Kőszegi Barta Kálmán
A zongorahangoló
Péter Erika: Elpattant zongorahúr
Szóltak, hogy elpattant egy húr… Tudok-e segíteni, mondani valamit? Nem vagyok zongorahangoló, de elvállaltam. Mert a húr nem a zongorán pattant el, hanem valahol a lélekben, a testben. Valamikor régen, s máig nincs megjavítva. A zongorista, a művész hosszú ideje próbálkozik, hogy megjavítsa, hogy tudjon rajta játszani, de nehezen megy a játék. Így. A rossz húr miatt. Néha fals volt a szimfónia, az etűd, a kantáta.
Az élet elkezdődött, a gyerekkor összes örömeivel, ha mégoly szegénységben is, de tisztességben. Felnőtt egy fiatal lány, akit minden érdekelt, ami a világban létezik. Ismereteit gyarapítva egyszer csak eldőlt, hogy óvónő lesz. Ahhoz a jó hallás mellé kell zeneismeret, hangszeres játék. A zongorát nagyon szerette, de soha nem tanulhatott meg zongorázni.
Élete sok sorsfordító, kemény, olykor tragikus eseményekkel teli. De mindig, mint egy kis cica, talpra állt. Segítette az otthonról hozott muníció: a szeretet. Mindenkit szeretett, szeretni akart. Őt viszont elhagyták, többször is. Élni akarását semmi nem törhette meg.
Aktív tevékenységét befejezve, későn kezdett el verseket írni, gyerekverseket főleg. Hivatása szinte predesztinálta őt, s feltörő tehetsége kibontakozhatott. A versei könnyedsége, zeneisége, didaktikus volta hamar értő gyermekekre talált, s a felnőttek is rajonganak érte. Több versét híres, ismert zenészek zenésítették meg.
Szerintem a gyermekeknek szóló verseit is mind az egyetlen fiához, fiának írta, akit felnőttként veszített el, tragikus módon. Ilyen tragédiát túlélni anyának nem könnyű, rettentően fájdalmas. Péter Erika mindig talpra állt.
A gyerekversek mellett 2013-ban, Másodvirágzás címmel, az AB-ART kiadónál megjelent felnőtt verseskötete is. Olyan érzéseket fogalmazott meg verseiben, amelyek sok ember, sok anya szívéhez hatolnak. Az egyedi élet-szenvedései a sorok által válnak általánossá. Hihetetlen erővel, érzéssel tör fel a szeretet, a fájdalom, a kín, a szenvedés egyvelege verseiben. Költészete ezért is szerethető.
Későn induló költőnő, ahogy a fentebbi cím is sugallja. (Eddigi) egyetlen regényét, az Elpattant zongorahúrt is hosszú vajúdás után szülte meg. Tépelődött sokat, meg kell-e írni egyáltalán? Kapott biztatást néhány ismerősétől, barátjától.
2015-re elkészült ez a megrázó, ugyanakkor az élni akarás, a mindent túlélni akarás regénye, melyben egy nehéz sorsú nő életébe enged bepillantást a szerző. Fikciókkal tűzdelt, ugyanakkor önéletrajzi könyv nagyon sok hasonló helyzetű embernek, nőnek, anyának adhat kapaszkodót, fogódzót a továbblépéshez. Bonyolult, felfokozott világban élünk, ahol a társas kapcsolatot lépten-nyomon kívülről ártó hatások érik, érhetik. E kemény sorsú nő, asszony élete ad némi fogódzót az olvasónak, talán a megoldáshoz, a továbblépéshez is.
A sok viszontagságon túljutni csak ilyen hozzáállással lehet, amilyen az ő személyisége. A könyv címe kifejező, fejezetei is követik a zeneiséget már címükben is, hiszen az alcímek nem magyaráznak, csak egy hangra utalnak, s a hangokból lesz a zene, s zene nélkül nem élhet meg az ember igazán. A zene szeretete túlsegít a legrosszabbakon is, hiszen munka közben már az ősember is zenélt, ritmusra végzett mindent, s a szó is zene a fülnek, főleg a jó szó, az igaz szó. Péter Erika regénye erről az igazságról szól. Öröm volt számomra, hogy elsőként olvashattam kéziratát, ami szép könyvvé alakult, amit örömmel ajánlok az Olvasónak.
Péter Erika: Elpattant zongorahúr. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2015.
