Vörös István
KÁVÉHÁZHÁBORÚ
SZEREPLŐK:
LECHNER ÖDÖN, építész
STRASSZER GYULA, a Japán kávéház tulajdonosa
ISMERETLEN NŐ
ADY ENDRE, már éppen Ady Endre
BARTÓK BÉLA, fiatal zeneszerző és zongoravirtuóz
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE
STEUER GYULA, az oktogoni Abbázia kávéház tulajdonosa
Történik a Japán kávéházban, a múlt század első évtizedének vége felé
LECHNER bejön, fején kis fekete sapka, körülnéz, köhint
STRASSZER odalép hozzá, formálisan meghajol Szolgálhatok valamivel, méltóságos uram?
LECHNER Ne méltóságosozzon engem, fiam! Egy asztal kéne.
STRASSZER Igenis, van szabad ott az oszlopnál, aztán az a nagyon otthonos a Buddha mellett.
LECHNER Nem rosszak fiam, de tudja, engem a magyar motívumok érdekelnek, ezért ablak melletti kell.
STRASSZER Hány főre, méltóságos uram?
LECHNER Egyelőre egy, de lesz az még harminc is.
STRASSZER egy ablak melletti asztalhoz vezeti Meddig? Délután, este?
LECHNER leül, kényelmesen elhelyezkedik Jaj, fiam, maga félreért engem. Húsz-harminc évre gondoltam.
STRASSZER Azt mondta, a magyar motívumok érdeklik? Aztán az utcát akarja nézni, azt a nemzetietlen flasztert? Akkor véletlen nem Lechner Ödönhöz van szerencsém?
LECHNER kibámul az ablakon, sőt integet is kifelé De, az volnék. Budapest, maga a nemzet. Terézváros pedig a legszebb nő benne.
ISMERETLEN NŐ Nekem intett, uram?
LECHNER Az attól függ.
ISMERETLEN NŐ Mit gondol magáról? És el se merem képzelni, mit gondol rólam.
LECHENER Pedig nyugodtan elképzelheti. Semmi illetlent. Azt gondolom, magát Teréznek hívják. Csak a Teréz külsejűeknek szoktam kiinteni.
STRASSZER Nagy megtiszteltetés ez, higgye el, kisasszony! Akkor egy vagy két kávét hozhatok? A hölgy bejön?
ISMERETLEN NŐ Nem bánom, de csak fél órára. Meg mert csakugyan Teréznek hívnak.
ADY belép, odaül Lechner asztalához, már hárman vannak Ugye nekem intettél, Papszi?
ISMERETLEN NŐ Dehogy! Nekem. Alig hiszem, hogy magát Teréznek hívnák.
LECHNER Nem, mert őt Ady Endrének hívják. Természetesen neki intettem.
ISMERETLEN NŐ Ady... Úristen elájulok! Aki a nemzeten gúnyolódik?
LECHNER Nem, aki a legtöbbet tesz a nemzetért, mert ostorozza.
STRASSZER már három kávéval érkezik, vizet is tesz le mindegyik mellé A legnagyobb élő magyar költő.
LECHNER Talán minden idők legnagyobb magyar költője. Na, fiam, jól tette, hogy három kávét hozott.
ADY De Papszi, ez talán túlzás.
LECHNER Talán. De a legmagyarabb költő mindenképp te vagy.
ADY Még Balassánál is magyarabb? Ahogy te vagy a legmagyarabb építész.
LECHNER megint kiint az ablakon valakinek Yblnél is magyarabb!
ISMERETLEN NŐ ő is kiint az ablakon Klári!
STRASSZER elfogódottan megáll az asztalnál Bocsánatot kérek, de én elgondolkoztam, Lechner művész úr! Magának nem az Abbáziában kéne lennie?
LECHNER Ugyan már, mért kéne?
BARTÓK Mester, nekem intett?
LECHNER, Persze, hogy neked, Bartók, fiam. De nyugodtan tegezzél. Ödön.
BARTÓK biccent Béla.
LECHNER Nem tudtam ellenállni, hogy ide ne hívjalak, ha már itt ül az asztalnál a legnagyobb magyar költő és a legnagyobb magyar építész, te meg, a legnagyobb magyar zeneszerző épp itt mész el az utcán.
BARTÓK Nem vagyok én Liszt Ferenc!
ISMERETLEN NŐ Tér?
LECHNER Szerintem, rólad inkább majd utcát neveznek el, sőt, egyenesen utat. A te szobrod, Bandi, meg itt fog állni a téren.
STRASSZER Állj, állj, maguk itt drága művészkéim annyira belemerültek az öndicséretbe, hogy már a Buddhánk is belepirul. Attól félek, hogy a japán mintás csempéim meg a színüket vesztik a falon. De sajnos baj van.
