Csepcsányi Éva
Budapesti inkakutatók
Prágai Tamás: Veller
Prágai Tamás Veller című regénye egy tetralógia első kötete. A kilencvenes évek eleji Budapesten járunk: a Kacsameséket megszakítják, és bejelentik a szomorú hírt: a hosszú diktatúra utáni első, szabadon választott miniszterelnök, Antall József meghalt.
Eközben Arnold Sobriewicz kutató antropológus a fővárosi friss diplomás értelmiségiek szürke hétköznapjaiban evickél: a gangos udvaron keresztül a postaládákra látni, így nézegetheti, megérkezik-e végre a kutatói ösztöndíjáról szóló értesítés?
A humorral, iróniával, számtalan fricskával teli regény a rendszerváltás utáni éveket próbálja megragadni ELTE-s bölcsészek életén keresztül. Stílusa helyenként kísértetiesen emlékeztet a pikareszkére, s különösen Hoffmann Az arany virágcserép című regényének stílusára. Ugyanakkor itt a szereplők – az 56-os emigráns, „nyugatos magyar” bonviván Gyula nagybácsi, Satya, akit senki se ismer igazán, Veller, a bumfordi kutya, mely először Satyáé, majd Arnoldé lesz, és Arnold – egyelőre még egy helyben topognak, várva a kutatói ösztöndíj megérkezésére, amely után az inka nyelv és kultúra nyomába eredhetnek. Ez Arnold kutatási területe. Az ösztöndíjat adó TANK (NKA?), a kuratórium belső működése viszont kísértetiesen emlékeztet az irodalmi élet működési mechanizmusára:
„lehetőséget kaptál, Arnold, nagyon nagy leehtőséget, de amíg én bent ülök a kurratóriumban, addig az ilyen fiatalos, aktív embereknek, mint amilyen te vagy, Arnoldkám, szárnyallnia kell, érted, szárnyallnia, de megmondom neked... négyszemközt, drrágga, egyetlen barráttom, nem volt könnyű, korántsem volt könnyű, tudod, hogy a kurratóriumban kik ülnek…”
A fiatalok beszélgetései a Leviatánban – mely véletlenül se emlékeztet a hajdani Tilos az Á-ra, -, a belvárosi helyszínek, az egész cselekmény a 90-es évek „hogyan tovább?” életérzését adja vissza.
Az „alteres”, „zöld”, hippi bölcsészek sokszor igen kemény társadalom- és rendszerkritikákat fogalmaznak meg. Arnold naplójegyzeteiben is reflektál – aktuális nőügyei, szerelmei mellett – a közéleti eseményekre:
„Újabb példa a zsákbamacska jelenségre: Orbán Viktor és az egész FIDESZ – léghajó. Ki gondolta volna, hogy itt, nálunk egy proaktívan szélsőséges, liberális ifjúpártnak így íveljen a története? Ki gondolta, hogy egyetemi önképzőkör, sőt »kocsmai tömörülés« politikai tényezővé válhat Magyarországon?”
Az élet lehetőségeit vitatják a barátok, s ott lebegnek a fejük felett a végzett bölcsészeket mind a mai napig szorongató rémek – klasszika-filológia szakos árufeltöltőként vagy angliai diákmunkásként szebb-e az élet:
„Süti kifundálja: Angliába emigrál. Minden szempontból jobban jár, ha valami másodvonalbeli angol főiskolán diplomázik, és mellette állást vállal egy Starbucksban. Őt nem érdekli, hogy kávéscsészéket mosogat.”
Arnold ösztöndíja sok viszontagság után mégiscsak megérkezik, ám az, hogy meddig jut a Vihar téri kis „inka-kutató” kompánia egy ütött-kopott Trabanttal, majd csak Prágai Tamás második kötetéből fog kiderülni.
Prágai Tamás: Veller. Napkút Kiadó, 2014.
