Márton László
Nibelungok
Második rész – Kriemhild bosszúja
Harmadik felvonás
Első jelenet
Pöchlarn, Rüdiger vára, női lakosztály. Jön Rüdiger és a IV. mosónő.
RÜDIGER
Gotelinda, hol vagy? Gyere gyorsan! Helyzet van!
GOTELINDA (beszalad)
Mi történt, édes, drága férjem?
IV. MOSÓNŐ (mutogat)
Eeeeee!
RÜDIGER
Itt van ez a derék, bátor, kötelességtudó mosónő, aki társnőivel együtt megbízhatóan őrzi az államhatárt. Államtitkokat sem tud kifecsegni, mert süketnéma.
GOTELINDA
Tudom. Nem először látom ezt a lányt. De mégis, miről van szó?
IV. MOSÓNŐ (mutogat)
Eeeeee!
RÜDIGER (tolmácsol)
Azt mondja, hogy közelednek Pöchlarn felé a három királyok.
GOTELINDA
Akkor egy kicsit el van tévedve szegénykém. A három királyok Betlehem felé közelednek már vagy ötszáz éve, de még mindig nem érkeztek meg.
RÜDIGER
Természetesen a három burgund királyról van szó, Kriemhild fivéreiről. Úton vannak Esztergom felé, urunkat és úrnőnket meglátogatni. Szeretnének megpihenni nálunk három-négy napig vagy egy hétig. A nyári napfordulóra kell Attilavárba érkezniük.
GOTELINDA
Éppen most, amikor várjuk a püspök urat Passauból? Pontosabban Attilavárból, vagyis Esztergomból, mert igaz ugyan, hogy a püspök úr székhelye Passauban van, tőlünk nyugatra, viszont látogatóban járt Attilánál, Attila vára pedig Esztergomban található, tőlünk keletre.
RÜDIGER
Ez nekem külön öröm. Még sohasem volt ennyi magasrangú vendégünk! Három napnyugati király meg egy püspök. Ja, és Volker, a költő, akinek annyira szereted a verses beszólásait.
GOTELINDA
Volker is itt lesz? Na, ezt már szeretem!
IV. MOSÓNŐ (mutogat)
Eeeeee!
RÜDIGER
Azt mondja, hogy a három királyok nem ám, hogy hárman vannak, vagy Volker költővel együtt négyen, hanem tízezren, ha a kíséretüket is hozzájuk számítjuk. Márpedig muszáj lesz így számítani, mert az ellátásukról nekünk kell gondoskodnunk.
GOTELINDA
Szent Minotaurus! Nehogy már kiegyenek minket a vagyonunkból!
RÜDIGER
Édes lelkem, jusson eszedbe, hogy idén Attila még nem kérte tőlünk az adót. Sőt, még a tavalyi adót sem kérte. Van miből etetni az apródokat és a csatlósokat. (A IV. mosónőhöz:) Kis bogaram, te most már elmehetsz. Őrizd a gyepűelvét ugyanolyan odaadó hűséggel, mint eddig.
IV. MOSÓNŐ (felmutatja a Günthertől kapott karperecet)
Eeeeee!
(Kiszalad.)
RÜDIGER
Most pedig, édes lelkem, hívd ide a lányunkat. Fontos szerepe lesz.
GOTELINDA
Anonyma! Gyere gyorsan! Ide, a fűthető szobába! Beszélni akarunk veled! Nem kell szépen felöltözni, csak az apád van itt!
RÜDIGER
Úgy bizony! Csak az apád!
ANONYMA (jön)
Apuci! De jó, hogy itt vagy! Valami vendégekről hallottam. Királyokról meg ilyenekről. Mert akkor mégiscsak fel kell öltözni. Igaz a hír?
RÜDIGER
De még mennyire igaz! Hamarosan itt lesz Wolfger püspök úr, aki Esztergomból tér vissza, ahol meglátogatta Kriemhildet és Attilát. És a három burgund király, Günther, Gernold és Giselher már meg is érkezett a gyepűelvére. Lesz itt akkora vigasság, hogy évszázadok múlva is emlegetni fogják!
