néz Polyákra. Polyák lenyugszik, zavartan néz Atusra, aki kioldalog.)

13. jelenet

Két ház közötti tér

Atus a főtéren kóvályog. Észreveszi Pedruzzit, aki már rendbe szedte magát, és most a detektorral dolgozik. Atusra vigyorog. Felé nyújtja a detektort.

PEDRUZZI     Let’s go!

(Atus mosolyog. Végre ő is kipróbálhatja. Igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy az amerikai. Feszülten húzogatja a detektort, és meg is lesz az eredménye. A szerkezet csipogni kezd. Pedruzzi lehajol, és szakavatott mozdulatokkal kaparja a földet. Atus izgatottan hajol oda. De csak egy rozsdás penge az. Atus csalódott arcot vág. Pedruzzi legyint, lapos fémflaskát húz elő, meghúzza, majd Atusnak kínálja. Atus is meghúzza, és megint csuklik. Pedruzzi a fiúra mosolyog, hátba veregeti. Atus férfiasan küszködik a csuklással. Pedruzzi a zsebébe nyúl, egy gyűrött baseballsapkát húz ki, rajta díszes logó. Egy igazi amerikai csapaté! Pedruzzi Atus fejére nyomja. Atus büszkén vigyorog, kihúzza magát. Most egy kicsit ő is amerikai! Úgy ülnek ott, mint apa és fia.

Pillanatra Csornai lép ki a házból, meglátja őket. Megáll, csendben figyeli a jelenetet, majd visszamegy a fogadóba.)

 

14. jelenet

Fogadó, nappal

Üres a fogadó, Sütő hátul rekeszeket pakol, de ezt csak a zörgésekből halljuk. Sütő bácsi a szoba sarkában, a szokott helyén. Csornai az öregre néz, töpreng. Féltékenynek tűnik. Tivadar lép be, hóna alatt dosszié. Zavartnak tűnik. Csornai izgatottan feláll.

CSORNAI        Már vissza is érkeztél, igazgató úr?

TIVADAR        Hát igen, Palikám.

CSORNAI        És? Összeszedtél valamit?

TIVADAR        Na, igen.

CSORNAI        Add csak ide, mit szorongatod.

(Csornai türelmetlenül kikapja Tivadar kezéből a dossziét, kiszedi belőle az iratokat, olvasni kezdi őket. Elsápad.)

CSORNAI        Feljelentés?

TIVADAR        (Sütő bácsira néz, majd bizalmasan Csornaihoz hajol, halkan) A Sütő bácsi írta. A Polyák apja ellen. Ellenséges katona rejtegetéséért.

(Csornai megvetően végigméri Sütő bácsit.)

CSORNAI        És ez?

TIVADAR        Az is feljelentés.

(Csornai meglátja az aláírást. Dühösen megragadja Tivadar gallérját.)

CSORNAI        Ezt most akkor így? Mint az új polgármestert? Az apámmal? Így akarsz kompromittálni?

TIVADAR        Hiszen te küldtél, Palikám!

CSORNAI        (lenyugszik, de még nem ereszti Tivadart) Ne haragudj. Nehéz ezt így.

(Végre elereszti Tivadart, elveszi tőle a többi iratot, nézegetni kezdi őket.)

CSORNAI        Nocsak, ezt meg a te apád írta!

TIVADAR        (elsápad) De ezt nem a rejtegetés miatt... idétlen egy história!

CSORNAI        (elolvassa a levelet, elsápad) Tivadarom, akarsz te innen nyugdíjba menni?

TIVADAR        Még tovább is, Palikám!

CSORNAI        Akkor most az van, hogy szépen elfelejtjük ezeket.

(Pedruzzi ebben a pillanatban lép be a detektorral. Csornai összerezzen, ösztönösen a zsebébe gyűri az anyagokat. Arcára furcsa, időtlen vigyor merevedik. Sötét.)

 

II. felvonás

  1. jelenet

Majdnem két hét múlva

Polyák ház, este

Koraeste, alkony. Polyák az alkatrészt leemeli, és elkezdi összeszerelni. Hirtelen kimegy a lámpafény. Polyák elmormol egy káromkodást, feláll, a polcon turkál, végre talál egy ócska petróleumlámpát, meggyújtja. A félhomályban botorkál az udvar felé. Az ajtóban ott áll az anyja.

POLYÁKNÉ   Kikapcsolták az áramot.

POLYÁK         Olyan nincs, hogy csak úgy.

POLYÁKNÉ   Legalább háromhavit be kelletett volna fizetni.

POLYÁK         És miért nem fizetett?

POLYÁKNÉ   Elfogyott a nyugdíjam.

POLYÁK         És csak most mondja? Hogy huzalozzak így?

POLYÁKNÉ   Talán ha mégis beszélnél a polgármesterrel arról a munkáról.

POLYÁK         Nem látja, most is dolgozom! Egyébként is, mondtam már, nem alázkodok én meg a Csornai előtt.

(Polyák tehetetlen dühe egyre gerjed, jobb híján az anyján tölti ki.)

POLYÁK         Most meg mit bámul! Egy mihasznát, mi? Aki a lábát lógatja egész nap! Bezzeg az apám, mi, szobor lesz belőle!

(Polyákné riadtan öltözködni kezd. Kopogás. Polyák lenyugszik. Atus lép be.)

POLYÁK         (komoran) Ma nem dolgozunk. Nincs áram.

(Ahogy Atus közelebb ér, Polyák meglátja a véraláfutást az arcán.)

