Limpár Ildikó
Életre halálra – időről időre
Időutazós, sorozatgyilkosos, thriller – körülbelül ennyit tudtam Lauren Beukes Tündöklő lányok című regényéről, amikor nekifogtam, s ennek következtében negatívan és pozitívan egyaránt csalódtam a könyvben. Beukes SF regénye – sci-finek nem mondanám az időutazós alapelem ellenére sem, tehát az SF inkább a spekulatív fikció tágabb kategóriáját jelzi – nem nőtt a szívemhez, és mindaz, amit szerettem benne, kívül áll valahogy az időutazás, a sorozatgyilkos és a thriller hármas alappilléren.
Kezdjük talán az elvárásokkal és azzal, miért maradtam némiképp csalódott a regény olvasása után: azt hiszem, nagyon rákészültem egy pörgős történetre, amit garantálhatott volna az időutazással való intenzívebb bűvészkedés, vártam az izgalmakat, amit a sorozatgyilkos utáni hajsza és a thriller zsáner ígért, de ezt nem kaptam meg. Úgy érzem, kiaknázatlan maradt az időutazás lehetőségeinek egy része – ez egy olyan kritikai megjegyzés, ami a szerzőnek szól. A hiányérzetem másik része azonban olyan dolgokból tevődik össze, ami egyáltalán nem az írónő rossz megoldásaiban található (sőt, ad absurdum részben abból jön, hogy valamit igen jól csinál Beukes).
Maguk az időutazós-gyilkolós részek, bár más-más időben játszódnak, számomra igen repetitív szövegeknek tűntek, és ez épp abból következik, hogy a szerző pontosan feltérképezte a sorozatgyilkosok pszichológiáját, és tisztában volt az ismétléskényszer bemutatásának szükségességével. Ám mivel alapvetően a motívumok ismétlődtek az egyes gyilkolós fejezetekben, nem mondhatom, hogy lerágtam a körmöm a nagy izgalomban. Előre sejthető volt, mi fog az ügy megoldásához vezetni, és bár mindig lehet egy történetet számtalan módon lezárni, nem volt nehéz kisakkozni, hová fog kifutni a nyomozás. Beukes alaposan utánaolvasott, utánajárt annak, mi motivál egy sorozatgyilkost a bűntett ismétlésére és az élmény fokozására, de miután én is láttam jó pár részt a Gyilkos elmék TV-sorozatból, ez sem hozott nekem újdonságot. Ami hozzá tudott volna tenni a sztorihoz, az a gyilkos személyes motivációjának ismertetése, de azt sajnos nem tudtuk meg, mi tette Harper Curtist megrögzött gyilkossá, és miért vált rögeszméjévé az úgynevezett „tündöklő lányok” felkutatása a történelem egyes pontjain. Ez az információelhallgatás volt talán az egyedüli, ami igazán zavart.
Akadt még ezen kívül pár dolog, amire nem derült fény a regényben, de én a magam részéről ezeket igazából a regény javára írtam. Az egyik ilyen fontos dolog az időutazás mechanizmusának kérdése. Az időutazás alapvetően misztikus – tehát nem tudományos-fantasztikus – része a történetnek, eszköze egy ház, amelynek a működési elveibe nem kapunk betekintést, és ez a kiszámíthatatlanság volt az, ami feszültséget tudott hozni a történetbe. A másik ilyen dolog a központi fogalom, a „tündöklő lányok” megmagyarázásának elhallgatása. Talán utalás szintjén elfért volna némi irányadás ez ügyben, de engem speciel örömmel és egyfajta elégedettséggel töltött el, hogy a szerző intelligens olvasónak tekint, és nem terít elém egy definíciót, konkrét magyarázatot. Ugrált velem az időben, villanásnyi bepillantást mutatott az áldozatok életébe, és aztán rám bízta, hogy kirakjam a mozaikot.
Laren Beukes ezzel a regényével – az említett problémák ellenére is – igen különleges művet tett le az asztalra, és bebizonyította, hogy technikás és okos szerző. A műve nem a fantasy-elemektől lesz egyedi, hanem attól, amire használja a fantasy adta lehetőségeket: fontos társadalmi problémákra fókuszál az áldozatokon keresztül, és tulajdonképpen megrajzolja Chicago női sorsokkal megírt történelmét néhány olyan áldozaton keresztül, akik erősek voltak a körülményeik ellenére is, akik emberfeletti teljesítményt nyújtottak, erőt tudtak adni másoknak, inspirálták a környezetüket. Akár az időparadoxonnak is betudható érdekessége a műnek, hogy Kirby Mazrachi, aki túléli Harper támadását, és aki aztán minden erejét annak szenteli, hogy elkapja támadóját, maga is ilyen személy, ez logikusan következik a mű alapvetéséből – de biztosan csak annyit állíthatunk, hogy ilyen személlyé válik a nyomozás által.
Minden egyes múltban játszódó jelenet mutatja a részletes kutatás eredményét. Azt gondolom, ezek a precízen megfogalmazott, valójában rövid szövegekbe sűrített korjellemzések adják a szöveg legfőbb erejét azon túl, hogy az időutazás szelleméhez illeszkedő nem kronologikus elbeszélés, valamint a távolságtartó narráció a naturalista betétekkel szintén főhajtásra készteti az olvasót. Lauren Beukes technikás szerző, nem ír tucatregényt – nagyon várom, mikor áll majd elő olyan könyvvel, aminek a története jobban fogva tart majd.
Lauren Beukes: Tündöklő lányok. Ford. Körmendi Ágnes. Ad Astra Kiadó és GABO Könyvkiadó, 2014.