ANONYMA
Végre-valahára! Az igazat megvallva, egy kicsit unalmas ez a vidéki élet. Nem mondom, szép a Duna, és még szebb az ártéri fűzfák törzsén burjánzó sárga gévagomba, meg a vadkacsák hápogása, de azért nem árt időnként egy kis változatosság. Királyok meg ilyenek.
RÜDIGER
Csak semmi hápogás! Egy idős főpap, meg három fiatal, tettrekész uralkodó. És a kíséretükben daliás lovagok százával, ezrével. És csinos apródfiúcskák. – Édes lelkem, szólj a hórukk-embereidnek, hogy készítsék elő az összerakható szabadtéri asztalokat, szólj a pékeknek, hogy süssenek jó sok bucit, és szólj a bölléreknek, hogy ne legyenek irgalmasak se bárányhoz, se malachoz, de még a pincében is csorgassák ki a hordókból a szőlőhegy vérét. Na persze ne a földre, hanem kannába. És öltözz fel szépen, ahogy illik.
GOTELINDA
Juj, de izgalmas! Nem is tudom, mikor volt Pöchlarnban olyan fényes vendégség, mint amilyet látok a lelki szememmel!
(El.)
RÜDIGER
Te pedig, édes lányom, vedd elő azt az atlasszal és tafotával bélelt smaragdzöld brokátruhát, amelyet még a bizánci követjárásból hoztam neked. És okvetlenül vedd fel hozzá a strucctollas pörge halántékabroncsodat! Hadd lássák a vendégek, hogy Pöchlarnban is illik tudni, mi fán terem a strucc.
Második jelenet
Térség a pöchlarni vár előtt. Lakoma a szabad ég alatt. Vidám zene, amely váratlanul félbeszakad. Jön Werbel és Swemmel.
WERBEL
A püspök úr érkezik Esztergom felől!
SWEMMEL
Látogatóban járt gazdánknál, Attilánál, minden idők legnagyobb királyánál. Meg a feleségénél, Kriemhildnél. A pogány hunok megtérítéséről tárgyaltak.
WERBEL
És most visszatérőben van székhelyére, Passauba.
GERNOLD
Nocsak, nicsak. Régi ismerősök!
GISELHER
Azt értem, hogy a püspök úr hazafelé tart, de titeket mi szél sodort ide?
WERBEL
Mi ketten, mint köztudott, Attila udvari költői vagyunk, de nemcsak költőként nyújtunk kimagasló teljesítményt, hanem utaskísérőként is. Elkísértük a püspök urat Esztergomból Pöchlarnig, aztán el fogunk kísérni benneteket Pöchlarnból Esztergomba.
SWEMMEL
A püspök úr szívesen tölti költőkkel az időt. Nagy irodalompártoló.
VOLKER
Akkor engem is pártoljon egy kicsit. Én is költő vagyok. Nem ám a pogány hunok felmosórongya, hanem burgund nemzeti dalnok. Nemesember és bátor kardforgató.
(Jön Wolfger von Erla passaui püspök.)
WOLFGER
Így igaz. Valóban kedvelem a kortárs irodalmat. Igyekszem odafigyelni rá.
RÜDIGER
Püspök úr! Micsoda megtiszteltetés! Dicsértessék Jézus Krisztus, továbbá dicsértessék az a döntésed, amelynek értelmében felkeresed szerény hajlékomat. Máskor mindig a víziutat választod, hajóval sodródva lefelé, lovaktól vontatva felfelé, és nem szokásod Pöchlarnban megállni. Annál nagyobb öröm, hogy most mégis itt vagy. Ugye a vendégünk leszel néhány napig?