POLYÁK         Mi van a képeddel?

ATUS               A fater. Hármast kaptam. Napok óta tiszta ideg. Magát is verte az apja?

POLYÁK         Naná. A fiúgyerek, mint a forró acél: ütni kell, hogy formálódjon.

ATUS               Hát engem nem fog senki ütni. Inkább elmegyek.

POLYÁK         Hova is mennél?

ATUS               Bárhova. Most már nyitva a határ. Beállok én is sofőrnek a Fedexbe. Körbeautózom Amerikát.

POLYÁK         Az amerikai beszélte tele a fejedet.

ATUS               (önérzetesen) Nem beszélte tele. Felnőtt vagyok. Tizennyolc.

POLYÁK         Felnőtt. Aztán mégis úgy járkálsz a nyomában, mint egy újszülött borjú. (féltékenyen) A múltkor láttalak, zsemlyés fasírtot ettetek.

ATUS               (felnevet) Az hamburger. Amerikai húspogácsa, jól átsütve.

POLYÁK         (gúnyosan felnevet) Mondom én, hogy olyan, mint a fasírt, te kölyök.

ATUS               (gúnyosan) Olyan, persze. Az amerikai is „olyan”, mint mi. Van füle, szája, lába. Olyan. Aztán meg más.

POLYÁK         Miben más?

ATUS               (elvigyorodik) Megkúrta a Zánkainét.

POLYÁK         (megütközve néz Atusra) Miket beszélsz?

ATUS               A Sütő meséli. De aztán lehet, hogy csak akarta. Vagy a Zánkainé akarta.

POLYÁK         (idegesen felpattan) Meg vagy te kergülve! Ez az amerikai mindenkinek elveszi az eszét!

ATUS               (megszeppenten) Bocsánat, Polyák bácsi.

(Polyák a fiúhoz lép, megsimogatja a fejét.)

 

2. jelenet

Fogadó, este

A fogadóban ünnepélyes a hangulat. A pult előtt a talapzat, rajta egy emberi alak, lepedővel letakarva. A pult mögött, mintha tribün lenne, Csornai áll. Jobb oldalán dr. Zánkainé és Pedruzzi. A jobbon Polyákné. A pulton egy mikrofon. Zánkainé sértett pillantásokat vet Pedruzzira. Aki azonban erről nem vesz tudomást. Gondterheltnek tűnik.

A „közönség”, vagyis a feszengő Sütő, az utálkozó Atus, a lelkes Gruber és a félholt Sütő bácsi az asztaloknál.

CSORNAI        (a mikrofonba) „Harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés. Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, nem is kevés.”

(Csornai kezet nyújt Pedruzzinak, aki ezúttal kevésbé tűnik lelkesnek a korábbiaknál, de elfogadja a kéznyújtást. A kézrázást elszórt taps kíséri. Csornai ingerülten leinti.)

CSORNAI        Jó, jó, ezt most hagyjuk. Ugorjunk. (hivatalosra vált) És most megkérem közjegyzőnket, doktor Zánkainé Rózsát.

(Zánkainé kisétál a pult mögül, Pedruzzira néz, majd egy dühös mozdulattal lerántja a lepedőt. Alatta a szobor, még nincs kész. Ügyetlen, dilettáns munka.)

CSORNAI        (elégedetlenül) Ez olyan volt, mintha a száraz ruhát szedné le, Zánkainé.

(Sütő kezében a véső, türelmetlennek tűnik.)

SÜTŐ              Folytathatom, Palikám? Nem fog elkészülni holnapra.

CSORNAI        Ugorjunk! Mi jön most, Tivadarom?

TIVADAR        (a jegyzeteit böngészi) A Tavaszi szél vizet áraszt.

CSORNAI        És hol vannak az alsósok?

TIVADAR        Védőoltáson. A KÖJÁL ragaszkodik hozzá.

CSORNAI        Basszátok meg, már csak egy napunk van. Élő adás lesz!

(Csornai rendezi magát, újra hivatalos pózt vesz fel, és Pedruzzi felé fordul.)

CSORNAI        Most pedig átadom a szót a leszármazottaknak.

(Csend. Mindenki Pedruzzira néz. Ő maga elé veszi a mikrofont.)

PEDRUZZI     What happened to my dad?

ATUS               Azt kérdezi, mi történt az apjával.

CSORNAI        A köszöntőszöveget mondja!

ATUS               Azt mondja, csak vesztegeti az idejét. Még mindig nem tudott meg az apjáról semmit.

CSORNAI        Hős volt, az nem elég? (körbemutat) Nézze meg, mit csinálunk mi itt.

ATUS               Őt nem a felhajtás érdekli, hanem az apja.

CSORNAI        (sóhajt) Megint kezdi... Polyák néni!

(Csornai Polyák néni elé tolja a mikrofont. Polyákné zavartan fészkelődik.)

CSORNAI        Amit már elmesélt itt nekünk.

POLYÁKNÉ   (engedelmesen bólint) Negyvenöt januárjában, amikor végleg bejöttek az oroszok, a pilóta elindult nyugatra. Gyalog ment. Tüdőgyulladása volt, magas láza. Győzködtük, maradjon, amíg felgyógyul. De makacs ember volt. El akarta érni az övéit.

(Polyákné tekintete találkozik Pedruzziéval.)

CSORNAI        (szomorúan) Hát ennyi a történet. Tél volt, farkasordító hideg. Útközben legyűrte a tüdőgyulladás.