LECHNER Mi baj lehetne?
STRASSZER Na, tessék, itt jön még egy hölgy!
LECHNER Ez a baj?
ISMERETLEN NŐ Klárikám, nézd, ez Lechner, ez Bartók, Ez pedig, ez... el fogsz ájulni...
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE Hiszen látom, Ady. Mi ismerjük egymást, nem igaz?
ADY Én minden csinos nőt ismerek. Ismerni akarok.
Ó, én ismerem a csinos nőket,
én minden nő rokona vagyok.
Szeretem megbámulni azt,
aki boldog.
Szeretem a kávéházakat,
és nem szeretem kanáriboltod
úri magyarság.
Szeretem a jókedvű órák
felkacagó lassú hívását,
a nagy Élet, a szent Élet
kapzsi mását.
Szeretem a nyulat nyúzókat,
a gangon álló cselédeket.
Hideg hajnalokon, ha kérem,
megértenek.
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE De hát én nem vagyok cseléd!
STRASSZER Mester ez zseniális! Új? Beírná a vendégkönyvünkbe?
ADY Nem lehet, sietek. Viszem a szerkesztőségbe.
BARTÓK Mi a címe?
ADY Minden nő rokona.
BARTÓK Minden nő rokona? Ilyen címen már volt versed.
STRASSZER A halál rokona. Az volt annak a címe. Eléggé hasonlítanak.
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE Adytól ne várjon mást, mint Ady-verset.
LECHNER Hogy hívják magát, fiam?
STRASSZER Strasszer Gyula.
BARTÓK Erről nekem is eszembe jut valami, ha kicsit más is, mint a nők. (A zongorához lép, futamokat próbál az Allegro Barbaróból.)
LECHNER Hm. Szóval: kell, tudjam a nevét, mert ide fogunk járni, mint mondtam. De egyszerű a dolog, maga is Gyula, mint az Abbáziában.
STRASSZER Épp erről van szó. A maguk szakmájában ugye összetartanak?
ADY Az irodalomban ezt még nem vettem észre.
BARTÓK megint belefog az Allegro Barbaróba
ISMERETELEN NŐ Mi nők, mindig összetartunk.
LECHNER Mit akar maga evvel az összetartással?
STRASSZER Hát csak annyit, hogy én ugyan nagyon büszke vagyok, hogy a három legnagyobb magyar egyszerre van itt a kávéházamban, de vissza kell menniük az Abbáziába.
LECHNER Csak nem maga akarja megmondani nekem, hogy hová járjak?
STRASSZER Bocsánat, bocsánat, de ha ez kiderül...
STEUER beront dühösen Szóval igaz! Átcsábítottad magadhoz a törzsvendégeimet? Visszaéltél a bizalmammal.
STRASSZER Kik a te törzsvendégeid?
STEUER Hát akik itt ülnek.
ADY Én a Három hollóba járok.
BARTÓK Én, ha tehetem, sehová. Nem bírom a zajt.
STEUER De Papszi!
LECHNER Neked, fiam, már nem vagyok Papszi. Arról van szó, hogy Steuer Gyula úr, lopással vádolta meg a törzsvendégeit.
ISMERETLEN NŐ Hű de izgalmas.
STEUER Erről szó nincs!
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE Pedig nekem is izgalmasnak tűnik.
LECHNER Nem az. Inkább kicsinyes. A képeslapokból néha valaki, valószínűleg vidéki átutazók, kivágta az érdekesebb reprodukciókat.
BARTÓK Mester, mért szidja a vidékieket?
LECHNER Nem őket szidom, hanem az átutazókat. De őket se komolyan. Csak arról van szó, nem tudni kivolt az, aki az olvasni kitett lapokból ki-kivágta pengével a jobb képeket.
STRASSZER Nem szép dolog. De nálam ilyet nem tapasztalok.
STEUER Majd fogsz, ha ezek csakugyan átteszik ide a törzshelyüket.
STRASSZER Nem félek a művészektől. Őnélkülük nincs egészséges nemzet.
A KÉT NŐ megtapsolja Bravó maga jelöltethetné magát képviselőnek a következő választásokon!
LECHNER Nem ez a lényeg! Hanem, hogy ez a Gyula, ez a lángész, csínáltatott egy pecsétet.
ADY Nem szeretem a pecséteket.
Ó, én nem szeretem a pecséteket.
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE közbevág Most ebből azért már ne legyen vers! Mondjuk a Pecsétnyomó rokona, nem, köszönöm.
STEUER Maga nem is Ady-rajongó? Akkor jöjjön át, vendégem egy kávéra.
AZ ISMERETLEN NŐ BARÁTNŐJE De az vagyok, csak nem jó, ha egy költő túl sokat ír.