WOLFGER
Köszönöm a szíves meghívást. – Mindörökké, ámen. – Szóval, kedvelem a kortárs irodalmat. Nagggyon kedvelem a kortárs irodalmat. Például Walther von der Vogelweide költőnek tavalyelőtt ajándékoztam egy télikabátot, pontosabban utaltam neki egy összeget prémgalléros köpönyegre. Nemrég pedig kiírtam egy meghívásos pályázatot a Nibelungok történetének nagyepikai feldolgozására. Van egy szép tehetségű dalnok, nevezzük nemes egyszerűséggel Szerzőnek...
RÜDIGER
De hiszen itt vannak a Nibelungok! Ők azok. Günther, Gernold, Giselher. Ő pedig régi barátom, Trójai Hagen.
WOLFGER
Gratulálok! Regényhős lesz belőletek! Ti magatok előbb-utóbb el fogtok enyészni, akárcsak én, de a nevetek a nagy műben örökre fennmarad. Nem úgy, mint a Szerző rendes neve, mert azt nem árulhatom el senkinek. Tehetséges fiú ez a Szerző, mégsem válhat nevessé. Nem lesz neki neve soha, de soha. Szóval, a Nibelung-ének – ez lesz a mű címe – nagyrészt már el is készült. Ti meg most indultok Attilavárba, vagyis Esztergomba? Már ez a rész is meg van írva. Ne aggódjatok, benne van a műben, csak én még nem olvastam, úgyhogy nem tudom, hogy ott mi fog történni veletek, de mihelyt visszaérkezem Passauba, első dolgom lesz, hogy elolvasom. Lenyűgözően versel ez a Szerző, és fölényes biztonsággal tartja kézben a cselekményt. Csak az a baj vele, hogy kikeresztelkedett zsidó. Sőt, igazából még csak meg sincs keresztelve. Pedig nem is gyakorolja a vallását. Miért éppen egy ilyen embernek jutott ez a nagy-nagy tehetség? Na mindegy. Inkább hagyjuk ezt a kínos témát.
(Trombitaszó.)
RÜDIGER
Itt jön a feleségem és a lányom.
(Jön Gotelinda és Anonyma.)
I. LOVAG
Na végre! Csajok is vannak!
II. LOVAG
Miért? A parasztlányok neked nem elég jók? Azokból jut is, marad is.
I. LOVAG
Igen, de most a szerelmi szolgálat felsőbb regisztere következik. Ugye milyen szépen mondtam?
RÜDIGER
Ő Gotelinde, a ház úrnője. Mindenben a rendelkezésetekre áll.
GOTELINDE
Hát azért mindenben talán mégsem.
RÜDIGER
Neki pedig az a neve, hogy Anonyma. Ő a szórakoztatásotokról gondoskodik.
GOTELINDA
Kislányom, csókolj kezet a püspök úrnak. Így írja elő a protokoll.
ANONYMA (kezet csókol)
Igenis. Hű, de izgi.
GOTELINDA (a burgund királyokra mutat)
Őket pedig csókold meg rendesen. Nem, ne az arcukon, hanem a szájukon. Így írja elő a protokoll.
ANONYMA (Günthert és Gernoldot röviden, Gieselhert hosszasabban csókolja meg)
Igenis. Nahát, ki hitte volna, hogy ilyen érdekes lesz a mai nap!
GOTELINDA (Hagenre mutat)
És még őt is meg kell csókolnod. Nem az arcán, a száján. Így írja elő a protokoll. A többieknek már elég lesz egy biccentés.
ANONYMA
Őt is? A száján? De hiszen ez undorító! Messziről érzem rajta a vérszagot!
GOTELINDA
Leszel szíves tudomásul venni, hogy a vitézek a csatában vagy mások vérét ontják, vagy a sajátjukét. Vérszag nem kifogás. Ne húzd az időt, csókold meg!
I. LOVAG
Nekem erekcióm van.
II. LOVAG
Az mi?
I. LOVAG
Hát az, hogy megkívántam a kisasszonyt.
