Fellinger Károly
Pünkösdi király
Nagyanya szerint a falunkban
ma azért nem választanak
pünkösdi királyt, mert egy legény sem
tud lovagolni, birkózni,
félnek a kihívástól.
Azt mondja,
manapság a legények ügyetlenek,
parancsolni sem lehet nekik.
Látszik, hogy nincs kötelező katonaság,
kár, hogy eltörölték,
mert rájuk férne, mint
jó lóra a nyereg.
– A te nagyapád, Ferike,
egykor még
a szél zsákját is elcsente,
s abban nyerte meg
a zsákban futó versenyt,
amiért egy kerek évig minden
kocsmában fizetség nélkül ihatott,
állatait etették, őrizték,
tejbe-vajba fürösztötték a lányok,
menyegzőbe ingyen mehetett,
kivéve a sajátjába,
mert azt az apám nem engedte,
erélyes ember volt,
nem akart léhűtő,
ingyenélő férjet a lányának,
vele fizettette meg a lakodalom
költségét,
még ha ő volt is a májuskirály –
mesélte nekem büszkén nagyanya.
Csodakalap, vaskalap
Nagyapa azt mondja,
nem kell neki
a láthatatlanná tevő karimás csodakalap,
mert az csak úgy működik,
ha az ember egyszer sem veszi
le a fejéről,
s nem árulja el magát.
Ő meg, ha meglátná az ismerőseit,
mindegyik előtt
megemelné azt,
ahogy az egyszerű kalapokkal teszi
köszönéskor.
Nehogy még
vaskalaposnak nézzék.
Nagyapa és a koldus
Ha nagyapával elmegyünk vásárolni,
mindig ad a koldusnak pár centet,
de csak annak,
aki nem kér tőle semmit,
akin látni, hogy nyomorult,
hogy szerencsétlen.
Aztán, amikor a koldus
hálálkodni kezd,
dicséri nagyapa jó szívét,
nagyapa felemeli a hangját,
azt mondja, ő ezt nem ingyen adta,
nem milliomos ő,
cserébe vigyázzon a lelakatolt
kerékpárjára.
Postásnő
Nagyanya, ha a postás
hozza a nyugdíját,
mindig ad neki egy eurót.
Nagyanya szerint
nagyapa kétszer annyi nyugdíjat kap,
de egy fityinget sem ad
a postásnak.
Nagyapa erre azt feleli,
ad ő két eurót is,
ha legalább száz euróval
többet hoz neki
a bicegő postásnő,
aki sose nyomja
meg a csengőt, csak ordibál.
Látszik rajta megint,
hogy valamiben sántikál.
