Ale Ildikó Egyensúly című kállítása

a Szegedi Őszi Kulturális Fesztiválon

Ale Ildikó festőművész Egyensúly címmel rendezte meg legújabb kiállítását Szegeden a SZTE Tanulmányi és Információs Központban (TIK) október 19. és október 28. között. A kiállítás a SZTE Őszi Kulturális Fesztiválja keretein belül valósult meg. A kiállítás nyitó napján a művésznő Blahó Attila zongoraművésszel közösen alkotói tárlatvezetést tartott.

Ale Ildikó és Blahó Attila az Egyensúly című kiállítás alkotói tárlatán,
2022. október 19.
(Fotó: Rómer János)

A művésznő a kiállításokon folytonosan keresi a kontaktust a közönséggel, sőt át is lépi azt a titkos határt – terra incognita –, amely mű és néző között húzódik, majd kiáll a közönség elé, hogy elmesélje képtörténeteit, illetve beszélgessen saját művészetéről, így a közönség is közelebb kerülhet az alkotói folyamathoz.

Ale Ildikó minden festménye szüntelen választást, új kérdésfelvetést vagy izgalmas játékot jelent: nem taszítja a nézőt a nehéz reflexiók mélységeibe, éppen ellenkezőleg, könnyedén magával ragadja őt képzeletvilágába, felszabadítva a mindennapi élet korlátaitól, megnyitva kapuit az élet újszerű, áthatóbb értelmezése felé. Hagyja, hogy utazásai (külső és spirituális), felfedezései vezéreljék: az utak, életutak, önkeresések érzékeny festője. Távoli tájak, archaikus formák, ipari tájak, enteriőrök egyaránt jellemzik művészi palettáját. Témáit nagyon érzékletesen emeli be egy-egy sorozat tematikába.

A Halvány bíbor – Képutak Blahó Attila zongoraművész elektronikus szerzeményeihez című ciklusban a művész kíváncsi elméje nemcsak a festészet formális vagy kromatikus aspektusaira irányul, hanem a szín fizikai dimenziójára is.

Blahó Attila zongoraművész & zeneszerző a közös tárlaton kiemelte, hogy az itt hallható és képileg megjelenített Absztraktok tíz éve készültek. Egy konvencióktól mentes, szabad zenei műfajt szeretett volna létrehozni, mintegy lázadásként a mai populáros zenével szemben. Az általa komponált elektronikus zenei mű érdekessége, hogy nincs benne alapdallam és ritmus, ugyanakkor átszövik a harmóniák és a váratlan disszonanciák.

Ale Ildikó interpretációjában ez a zene az univerzum egy része, földtől elrugaszkodott, varázslatos holdbéli „bíbortáj”, amely egyszerre idéz benne természetfeletti és természet közeli hangzásvilágot. A kolorista technikák, a képsíkok váratlan változásai képesek a titokzatos zenei világot „láthatóvá”, érezhetővé tenni. A formák hullámzó amalgámmá alakulnak át, sőt muzikálisan karcsúk és lágyak lesznek – az élet halhatatlan és megfoghatatlan szimfóniái.

Ale Ildikó: Absztrakt 1.

A sorozat egyik jellegzetes darabja az 1-es számú Absztrakt. Ebben az absztraktban a hangszínek és frekvenciák rejtjeles hangzása a nyugalom metafizikus tájaira invitál bennünket: mintha a karosszékben ülve felkapna minket egy kozmikus felhő és lágy hullámzással vezetne el egy távoli, képzeletbeli tájra. A művész személyes tárgyainak összessége szinte önarcképpé lényegíti át az itt látható misztikus csendéletet. A függőleges csíkozás a kép alján vízszintes vonalakban folytatódik, ezzel is kihangsúlyozva a zene áramlását. A szobabelső tárgyai meglepően tiszta rendezettséget és harmóniát sugallnak. A térmélységet is jól érezzük a színek és a vonalak dinamikus játékában. Ale Ildikó különös, billenő-egyensúlyozó csendéletet komponált, a tárgyak egymáshoz viszonyított pozícióját egyfajta instabilitás jellemzi és ettől még izgalmasabb, „szellemibb” ez a belső tér. A néző szemét nem vezeti árnyék, a háttérben látható bútor, mint egy „látszat-torony” a kép horizontális vonalából enyhén balra dől, míg a mellette látható szék lágyan beleolvad a bíbor háttérbe. A művész a pigmenteket és a pasztellt úgy rétegezi, hogy egy belülről pulzáló és vibráló mezőt hoz létre, amiben a forma visszatér önnön lényegéhez.