II. LOVAG
Ja, megkívánni én is megkívántam, csak azt nem tudtam, hogy ilyen furcsa szóval kell mondani.
I. LOVAG
De én annyira megkívántam a kisasszonyt, hogy mindjárt szétreped a nadrágom. Muszáj keresnem odabent a várban egy kamrát vagy szobát, ahol segíthetek magamon. Jaj!
II. LOVAG
Hát menjél. Mi tart vissza?
I. LOVAG
Az, hogy akkor nem láthatom őt. Márpedig én bámulni szeretném, amíg csak élek. Jaj nekem, jaj!
VOLKER
Én is megkívántam a kisasszonyt. Vele fogok álmodni az éjjel. Fennhangon hirdetem: ha uralkodó volnék, császár vagy király, akkor csakis Rüdiger lányát venném feleségül, senki mást!
RÜDIGER
Ugyan már, költő uram! Ágrólszakadt krétai menekültek vagyunk. Miért is akarná feleségül venni egy király ezt a jelentéktelen lányt? Szépnek szép, az már igaz. Aranya-ezüstje is van bőven. De már például örökletes birtokai vagy várai nincsenek. Ez a vár sem a mi családunk tulajdona. Csak ideiglenesen kaptam Attilától. Akármikor felszólíthat, hogy költözzem ki belőle.
GÜNTHER (vállon veregeti)
Ugyan, kedves barátom. Ez ma már nem olyan fontos szempont, mint száz évvel ezelőtt.
GERNOLD (izgatottan)
Én például király vagyok. Én vagyok a középső burgund király. Fel is rakom a koronámat. (A tarisznyájában kotorászik.) Egy pillanat. (Elővesz egy koronát, a fejére illeszti.) Így ni. Szóval, én aztán király vagyok, nekem aztán vannak váraim is, birtokaim is otthon, a Rajnánál, és arra gondoltam, hogy feleségül veszem a lányodat, Rüdiger.
RÜDIGER
Ezt komolyan mondod?
GERNOLD
A lehető legkomolyabban.
RÜDIGER
Nahát! Ez olyan nagy öröm, hogy alig bírom hordozni a terhét.
GOTELINDA
Mindjárt elájulok a megtiszteltetéstől. – És te, édes lányom, te mit szólsz?
(Anonyma hallgat. Kínos csend.)
HAGEN
Egy pillanat! Igaz, hogy Gernold egy burgund király, de például ő, Giselher szintén egy burgund király. (Átrakja a koronát Gernold fejéről Giselherére.) Én úgy látom, hogy Giselhernek éppen olyan helyes kis feleség volna megfelelő, mint ez itt. Előre látom, hogy ez egy nagyon jó házasság lesz.
RÜDIGER
Mit szólsz ehhez a váratlan fordulathoz, édes lányom?
(Anonyma hallgat. Kínos csend.)
GISELHER
De ugye nem neheztelsz rám, Gernold? Ugye nincs harag?
GERNOLD (sértett méltósággal)
Nekem a testvéreim boldogsága mindennél fontosabb.
GÜNTHER
Nagyon helyes. Maradjatok jó testvérek, mint eddig!
HAGEN (megcsókolja Anonymát)
Én és a rokonaim a legtüzesebb lelkesedéssel fogunk a rendelkezésetekre állni, mihelyt egymáséi lesztek.
WOLFGER
Hát akkor diktum-faktum. Kérem a gyűrűdet. A tiédet is. (Gyűrűcsere.) Ez a gyűrű mostantól a tiéd. Ez pedig a tiéd. Kedves jelenlevők, lépjetek közelebb. Tanúsíthatjátok, hogy megtörtént az eljegyzés.
HANGOK
Éljen az ifjú pár! Hurrá!
RÜDIGER
Édes kislányom, valamit most már tényleg mondanod kellene.
