Dánél Móna, Dragomán György, Hans-Henning Paetzke,
Rácz Péter, Mesterházy Mónika
Pethő Anita
Fordulatok és fordítások
a Szépírók Társasága X. Irodalmi Fesztiválja
Fordulatok és fordítások címmel rendezte meg idén hagyományos fesztiválját a Szépírók Társasága a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Mint ahogyan Szilágyi Zsófia köszöntő szavaiban kiemelte, a két kifejezést nagyon is tág értelemben kívánták használni, így jött létre az a program, amely a Kádár-korszak referenciáinak kikopásától, a magyar írók külföldi megjelenésén át, egészen a műfajok közti fordításokig sok mindent magába foglal.
Az első nap a fordulatoké volt, az első beszélgetés Németh Gábor egyik írása nyomán a „Kirohad a referencia” címet viselte, és a Kádár-korszak jellegzetes irodalmi nyelvére, illetve annak gyors avulására utalt. A beszélgetés résztvevője volt Csaplár Vilmos is, akinek az utóbbi időkben megjelent regényei (Az igazságos Kádár János, Edd meg a barátodat) ezt a korszakot ábrázolják, a szövegekben tudatosan nem kezelve evidenciaként egy sor olyan dolgot, amely néhány generációnak még a mindennapjait meghatározó jelenség volt. Akadhat tehát, aki ezekből a szövegekből szerez információt arról az időszakról, míg azok számára, akiknek ez szájbarágósnak tűnik, egy ironikus értelmezési réteg is megképződhet az olvasás során.
Németh Gábor, Solymosi Bálint, Csobánka Zsuzsa, Csaplár Vilmos
Nehéz úgy a Kádár-korszakról beszélni, hogy ne merüljön fel a kibeszéletlenség, a múlttal való szembe(nem)nézés problémája. Ezt a nézőpontot most Csobánka Zsuzsa hozta be a beszélgetésbe, tapasztalata szerint a mai középiskolásokat mindez nem érdekli, és radikálisan máshogy kezelik azokat a szituációkat, amelyek a náluk idősebb generációk számára súlyos etikai problémaként merülnek fel. Például ahogyan Solymosi Bálint arról beszélt, hogy a fogalmainkat kellene tisztázni, az igazság szó is mennyire erodálódott. Csaplár Vilmos szerint a generációs különbségek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatalok nem igénylik ezt, illetve hogy, bár ők is szeretnének egy sor dolgot tisztázni, azokat viszont ők nem tudják az idősebbekkel megértetni.
A fordulat kifejezés irodalomtörténeti értelmezésére tettek kísérletet a jelenlévők, elsősorban abból a szempontból, hogy ki kopik ki az irodalmi köztudatból vagy ki jön újra divatba. Utóbbira Margócsy István Jókai Mórt hozta fel példaként, míg a kikopás esetében már több név is szóba került (Juhász Gyula, Sütő András), noha kétségtelenül az Angyalosi Gergely által bedobott név, József Attiláé tűnt a legprovokatívabbnak. A beszélgetés előrehaladtával azonban beigazolódott, hogy mennyire találó Angyalosi felvetése. A mai fiatalok lúzernek tartják József Attilát, és nem véletlen, hogy ezzel egy időben Kosztolányi Dezső kezd újra divatba jönni az ő könnyed eleganciájával. Hangsúlyozandó azonban, hogy mindkét esetben a költő személyiségének és nem műveik megítélésről van szó, ahogy az az irodalmi kultuszok esetében lenni szokott. A kultusz az irodalom működésének egyik velejárója, bár nem feltétlenül jó dolog, például Boka László zárványnak és sok tekintetben károsnak is tekinti.