(Pedruzzi ezúttal nem válaszol. De Atus ellenségesnek tűnik.)

ATUS               Azt mondja, akkor kaptak volna gyászjelentést. Hivatalosat.

CSORNAI        Itt sem mindenki kapott, akit a ruszkik elvittek. Igaz, Tivadarom?

TIVADAR        Egy árva levelet se, Szibériából.

ATUS               Azt mondja, lehet, hogy itt nem, de Amerika gondoskodik a hősi halottairól! (beleéli magát) Azt mondja, gyerekkorában neki az apja csak egy üres márványkő volt a katonai temetőben. Évekig várta, hogy hazatérjen. Ha nem tért haza, ő jött el az apjához. Neki nem kell még egy márványkő. Neki az apja kell!

(Zavart csend. Atus vádlón néz Csornaira. Pedruzzi fogja a detektorát, és kimegy.)

CSORNAI        (a többieknek) Miatta csináljuk ezt az egész felhajtást. Ő meg itt elégedetlenkedik. Azért ez furcsa, nem gondoljátok?

(Helyeslő hümmögések.)

CSORNAI        Akkor mára be is fejeztük!

(A társaság széledni kezd. Már csak Polyák néni maradt, az ajtó felé csoszog az ételhordóval.)

CSORNAI        Polyák néni!

(Polyákné megáll, megfordul, Csornaira néz. A Polgármester a zsebébe nyúl, egy borítékot húz elő, Polyák néninek nyújtja.)

CSORNAI        Lenne itt valami magának.

(Polyákné csodálkozva néz.)

CSORNAI        Egy kis különsegély. (joviális arcot vág, átadja a borítékot) Tudom, hogy a gyár bezárása óta milyen nehezen élnek meg.

POLYÁKNÉ   (hálásan) Köszönöm, polgármester úr.

CSORNAI        Ne nekem köszönje. Ez a legkevesebb, amit a falu nevében megtehetünk önökért. Egy ilyen példamutató ember özvegyéért, mint Polyák bácsi volt.

POLYÁKNÉ   (a borítékot nézi, kiveszi a pénzt, számolja) Mit kell ezért csinálnom?

(Csornai, mintha nem értené a kérdést, üveges tekintettel elmosolyodik.)

CSORNAI        Mit kéne? Amit eddig. Semmit. Bármi történt, megtörtént. Azon mi már nem tudunk segíteni, ugye. Ez mindig egy összetartó falu volt. Jóban is, rosszban is.

(Polyák néni bólint, kimegy.

 

3. jelenet

Polyák műhely, nappal

Félhomály. Polyák tehetetlenül járkál a műhelyben, dolgozni ilyen fényviszonyok között nem tud. Elhúzza a padlón a szőnyeget. Az alatt egy kis fedő rejlik. Polyák felemeli, majd óvatosan kiszedi a propellert. Leporolja, nézi.

POLYÁKNÉ   Nem kell szégyellned, fiam.

(Polyák összerezzen, hátranéz. Ott áll az anyja, őt nézi.)

POLYÁK         Micsodát?

POLYÁKNÉ   Nem tűnt el az a repülő. Itt van a faluban.

POLYÁK         Hol? Miről beszél már megint?

POLYÁKNÉ   Sütőék kertjében a tyúkól. Csornaiéknál a szecskavágó. Tompáéknál a nyúlketrec. Nálunk meg a propeller. A szárny, a törzs, még a bombák is. Mind itt vannak, benne a faluban. Az egész repülő.

POLYÁK         (dühösen) Most meg azt állítja, hogy az apám tolvaj?

POLYÁKNÉ   Nem volt az. Senki sem volt az. Szegény volt itt mindenki. Vittük, ami mozdítható. Hiszen azoknak már nem kellett. Azok halottak voltak. Az életnek meg mennie kell tovább.

(Csend.)

POLYÁKNÉ   Bele kéne egyezni.

POLYÁK         Mibe?

POLYÁKNÉ   Hát a propellerbe. Odaadni azt az amerikainak. Vigye isten áldásával, csak menjen már.

(Polyák döbbenten néz az anyjára.)

 

4. jelenet

Két ház közötti tér

Pedruzzi dacosan tolja maga előtt a detektort. Atus mögötte. Ekkor a detektor egyre sűrűbben és hangosabban csipogni kezd. Pedruzzi izgatottan dobja el a szerkezetet, lehajol, ásójával ásni kezd. A zajra Csornai szalad ki a házból.

CSORNAI        Mi az, mi történt?

ATUS             Talált valamit!

(Pedruzzi kikapar valamit a földből. Valami fémdarabot. Atusnak mutatja.)

ATUS             Dögcédula. Az apja neve van rajta.

CSORNAI        Nagyszerű. Akkor most már örül, nem?

(Pedruzzi feláll és folytatja az ásást. Csornai egyre idegesebb lesz.)

CSORNAI        Elég már! Ezt így nem lehet!

ATUS              Mit nem lehet?

CSORNAI        Hát csak úgy kutakodni! Meg szaglászni. Ez már nem az a rendszer! Most már itt is demokrácia van.

(Atus egyre lázadóbbnak tűnik. Most már nem fordít, hanem a saját szavait mondja. Közben Gruber és Zánkainé jelennek meg a fogadó felől, hogy figyeljék az eseményeket, vagy közbelépjenek.)

ATUS               Azt mondja, ez a terület mindenkié!

DR. ZÁNKAINÉ   A Főtér a falué. A falu meg Polgármester úré.

