Farkas Arnold Levente
Arany László vagy Micimackó
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Pócsmegyer, tizenöt november négy, szerda. Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregénye Anyegin-strófákban íródott, de nem csak, hanem is, hiszen a hatodik fejezet például tercinákban, a tizenkettedik pedig hexameterekben. „Áfás számla igényét kérjük előre jelezze!” Így Puskin Sanyi bácsin kívül Dante és Homérosz is megidéztetik a nagy elődök közül. Megint mondhatnám, hogy nem csak, hanem is, hiszen az egész ópusz hemzseg az irodalmi utalásoktól, játékos párbeszédet folytat a hagyománnyal. Gondoljunk csak a hetedik fejezetre, ahol Harry Pottertől Szegény Dzsoniig minden mesehős Muhi Andris és Maszat Janka társa lesz.
Szentendre, tizenöt november tíz, kedd. Minden fejezet élén mottó áll, esetleg több is. Ezek olyan klasszikusoktól származnak, mint Arany János, Arany László vagy Micimackó, de megidézi kortársait is, például Jónás Tamást és Téreyt. Téreyvel a forma is összeköti. (Zárójelben jegyzi meg a szerény recenzens nagyképűen, hogy Varró bravúrosabban bánik az Anyegin-strófával, mint a Paulus költője.) A kortársakra másként is történik utalás. Az Utóhangban köszönetet mond Tóth Krisztának a Nagy Zsiráfmadár ötletéért. Partvis Attila és Morzsányi Géza a két takarító. (A beszélő nevek ritkán némák.) A legtöbbet azonban Varró magától Varrótól idéz.
Szentendre, tizenöt november tizenkilenc, csütörtök. Szerző az Ajánlásban megköszöni a történetet, Teslár Ákos nevét ugratja ki az akrosztikon. „Kifundáltál egy jó sztorit.” Borbély Szilárd írja Adatok című könyvében (a cím szófaját tekintve nem feltétlenül ige), hogy meghalt ugyan a líra, a vers azonban túléli őt. Valami hasonló történik műmeseirodalmunkban is. A nyelv eltakarja a történetet.
