Csepcsányi Éva
Komor szépség
Pálfi Ágnes: Mőbiusz
Pálfi Ágnes Mőbiusz című verseskötete már egy emberöltőt ölel föl; vagy mondhatnánk így is: fog össze egy Mőbiusz-szalaggal, melynek különlegessége, hogy csak egyetlen éle és egyetlen oldala van, ezáltal az egység szimbóluma.
Az 1967-től 2012-ig futó éveket fonja egy kötetbe ez a Mőbiusz-szalag. Homogénnek így semmiképpen se tekinthető a közel négyszáz oldalas kötet, bár a legkorábbi versekben is felfedezhető már valami „Pálfi Ági-s” belső mag, kontinuitást mutat az ezredfordulós versekkel is.
Lírájának egyik alapköve az „azonnaliság”, a közvetlenség: jelen van, figyel és reagál. Környezetére, pályatársaira, önmagára. Eleven kapcsolatban áll az aktuális irodalmi eseményekkel, és saját múltjával, pillanatnyi állapotával is. Az élet törvényszerűségeibe, a veszteségekbe belenyugszik, bár a panasz és a derű egyszerre jelenik meg több versében, és alapvetően sztoikus nyugalommal néz szembe a sorsával, az élettel. Gyakran ír évfordulókról, ünnepekről, de nem csak a felszínt csillogtatva meg, hanem fölfedve a minden ünnep, minden öröm alján lerakódott bánatot is – hasonlóképpen jár el a bibliai témákkal is:
„Megkísértetik Mária fia
és bűntelen szívében megterem
az édenkert gyümölcse kénytelen
a kígyónyelvű aranyalmafa” (Ecce homo)
Több korai verse szójátékos, csengő-bongó és mondókás: leplezetlenül a „Weöres-mikrovilág” bűvkörében született. Szívesen emel ki más költőktől verssorokat a címek alá, vagy sajátos lírai világukat idézi meg, akár utalásszerűen, akár konkrét parafrázissal. József Attila, Vörösmarty, Kassák, Nagy László, Beney Zsuzsa, Dylan Thomas, Shelley: mind-mind részei Pálfi lírai világának.
Sajátja az életrajzi pontosság, de a zavarba ejtő részletek és bizalmaskodás nélkül. Őszinte, de nem életre-halálra kitárulkozó. Vannak részletek, melyek csak rá tartoznak. Végigírja a kispolgári családfáját, szerelmeit és férfiideáljait, utazásait:
„Eper és vér: már hatvannyolcat írunk. –
Apámat Keneséről rendelik föl Pestre,
míg én, gyanútlan indián a stégen,
Solohov Csendes Donját olvasom. –
»Fegyverbarátság«: cseh bácsikám a jó-
hírű sebész és a magyar őrnagy zavara
kölcsönös, mikor a tankokat évekkel
később szóba hozzák – meg azt, hogy unoka-
húgom »forrófejű« szüleit büntetendő
orvosnak nem tanulhatott.” (Szép volt, fiúk!)
Egyszerűen jó olvasni ezeket a szabad és kötött formában írt verseket, mert mértékletesség, tartás van bennük, és gazdag tudásanyag, klasszikus műveltség mögöttük.
Hihetetlenül gazdag, érzékeny, egyúttal kissé sötét tónusú, kemény világ Pálfi Ágnes lírai világa 1967 és 2012 között. Visszatekintése, számadása, összegzése remélhetőleg nem az elhallgatást jelenti, hanem új lendületet a folytatáshoz.
Pálfi Ágnes: Mőbiusz. Napkút Kiadó, 2014.
