Megkérdeztük Garaczi Lászlót
Tizenharmadik köteted (Wünsch híd) jelent meg néhány héttel ezelőtt, mely egyúttal lemur-sorozatod negyedik darabja. A fülszövegben is olvashatunk arról a titokzatos gyaloghídról, mely „néhány méternyi földön ível át”. „Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek.” Honnan ered a címválasztás?
A budapesti kisföldalatti régen elkanyarodott a Széchenyi fürdő felé, később ezt a részt betemették, de a gyalogos felüljáró szerencsére megmaradt. Ezt a különleges alakú és díszítésű hídszerkezetet Wünsch Róbert tervezte, mint a kismetró nagy részét. Sokat sétálok arra, írtam is róla. A titokzatos tárgyilagossága, céltalan szépsége miatt választottam a könyv címéül.
Két lemur-kötet között más műfajokkal is bíbelődsz, másfajta szövegeket is közreadsz. Mitől függ, hogy az éppen formálódó írás lemur-szövegként kezd működni, s része lehet a megszületendő regénynek?
Az elmúlt öt évben sok verset, versprózát, novellát és egyéb szöveget írtam. Némelyikről sejteni lehetett, hogy részét képezheti ennek a majdani könyvnek, de hogy valójában mely szövegek épülnek be, az a megíráskor derült ki. Mikor a Wünsch híd formálódott, külön és együtt is dolgoztam ezeken a szövegeken.
Hogyan raktad össze az új könyvet, s miként rendezted el a beépülő prózai futamokat a kilenc ciklusban-fejezetben?
Elég hosszú folyamat volt, különböző verziókkal, kitérőkkel, elvetett ötletekkel. Végül ez a forma kezdett kikristályosodni, és akkor már ebbe az irányba haladva, ezt a koncepciót erősítve dolgoztam tovább.
Az utóbbi egy évben Graz városi írója voltál egy ösztöndíjnak köszönhetően, s ha jól tudom, ott fejezted be a regényt. Mennyit segített, hogy másfajta kulturális közegben dolgozhattál?
Valószínűleg sokat, bár nem tudhatom, hogy ha itthon vagyok ezalatt, hogyan alakulnak a dolgok. Az biztos, hogy nyugodtabb, biztonságosabb körülmények közt éltünk, mint egyébként.
A Wünsch híd erős szálakkal kapcsolódik az előzményekhez, olyannyira, hogy számos korábbról ismerős mondat, motívum, kép, jelenet bukkan fel benne. Mennyiben tekinthető szintézisnek ez az opus?
Én is egyfajta visszatekintésnek, összefoglalásnak, lezárásnak érzékelem, több korábbi könyvemre történik benne utalás, miközben az írói megoldások tekintetében egy új szintézisre törekedtem.
Megfigyelhető, hogy valamiképpen mindegyik lemur-könyv másfajta látásmódot, prózafelfogást tükröz. Szándékosan törekszel erre?
Inkább megtörténik magától. Az egyes műveknél a formálódó szöveg küzdi ki magánk a jogot az új látásmódhoz. Próbálom megérteni, elfogadni, segíteni, érvényre juttatni azt a sajátos elvet, ötletet, sugallatot, ami az adott könyvet szervezi. Az eddigi művek különböző megoldásai is kiadhatnak egy sajátos történetet, az eljárások és mentalitások történetét.
Az elbeszélői hang felől is felismerhetők az elmozdulások, ahogy a fülszöveg írója fogalmaz, „egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb”. Hogyan gondolkodtál a beszédmód kialakításáról?
Hagytam, hogy a formálódó szövegek visszhangozzanak bennem, és megpróbáltam követni ezt a hangot. Ez egy idő után költői szólam lett. Erre hangoltam az egész könyvet, vagy legalábbis ezt tekintettem vezérszólamnak.
Olvasás közben az egyik benyomásom éppen az volt, hogy ennek a könyvnek a hangvétele lírikusabb, mint a korábbiaké, az álomszerű képek erőteljesebben egybemosódnak a valósággal, s a csendek nagyobb hangsúlyt kapnak. Mi lehet ennek az oka?
Az alapszövegek egy része ilyen volt, nappal és éjszaka határán mozogtak. A csend szerepe tényleg elég fontos itt. A könyv első változatban jóval testesebb volt. Most már csak a visszahúzódó szószigetek magasabb pontjai látszanak, ahová talán még érdemes eltekinteni.
Bármilyen hihetetlennek tűnik, de alig több mint fél év múlva hatvan esztendős leszel. Tervezel-e erre az alkalomra újabb összegzést, hogy számot adj olvasóidnak és önmagadnak mindarról, amit mostanáig végeztél?
Közben már alaposan benne vagyok a következő könyvben. Ez is a lemur-sorozat része lesz, és úgy tűnik, egészen más lesz a koncepciója. Hagyományos karakterű novellákból és új szövegekből indulok ki, és mintha a Wünsch hídnál lazább, játékosabb novellafüzér vagy regény körvonalazódna.
(Kérdezett: Ménesi Gábor)
