Szőcs Géza

Ballada két bűbájos kandúrról

Volt két kandúr Nagymacskáson,
Kackiás és Hepciás.
Mind a kettő azt hirdette:
ő a Macska-Messiás.

S hogy a másik szélhámos csak.
"Fizess már egy áldomást..."
Nyitva volt a kocsmaajtó,
napestig csak ez hallatszott,
betöltve a macska-restit
és a macska-állomást.

Unta már a nép a bunkó
hencegést és nyávogást.
- Beléd rúgok műlábammal...
- Műfogammal megharaplak...
- Meglátod mindjárt, hol az ajtó...
- Megtanítlak, hogy hol az ablak...
- Fussál, mert rögtön előrántom
rettentő ráolvasásom...
- Szórakozzál a nagymamáddal.
- Mindjárt adok egy nagymamást.
- A kisebbikkel kezdődik, de
jön majd végül a nagyblamázs...
- Aludj el szépen, Kisblamázs.

*

Mérges lett a macskabíró
hogy a patvar nem csitul,
váljon el a víz a hájtól
s Juliska is Jancsitul:

LEGYEN VÉGE MÁR A ZŰRNEK,
- jött a súlyos közlemény -
DŐLJÖN EL HOGY KI AZ ŐRNAGY
S KI PEDIG CSAK KÖZLEGÉNY,

DŐLJÖN EL, HOGY KI A MESTER,
KI A RABLÓ S KI A PANDÚR
S KI A FŐ-FŐ HERR VON KAND ÚR,

így hangzott a felhívás,

MÉRKŐZZÖN MEG ÉJFÉLTÁJBAN
KACKIÁS ÉS HEPCIÁS.

FEGYVERNEMEK: BŰBÁJOSSÁG
S VARÁZSIGE-MORMOLÁS.
HELYSZÍN: A TEMETŐ KAPUJÁNÁL.
MIKOR ELJŐ AZ ESTE.
MIKOR FELJŐ A HOLD.

ÉS A PÁRBAJT KÖZVETÍTSE
MAJD A MACSKAVÍZIÓ.
PLUSZ MÉG HOGY A GYŐZTESÉ LESZ
NAGYMACSKÁSI KISCICÓ.


Este a temetőnél

Közelgett már az este.
A vaksi macskabíró
föltette cvikkerét,
konfetti szállt a szélben,
egy tetőn Kiscicó
forgatta szép szemét.

"Nem ér föl az elme hozzá,
kevés rá a csacska szó,
kezdődjék hát el a párbaj,
kezdődjék a macska-show"

- így beszélt a kandúrbíró -

"kezdődjék a legnagyobb meccs
melyet bármely négylábúnak
megadatott látnia:
mint fog igazságot tenni
most a macska-mágia!"

S előszökdécselt Hepciás.
És sport-trikóján nagy betűkkel
azt írta: S. C. Haladás.
De jött mint szőrös kismanó
jött Kackiás is kackiásan
trikóján az állt: Dinamó.

(De az is lehet, hogy Dinamő.)
Megjött hát mindkét nagymenő.

S akkor leszállt az este.
S akkor felszállt a Hold.
És borzongott az élő
és felriadt a holt

mikor a kandúrok egymásnak estek.

Műlábbal, műfogsorral,
mű-karmokkal, mű-májjal,
főleg ámde bűbájjal.

Porzott ám a macskabunda,
szikrázott a Dinamó és
sistergett a Haladás -
volt ott félköríves rúgás,
kivert fog és harapás -

s míg a szcénát dekorálja
szétszakított macskaprém és
kilyukasztott macskafül,

szájuk szörnyű átkot nyávog,
amely visszavonhatatlan
mivel felszáll s elrepül -

- Légy templom egere,
legyél egér egy templomban mától,
a Gyimesekben vagy Lészpeden...
- Változz át, te is légy egér,
mouse legyél egy mouspaden!

S úgy lőn. A vacogó macskanépet
úgy járta át a borzadály
miként a partot önti el
a növekvő és gyors dagály.

ÚJSÁGHÍR: mert szőrén-szálán eltűnt mindkét kandúr. A
mérkőzés helyszíne fölött már csak egy mind vékonyabb cincogás
lebegett, s egyéb sem maradt a temetőkapunál, pusztán csak két,
egykoron díszes,

összetépett sport-trikó.
Bámulja a Hold is őket,
mint egy égi ablakokban
kint felejtett friss cipó.

EPILÓGUS
Így maradt hát vénkisasszony
Nagymacskási Kiscicó.

Megjelent a Bárka 2009/5. számában