Limpár Ildikó
Szárnynövesztő
Kamaszkorú könyvmoly lány anyjaként nehéz lépést tartanom gyermekem olvasmányaival, de időnként igyekszem beleolvasni azokba a regényekbe, amelyeket nem ismerek, mert még nem léteztek, amikor én gyerek/tini voltam, és a lányom dicséri. Így történt, hogy kézbe vettem David Almond Whitebread-díjas regényét (Nagy Britanniában a legjobb gyerekregénynek járó díj ez), a Skelliget – és le sem tettem, amíg a végére nem értem.
A Skellig gyorsan olvasható, egyszerű cselekményvezetésű, mégis komplex regény, ráadásul nagyon fontos témákra reflektál olyan módon, hogy az egy felnőttnek is élvezetes olvasmányélményt nyújt. Az egyik ilyen téma a gyermekkori magány, elhagyatottság érzése – ami ezúttal egy szerető, gondos családban jelenik meg. A manapság divatos ifjúsági regényekben a főhős nehézségei leggyakrabban olyan élethelyzetekből adódnak, amelyek a szokványostól nagyon eltérnek, és jellemzőjük a misztikum, a varázslat. E regényből nem hiányzik a misztikum, de az alaptörténet és az alapprobléma nagyon is valóságos, sőt, hétköznapi: Michael élete megváltozik, mivel új helyre költöznek, amikor kistestvére születik, és a szülei nem tudnak vele igazán foglalkozni. Ez természetesen nem azért történik így, mert a szülei már nem szeretnék annyira elsőszülöttjüket, hanem azért, mert a kicsi nagyon beteg, sokat van kórházban, sőt, mint kiderül, szívműtétre van szüksége. Az alaphelyzet számos olyan szituációt mutat be, ami elgondolkodtató gyermek és szülő számára egyaránt. Senki nem kezeli tökéletesen a helyzetet minden egyes pillanatban, de alapvetően jó emberek szerepelnek a könyvben, és tanulhatunk tőlünk. Együtt érzünk szülővel, gyerekkel egyaránt. Látjuk, ahogy Michael szívében egyszerre fér meg a természetes testvéri féltékenység és a hihetetlen, misztikus testvéri kötelék, ami a kicsihez fűzi, pedig nem is volt még ideje megismerni őt. És látjuk az őrlődő szülőket, akik próbálják oldani a Michaelben felhalmozódó feszültséget, de ők maguk túl feszültek ahhoz, hogy ezt igazán jól csinálják. Mindezt „lelkizés” és didaktikus felhangok nélkül, kamaszoknak is emészthető módon tálalva kapjuk Almondtól.
A másik fontos téma természetesen a magány ellentételezése, tehát a barátság, a közösség kérdése, amelynek kapcsán számos altéma kerül fókuszba. Jó hely-e az iskola, ahol a „barátok” kigúnyolják és vegzálják egymást? Mi az alternatíva? Michael összeismerkedik a szomszéd kislánnyal, aki nem jár iskolába, mert liberális oktatási elveket valló szülők gyermeke, és otthon fejlesztik a tehetségét, hogy igazán szárnyalni tudjon. De mitől szárnyal a gyerek? Mitől szárnyal bárki is?
Sokféleképpen lehet szárnyalni, és ezt nagyon szeretem Almond könyvében. Az életre való kitárulkozás, nyitottság – szárnyalás. A madarak lesése – lehet a szárnyaláshoz vezető út, a másként látás, a precíz megfigyeléshez vonzó tevékenység. És lehet szárnyalni akkor, ha jó a szívünk, és tudunk tenni másokért.
A regény központi alakja ugyanis Skellig, aki tényleg tudna szárnyalni, repülni, hiszen szárnya is van – ám valami megakadályozza ebben, és inkább hasonlít hajléktalan csavargóra, mint misztikus, ragyogó lényre. Ám aki a szívével néz, az hamar rájön, hogy Skellig különleges lény – és onnantól kezdve csak rá kell jönni, hogyan lehetne „gatyába rázni” egy angyalt, mit keres egy omladozó garázs rejtekében, és mi történik akkor, ha újra lábra áll szárnyra kel. S ha ez megvan, arról is elgondolkodhatunk, mire képes az, aki meglátja az angyalt a csavargó külsőben.
A formával kicsit kevésbé voltam elégedett: nagyobb szedésű betűkre vágynék egy ifjúsági regényben, és a belső illusztrációk inkább a bizarr hangulatot próbálták megfogni, semmint a misztikusat. Ez is illik a regényhez, de engem egy döglött rovar képe, bevallom, nem nagyon inspirál olvasásra. (Azért nem is tartott vissza… De tény, hogy boldogabb lettem volna a misztikusabb élményre fókuszáló rajzokkal.) A külső borító viszont nagyon tetszik, mind a kép, mint az elrendezés és tipográfia. Érdemes elolvasni – én nem bántam meg, hogy a lányomra hallgattam!
David Almond: Skellig. Szárnyak és titkok. Pongrác kiadó, 2009.
