Dominka Ede Harald
Szép képek csonka életekről
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Felvillanyozva vártuk az eddig inkább költőként, drámaíróként ismert szerző első prózakötetét, melynek kilenc novellájában visszaköszön az a költő, akinek verseiben az epikus köszönt előre, azaz versmondataihoz hasonlóakat olvashatunk ebben a könyvben is. A fotográfus-költő hétköznapi sorsokat rögzítő kiváló képeinél itt is meg-megállunk. Derítőként egy szupernóvát alkalmaz, vagyis konkrét csillagászati esemény közös szálára fűzi fel az egyes szövegeket. A legismertebb csillagkép, az Orion főcsillaga, a Betelgeuse – valóban lehetséges – felrobbanásával keletkezik az a szupernóva, mely az éjjeli égen túl a szomszéd egyszeri emberek életét is megvilágítja. E központi jelenséget mindenki más szempontból nézi, így ugyanarról mindannyian szükségképpen eltérően nyilatkozunk.
A novellavégi csattanót valamelyest előrejelző Spirálban a harminckét éves író az ifjú Weöres Öregekjéhez hasonló hitelességgel ábrázol egy idős, megtört férfit, s annak magányhoz és társasághoz fűződő viszonyát. Már ebben az első szövegben megfogalmazódik a kérdés, hogy befolyásolja-e az életünket egy ilyen különös égi jelenség. A média sokat beszél róla, így egyesek jobban ismerik, mások – akik bezárkózottabb életet élnek – kevésbé. Az egyértelműség bizonyos szavak jelentésének szintjén is megkérdőjeleződik.
A harmadik személyű narrátor a Betelgeuseben elsőbe vált, ahol a férfimagány egy másik arca mutatkozik meg. Álom és valóság összefolyásával itt is csavarral lep meg, amit a további novellákban már úgy várhat az olvasó, akár a krimikben a gyilkos kilétének felfedését. Reggeltől reggelig kórházban vagyunk, ahol a második személyben elbeszélés közvetlensége visz közel a lelki után a testi betegség emberi kiszolgáltatottságához, mely már első kötetében, az Aktív kórteremben is foglalkoztatta Szöllősit.
A Vendégjáték cigány zongoristájával görbe tükröt állít a pénzen mindent megvehetőnek vélő újgazdagok elé, akik nem sokra értékelik Gershwint vagy Rachmaninovot. Az alkohol a balhé felé sodorja az eseményeket, melyek végül romantikus fordulatot vesznek a cigány pincérlány világos éjszakában felsejlő kontúrjait megpillantva.
A szerelemmel karöltve jár a csalódottság. Az érzések intenzitása ellenére az iskolás fiú értékei és értékítélete is kialakulatlan még, csakúgy, mint a külső szépségekkel megáldott Rékáé. A lány a szupernóvát bámulja, a fiú a szupercsajt. A közvetlen kapcsolat olyan, mint e látványosság más és más szemmel nézve: amíg a szerelmes fiú azt hiszi, hogy a csók lehet a közös nevező, a lány éppen barátságból akarja bemutatni annak, akivel jár. Hiába tudja messzire hajítani a Gerelyt, tehetségessége mit sem ér néhány külsőséggel szemben.
Az egyik legjobb az utolsó – Lefekvés előtt, ébredés után – emberi kapcsolatainak, érzelmeinek szélsőséges szálaiból összeálló csomója, mely Nagy Sándoron is kifogna – a szerelem, a vágy, a hűtlenség, a szülő–gyerek viszony egyedi színezetével.
Szöllősi Mátyás ezekben a novellákban biztos kezű prózaíró, s valószínű, hogy nem csupán vendégjáték ez a könyv. Számítunk a folytatásra, mert könnyedén biztosítja az olvasás flow-élményét, amelyből egy-egy ág beáramlik valódi szituációkba is, és mosolyt csalhat az arcunkra olykor a felismerés: igen, ez pont olyan periodikusan változó irányú és intenzitású, mint ahogy az a Váltóáramban van.
Szöllősi Mátyás: Váltóáram, Európa Könyvkiadó, 2016.