ATUS               Azt mondja, nem tilthatják meg neki, hogy a végére járjon az apja ügyének.

CSORNAI        Ha azt mondja, téved. Itt én hozom a szabályokat.

ATUS               Milyen szabályt?

DR. ZÁNKAINÉ  Közterületit. Engedély régészeti tevékenységre. Ezerkilencszáznyolcvanöt, három per nyolcas paragrafus.

ATUS               Azt mondja, leszarja a szabályaitokat.

CSORNAI        Atus!

ATUS               Ő az apját keresi, ti meg bohócot csináltok belőle. Idióták!

(Csornai tehetetlen dühében újabb pofont ken le Atusnak. Atus elrohan. Pedruzzi dühösen Csornai felé közelít.)

CSORNAI        Csak lassan a testtel!

(Gruber fenyegetően Pedruzzi felé lép. Pedruzzi legyint, megragadja az ásóját, folytatja az ásást.)

CSORNAI        Nem érted? No! Finish! Caput!

(De Pedruzzi ügyet sem vet rá.)

CSORNAI        Na, jó, ebből most már elég! Százados úr, intézkedjen.

(Int Grubernek, aki Pedruzzihoz lép, és megfogja az ásót.)

GRUBER         (hivatalosan) Akkor mi ezt a szerkentyűvel együtt lefoglaljuk.

(Pedruzzi azonban nem hagyja magát, ellöki a rendőrt. Gruber dühös, bilincset vesz elő.)

CSORNAI        Hagyjad, Sanyi. Majd lenyugszik!

(Gruber leereszti a bilincset. Pedruzzi dühösen összepakolja a felszereléseket.)

 

5. jelenet

Fogadó, este

A hangulat még feszültebb. Pedruzzi az asztalnál ül a csomagjával, iszik. Nem örömből, inkább unalomból, vagy frusztráltságból. Magányosnak tűnik.

SÜTŐ              Mi ütött ebbe?

CSORNAI        Mit tudom én. Talán a honvágy.

SÜTŐ              Ugyan már. Kemény népek ezek. Hogy jutottak máskülönben fel a Holdra?

CSORNAI        Úgy, hogy van egy csomó pénzük, úgy.

(Csornai úgy jár-kel, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Mintha valakit várna. Gruber lép be, Csornai megáll, rámered. Gruber tanácstalanul megvonja a vállát.)

GRUBER         A buszmegállóban nem láttam. Talán felszedte egy autós.

SÜTŐ              (Csornait nyugtatja) Meglesz az, ne aggódj. Rossz pénz, az nem vész el.

(Csornai kirobbanva odalép, és közelről Sütő arcába kiabál.)

CSORNAI        Miről beszélsz? Mi a búbánat retkes faszáról beszélsz?

SÜTŐ              Hát csak van az a mondás! Hogy minden előkerül. Az Atus is.

TIVADAR        (békítőleg) A kamaszok már csak ilyenek. Ha menni akartunk, velünk sem lehetett bírni, hát nem? A hormonok, Palikám. A hormonok. Aztán meg szépen le fognak nyugodni.

SÜTŐ              Elő fog kerülni az Atus, nyugodj meg, Palikám.

(Csornai kicsit tényleg lenyugszik. Italt tölt magának, iszik.)

CSORNAI        Megcsaptam néhányszor. De hát csak jót akarok neki. Hogy ember legyen belőle. Hát nem?

(Sápadtan néz körbe. Gruber szervilisen bólogat, Tivadar lesüti a szemét.

Ekkor az ajtó nyílik. Polyák jelenik meg, a propellert rángatja be az ajtón. Inas karjaival könnyedén emeli fel a jókora fémdarabot, és viszi a terem közepére. A kocsmában megáll az élet, mindenki elcsendesül, a Vasemberre és a propellerre néz. Pedruzzi felélénkülve feláll, a propellerhez lép, figyeli.)

CSORNAI        Nocsak, a Vasember. Ajándékot hozott.

(Polyák leteszi a propellert a terem közepére.)

POLYÁK         Nem a tied. Neki adom. Mondjátok meg neki, hogy az övé, ha békén hagy minket.

CSORNAI        Mondd meg te.

POLYÁK         Hogy mondjam, nem tudok én angolul. Az Atus?

CSORNAI        Nincs Atus. Megszökött. (Pedruzzi felé bök) Valaki telebeszélte a fejét mindenfélével.

POLYÁK         Az apa dolga, hogy vigyázzon a fiára.

(Csornainak ez a mondat a húsába vág.)

CSORNAI        És a te apád, az hogy vigyázott rád? Tolvaj lett belőled.

POLYÁK         Te meg szépen feljelentettél. Spicli vagy, mint az apád.

Csornai és Polyák párbeszéde egyre kezd durvulni, a korábbi nyájaskodó ironizálást egyre ösztönösebb gesztusok, indulatos mozdulatok váltják.

CSORNAI        Mit csinált az apám, Vasember?

POLYÁK         Feljelentette az apámat. Anyám elmesélte.

CSORNAI        Aha. És arról nem mesélt anyád, hogy az amerikai apjával mi lett?

POLYÁK         Az ő apját is a te apád jelentette fel.

CSORNAI        És a te apád, az mit csinált az ő apjával?

(Csornai zavarba jön. Mint aki többet árult el, mint amit akart.)

POLYÁK         Honnan tudjam? Nem is éltem.

POLYÁK         (dühösen megragadja Csornai gallérját) Nekem mondd, ha akarsz valamit.

