Kiss László
Irodalom a határon
(Ott voltunk a KÖRF-ön)
Nem kezeimet mosom, tényleg nem emlékszem, a Szigetét leszámítva volt-e könyvbemutatós-felolvasós irodalmi sátor az elmúlt évek fesztiváljain. Ahol én jártam, ott ilyennel nem találkoztam. Ám a konjunktúra mostanra szembetűnő: nemcsak az irodalmi táborok országa lettünk, egy magára valamit adó zenei fesztiválon sem úszhatja meg a literatúrát a másnapos ifjú. Mintha csak erre várna a tanév tíz hónapja alatt sem rest irodalmi (nevezzük életnek) élet, június beköszöntével ráveti magát a szabadban partizókra. Ehhez az alapanyag bőségesen, sőt egyre bőségesebben rendelkezésére áll, netes orgánumok, új és nem annyira új szerzők, szerkesztők, folyóiratok, van miből meríteni.
Az idén második alkalommal megrendezett Körös Körül Ifjúsági Fesztivál (KÖRF) nehezen találhatott volna jobb helyet a nevében jelzett régió Póstelekjénél (talán a Kettős-Körös bölcsőjénél fekvő Szanazug, vagy a bűbájos Fekete-Körös mellett elterülő, zeneileg finoman szólva elhanyagolt Városerdő jöhetett volna még szóba) - a vele folytatott beszélgetésen Grecsó Krisztián is külön tisztelettel adózott a Sátántangó „helyszínének". Ez a magyar Ugar, lehetne mondani botrányos szellemességgel, ha a fesztiválturisták sátrai nem a pósteleki erdő közvetlen szomszédságában volnának fölverve. A KÖRF-területtel átellenben adja hűsítő árnyát maga a kemping, a gatyába rázott Póstelek, kastélyromostul, Mókus csárdástul, pihenőhelyestül. Ez utóbbi a fesztivál szelíd metaforája: elkerített skanzenükben csacsik, kecskegidák, dámok, állatok és vadállatok kérődznek szelíden, s hajtják magukról a legyet, etetésük „kizárólag saját felelősségre történhet". Józan figyelmük mellett születik e blog.
Kukár István, Lovász Andrea és Kiss László
A KÖRF az évjárat természetéből adódón még gyerekcipőben jár, de jól láthatóan növi kifelé. Koncertfelhozatala komoly előrelépés a tavalyi debütáláshoz képest (Nemjuci, The Trousers, Subscribe), az meg, hogy idén irodalmikkal is tűzdelték a zenén kívüli programokat, mutatja a szervezők koncepcióját, a haladás irányát. Kétségtelen, jó irány, gazdag teríték, és nem nehéz megjósolni, hogy ha a mindenkori niniveiek nem köpnek bele a lelkes csapat levesébe, jövőre még erősebb, még tartalmasabb lesz. Az irodalmi programokat a József Attila Kör (JAK) és a Prae hozta tető alá, mi, Bárka, utóbb kapcsolódtunk bele - az alábbiak szerint.
A Nagy Körf Könyv
Ötödike, csütörtök. Tapasztalt fesztiválozók mondják, egy úgynevezett első nap, annak pontban 14 órája, különösen, ha éppen 40 fok alá süllyed a hőmérséklet: kulturálisan halál. A borzasztó prognózishoz képest csaknem negyedszáz érdeklődőt regisztrálunk a nyitópartin, vagy talán valamivel kevesebbet. Kukár Istvánnal és Lovász Andreával, valamint a közönség vállalkozóbb szellemű tagjaival csevegünk a Nemkönyv műfajáról, bevonva a diskurzusba Márai bölcselmeit, Varró Dániel fogkinövés-verseit s ugyan csak említés szintjén, de Orbán János Dénes legendás Misimackóját is. Merthogy bármit meg lehet tenni egy könyvvel. A performansszá nemesedő bő fél óra kultikus tárgya az a Nagy Körf Könyv, amelyet Kukár Pista rakott össze, s amely a fesztivál hivatalos Könyve lesz a következő három napban, az kerül bele, ami csak akar - műfaját illetően kortárs regény.
