Farkas Wellmann Éva
Polifón életpálya, választott révek
Banner Zoltán: Hátra ne nézz! Válogatott versek és vidékük. Fókusz Egyesület - Magyar Napló Kiadó, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2012.
Banner Zoltán válogatott verseskönyvének olvasásakor önkéntelenül kínálkozik élet, életmű és költészet számos párhuzama, ha mégoly maradinak tűnik is a megfeleltetés. A pozitivizmus vádja alól, azt hiszem, éppen a szerző mentené fel az ilyen irányba merészkedő olvasót. Mert számára teljesen természetesen, termékenyen csúszik egybe a vállaltan polifón élet(pálya) a tudatosan eklektikus költészettel. A banneri életmű ugyanis nem kizárólag lírai; markáns művészettörténészi, előadóművészi és pedagógiai pályák is meghatározóak benne.
A szerző 80. születésnapjára készült összeállítás a Hátra ne nézz!, alcíme: Válogatott versek és vidékük. Ez utóbbit lehetne az amúgy jellemző játékosság egyik megnyilvánulásaként is értelmezni, ha nem lenne egészen komoly a játék. Hiszen a válogatás az életmű három helyszínének lírai keresztmetszetét kínálja, részben a szerző, részben a szerkesztő, Elek Tibor válogatásában. Tudatosan felépített kötet, melynek szervező elve éppen a színterekhez való rendelés. A felnőtté válás Szatmárnémetije, az érettség Kolozsvárja, a rév Békéscsabája - lehetne summázni a fejezeteket, de esetleges egynemű fogalmakat rendelni a városokhoz: egy költői világ építkezésének vagyunk részesei. Egy olyan lírai életműé, amely nem egyenletesen, de mégis határozottan mélyül, válik tudatosabbá, sőt, a szerző számára is egyre vállalhatóbbá. Ezt látjuk abból is, hogy az egészen ifjúkori versek közül mindössze húsz körüli darab került be a kötetbe, a Kolozsváron írottakból már ennek a duplája - a legutóbb írt költemények pedig az első ciklus háromszorosát teszik ki. Igaz ugyan, hogy az utolsó blokk kettős „funkciót" tölt be. Banner Zoltán közléseiből kiderül, hogy a kötetek sorában következett (volna) egy TriaNON ország című is, melynek nem talált kiadót - így a válogatás során abba a furcsa helyzetbe került, hogy a ki nem adott versanyagot is szelektálni kellett. Nyilván, ennek az lett az eredménye, hogy - a publikálás kényszerűsége miatt is - talán a tervezettnél több költemény bekerült a kéziratból. Szerencsére, az összeállítás javára.
A reprezentatív válogatás jól mutatja, hogy milyen intenzív, fontos szerepe van a klasszikus zenének ebben a költészetben. Sokszor a versek kompozíciója is zenei műre emlékeztető; kínálkozik a kísértés, hogy akként értelmezzük. A zene átszövi a megidézett világot, de néha ellenpontjaként is tételeződik. A gyermekkorból hozott, de a felnőttkor egészét meghatározó zeneszeretet - akárcsak Kosztolányinál - a vers metaforájává válik. De míg a Kosztolányi-versek jelentős részében a zeneiség a ritmikába, rímelésbe is beépül, itt inkább tematikailag hangsúlyozódik, gyakran önálló költeményekben (Chopin, Allegro - Kedvesem, Disszonáns ének, Májusi litánia 1988-ban stb.) Banner szándékosan nem köti magát poétikai szabályok gúzsába, sőt, az egyes művészeti ágakat szándékosan állítja egymás szolgálatába. Talán ez az oka annak is, hogy a nagyobb részt (látszólag) szabad versek rendkívül változatosak formailag is. A belső hangzásban pedig - akinek füle van, hallja - félreérthetetlenül felcsendül néhány klasszikus opusz vagy melódiarészlet: Chopin Cisz-moll keringője, Bartóktól az Este a székelyeknél vagy éppen Schubert C-dúr-szimfóniája.
A békéscsabai verseket azért is érdemes külön kiemelni, mert bennük nem csupán az eddigi témák, lírai tapasztalatok összegződnek, hanem az előző két helyszín is felelevenedik, sőt, határozottabb kontúrt is nyer. A szerző valamiféle derűs belenyugvással veszi tudomásul, hogy „a mai európai szellemi közgondolkozásból nézve: költői ösztönéletem és tudatosságom egyre korszerűtlenebb", de ugyanakkor ezt vallja: „arról még nem mondtam le, hogy bár egyetlen mondatom, bár egyetlen valakit át ne segíthessen a huszonegyedikből a huszonkettedik századba"." A választott rév talán legintenzívebben éppen a helykeresést aktivizálja ebben a lírában. A szülőföld, (a tágabban értelmezett) Erdély, meghatározó személyiségeivel, szellemiségével és városaival, felidézhető történeteivel elevenebben része a verseknek, mint bármikor korábban. Csak címben négyszer fordul elő Szatmár neve, de ugyanilyen kiemelt helyzetben találkozunk Segesvárral, Araddal, Dévával, Szalontával vagy Brassóval.
Olyan költői összegzés ez a könyv, melyen meglátszik: szerzője jó lelkiismerettel foghat majd legújabb versei kötetbe rendezésébe is. Mert eddigi pályáját volt ereje, tartása úgy áttekinteni, hogy valóban képet, alakulástörténetet adjon olvasói kezébe. Legszebb versek többször szűrt gyűjteménye, esetleg jól megszövegezett önfényezés helyett. Életszerű gyűjteményt, a szó leghitelesebb, de ugyanakkor legtöbb értelmében is. Hiába figyelmeztet a kötet címadó verse: Banner Zoltánnak méltósággal sikerült hátranézni.
Részletek a Bárka 2012/4. számában megjelenő hosszabb kritikából