CSORNAI        Neked mondom.

(Feszült csend. Mindenki Csornaira mered. Ekkor dudálást és kiabálást hallani. Csornai az órájára néz.)

CSORNAI        Itt vannak a tévések!

(Polyák elengedi Csornait, felnyalábolja a propellert, és dühösen kivonszolja a kocsmából. Pedruzzi, aki eddig csak nézett, feláll, és utánaszalad.)

 

6. jelenet

Két ház mögötti tér, este

Polyák komoran, szilaj léptekkel vonszolja hazafelé a propellert. Futást hall maga mögött, megfordul. Pedruzzi az. Öt lépésre megáll Polyáktól, őszinte kíváncsisággal a szemébe néz.

POLYÁK         Mit akarsz tőlem?

(Pedruzzi nem tágít. Polyákot nézi.)

POLYÁK         Hagyjál békén. Ne loholj a nyomomban, hallod.

(Pedruzzi azonban nem válaszol. Ez feldühíti Polyákot, lehajol, és egy kisebb követ vesz fel a földről.)

POLYÁK         Takarodj vissza!

(Pedruzzi makacsul áll. Polyák indulatosan felé dobná a követ, hogy elkergesse a férfit. De aztán megenyhül, leereszti a kezét, megfordul, és folytatja útját.)

 

7. jelenet

Fogadó, este

A fogadóban már egy kisebb stáb rendezkedik. A SZERKESZTŐ (34) kordzakós, energikus fiatalember a dobozokat cipelő technikusoknak instruál. Sütő, Csornai, dr. Zánkainé és Tivadar némán figyeli őket. A Szerkesztő körbenéz a társaságon. Aztán Zánkainéhoz lép, kezet nyújt.

SZERKESZTŐ Polgármester asszony!

(Zánkainé zavarban, Csornai önérzetesen előrenyomakodik.)

CSORNAI        Én vagyok!

(A Szerkesztő kezet nyújt.)

SZERKESZTŐ Bagota, főszerkesztő-helyettes. Magyar Televízió, belpolitikai osztály.

CSORNAI        Csornai Pál, polgármester, Mosonsorja.

DR. ZÁNKAINÉ         Doktor Zánkainé, közjegyző.

SZERKESZTŐ És hol az amerikai? Kezdenénk a konzervanyaggal.

CSORNAI        (zavartan) Kiszaladt. Tivadarom!

(Tivadar szolgálatkészen ki. Az egyik technikus létrával kicsavarja a mennyezeti lámpát, és egy másikat próbálgat helyette.)

SZERKESZTŐ (a technikusnak) Hatszázhuszas kell, derítővel.

(A technikus bólint, másikat próbál. A fény egyenesen a társaságot éri, Csornai hunyorog.)

CSORNAI        Az ünnepség a Főtéren lesz, délelőtt.

SZERKESZTŐ Igen, de utána rohanunk Mosonmagyaróvárra, egy újratemetésre. Ezért a riportokat még ma este megcsináljuk. (türelmetlenül az órájára néz) Csak már kezdeni kellene.

(Ebben a pillanatban kivágódik az ajtó. Pedruzzi jelenik meg részegen. Mögötte Tivadar. Pedruzzi végigméri a társaságot.)

PEDRUZZI     Bastards!

(A Szerkesztő elképedve áll.)

CSORNAI        Ő lenne az. Az amerikai.

SZERKESZTŐ Látom.

CSORNAI        Lámpalázas. Mondtam neki, igyon valamit.

SZERKESZTŐ Sikerült. (tanácstalanul) Most mit csináljunk? Ez így nehéz lesz.

(Pedruzzi imbolyogva a Szerkesztőhöz lép, kihúzza a zsebéből a dögcédulát, a Szerkesztő arcába tolja.)

PEDRUZZI     It is my father’s. My dad is here! They are fucking bastards!

SZERKESZTŐ Ez valami dögcédula. Az apjáé.

PEDRUZZI     Fuck you! What did you do with my dad?

SZERKESZTŐ Dühösnek tűnik.

CSORNAI        Meg van kicsit zavarodva. Felkavarják az emlékek. Nem csodálom, ennyi idő után.

(A Szerkesztő a dögcédulát nézegetni, Csornai pánikban. Ekkor nyílik az ajtó, és Gruber vezeti be a viharvert Atust.)

GRUBER         A soproni kollégák szóltak. A határon kapták el a fiatalurat.

(Csornai vele szembe, fenyegetően. Atus dacosan a földnek szegezi a tekintetét. Csornai odalép hozzá, Atus megriad, de Csornai váratlanul megfogja a fia nyakát, és teátrálisan magához húzza.)

CSORNAI        Te hülye... te... te! Az apád meg meghal az ijedtségtől! Soha ne csinálj ilyet.

(Csornai megcsókolja a fiát.)

CSORNAI        Egy kis családi fennakadás.

(A Szerkesztő lemondóan sóhajt.)

SZERKESZTŐ Na, jó. Reggel megcsináljuk a riportokat. Megnézhetnénk a szobákat?

SÜTŐ              (odalép hozzájuk) Jöjjenek utánam!

(A stáb kimegy Sütő után. Csornai megkönnyebbül, elereszti Atust. Tivadar, Zánkainé és Gruber kérdően nézik.)

 

8. jelenet

Polyák ház, este

Nem sokkal később. Polyák néni az elfüggönyözött ablakból sápadtan figyeli, ahogy Pedruzzi a ház körül téblábol az utcán. Polyák lép be.

