Szabó István Zoltán
Felemás
Kolozsi László: A farkas gyomrában
Nemcsak vaskos kötet A farkas gyomrában, de időnként hosszúnak is érződik.
Mégis, minden hibája ellenére, ez egy fontos megjelenés a magyar könyvpiacon. Nem azért, mert sok újat mondana, mutatna vagy állítana a (szocio)krimi zsáneréről, sokkal inkább a regény témái miatt. Így, többes számban.
A legerőteljesebben jelenlévő történetszál a cigánygyilkosságokat dolgozza fel, és azoknak egy lehetséges forgatókönyvét adja. Ennél közelebb azonban nem merészkedik a felfoghatatlan eseményekhez, azok hátterének feltárása, az elkövetők bemutatása valójában csupán felületesen történik meg. A szerző – amennyire én tudom – a hozzáférhető, hiteles dokumentumok alapján dolgozott. Tulajdonképp ez számomra lényegtelen. A hitelesség lényeges, de a probléma felvetése és körbejárása mérhetetlenül fontosabb funkciója lenne ennek a regénynek, mint a dokumentalitás.
A történetben adott két szereplő. Voltaképpen az ő beszélgetéseik adják a szöveg szociológiai vonatkozásának dinamikáját. A vitáikon keresztül kellene eljutni A-ból B-be. Egyikük nyugalmazott rendőr, másikuk kiégett újságíró. Mindketten egy-egy tipikus álláspontot képviselnek egy olyan ügyben, melyet gyakran és rendkívül riasztó módon némelyek a szélsőjobb politikai ideológiája nyomán egyszerűen így hívnak: cigánykérdés. Az így pozícionált kérdésekre szokás végső megoldást találni. A sokat látott rendőr – toleráns. Nem ítélkezni, hanem segíteni és haladni akar. Az újságíró minden nyomorukért, problémájukért a cigányokat okolja. Ahogyan titokban persze a sajátjaiért is. Két sztereotip álláspont, mely egy nyomozás során – aminek egy prostitúcióra kényszerítet fiatal lány megtalálása és kiszabadítása a célja – egymásnak feszül. Nincs lehetőség arra, hogy a két fél „egymásra borítsa az asztalt”, nem hagyhatják faképnél a másikat, hiszen van egy közös céljuk. Mintha ez lenne az egyetlen ok, amiért képesek végighallgatni egymást.
Az álláspontok ütköznek, elolvashatjuk a mindkét oldalról ezerszer hallott érveket, sajnos azonban ezek sem pro, sem kontra nem annyira kifejtettek, hogy világosan és elkülönítetten lehessen látni az alapokat, amelyeken az argumentáció nyugszik, holott – meggyőződésem – terápiaszerűen működhetne ez a módszer, amennyiben az érvek, illetve az érvek hiányának, azok tarthatatlanságának természete felszínre kerülne. Legalábbis a racionális emberek számára. Persze, nem feladata egy szociológiai érzékenységű kriminek, hogy terápiás célokat szolgáljon, az viszont nagyon is, hogy feltárja az említett álláspontok mélyén meghúzódó (pre)koncepciókat, sajnos azonban idáig nem merészkedik. Fájó hiánya ez a szövegnek.
A farkas gyomrában által felvetett témákról folyamatosan beszélni kell. Otthon, a kocsmákban, a tévében, az újságokban és a legkülönbözőbb művészeti ágakban is. Minél több helyen tematizáljuk a rasszizmus problémáját, az azt életben tartó gyakorlatokat, a fennálló problémák megoldási terveit, minél inkább a közbeszéd tárgyává válnak ezek a kérdések, annál nagyobb az esély arra, hogy elindul valamiféle változás. Ez a regény a krimi eszközeivel, a popkultúra széles hatókörében járult hozzá mindehhez. Sajnos ettől még a jó mondatok, találó hasonlatok mellé becsúszik egy-egy csikorgó, erőlködő megoldás is, így minden erénye mellett mint irodalmi produktum, Kolozsi László munkája felemás vállalkozás marad.
Kolozsi László: A farkas gyomrában. Athenaeum Kiadó, 2014.