BARTÓK És mi volt avval a pecséttel, nem értem, mért olyan érdekes ez? LECHNER Ez a jómadár minden reggel az összes újságába bepecsételte a következőt: „Ezt a képet az Abbázia kávéházból loptam."
ISMERETLEN NŐ Hallatlan.
STRASSZER Szellemes, persze, én meg majd üssem a vendégeim homlokára, hogy ezt a vendéget az Abbázia kávéházból loptam?
STEUER Szóval melléjük állsz, Gyula? (Egy kivágott képektől lukacsos képeslapot lenget meg.) Ezt még megbánod!
STRASSZER Vívhatunk kávéfőzőpárbajt!
STEUER Ide többet be nem teszem a lábam, Gyula. Nálam úgyis nagyobb mindig a fogyasztás. (Pofon üti Strasszert.)
LECHNER Húsz kávé rendel.
STRASSZER Stauernak Látod! (Lechnernek, hálásan és diadalmasan.)Máris hozom.
STEUER sarkon fordul Lesz még könyvesbolt ennek a kávéháznak a helyén!
BARTÓK az Allegro Barbarót játssza
SZEREPLŐK:
KRASZNER MENYHÉRT, a Japán kávéház tulajdonosa
LATABÁR ÁRPÁD és KÁLMÁN, a színészek
KARINTHY FRIGYES, a Karinthy
JÓZSEF ATTILA, a költő
NAGY LAJOS, az író
Hely: A Japán kávéház. Pár asztal, nagyrészt még üresek, egyedül a hátsónál ül egy férfi, egy megkezdett sakkparti van előtte, azt figyeli elmélyülten. Néhány japán rajz lóg le a háttérben.
KRASZNER: Tisztelt nézők, ott a jövőben, hadd mutatkozzam be: Kraszner Menyhért vagyok, a Japán kávéház ötödik tulajdonosa.
KARINTHY bejön: Tudjuk mi azt, Menyuskám. (Leül.)
KRASZNER súgva: Ez nem volt más, mint maga Karinthy Frigyes. Nem ilyennek képzelték? Nem baj. (Már hangosabban.) De nézzenek körül a kávéházamban. A falakon japán stílusú rajzok, majolika, nem csoda hogy Lechner Ödön és a legjobb képzőművészek törzshelye volt ez a hely a háború előtt. Most inkább írók jönnek, tessék, itt van egy. Tiszteletem, szerkesztő úr.
JÓZSEF ATTILA: Ne szólítson így, kedves tulajdonos úr, nem vagyok szerkesztő.
KRASZNER: De amikor a vezetéknevén szólítottam, mindenki nevetett.
JÓZSEF ATTILA: Nem lehet valakit csak úgy József úrnak nevezni. Nagy Lajos már itt van?
KRASZNER: Igen. A parti is változatlanul áll az asztalon. Magam felügyeltem rá, hogy senki ne nyúljon hozzá. A szokásos nagyobb arányú cehhelés?
JÓZSEF ATTILA: Úgy érti, hogy csak egy pohár vizet akar hozni nekem?
KRASZNER: Ha nem szomjas, nem erőltetem. De hát tudom én, hogy már hetek óta laknia sincs sehol.
JÓZSEF ATTILA: Ó, lakni, az talán nem is olyan fontos, csak írni legyen hely. különben most valami ünnepit kérnék.
A LATABÁR TESTVÉREK: Ünnep van? A szerkesztő úrnak talán megjelent egy verse a Nyugatban?
NAGY LAJOS: Lehetetlen, még csak 13-a van, az pedig 1-én és 15-én lát napvilágot.
KRASZNER: Akkor hát mivel szolgálhatok? Speciális házi ételek?
A LATABÁR TESTVÉREK: Frigidair legújabb szerkezetű hűtőgépekben kezelt ételek és italok? Japán módra kezelt szamovár-tea? Non plus ultra leves-specialitások?
NAGY LAJOS: Kérünk egy tányér bablevest, két kanállal.
KRASZNER: Azonnal hozom.
JÓZSEF ATTILA: És akkor majd én át is nyújtanám a meglepetésemet, ami miatt ma ünnep van.
KRASZNER: A művész uraknak pedig köszönet a segítségért. (El.)
JÓZSEF ATTILA elővesz a táskájából egy halom füzet vékonyságú könyvet: Megjelent az új verseskötetem.
KARINTHY odalép, elvesz egy példányt: Külvárosi éj. Jó cím. Ezt itt írta, a Terézvárosban?
JÓZSEF ATTILA: Hát persze, hol máshol lehetne kibírni. Én félek a proletároktól, azért írok róluk.
LATABÁR ÁRPÁD: Bemegy egy boltba a költő, éhes vagyok, adok egy verset egy kiló kenyérért.