GOTELINDA
Láthatod, hogy szégyenlős. Gátlásai vannak. Én is ilyen voltam annak idején. Rá van írva a homlokára, hogy akarja, sőt nagyon, de nagyon akarja. Ott van az, csak le kell olvasni.
WOLFGER
Most pedig vonuljunk át a várkápolnába, ahol egyházi méltóságomnál fogva minden halogatás nélkül lebonyolítom az esküvői szertartást. Este pedig a távozó nappali fény a vigasságnak és az örömnek adja át a helyét.
(A jelenlevők kivonulnak, a színen csak a két lovag marad.)
I. LOVAG
Három hétig a nászéjszakáról fogok fantáziálni.
II. LOVAG
Fantázia? Az mi?
Harmadik jelenet
Wolfger vendégszobája a pöchlarni várban. Jön Wolfger és Günther.
WOLFGER
Ebből a szobából pazar kilátás nyílik a Dunára. Szeretem a Dunát. Nagggyon szeretem a Dunát. Különösen a Passau és Esztergom közti szakaszt, mert ami alatta meg fölötte van, azt nem igazán ismerem. Nekem Duna-vidéki identitásom van. Én egy Duna-vidéki hazafi vagyok. Szekéren is jó a part mentén haladni, de még nagyobb élvezet felfelé hajózni a Dunán, például amikor hazautazom Bécsből vagy a melki apátságból. A lovacskák vontatnak, prüszkölnek, a hajótest ringatózik, a fedélzet rózsaszirommal van felszórva. A hajó orrában ott áll Walther von der Vogelweide költő a prémes télikabátjában, és előadja a költeményeit. Régebben szerelmi költészetet művelt, de abból kiöregedett, úgyhogy mostanában politikai verseket ír, harapós-gunyoros modorban. Olvastad őket?
GÜNTHER
Arról is beszélj, püspök úr, amit a hunok földjén tapasztaltál. Mire számíthatunk?
WOLFGER
Jó benyomásaim vannak. Nagggyon jó benyomásaim vannak. A hunok, vagy más néven magyarok többsége ma még pogány, de a missziós tevékenység magjai termékeny földre hullanak. Nem adok ötven évet, és a magyarok olyan hitbuzgó keresztények lesznek, mint ide Lacháza, akarom mondani, mint a tizenkét apostol együttvéve. Attila kiváló uralkodó. Félig-meddig még ő is pogány, de megbeszéltük, hogy a közeljövőben megkeresztelhetem. Azt mondta: elég nagy úr ő ahhoz, hogy egyszerre két istent szolgáljon. Nem igaz, amit nyugaton terjesztenek róla, hogy ő az „Isten ostora”. Széles látókörű, bölcs ember, békében él a szomszédaival. Az udvarában jól megértik egymást keresztények és pogányok. A törzsökös hunok szívélyes viszonyban élnek együtt a szlávokkal, a görögökkel, az avarokkal, de még a besenyőkkel is. Magad is meglátod majd: Attilavárban vagy más néven Esztergomban egymás mellett áll a pogány szentély és a keresztény székesegyház, egyszerre tartják a pogány és a keresztény misét. Ilyen toleráns légkört én még nem tapasztaltam sehol. Persze, a toleranciából is megárt a túlzás.
GÜNTHER
És mondd, püspök úr: beszéltél-e négyszemközt a húgommal?
WOLFGER
Hatszemközt beszéltem vele. Ott volt Attilától született fiacskája is.
GÜNTHER
Ő nem számít.
WOLFGER
Már hogyne számítana! Ő lesz egy emberöltő múlva Attila utódja. Jóravaló, értelmes fiúcska. Nemcsak a külsejében hasonlít az apjára, hanem örökölte a jellemvonásait is. Nemes lelkű, bölcs uralkodó lesz. Csak a teljesség kedvéért mondom: már meg is van keresztelve. Én merítettem bele a keresztelőmedencébe, ezzel a két kezemmel. Van neki pogány neve is, talán Bendegúz, de a szent keresztségben a Siegfried nevet kapta, és azóta a pogányok is így szólítják: Siegfried.