POLYÁKNÉ   Mikor lesz vége ennek a cirkusznak?

POLYÁK       Mit foglalkozik maga mindig ezzel?

(Polyák néni lesüti a szemét.)

POLYÁK       Mit csinált az apám a pilótával?

POLYÁKNÉ   Ki mondta?

POLYÁK       A Csornai.

POLYÁKNÉ   Mit mondott?

POLYÁK         Hogy maga tudja.

POLYÁKNÉ   Mit kéne tudnom. Hazudozik a Csornai.

(Polyákné elindul a szobába, de Polyák elé áll.)

POLYÁK         Hazudozik. Maga meg csak hallgat.

(Polyák az anyját fürkészi.)

POLYÁK         Miért nem néz a szemembe?

POLYÁKNÉ   Odanézek.

POLYÁK         Nem oda néz. A szemembe nézzen!

(Polyákné ekkor megadóan a fia szemébe néz. Aztán hirtelen megelégeli a terrort, beszalad a szobájába.)

POLYÁK         Most meg hova megy? És a vacsora? Azzal mi lesz?

(De Polyákné már nem hallja, becsapja az ajtót.)

 

9. jelenet

Fogadó, este

Vihar előtti csend. Polyák, Tivadar, Sütő, Zánkainé és Gruber. Válságtanácskozás.

SÜTŐ              Ennek így kurvára nem lesz jó vége, Palikám.

CSORNAI        Ne károgj már, az isten bassza meg. Csak a holnapi ünnepségen legyünk túl valahogy.

GRUBER         Most mi lesz ezzel az amerikaival? Nagyobb felfordulást csinál, mint a ruszkik.

TIVADAR        Azért ez így túlzás.

DR. ZÁNKAINÉ         (Csornaihoz) Az biztos, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiséget tekintve nem marad el tőlük.

CSORNAI        Ha még csak az lenne. (Tivadarhoz lép) Meséld csak el azt a szomorú történetet, Tivadarom.

TIVADAR        A nagynénémről?

CSORNAI        Azt, azt.

TIVADAR        (engedelmesen) Az úgy volt, hogy az Imre bácsinak a feleségét, az Irénke nénit tályoggal kezelték Pesten. Ott álltak a peronon, a soproni pályaudvaron, az Imre bácsi meg beugrott újságot venni. Aztán hall valami dörrenést az égből, fogja az újságot, és visszamegy a vonathoz. De ott már nincs a vonat.

SÜTŐ              Elment?

TIVADAR        Nem ment az el. Ott volt. Csak a kráterben. Abban volt a vonat, meg a kéttonnás bomba.

CSORNAI        (átveszi a szót) Meg az Irénke néni. Már, ami megmaradt belőle.

DR. ZÁNKAINÉ  Mit akar mondani ezzel, igazgató úr?

CSORNAI        (Tivadar helyett) Csak azt, hogy így mentek itt a dolgok negyvenöt telén.

GRUBER         De ennek a Pedruzzinak ez volt az első bevetése.

CSORNAI        (szúrósan) Ott voltál talán, százados úr?

GRUBER         Az Atus mondta.

CSORNAI        Az Atus?! Meg se értette rendesen, amit mondott. Vagy a Pedruzzi volt, vagy más volt. Lehet, hogy az épp nem a Pedruzzi volt, de biztos vagyok benne, hogy ő is megtette volna.

TIVADAR        Hozzá kell tennem, háborús helyzetben azért másként mennek a dolgok. A parancs, az parancs, ugyebár.

CSORNAI        (atyáskodva átkarolja Tivadart) Te egy szelíd ember vagy, Tivadar. Ezért szeretünk. De ha a lányod feküdt volna a kráterben, akkor is ezt mondanád?

DR. ZÁNKAINÉ  Abban kétségtelenül van valami bizarr, hogy ha úgy vesszük, megint csak egy ellenségnek állítunk itt szobrot.

CSORNAI        Az apja legalább hős volt. De ez? Ez az alkoholista elbassza az évfordulós ünnepségünket. Élő adásban! Akarjuk mi, hogy az egész ország rajtunk röhögjön?

TIVADAR        Hogy akarnánk, Palikám?

SÜTŐ              (dühösen, Csornainak) Én mondtam, hogy baromság az egész.

CSORNAI        A lófaszt mondtál te.

SÜTŐ              Hagyni kellett volna azt a kurva szovjet szobrot. Kit zavart? Negyven évig nem zavart, most meg mit zavart?

CSORNAI        Nyugodjál már le! A nyavalygás nem játszik. Valami megoldás kell.

GRUBER         Letartóztathatom egy napra. Zánkainé?

DR. ZÁNKAINÉ         Garázdaság, csendháborítás, hatósági személy elleni erőszak.

CSORNAI        (a fejét csóválja) És mit mondunk a tévéseknek? Tessék, a riportalany a börtönben van? Más kell.

TIVADAR        (félszegen) És ha megmondanánk neki?

CSORNAI        (megrezzen, Tivadarhoz lép) Micsodát?

TIVADAR        Azt a bizonyos… igazságot.

CSORNAI        Kiét, Tivadarom? Mindenkinek van egy igazsága. Nekünk a magunké a fontos. Az pedig az, hogy holnap nem lehet ott a Főtéren.

(Pillanatnyi csend. Angyal száll át felettük. Vagy egy gondolat.)

SÜTŐ              Kár, hogy a tévések már látták, hogy itt van.

GRUBER         És ha közben meggondolta magát?