LATABÁR KÁLMÁN: Erre a boltos azt mondja: Ez nem jó üzlet, mert a kenyér egy hét múlva már ehetetlen, száraz lesz, a vers pedig nem veszít erejéből. Nem akarom becsapni magát, nem adok.
KRASZNER megjelenik az előtérben, már kezében a tányér leves, a két kanál: Ők a Latabár testvérek, Árpád és Kálmán, hát hallhatják, hogy nekik se minden viccük egyformán jó.
JÓZSEF ATTILA: Én imádom a Terézvárost, az Andrássy utat, a gyönyörű palotákat, az egész éjjel nyitva tartó kávéházakat, a pincérek barátságát, a tulajdonosok segítőkészséget, egyáltalán ezt az álmos és mégis örökké éber éjszakai életet, a platánokat a Nagymező utcán, a békebeli hangulatot, azt, hogy innen ki se kell mozdulnom, mert idejön a világ, ez a Japán jobb, mint Japán, az ország, itt az összes világlap olvasható... mit mondjak még. Á, itt jön a leves!
KRASZNER enged a hívásnak, odaviszi a tányért, észreveszi a könyveket: Új könyv, szerkesztő úr?
JÓZSEF ATTILA: Hadd dedikáljak egy példányt a tulajdonos úrnak! (Kinyit egyet, írni kezd bele.)
KRASZNER: Cserébe hadd hívjam meg önöket erre a leveskére. A cég ajándéka.
NAGY LAJOS: Akkor nem hozna már ebből az ünnepi alkalomból legalább még egyet?
JÓZSEF ATTILA elkészül a dedikációval, átadja: Parancsoljon, mester.
LATABÁR KÁLMÁN: Hűha, ezek szerint azt akarja, hogy őt szólítsák mesternek.
LATABÁR ÁRPÁD: És mért is ne, ha mi meg mindenkinek művész úr vagyunk.
KRASZNER olvassa a dedikációt: Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt, - nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok.
A LATABÁROK: Szerény!
KRASZNER: Nos, szerkesztő úr, ez nagyon megtisztelő, akkor hozok még egy levest, meg ha jól értem, egy-egy kávét is elfogadnának. (El.)
NAGY LAJOS: Kávé a Bablevesre? Teneked nincs ki a négy kereked?
KARINTHY még mindig a verseskötetet lapozza, jegyzetel: Ez jó, ez nagyon jó!
NAGY LAJOS: Szerinted jó a kávé és a bableves együtt?
JÓZSEF ATTILA felragyogva: De hiszen ő a versekről beszél!
NAGY LAJOS: Csak nem? Ma is érdemes volt átjönnöm ide a Bucsinszkyből. Sose láthattam volna, ahogy Karinthy József Attilát olvas.
KARINTHY: Azt hiszem, ki kéne egészítenem az Így írtok ti-t!
JÓZSEF ATTILA zavartan nevet
KARINTHY elkezd felolvasni, majd átveszik tőle versszakonként a színészek:
BELVÁROSI ÉJ
A mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli,
a sarokban egy Babits Mihály-vers, homállyal teli.
Mint sziget a víz közepén,
Japánban vagyunk, te meg én.
A körúton villamos szalad,
csak egy pillanat,
míg a hangja ideér,
s csapong az esti kávéházban,
mint egy részeg denevér.
Pincérkötényben az égen,
megáll, sóhajt az éj,
a hold asztalán abroszt cserél,
mert ráömlött a fekete,
s most azt nézi, nézik-e.
Az úton rendőr, motyogó részeg,
az egészből majd a részek
egyszer idézetként kiválnak-e?
Lesz-e József Attila-díj vagy Karinthy Színpad,
a nevünk egyszer majd minket itthagy,
és a kávéház helyén könyvesboltot nyitnak,
pikk-pakk:
a világ megváltozik.
A párnás székek, mint tutajok,
úsznak az éjjel árnyán,
és túl csöndön, túl minden lármán,
összecsapnak majd értünk a kávéház-tulajok.
KRASZNER közben már visszaért, letette a levest Nagy Lajos elé, aki elől József Attila áthúzza magához a frisset, de azért áhítatosan figyel is a felolvasásra. A tulajdonos a versre hatására le is ül harmadiknak a költő és az író asztalához. Mikor őt említik, közbevág:
Itt vagyok! És ma az egész társaság az enyém.
NAGY LAJOS: Nana.
KRASZNER: Talán nem?
KARINTHY: Kétlem.
KRASZNER: De! Bebizonyítom: Az egész társaság az én vendégem egy pohár pezsgőre.
JÓZSEF ATTILA: Micsoda nap, és még azt mondják, nem érdemes költőnek menni?!
Megjelentek a 2011/2-es Bárkában.
