Limpár Ildikó
Gyors sodrás – örvényekkel
A London folyói misztikus krimi műfajában íródott, ez Ben Aaronovitch Peter Grant-sorozatának első kötete. Olyan egyszerre olvasós könyv ez, „nagy szerencsémre” betegágyban olvastam, így gyakorlatilag nem kellett nagyobb szünetet tartanom. Ez két dolog miatt is kedvező körülménynek bizonyult: egyrészt nagyon szórakoztató a stílusa, könnyed regényről van szó, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy kikapcsoljon akkor, amikor nem vagyok képes nagyon komoly irodalomra koncentrálni; másrészt viszont ha pihenőt tartok olvasás közben, valószínűleg menthetetlenül elveszek a regény utolsó egy harmadában kulminálódó bonyodalmak sűrűjében.
Peter Grant, a sorozat főszereplője próbaidős rendőr, akit alapjában véve mindenki lúzernek tekint, és nem nagy jövő áll előtte a rendőrség kötelékein belül, mert csak egy hajszál választja el attól, hogy ne az Ügyfeldolgozó osztályon kössön ki. Ám egy véletlen folytán belebotlik egy kísértet szemtanúba, vagyis egy kiugrási lehetőségbe, innentől kezdve pedig beindul a felnőtt Harry Potter-sztori parodisztikus vonala: a színes bőrű, kezdő rendőrből kezdő varázsló, vagyis mágustanonc válik, hogy felgöngyölíthesse a Londonban eddig szőnyeg alá söpört misztikus bűneseteket.
Az ügy igen érdekesen indul, a nyomozás egyben kultúrtörténeti bolyongás is, amit nagyon élveztem – sőt, szívesen olvastam volna részletesebben az odavágó témákról, mert nagyon úgy tűnt, hogy a felszínt kapargató szerző úgy gondolja, a szórakoztató műfajt nem kéne terhelni túlzott ismeretterjesztéssel. Ezzel sok olvasó bizonyára egyetért, de az én bölcsész énem nem lett teljes mértékben jóllakatva információval. Ebből adódott a másik hiányérzetem: az ügy felgöngyölítése valahogy megtörténik, de nem kaptam kellő magyarázatot az eseményekre, és a lezárást kaotikusnak, kicsit összecsapottnak éreztem. A nyomozás fő szálán túl a másik misztikus cselekményvezetés London isteneinek kibékítését szolgálta, ami színesítette a történetet, árnyalta London mágikus világát, de a végén csalódottan vettem tudomásul, hogy ez nem kapcsolódott a fő nyomozáshoz (valami miatt azt reméltem, hogy kerek egész adódik majd ki a két szálból), és azt sem sejttette igazán a szerző, hogy vajon a folytatásokban lesz-e ennek a szálnak valamilyen szerepe. Hogy a címhez passzoló metaforával éljek: néhol örvény zavarta a gyors sodrású folyókon utazást.
A cselekményvezetésben található hiányosságok ellenére azt gondolom, ez egy kellemes könyv, ráadásul olyan, ami bár egy nagyon speciális kulturális közegben mozog, Londonban, olyan stílust és humort alkalmaz, ami könnyedén bevonja a magyar olvasóközönséget is. Megmondom őszintén, engem az önironikus megközelítés vett meg: magyar olvasóként hajlamosak vagyunk irigykedéssel tekinteni a nyugati világ előrehaladott állapotára, technikai felkészültségére, így mosolyt váltott ki belőlem a főszereplő minden olyan megjegyzése, mely a rendőri munka lehetetlen helyzetére vonatkozott. „A régi rendszer nem bírt kezelni nagy adatfájlokat, de (…) a HOLMES 2 csak tíz évvel van lemaradva a csúcstechnika mögött” – gondolja Peter Grant, és bár keserűen gondolhatunk arra, hogy ez nálunk nyilván több mint tíz év lenne minden elképzelt világban (is), azért átérezzük, milyen érzés úgy dolgozni, hogy nincs megfelelő rendelkezésre álló eszköz – arról nem beszélve, hogy szinte látjuk magunk előtt azt a kreatív teamet, amely bármely magyar minisztériumban megállná a helyét, hiszen a HOLMES (Házi Operációs Lokális Műveleti Elektronikus Segédlet) elavulása után „a régi rendszert felváltó újat SHERLOCK-nak akarták hívni, de nem tudtak elég szót találni a betűszóhoz, úgyhogy nemes egyszerűséggel HOLMES 2 lett.”
Rengeteg potenciál van a világban, és bevallom, nagyon megkedveltem ezt a főszereplőt, aki épp hétköznapiságával került hozzám közel, a varázslatba beavatódás ellenére is. Remélem, Aaronovitchnak sikerül kicsit jobban kiaknázni a lehetőségeket, mélyebbre merülni a következő kötetekben úgy, hogy közben megmarad a humor és a gyakran szatirikus hangnem.
Ben Aaronovitch: London folyói. Ford. Pék Zoltán. Budapest, Gabó kiadó, 2014.