A Prizma folyóiratot Sepsi László hozta el Békés megyébe. A 2008 óta működő filmes orgánum fiatalos karaktere hamar nyilvánvalóvá válik. A szerkesztő a tematikus számokról és a trash filmek sajátosságairól beszél, hallgatósága érzékeny, vitára kész, jóindulatúan és érdeklődőn provokatív társaság.
Grecsó Krisztián hazajár, ha erre. Az egykori Bárka-szerkesztő 2006-ban vett búcsút a laptól, de (nincs de) estjei, felolvasásai azóta is komoly érdeklődés mellett zajlanak. KÖRF-közönsége látható szeretettel övezi kedves szerzőjét, bájos komolysággal csüggnek szavain, a történetek jutalma hálás, őszinte nevetés. Nem csupán a laza adomáé a terep: Grecsó Krisztián pályája kezdetéről mesél, a főiskolás évekről és a pósteleki gólyatáborról (sátántangó), arról, hogyan élte meg a kilencvenes éveket, mit jelentett egy fiatalnak a közösségi terek szinte teljes hiánya. Gaborják Ádám JAK-elnök az emlékezés természetéről faggatja - a csattanó egy pillekirálynős szép tárca.
Grecsó Krisztián és Gaborják Ádám
Hatodika, másnap. Lassan, álmosan gyűl a nép a pósteleki irodalom vérszagára, három óra az egy helyett, mire Angyalosy Eszter, Markovics Botond és Stemler Miklós helyet foglal a JAK-molinó előtt. A téma a populáris műfajok és a fantasztikum - sci-fi, fantasy, varázslás. Hármuk beszélgetése igen nívós alapozása a napi programnak, a Libritől érkezett Angyalosy Eszter felkészült moderátor, kérdései ülnek, rendre reflektál az elhangzottakra, és úgy gondolja tovább a válaszokat, hogy a diskurzus nem tér le a kijelölt csapásról. A Brandon Hackett néven író, egyre keresettebb Markovics Botond, a sfmag.hu képviseletében, egyrészt frissen megjelent kötete, Az ember könyve kapcsán látogatott a Viharsarokba, másrészt az érvényesülés lehetőségeiről s a sci-fi irodalom magyarországi tradíciójáról, Kuczka Péter, Zsoldos Péter és a Galaktika folyóirat szerepéről is beszél. Stemler Miklós újságíróként is ismert, s ő szerkeszti az Alexandra gondozásában piacra került Trónok harcát. Miközben elgondolkodnak, miért problematikus az átjárás az ún. magas irodalom és az ún. fantáziairodalom között, Angyalosy Eszter arra a paradox helyzetre is felhívja a figyelmet, hogy rétegműfajként kezelésük dacára könyvsikerekről van szó, aminek okát a komolyan vett kiadói marketingben, a Harry Potter sorozat elsöprő népszerűségében és a valóságtól elszakadás mindenkori vágyában látják - elszakadás: de nem árt, ha az odaát, a másik világ hasonlatos a miénkhez.
Markovics Botond, Angyalosy Eszter, Stemler Miklós
Hartay Csaba kötetbemutatóján könyörtelenül hátba támad a nap, ám küzdünk becsülettel. Hetedik könyve, A jövő régészei a szarvasi költő eddigi legjobb anyaga, emlékezetes halálversekkel, sok darabjában karakteres, vagányan odamondogatós hanggal. Hartay Csabával kisprózáiról és előző könyvéről, az addigi pályáját összefoglaló Nyúlzugról is beszélgetünk, többet is, mint a délutánra készülve gondoltam, ami talán nem is baj, a zöld-sárga kötet a gyarapodó Hartay-mű megkerülhetetlen állomása. A jövő régészei kapcsán említést érdemel, s maga a szerző is többször szóba hozza a pósteleki hőségben a könyv mindhárom ciklusát bevezető Szemhunyásokat - érdekes kísérlet, műfaji szempontból is izgalmas jelenség, majd látják, akik.
