Farkas Arnold Levente
A formát öltött gondolat
Szentendre, tizenöt szeptember huszonegy, hétfő.
Fóti Péter Útmutató rebellis tanároknak (szülőknek és gyerekeknek) című könyve öt tanulmányt tartalmaz. Az első írás (ez a címadó) egy Homer Lane-től kimásolt idézettel indít. „Nem azért utálja az iskolát, mert nem tud tanulni, hanem azért nem tud tanulni, mert utálja az iskolát.” Homer Lane egyébként az egész kötet egyik „főszereplője”, hiszen Summerhill alapítója, Alexander Sutherland Neill legjelentősebb előfutárának nevezi.
A következő idézet Tolsztojtól származik, aki Jasznaja Poljana-i birtokán saját költségén (és saját elvei alapján) rövid ideig iskolát működtetett. „Az iskolát nem úgy hozták létr, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak.”
Ebből a két idézetből is kitetszik a könyv célja, hogy a tanár-diák kapcsolatot újraértelmezzük (elsősorban mi, pedagógusok).
Hadd idézzek egy újabb idézetet. „Iskoláink rettenetesek. Nem szolgálják a felnőttek érdekeit, és nem szolgálják a gyerekek érdekeit sem. Azt állítják magukról, hogy objektív tudást tanítanak, ami csak leplezi azt, hogy igazából a tekintélytiszteletre nevelnek. Az iskolában a konfliktusok elkerülését oktatják, a tradíció előtti hajlongást, amit a történelem egy meghatározott szemléletével igazolnak. Az egyenlőségről és demokráciáról prédikálnak, miközben elbutítanak sok gyereket, és szigorúan ellenőrzik a tanárokat. Nemcsak azt tanítják, hogy mindenki hallgassa el azt, amit gondol és érez, hanem azt is, hogy tegyen úgy, mintha azt érezné és gondolná, amit mond.”
Annak ellenére, hogy ezt nem egy vidéki tanár írta napjaink Magyarországán, akinek kollégáját azért rúgták ki, hogy helyére az egyik igazgatóhelyettes menyét vegyék fel, hanem Herbert Kohl az amerikai iskolákról az ezerkilencszázhatvanas évek végén, a diagnózis jelenünkre is igaz és helytálló.
Fóti Péter könyve voltaképpen Summerhill mellett való pálcatörés. De micsoda Summerhill? A demokratikus iskola. Ha egy társadalom valóban demokratikus, akkor az iskola egyetlen feladata, hogy megtanítsa diákjainak a demokráciát. A demokratikus iskolában tanárok és diákok közösen hoznak szabályokat. Persze a demokratikus iskola legalább annyira utópia, mint maga a demokrácia.
Pócsmegyer, tizenöt július tizenhét, péntek.
Kedves Éva!
Gyűlöllek.
Ha valaki azzal találna vádolni, hogy jó (igazgató) vagy, ne higgy neki, az illető (számításból vagy tudatlanságból) hazudik. Persze hazudhatunk-e tudatlanságból?
Szókratész szerint (persze tudom, a filozófusokat nem sokra becsülöd) az ember nem rossz, csak tudatlan. Előítéleted a filozófiával szemben szintén tudatlanságból fakad. Nem vagy tehát rossz, csak tudatlan, a tudatlanság pedig szánnivaló.
Csaba tegnap indult az isten háta mögé. Nem tudom, hogy miért rúgtad ki. Neki azt mondtad, azért, mert kell a félállás Ágotának. Igen, évek óta hallani, hogy a KLIKK nevű klikk nem fogja finanszírozni az iskolai könyvtárakat, de a dolog akkor is bűzlik. Ha valóban ez az igazság, miért nem jelentetted be az egész tantestület előtt?
Nem így lett volna korrekt?
Dezsőnek pedig azt mondtad, azért küldted el, mert nem tud fegyelmezni, az utolsó csepp a pohárban pedig a ballagás volt. Kevés giccsesebb műfajt ismerek a ballagásnál. Ezt a mondatomat is félreértetted. Bizonyos giccsekre szükség van, például a ballagásra is, de attól még giccs marad. Mindegy, mit teszünk, mindig lesz valaki, aki elsírja magát.
Mivel aljas vagy, a tudatlan halandó szánalmas találgatásokba bocsátkozhat csupán. Lehet, hogy azért kellett Csabától megszabadulni, mert Tünde menyét akarjátok a helyére felvenni, akinek majd kisakkoztok egy teljes állást?
Egyszer azt mondtad, nem kell nekünk szeretnünk egymást ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni. Ezzel nem értek egyet. Minden közösség egyénekből áll. Az egyének együttműködése nélkül a közösség nem működik. Az együttműködés alapja a bizalom. Nem bízom benned, Éva.
Valahányszor be kell majd mennem az irodádba, arra fogok gondolni, mikor teszed meg velem is azt az aljasságot, amit Csabával megtettél.
Nem tudom, van-e értelme elküldeni ezt a levelet. Valószínűleg nincs.
Az este az, ami kérdezget belőlem. Bocsássátok meg, hogy este lett.
A gondolat végül széttör minden formát, írja Szilágyi Domokos. Gondolataink formát öltenek szüntelen. A gondolat, ami nélkülözi a formát, megfoghatatlan. A formát öltött gondolat szükségképpen megüt.
Kötelessége mindenkinek simogatnia, akinek keze van. A kéz, ami simogat, időnként pofonra kényszerül.
Szobon érettségiztem, a lazaristáknál. Az első igazgató „uralma” a tizedik osztály végéig tartott. (Mi voltunk az első évfolyam.) Ez az első igazgató tulajdonképpen a második igazgató volt. (Az első igazgató az évnyitó után rejtélyes módon felszívódott. Akkor egyszer láttuk először és utoljára. Az öreg pap szerint kommunista volt, de ez vajon mit jelent?) Matematikát és fizikát tanított. Szigorú ember volt nagyon. Féltünk tőle, mondhatom.
Történt egyszer, hogy osztálytársaim magnóra vették, ahogy egyik órán csúnya szót használ. (Nem akarom idézni.) A hangfelvételt megmutatták a kispapnak, aki arra bíztatta őket, hogy gyűjtsenek aláírást az igazgató ellen, majd megmutatták az öreg papnak is, végül a tartományfőnöknek. (Egyházi iskolában csúnyán beszélni! Főleg ha az ember az igazgató!) Így esett, hogy szeptemberben új igazgató vette át a hatalmat. Akkor bántam, hogy kimaradtam a „buliból”.
(Az én aláírásom ugyanis nem szerepelt osztálytársaimé között.)
Utóbb viszont örültem ennek a kimaradásnak. Egyrészt azért, mert a földrajz tanárnő, aki szenzációsan tanította a földrajzot, borzasztóan rosszul tanította a matematikát. Másrészt: ne ítélj, hogy ne ítéltess.
A ballagás idején néhányan úgy gondoltuk, hogy illik meghívni volt igazgatónkat is. Egyik osztálytársammal levonatoztunk Nagymarosra. A tornác széle kijött az utcafrontra. A tornác mellvértjére egy macska ugrott fel, majd előkerült a volt igazgató is.
Előadtuk, mi járatban vagyunk, de ő sokáig nem szólt, csak simogatta a macskát, majd a macska fejét felénk irányította.
– Látod? Ők azok.
Ezt mondta a macskának.
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak. Gyerekeknek és szülőknek, Saxum Kiadó, 2009.