Margócsy István, Boka László, Angyalosi Gergely, Szilágyi Zsófia
A legifjabb irodalomtörténészi generáció hirtelen támadt érdeklődése az ötvenes évek iránt is szóba került, Szilágyi Zsófia furcsállta ezt, beszélgetőtársai szerint azonban nagyon is logikus, hogy ezt az egyrészt kuriózumnak tekinthető jelenséget és az irodalomtörténetben hiányként megjelenő időszakot választják többen is kutatási témának. Az emigráció irodalma történeti szempontból még mindig keresi a helyét, de a határokon belül is létrejöttek érdekes konstellációk, amikor például Hamvas Béla Karneválját később ismerhette meg az olvasóközönség, mint Esterházy Péter Termelési regényét.
Vasárnapra már a fordításé és a fordítóké volt, előbb a magyar irodalom külföldi jelenlétéről esett szó Gerevich András vezetésével, majd a fordítókat faggatta Dánél Móna már-már bulváros kérdéseivel, inkább a meghívott fordítók személyiségének megismerésére helyezve a hangsúlyt. Ahogyan Dragomán György egy felvetéséből – miszerint érdemes lenne a fordítói munka pszichológiáját megvizsgálni, fordítani ugyanis iszonyú fizikai és szellemi megterhelés – kiderült, nagyon is releváns ez a megközelítés. Többször is szóba került Marc Martin ÉS-ben megjelent írása, amiben egy kukachoz hasonlítja magát, aki mindig beljebb és beljebb mászik az egyre nagyobb méretűvé váló almában. Mesterházy Mónika a giliszta metaforával élne inkább, Dragomán György számára pedig a maszk volt a kézenfekvő kép. Rácz Pétertől megtudtuk, hogy szeretet, szerelem és alázat szükségeltetik ehhez a tevékenységhez, míg Hans-Henning Paetzke többek között arra is figyelmeztetett, nem szabad a kiadók megkeresésére várni, hanem kilincselni kell, folyamatosan ajánlani könyveket.
Hogy miként érvényesül a magyar irodalom külföldön, persze több tényezőn is múlik. A délutáni beszélgetésből például kiderült, hogy nagyon sokat számít a befogadó nyelv irodalmi hagyománya, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét például a polgári humanizmus csúcsteljesítményeként olvassák a németek, míg magyarul egyszerűen giccses, ellenben Krúdy Gyula Szindbádjában pont az nem tud átmenni németbe, ami magyarul erénye, helyette poros, provinciális, avítt olvasmány lesz. Fontos, hogy már egy létező kontextust találjon a befogadó irodalomban a lefordított magyar szöveg, legyenek antológiák, vagy a tendenciákat láttató elméleti könyvek. Borbély Szilárd Nincstelenek című regényének német nyelvű megjelenése révén most egyébként ismét nagyobb figyelem irányul a magyar irodalomra Németországban.
Gerevich András, Márton László, Forgách András, Horváth Viktor
A beszélgetésen jelenlévő szerzők mind megtapasztalták már, milyen saját műveiket idegen nyelven viszontlátni és milyen együtt dolgozni saját fordítójukkal. Ezzel kapcsolatban gyakorlati példákat is hoztak, Márton László az Árnyas főutcából kiválasztott részlettel mutatta meg, hogyan lehet feloldani, hogy a nap szónak több jelentése is van a magyarban, míg Forgách András arról a tapasztalatáról is mesélt, amikor az Aki nincs című könyvét látta viszont angolul, és egy kifogástalan angol úriember figurája rajzolódott ki abban a karakterben, akit ő sokkal esendőbbnek írt meg. Horváth Viktor Török tükör című regénye pedig műfordítói problémák egész tárházát adja, elsősorban a különféle szövegbetétek (Pokol-idézet, részletek a Koránból, német vers, stb.) révén. A beszélgetés nyitókérdésére, miszerint gondol-e az író írás közben arra, hogy könnyen legyen lefordítható a műve, Forgách úgy válaszolt, ő akadályokat gördít a fordítók elé, és annak örül, ha ennek ellenére elvégzik a feladatot.
A szombati napot a Takarékbélyeg, vajszínű Zsiguli és NDK turisták címet viselő felolvasás, a fesztivált pedig Zenére fordított irodalom címmel koncert zárta.