CSORNAI        Hazautazott. Vagy bárhová. Az ő dolga.

(Sütő bólint, a raktár felé megy.)

 

10. jelenet

Két ház mögötti tér, este

Pedruzzi Polyákék háza előtt áll. Egyre részegebb, egyre meghasonlottabb. Meghúzza a flaskáját, káromkodik. Ekkor észreveszi, hogy valaki figyeli őt. Polyákné az. Pedruzzi pillanatra megnyugszik. Két idegen ember, akik semmit sem értenek egymásból, de valami láthatatlan kapocs köti össze őket.

POLYÁKNÉ   (halkan, gyengéden) Menj haza, fiam. Vissza, Amerikába.

(Pedruzzi Polyáknéhoz lép.)

POLYÁKNÉ    Itt csak bajba sodrod magad. Jobb lesz neked is, mindenkinek.

(Pedruzzi nem érti, mosolyog. Csendes, intim pillanat.)

POLYÁKNÉ    Nem mész?

(Pedruzzi megvonja a vállát. Polyákné elgyengül, a kabátjából előhúz egy nagyon régi, kopott szájharmonikát. Pedruzzi döbbenten nézi. Az apjáé volt.)

POLYÁKNÉ   Akkor tessék.

PEDRUZZI     The father′s harmonica!

(Polyákné átadja Pedruzzinak a szájharmonikát, aki egy ideig nézi, forgatja. Polyákné váratlanul szájon csókolja. Pedruzzi megdöbben. Polyákné mintha valami kábulatban lenne, megfogja Pedruzzi kezét, és bevezeti a házba.)

 

11. jelenet

Polyák ház, este

Polyák és Atus ülnek a sötétben. Polyák egykedvűen, szórakozottan babrálja a gépet. Atus füstölög.

ATUS            Ha tizennyolc leszek, egyből elmegyek innen.

POLYÁK         Szerintem meg igaza van az apádnak. Tanulni kell.

ATUS            Nem akarok tanulni. Nem akarom azt csinálni, amit az a fasz akar.

POLYÁK         Hogy beszélsz az apádról?

ATUS            Magának könnyű, Pista bácsi. A maga apja hős volt. Az amerikaié is! De az enyém meg csak egy fasz!

POLYÁK         Vigyázz a szádra! Engem ilyenért az apám...

ATUS             (dühösen) Tudom, megverte volna!

(Polyákné lép be, mögötte Pedruzzi. Polyák ledöbben.)

POLYÁK         Megint mi ütött magába! Most meg idehozza az amerikait?

(Polyákné nem válaszol, leül az asztalhoz. Pedruzzit bámulja, aki a kezében tartja a szájharmonikát.)

POLYÁKNÉ   Játssz valamit. Amit karácsonykor is. ’44-ben.

POLYÁK         Mi ez az őrültség! Megbolondult?

(Pedruzzi játszani kezd. Ezúttal egy líraibb számot. Polyákné behunyja a szemét, úgy hallgatja. Atus és Polyák értetlenül nézik. Ekkor kopogás. Polyák felpattan.)

POLYÁK         Mi van itt, az istenit?

(Kinyitja az ajtót. Csornai áll ott, Sütő, Gruber, elszántnak tűnnek.)

CSORNAI       Az amerikaival akarunk beszélni.

POLYÁK         Mit akartok tőle?

SÜTŐ            Kint kell beszélnünk vele.

(Polyákné bizonytalanul feláll, Pedruzzihoz lép védelmezően.)

POLYÁK         Itt mondjátok. Elegem van a titkolózásból.

CSORNAI       Jöjjön a műhely mögé, ott beszélünk.

(Csornai Grubernek int, aki Pedruzzihoz lép, megfogja a kezét. Polyákné sikít, átkarolja az amerikait. Csornai és Sütő közelítenek felé. Polyák megragad egy vascsövet. Ekkor kivágódik az ajtó. Az öreg Sütő az. A falnak támaszkodik, liheg.)

SÜTŐ BÁCSI   Állatok vagytok! Mind állatok. Ti sem lettetek különbek nálunk.

(Sütő megdöbbenve az apjához lép, és egy székbe ülteti. Sütő bácsi beszélni kezd. Nehézlégzéssel, szinte minden szó a nehezére esik.)

SÜTŐ BÁCSI   Elfogyott a levegő. Ennyi volt. Itt hagyom a terhem. Nyomasszon tovább titeket, megérdemlitek. (egy pillanatra elhallgat, levegőért kapkod, majd folytatja) A kocsmában hallgattuk a Nagysorja felől érkező robbanásokat. Ittunk veszettül. (Polyáknak) Aztán apád is megjelent dühösen... napok óta pletykálta a falu, hogy anyád... És a pilóta, szóval hogy összeszűrte a levet.

(Atus döbbenten néz. Pedruzzi Atust figyeli, fordít-e neki.)

POLYÁKNÉ   Ne a gyerek előtt...

SÜTŐ BÁCSI   Azt mondtuk, lepottyan az égből ez az amerikai, etetjük, bujtatjuk, ez meg összefekszik az asszonyainkkal.

POLYÁKNÉ   Miért nem fullad már meg, vénember?

SÜTŐ BÁCSI   Kurválkodott, hát kurválkodott. Maga is tudja.

POLYÁKNÉ   Maga meg gyilkos, mint a többi.