Hartay Csaba és Kiss László
Amikor Balogh Endre felvezetése után a békéscsabai származású Havasi Attila - manó és cicó kalandjait felelevenítendő - hozzákezd fanyar-abszurd verseihez, már bele-belekap a szél, amibe csak bele tud, a technikusok az irodalmi terepasztal mögött szaladgálnak, fólia kerül a hangfalakra, s bár kétségtelen, hogy viharféle készül, ekkor még nem sejteni, hogy a hamarosan megérkező zápor nemcsak frissíti a fesztiválozókat, a kisszínpad aznapi koncerttervének is odaver, se Trousers, se trombiták. Vécsei Rita Andreát szerencsére nem billenti ki egyensúlyából a mozgalmas hintergrund, nyugodt hangon olvassa novelláját („Egyedül vagyok, tekergek, nézem a cukrászdákat"). Győrei Zsolt Velemi névtelenjéről lassan tényleg Békés megyében tudnak a legtöbbet, pikáns humor, pajzán pillanatok, összenéznek, de nem jönnek zavarba a tinik. Győrei Zsolt a barkaonline.hu-n közölt Pipacsok című humoreszkjével zár, jobb felől valaki épp beáll, szigorúan darabol a kétlábdob a nagyszínpadon, s az eső is elered, ami a hamarosan a Mókus csárdában asztalhoz ülő íróvendégeket sem hozza zavarba.
Balogh Endre, Havasi Attila, Vécsei Rita Andrea és Győrei Zsolt
Szombat. Áfra János a színen, a moderátor, Sopotnik Zoltán megfogalmazásában: „a pszichoszomatikus költészet úttörője". A fiatal költő ügyesen felülemelkedik a félig-meddig viccesnek szánt megjegyzésen, a kötet egészéről magyaráz, s nem röstelli értelmezni a verseit, de nem viszi túlzásba, se nem szájbarágó, se nem fárasztó. A könyvbemutató előnyére válik, hogy beszélgetőtársa egyben kötetének szerkesztője is, aki kívül-belül ismeri, s nem hallgatva el véleményét, kritikai megjegyzésekkel is illeti a nemrég megjelent Glaukómát. Hol ugratják egymást, erre Sopotnik Zoltán inkább kész, hol nekifeszülnek a trópusoknak.
Sopotnik Zoltán és Áfra János
Mielőtt a slam poetry-s team befutna, s lezárná a 2012-es KÖRF irodalmi programját, a libris hármas mutatkozik be a félálomban ténfergő táborlakóknak. Angyalosy Eszter átmenti tegnapi formáját mára, beszélgetése Benedek Szabolccsal és Szabó Róbert Csabával szórakoztató trialógus, amelynek jót tesz, hogy a kiadó főszerkesztője egyszerre szólítja meg szerzőit, keresi a két könyv, A vérgróf (Benedek Szabolcs) és a Fekete Dacia (Szabó Róbert Csaba) közös vonásait, rákérdez a félelemre találás motivációira, s arra, miért más mindkét mű, mint amilyennek mutatja magát. A különbségek sem maradnak el, akad belőlük sok, az egyik leginkább szembetűnő, hogy Szabó Róbert Csaba csonkol, szívesen szedi elemeire hús-vér szereplőit, míg Benedek Szabolcs lelkileg gyötri őket - közülük néhányat, nem árt tudni, létező személyekről mintázott. Amivel aligha van egyedül.
Szabó Róbert Csaba, Angyalosy Eszter és Benedek Szabolcs
A 2012-es KÖRF-re összerakott irodalmi rendezvénysorozat nívós, tartalmas volt, egyértelműen emelte a fesztivál színvonalát. A jó kezű válogatás eredménye: sokszínű kínálat, mely az irodalom „határterületeinek" mozgósításával arról beszélt, hogy az irodalmi (jellegű) műfajok és a műnemek között mind népszerűbb és természetesebb az átjárás - slam és költészet, viharsarki líra és trash filmek, rémtörténet és első kötet, science és fiction. Mondjuk, ez utóbbi nélkül egyébként sem megy.
