Szakács István Péter
A célpont neve: Jézus
Ügyesen keveri a valóságot a fikcióval, nézett rám cinkosan a könyvesbolt tulajdonosa, amikor a pult elé álltam, kezemben José Rodrigues dos Santos A végső titok című regényével. Az jó, gondoltam. Ilyen könyv passzol a nyári vakációhoz, az olvasás szabadságához. A borítón sejtelmes kép: árnyékba vesző boltívek alatt magas, keskeny könyvtárterem belső fényforrásokkal megvilágított, zsúfolt könyvespolcokkal, az előtérben szakadozott szélű, nyitott Biblián ezüstösen csillogó feszület, vele szemben, a bejárati ajtó ellenfényében köpönyegbe burkolózó, titokzatos árnyalak - készen az intellektuális kutatás megkezdésére vagy valamely előre kitervelt, borzalmas bűntény végrehajtására. Mindehhez, a biztonság kedvéért, egy párszavas utalás is társul: „Egy bibliai rejtély nyomában”. Kezdetnek ennyi elég is a Dan Brown kultúrthrillerein edződött olvasók számára. Mert a portugál szerző is, aki egyszemélyben egyetemi tanár és újságíró, na meg a kommunikáció-tudomány doktora, a népszerű, amerikai bestseller íróhoz hasonlóan olyan történelmi, kulturális témákat dolgoz fel a szórakoztató irodalom eszköztárával, amelyek a keresztény értékrenden szocializálódott olvasók érdeklődésére tarthatnak igényt. De vigyázat, csak olyan olvasó számára jelenthet kikapcsolódást ez a regény, aki nem zárkózik el a szakrális szövegek újraértelmezésének lehetőségétől. S aki az egymásnak ellentmondó jelentések ütköztetését nem holmi, ponyvába csomagolt, keresztény ellenes propagandának véli, melynek célja a jámbor hívek összezavarása, hanem érdekes szellemi kirándulásnak a Biblia titkokkal teli szövegvilágába. Ezúttal is Jézus a célpont… A történet a klasszikus krimik receptje szerint gyilkossággal indul. Az ismeretlen tettes éjnek évadján a vatikáni könyvtárban annak rendje és módja szerint elvágja egy spanyol paleográfus torkát, aki éppen egy régi kéziratot tanulmányozott. Ekkor kerül a képbe a Traianus fórumán restaurálási munkálatokkal bíbelődő, portugál történész, Tomás Noranha, Indiana Jones és Robert Langdon szellemi rokona. A nyomozással megbízott csinos, olasz rendőr-felügyelőnő, Valentina Ferro, az ő segítségét kéri a rendhagyó bűntény megoldásához. A holttest mellett, ahogy az joggal elvárható a kultúrkrimik esetében, egy rejtélyes üzenetet is találnak, melyet természetesen csak a professzor képes megfejteni. Ezt a gyilkosságot több más is követi – újabb rejtvényekkel. A megfejtésre váró titok az Újszövetséggel kapcsolatos. José Rodrigues dos Santos könyve tulajdonképpen a Szentírás bűnügyi regény formájában megírt újraértelmezése. (A felhasznált szakirodalom listáját az Utószóban találjuk.) Van itt minden, ami az olvasó idegeit borzolja: titkos társaság, rituális fegyver, baljós hangulatot árasztó helyszín, hajmeresztő szerepcsere. A cselekmény két párhuzamos szálon fut: az egyik a sorozatgyilkos ténykedéseit, a másik a nyomozás szakaszait részletezi. Ezek a szálak fejezetenként váltakoznak, sajátos tükörszerkezetet hozva létre. A bűntényeket bemutató fejezetekben az akción van a hangsúly: a rituális gyilkosságok előkészítése és végrehajtása pörgős narrácóban valósul meg, s a késleltetés mesterien alkalmazott fogásával mindig a legfeszültebb pillanatban szakad meg, hadd furdalja az olvasó oldalát a kíváncsiság, hogy mi történhet ezután. A másik szálon az Újszövetség „kulisszatitkaiba” nyerünk betekintést. E fejezetek meghatározó szövegtípusa a párbeszéd, melynek során a tudományt képviselő Noranha professzor logikusan felépített, tárgyilagos szereplői szólamával a felügyelőnő olaszosan szenvedélyes vallásossága felesel. A racionális okfejtés az irracionális meggyőződéssel. Ezek a szópárbajok egy-egy meglepő kijelentéssel zárulnak a fejezetek végén, s hogy tulajdonképpen miről is van szó, azt megint csak egy fejezettel később tudjuk meg a történész professzortól. Az Újszövetség megalkotásának, a kereszténység kialakulásának körülményei bontakoznak ki a tudós magyarázataiból, s közben fokozatosan kirajzolódik egy, a köztudattól merőben eltérő Jézus-kép. S ami talán a legizgalmasabb, hogy mindezt a Szentírásból bőven idézett részletek támasztják alá. S a Polizia Giudiziaria felügyelőnőjéhez hasonlóan hitetlenkedő olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy ide-oda lapozgat a Könyvek Könyvében, hogy ellenőrizze a regényben idézett részleteket. Nem semmi: egy krimivel késztetni az embert a Szentírás olvasására.
José Rodrigues dos Santos: A végső titok. Kossuth Kiadó, 2013. Fordította Nagy Viktória.
