Csepcsányi Éva
Hamvas éberségével
Csontos János Karnevál. Napkút Kiadó, 2014
Lehet egy tárcagyűjtemény érdekes olvasmány? Talán. Amennyiben olyan olvasóra talál, aki hajlandó a provinciális érából kitekinteni, és elhiszi, hogy a budapesti jobb-bal tengelyen túl is van világ, van élet, emellett nem óbégat azonnal „kirekesztést, fasizmust, maradiságot”, ha értékközpontú szemlélettel találkozik.
Ez a momentum pedig tagadhatatlan Csontos János tárcáiban, melyek 2011 októbere és 2014 februárja között jelentek meg a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Européer attitűd jellemzi, írásait áthatja mindaz, ami ezzel jár, vagy legalábbis járt körülbelül Márai korában: klasszikus műveltségű értékítélettel, magyar–európai és világviszonylatban rámutatni az események közötti összefüggésekre és a különböző tudományágak interdiszciplináris kapcsolataira. Tud távolságot venni, kívülről és felülről szemlélni olyan aktuálpolitikai és közéleti eseményeket, mint egy díjátadó, új sikerkönyv megjelenése, különböző etnikumok közti feszültségek, vagy éppen egy jeles évforduló.
A tárcák segítenek a „nagy egészben” elhelyezni az eseményeket, térben és időben egyaránt. Például amikor a százötven éve született Gárdonyiról ír a Barbárokra várva című tárcájában, felhívja a figyelmet az egri íróval egyazon évben született Konsztantinosz Kavafiszra is, és párhuzamot von a két alkotó között.
A műfaj engedte személyesség határait nem lépi át a személyeskedés irányába, bár szívesen mutat rá visszásságokra, igazságtalanságokra. Elsősorban Magyarország, a Kárpát-medence és Európa irodalmi, kulturális és történelmi értékeit preferálja, főként ha ezeket az értékeket veszélyeztetve érzi. Mindig megtalálja az aktuális közéleti témákkal való kapcsolódási pontokat, bár legotthonosabban kétségkívül az irodalom és az építészet témakörében mozog.
A régi nagy tárcaírók – Kosztolányi, Krúdy, Szép Ernő, Móra Ferenc – nyomdokaiban jár. Az esztelen és ötletszerű felhígulás és formátlanság helyett az értelmes – kultúrák és vallások közötti – párbeszédeket sürgeti, olyan párbeszédeket, amelyekben mindenkit megillet az a jog, hogy megmaradhasson alapállásában, világnézetében, és ne kelljen kényszerűen kántálnia olyan szlogeneket, melyek lelkiismereti szabadságával nem egyeztethetőek össze.
A kötet címe, mely egyúttal a tárcákat közlő Magyar Nemzet-es rovat neve is, nem véletlenül azonos Hamvas Béla híres regényének címével.
A szerző ezzel fejezi ki hódolatát a 20. századi szellemóriás előtt, egyúttal csapásvonalat is ad általa: Hamvaséhoz hasonló sokrétűség, tájékozottság, derű, olykor irónia és önirónia jellemzi. Bár egy-két tárcában élesebb hangnemet is megüt politikai, közéleti témában, összességében mégis korrektség, tényszerűség és tájékozottság jellemzi.
Csontos Karneválja, a közeg, melyben, melyről ír – napjaink – nem kevésbé abszurd, mint Hamvas Béla Karneválja, ahol a „kábultságban” élők már az első könyvnél a „küszöbön” feladják, és értő módon viszonylag kevesen jutnak el a beavatódási regény hetedik könyvéig.
Adja Isten, hogy a Csontos János által rögzített „életre-halálra karneválban” minél többen eljussunk a hetedik könyvig.
