Somi Éva
A stand up-tól Karinthyig
Nem hittük, hogy ilyen szókapcsolat létezik, létrehozható, hogy vezet út onnan ide, ám Bödőcs Tibor első kötetével – Addig se iszik – meglépte, sőt megugrotta ezt a távot. Az, hogy Bödőcs kiemelkedik abból a szóbeli-rögtönzéses-komédiás mezőnyből, látszott korábban is, de ebből még nem következne az, hogy irodalmi karikatúrákat is tud írni, méghozzá nem is akármilyeneket.
Karinthy Így írtok ti c. műve az etalon, amelyet máig nem múlt felül senki, pedig már 115 éve, hogy megjelent! De ne legyünk igazságtalanok, mert a 80-as, 90-es években a Reményi József Tamás–Tarján Tamás szerzőpáros azért ha felül nem múlta is, de utolérte Karinthyt remek paródiaköteteivel (Írtok ti így?, Babérköszörű stb.). Karinthy zseni volt, az említett szerzőpáros meg magasan képzett irodalomtörténész, kritikus, író, szerkesztő, egyetemi oktató, akik benne éltek/élnek az irodalmi közegben, amelyet így tehát kívül-belül jól ismertek/ismernek. (A nemrég elhunyt Tarján Tamás miatt kell a múlt időt is használni.) Bödőcs más közegből érkezett, de elvégezte a magyar szakot, amiből bizonyára profitált. A köteten átsüt olvasottsága, műveltsége, de ez még mindig nem garancia a sikerre, hogy jót és jól írjon. Tehetség, ízlés kell még, és az, hogy friss szemmel és kicsit fölülről nézzen olvasmányaira, értse a szerzői fogásokat, stílusjegyeket, a nyelvet. Mélyen kell ahhoz ismerni egy irodalmi alkotást, de leginkább egy írói világot, szöveget, művet, hogy karikírozni lehessen. Bödőcs ezekre a mély ismeretekre szert tett, ezekkel rendelkezik, a humoristák élvonalában pedig már régóta jelen van. Minden adott a sikerhez.
Már csak értő olvasók kellenek. Magától értetődő, hogy az olvasóközönségnek is ismernie kell a parodizált szerzőket és műveket, hiszen a humor és az irónia csak akkor működik. A stand up-os nem olvasókra, hanem hallgatókra számít, a hatást azonnal érzékeli a tapsból, nevetésből, röhögésből, de az irodalmi karikatúrák írójának más a közönsége, és nem kap azonnali visszajelzést. De előbb-utóbb az irodalmi berkekből is lesznek fogékony olvasók, na meg vásárlók.
Sokat elárul az is, hogy a szerző kiket parodizál: zömmel magyar, XX. századi és kortárs szerzőket (Krúdy Gyulától Esterházy Péteren keresztül Jászberényi Sándorig) és néhány külföldit (Hemingwayt, Orwellt, Márquezt, Proustot és Hrabalt), nem túl irodalmi fejezetekben: Bajszosok, Budapestiek, Nem balett-táncosok, ez utóbbiban még egy alcsoport is van, részletek egy antológiából. Plusz a két kakukktojás: Hántes S. Tamás és Pepsi Kalasnyikov.
Bödőcs itt sem tagadja meg stand up-os voltát: jelzős szószerkezetekkel az írókat is gyakran felcímkézi: Móricz pl. a libidókrónikák Kézai Simonja, Mándy a Józsefváros huncut Vergiliusa, Örkény a próza Pilinszkyje, Esterházy a bonmot Puskás Öcsije stb. Lehet, hogy ezek szóban jobban hatnak, emlékezzünk a londoni est sziporkáira.
Könnyen tetten érhető, milyen ötletekkel operál még. Például átírja a műcímeket. Így lesz Orwell Állatfarmjából Kakasfarm, Móricz Rokonokjából Retyerutyák, Esterházy Kis magyar pornográfiájából Nagy álmagyar pornó-parlamentarizmus. Máskor továbbírja a kipécézett műfajt, mint pl. Örkény egyperceseit, Márai Naplóit. Vagy éppen hétköznapi szituációba helyezi a szereplőket. Képzeljük el, amint Szindbád, a múlton merengő álomhős egy számára szokatlan, ezért megoldhatatlan gyakorlati feladattal szembesül: ma neki kell oviba vinni a gyereket. Persze hogy a tornazsák otthon marad! Hemingwayt összemixeli a Rómeó és Júliával, Marquezt szappanoperásítja, Hamvas bor iránti rajongását szalonnára cseréli.
És hogy mit szól mindehhez a Showder Klub és a Comedy Central közönsége? A búcsúszentlászlói haverok a kocsmában? Nehezményezik-e, hogy Tibike addig se iszik? Majd az is kiderül…
De az irodalmi paródiák kedvelői bizonyára jól szórakoznak, búval bélelt világunkban jól jön egy kis móka, kacagás!
Bödőcs Tibor: Addig se iszik, Helikon, 2017., 2999 Ft