A terem másik falát elfoglaló A Kékszakállú herceg vára című Bartók operára álmodott öt alkotás látható, amelyek most először szerepeltek együtt, egy összefüggő tematika keretében. Két kép 2006 körül, a sorozat másik három darabja pedig 2018-ban keletkezett. Külön érdekessége, hogy A Kékszakállú herceg vára című kép anno a Szegedi Ítélőtábla Gyűjteményébe került és először most láthatja a nagyközönség.

A sorozat egyik legérdekesebb darabja a Judit című festmény. Judit a Nő – ragyog. A dekorativitás szempontjából a kép a női princípiumot, a lélek finomságát reprezentálja. Geometrikus keretbe szorítva korlátozott a figura mozgástere, ahogy e földi világunk, emberi történetünk tér-idő határai meghatározzák életünket. Mégis ez a megfoghatatlan, misztikus nőalak, mintha a végtelen szépséget jelenítené meg előttünk határok és korlátok nélkül. Az alak koncentrált energiával rendelkezik, és szinte sugározza magából a női szépséget és szeretetet.

Ale Ildikó: Judit /A Kékszakállú herceg vára

A kiállítás harmadik részében illuzórikus épületábrázolások mellett láthatók Ale Ildikó legújabb művei, A Körtékről. A művész elmondása alapján többek között az ihlette meg az új sorozat elkészítésekor, hogy a körte szerkezete ugyan szabálytalannak tűnik – mintha folytonosan el akarna dőlni – , de aztán a gyümölcs a súlypontja révén mégis kiegyenlíti az íveket és szabálytalan, hullámzó formája ellenére a rejtett „énje” stabilitást, belső egyensúlyt sugall. A mintegy szürreális álomtérben mozgó körte alakzatok egy képzeletbe zárt világot vetítenek elénk, félúton a csendéletek és a látomások között.

Ale Ildikó A körtékről című sorozata előtt az Alkotói Tárlatvezetésen

(Fotó: Rómer János)

Hasonlóképp, a Változó állandó című sorozat itt kiállított darabja helyben készült fotók alapján készült, de az ezekből készült mű már a képzelet szüleménye.

Ale Ildikó: Változó állandó II., 2016.

A tükröződésekre épülő optikai játék azt is lehetővé teszi, hogy a kint és bent, az alul és a felül ábrázolására használt hagyományos perspektíva elvetésével a terek közötti összefüggések logikáját intuitív módon, egy képzeletbeli választóvonalra fűzve érvényesítse. Így a valódi utazás és a hozzá kapcsolódó belső utazás nem különül el egymástól, hanem a képen egyszerre jelenik meg – ezt hivatott érzékeltetni a finom színharmónia, a színek közti átmenetek és a kontúrok feloldása a végtelen térben.

Ale Ildikó Egyensúly című kiállításán az alkotói tárlatvezetés egyfajta összművészeti találkozóvá nőtte ki magát. A képek, zenei absztraktok, több jelentésréteget magukba tömörítve, a műfajok határsávjain könnyedén átívelve jutottak el hozzánk, hogy bennünk, naív szemlélőkben megfoganjon a csoda.

Ale Ildikó, Egyensúly című tárlat – „Közönség-párbeszéd”