Major László
Szörényi László: Toldi uram dereka - Arany
Jánosról
Arany János művészetét az irodalomtörténész pályája során időről időre vizsgálódása fókuszába vonja. A költő születésének tavalyi bicentenáriuma alkalmából is jelentkezett egy kötettel (Arany János évében), amelyet azonban csak mintegy fele részben szentelt kedves alkotójának. Jelen könyv, amely ismételten a Magyar esszék sorozatban lát napvilágot, már kizárólag Aranyhoz fűződő reflexióit (tanulmányok, esszék, előadások írott változatai) gyűjti egy csokorba, ugyanakkor a cím sugallta várakozásunk ellenére – a Toldi szerelmének poentírozott stílusú összefoglalóját és néhány rövidebb utalást leszámítva – csak a kötet „dereka” táján lát hozzá a trilógia középső részének tanulmányozásához.
A költő születésének kétszázadik évfordulójára megjelent Szilágyi Márton-kötet („Mi vagyok én?” Arany János költészete) megvilágította a Toldi-trilógia egyes részeinek viszonyrendszerét. Szörényi László ugyancsak számol ezzel a közelítésmóddal, amikor arról elmélkedik, hogy három olvasási lehetőséget lát, amelyek különböző értelmezéseket tesznek lehetővé. Olvashatjuk úgy Arany alkotásait, ahogy először megírta őket, vagyis kettős műként, amely keretben a Toldi idillikusnak tetsző derűjét a Toldi estéje olykor groteszkbe hajló tragikus iróniája ellenpontozza. Mint az irodalomtörténész kiemeli, a diptichonszerű kettősséget egy szójáték is megerősíti: az első ének az ég szóval kezdődik („Ég a napmelegtől a kopár szík sarja... ”) és az utolsó azzal fejeződik be („S elborítá a sírt új havával az ég.”) Ha a másik módszert választjuk, s önmagában vesszük kézbe a Toldi szerelmét, eltérő világ tárul elénk, amelyben egyebek mellett egy „sikeres Toldi”, egy „pót-Toldi” története is kibontakozik: a kobzos, a Zách-családból származó és emiatt Magyarországról elbújdosó Szeredai hazatérve feleségül veszi Miklós elhunyt bátyjának, Toldi Györgynek a leányát. A házasságnak köszönhetően nem hal ki a Toldi-família, amelynek genealógiáját a költő a „bús ének” végén összecsúsztatja az Arany-családéval. Mindemellett természetesen adott az a lehetőség is, hogy a cselekmény időrendjében vegyük sorra a műveket.
Szörényi László jelen kötete elsősorban a költő verses epikájának egyes kérdéseit vizsgálja. A Toldi Miklós alakja köré szerveződő művek mellett (beleértve a Daliás időket) a komiko-szatirikus eposzi irányból elemzi Az elveszett alkotmányt, valamint a hun trilógiát szintén vizsgálódási körébe vonja, amikor annak forrásairól értekezik. Mindezeken túl számba veszi Arany János Ariosto Orlando furiosójának olasz szövegéhez fűzött lábjegyzeteit, és ezzel összefüggésben fejti ki, hogy a „világnagy magyar költő” mélységes tudás birtokában lévő zseniális irodalomtudós is egyben. A Toldi uram dereka szerzője gyakran él az összehasonlító irodalomtudomány eszközeivel, és szerteágazó asszociációs hálót sző Arany alkotásai köré, miközben, ha kell, részletekbe menő szövegkritikai megjegyzéseket is tesz.
Szörényi László értelmezésében a Toldi-trilógia nem csak Arany művészetében központi jelentőségű alkotás, de az egész magyar irodalom szempontjából megkerülhetetlen. Az eposz műfaj enciklopédikusságán elmélkedve jegyzi meg a szerző, hogy „minden nemzeti különössége ellenére, minden középkoriassága dacára és minden magyarságával együtt is (értve ezen most a lefordíthatatlan gémeskutakat és egyebeket is) e trilógia a legegyetemesebb, magyar nyelven írott költői mű.”
Szörényi László: Toldi uram dereka - Arany Jánosról, Nap Kiadó, Budapest, 2018. 240 oldal, 3500 Ft