SÜTŐ BÁCSI   (Csornainak) Akárcsak a te apád. (Polyáknak) Meg a te apád is. A tied ütött először. Nagydarab, masszív katona volt az amerikai. Hárman is alig bírtunk vele. Máig is hallom a reccsenést, amikor a Polyák a torkára lépett.

POLYÁKNÉ   Mit beszél itt a gyerek előtt.

SÜTŐ BÁCSI   ...mindenki... egyre nagyobbakat ütött... aztán már nem kiabált, csak hörgött, véres hab jött a száján... itt ástuk el, a főtéren. Ahol a szobor. (pillanatra megáll, erőt gyűjt) Jobb lett volna neki is, nekünk is, ha ott pusztul a többivel, a roncsok között. (Polyákhoz) Apádnak is. Hát nem, fiam? Mert amúgy tényleg jó ember volt, egész életében.

(Polyák, aki eddig vészjósló némasággal követte a jelenetet, az anyjához lép.)

POLYÁK      (csendesen) Hazudik. Az én apám nem tett ilyet.

POLYÁKNÉ   Igazad van, fiam. A te apád nem volt ilyen. (hangja hátborzongatóan nyugodtnak tűnik) Ő egészen más volt. Kedves volt, figyelmes, még azokban a szörnyű időkben is. Szépen beszélt, bár egy szót sem értettem belőle. Harmonikázott, és közben mindig engem figyelt. Mosolygott mindig. Még amikor a láz rázta, akkor is. Ilyen mosolyt azóta sem láttam, senkitől. (előbb az értetlen Pedruzzira néz, majd a fiára) Ilyen ember volt a te apád.

POLYÁK         Micsoda? Megőrült maga?

(Jéghideg csend borul a műhelyre. Polyák pedig, mint egy oroszlán a ketrecében, fel-alá kezd járni, egyre gyorsabban. Most eszmél, mit hallott.)

POLYÁK         Mit ki nem találnak maguk... mit összebeszélnek...

(Pillantása a földön fekvő propellerre esik, majd egy hirtelen mozdulattal felkapja, és elkezdi a rugógyártó masinának ütni. Öblösen, fülsiketítően kong a propeller, betölti az egész műhelyt. Polyák egyre nagyobbakat üt, minden dühét a propelleren és a gépen tölti ki. Sütő bácsi, Polyák néni, Pedruzzi és Atus némán figyelik a tombolást, majd azt, ahogy a Vasember lassan minden dühét kiadja magából, és végül csak kimerülten zihál.)

POLYÁKNÉ   (csendben) Nyugodt lehetsz, fiam. Nem örököltél tőle semmit. Te olyan lettél, mint a Polyák.

(Pedruzzi megfogja Atus kezét, kérdően néz. Mi történik itt? Atus elkeseredettnek tűnik, könnyezik.)

 

12. jelenet

Polyák ház, nappal

Kora hajnalban ugyanott. Pedruzzi egy sarokba vackolva alszik a műhelyben. Ruhástul, egy takarót terítettek rá. Polyák lép be, megrázza. Pedruzzi bódultan eszmél.

POLYÁK         Ébresztő.

(Pedruzzi felül, ébredezik. Polyák leül mellé. Megilletődött csend. Pedruzzi a zsebébe nyúl, előhúzza a fémflaskát, letekeri a kupakot, szertartásosan önt bele, és Polyáknak adja, a flaska meg nála marad.)

POLYÁK         Köszönöm, nem.

PEDRUZZI     C’mon.

POLYÁK         Hát jó. Csak egy kicsit.

(Pedruzzi nekikoccintja a flaskát a kupaknak. Polyák azonban, aki életében nem ivott alkoholt, prüszkölni kezd, félrenyel. Sokáig fuldoklik, krákog a félhomályban, Pedruzzi ijedten feláll, hátba veregeti Polyákot, aki erre dühösen reagál.)

POLYÁK         Menj már, tűnj el, hallod!

(Pedruzzi fogja a táskáját, az összes holmiját, és zavartan kikóvályog a műhelyből. Polyák krákog.)

 

13. jelenet

Két ház közötti tér

Az ünnepséget látjuk. A letakart szobor a Főtér közepén. Előtte egy pódium, rajta Csornai, kezében papír. Mellette Atus, ugyanolyan öltönyben, mint az apja. Arca érzelemnélküli. És még egy pap a szentelés eszközeivel, valamint egy nagykutya a minisztériumból.

A közönség Polyák néni, Gruber, Dr. Zánkainé, Tivadar, Sütő. Valamint a stáb, amely a kamera mögött áll. Kisiskolások kórusa énekel, akiket nem látunk a színpadon.

KISISKOLÁSOK KÓRUSA

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.

Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.

Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.

(Mindenki tapsol. Csornai a mikrofonhoz lép, megkocogtatja.)

CSORNAI        És most felkérem jegyzőnket, doktor Zánkainé Attner Rózsát.

(Zánkainé a szoborhoz lép, megfogja a lepedőt, megrántja. Lemegy a fény.)

 

Vége

 

*A mű a Bárka és a Békéscsabai Jókai Színház által 2017-ben, a rendszerváltoztatás megidézésére meghirdetett drámapályázat egyik díjazott alkotása. Eredetileg Mennyből az angyal címmel érkezett, később, az átdolgozás során kapta a jelenlegi címét.

 


Főoldal

2020. november 13.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Lajtos Nóra: kórtermekGaraczi László: Cioran-dalokAczél Géza: (szino)líraFalcsik Mari versei
Prózák
Nagy-Laczkó Balázs: KékszínkörMurányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: Hű
Drámák
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA