Somi Éva
A róna szülöttje
A Petőfi-szülőhelyvitáról
A hagyomány szerint az ókorban hét város versengett azért, hogy Homéroszt szülöttének mondhassa; Petőfi Sándorért legendák övezte halála után „csak” öt település vetélkedett. Az ókori hét várost szépen disztichonba is rendezték; Petőfi potenciális szülőhelyeinek nevei ellenállnak az időmértékes verselésnek, de felsorolhatóak. Betűrendben: Dunavecse, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós és Szabadszállás is szóba került, mint reális lehetőség. Időnként fellángoltak ezek a szülőhelyviták, melyekből Kiskőrös került ki győztesen. Ma úgy mondanánk inkább: Kiskőrös lobbizott jobban, kapcsolt hamarabb. Petőfinek szobrot állított, emlékére szülőházat avatott, múzeumot létesített, mindezekkel rajongókat, turistákat, érdeklődőket, iskolásokat vonzott a településre, nem utolsó sorban pedig elkezdődött a kiskőrösi szülőhely tényként kezelése. A Petőfi-kutatók sem voltak egységes állásponton. Petőfi Kiskőrösön született, Félegyházán nevelkedett – így tanultuk, így tanítottuk évtizedeken át. Ám aki megfordult a szóba jöhető települések valamelyikén – magam pl. Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson – az láthatta, tapasztalhatta, hogy főként a lelkes helytörténészek jóvoltából sok-sok anyag gyűlt össze az ő igazuk bizonyítására is.
Molnár Péterné Toldy Ferenc-díjas magyartanár elhatározta, hogy megpróbál rendet teremteni ebben a káoszban, és kimondani a végső szót a szülőhely-vitában. Fontos megemlíteni, hogy ő maga kunszentmiklósi, tehát egyik település iránt sem vádolható elfogultsággal. Nem tett mást, mint egymás mellé helyezte három, leginkább esélyes település: Kiskőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadszállás szülőhelyre vonatkozó érveit, ezeket összehasonlította, saját kutatásaival kiegészítette, majd levonta a logikus végkövetkeztetést. Kiskőrös álláspontját, érveit ismerjük a fent említett okok miatt a legjobban, Dienes András Petőfi-kutató szerint is ez a város Petőfi „elvitathatatlan szülőhelye”, de akik követik a Petőfi-szakirodalmat, tudják, hogy Mezősi Károly Kiskunfélegyháza mellett, Tóth Sándor pedig Szabadszállás mellett tette le a voksát. (Mezősi: Közelebb Petőfihez; Tóth: Petőfi Szabadszálláson).
Molnár Péterné az összehasonlítás során számos ellentmondást fedezett fel. Például az egyik ilyen ellentmondás abból adódott, hogy akkoriban a keresztelés napját jegyezték be az egyházi anyakönyvekbe, és ez nem feltétlenül esett egybe a születés dátumával. A keresztelést meg gyakran a születés után legközelebbi ünnephez rendelték, vagy ha gyenge volt az újszülött, mint Petőfi is, igyekeztek minél előbb megkeresztelni, nehogy kereszteletlenül haljon meg – nagy volt a csecsemőhalandóság. Elég kaotikusak az iskolai hivatalos iratok is. Mint tudjuk, Petőfi több iskolának is koptatta padjait, elég meglepő, hogy a 9 iskola irataiban más-más adatot találni, mert ott meg inkább azt írták be, honnan jött a diák. Ezek olyan filológiai aprómunkák, amelyeket Molnár Péternén kívül, úgy látszik, más nem vizsgált ilyen alapossággal.
Az érintett városok inkább csak az őket igazoló adatokat igyekeztek összegyűjteni és felhasználni állításuk igazolására, Molnár Péterné Szabadszállás mellett érvel, de nem az elméletéhez igazgatva az érveit, hanem az érveket felsorakoztatva vonja le a következtetéseit. Nagy segítségére volt ebben a munkában Tóth Sándor helytörténész könyve, de saját kutatásokat is végzett. Elővette pl. a korabeli térképeket, és megállapította, hogy az irodalomtudomány összemossa a félegyházi és szabadszállási eseményeket, Kiskunságnak tulajdonítja azokat, Petőfi szülőhelyre vonatkozó versei (Szülőföldemen, Kiskunság) alapján. Márpedig, szögezi le, ekkoriban a Kiskunság nem tájfogalom, hanem közigazgatási egység. Kiskőrös – amelynek szülőhely volta egyébként 1857-ig fel sem merült! – nem tartozott a Kiskunsághoz. Meg aztán: ismervén a korabeli közlekedési viszonyokat, Molnár Péterné lehetetlennek tartja, hogy ha egyszer Szabadszálláson volt Petőfiék háza, miért ment volna télvíz idején a várandós édesanya gyermekét megszülni Kiskőrösre?
Petőfi követté jelöltetése kapcsán a szerző megállapítja: hol máshol is szerette volna megnyerni az embereket, mint szülőhelyén. Szabadszállás választóhelyi központ volt, Félegyháza és Kiskunhalas másik körzetbe tartozott. Sajnos Szabadszállás leginkább Petőfi választási kudarcáról híresült el a szakirodalomban, ezért sem vették komolyan 1857 után a születés melletti érveket. Az is igaz, hogy egyetlen verse sem datálódott Szabadszálláson. Tóth Sándor kutatásai alapján azonban bizonyos, hogy Petrovics István 1818. szept. 15-ét követően érkezett Szabadszállásra, és 1841 tavaszáig ottani lakos volt. Erről a több mint 22 évről sok, különböző dokumentum tanúskodik, hiszen adót fizetett, házat vett, árendás volt, üzleti szerződéseket kötött a várossal, baleset okozója volt, árvízkárosult lett. Sok szabadszállási tanúvallomását is összegyűjtötték, amelyek zöme hitelt érdemlő.
A szerző végkövetkeztetése az, hogy Petőfi a Kis-Kunságban született, nagy valószínűséggel Szabadszálláson. Nem Kiskőrösön, nem Félegyházán, nem máshol. Petőfi saját vallomásai is erre a településre vonatkoznak. Ez irodalomtörténeti szenzáció! Nem mindennap találkozunk ilyen újdonsággal egy olyan költővel kapcsolatban, akit talán legjobban ismer (vagy ismerni vél) minden magyar. Molnár Péterné azonban ennek elfogadását, kanonizálását a Petőfi-kutatókra, az irodalomtudományra bízza. Világos: ha elfogadják, revideálni kell az életrajzokat, az oktatási tananyagokat; ez már nem az ő kompetenciája. Így is sikerült felkeltenie neves szakemberek érdeklődését: a könyvet Sipos Lajos, emeritus professzor lektorálta, és ugyancsak ő írta az ajánlást is. A könyv megjelenését a Helikon Kiadó és Szabadszállás Önkormányzata támogatta.
Molnár Péterné: „… a róna,/hol születtem”, A Petőfi-szülőhelyvita. Helikon Kiadó, 2013.