GÜNTHER
Siegfried? Ejnye, de furcsa. Az első férj nevét adni a második férj által nemzett fiúgyereknek? És Attilának nem volt ezellen kifogása?
WOLFGER
Ellenkezőleg: örült neki. Nagggyon örült neki. Sok szépet és jót hallott az első Siegfriedről meg a hőstetteiről, és azt mondta: büszke rá, hogy a második Siegfried apja ő lehet. Boldoggá teszi őt annak tudata, hogy egyszer majd, ha ő sírba száll, Siegfried uralkodik Hunniában.
GÜNTHER
Nekem mégsem tetszik ez a névadás. Nem jó felidézni Siegfried véres árnyát. Jobb volna örökre elfelejteni.
WOLFGER
Én éppen az ellenkezőjét gondolom. Ha már a sárkányölő Siegfried odaveszett, akkor ezt a pótolhatatlan veszteséget pótolni kell, méghozzá egy másik Siegfrieddel. Annyi biztos, hogy a húgodat még most is foglalkoztatja orvul meggyilkolt, akarom mondani, végzetes vadászbalesetben elhunyt barátod emléke.
ANONYMA (jön)
Kérlek, segíts rajtam, püspök úr!
WOLFGER
Mit tehetek érted, virágszálam?
ANONYMA
Apám nem akar elengedni Hunniába. Nem engedi, hogy elkísérjem Giselhert. Márpedig én annyira megszerettem a férjemet, hogy egy óráig sem bírom ki nélküle! Mi rossz van abban, ha szerelmes vagyok a férjembe?
GÜNTHER
Szent Ágoston azt írja a boldog életről szóló munkájában, hogy házastársak között nem helyénvaló a szenvedélyes szerelem.
WOLFGER
Szent Ágoston ósdi nézeteit meghaladta az idő. Neked van igazad, édes lányom. Az Evangélium azt írja, hogy a feleség hagyja ott apját-anyját, és a férjét kövesse. Kísérd csak el Giselhert Hunniába! – Egyébként gratulálok. Kiművelt emberfő vagy, Günther király. Szent Ágoston nem piskóta!
RÜDIGER (jön)
Ide szaladtál, a püspök úrhoz? Pártfogót keresel? Szembeszegülsz az akaratommal? Na megállj csak!
WOLFGER
Ha jól értem, arról van szó, hogy itthon akarod marasztalni a lányodat. Nem hagyod, hogy a férjével tartson. Pedig még a minap nem győzted hangoztatni, milyen nagy öröm és megtiszteltetés rád nézve, hogy királyi rangú férjet kapott ez a tündibündi. És főleg, hogy nem a helybeli plébános eskette őket, hanem maga a passaui püspök!
RÜDIGER
Ez tényleg nagy megtiszteltetés, de én tudom, amit tudok. Tudom például, hogy nem való az ilyen utazás egy védtelen és kiszolgáltatott fiatalasszonynak.
GISELHER (jön)
Mi az, hogy védtelen és kiszolgáltatott?! Én meg a két bátyám talán nem tudjuk megvédeni? Arról nem szólva, hogy te magad is velünk tartasz Hunniába. Te talán nem tudod megvédeni a lányodat? És különben is: nem ellenségek, hanem jóbarátok közé megyünk! A nővérkém nagyon fogja szeretni a kicsi sógornőjét. Otthon, Wormsban is kedvelte maga körül a jólnevelt, csinos, fiatal nőket.
GOTELINDA (jön)
Már ne is haragudj, Rüdiger, de ebben az egy kérdésben egészen kivételesen én sem értek egyet veled. Már ne is haragudj. Fiatalasszony koromban én is elkísértelek mindenhová. Mindjárt a nászéjszakánk után veled utaztam Ciprusra. Egyrészt, mert ugyanúgy szerelmes voltam beléd, mint ez itt (mutatja) ebbe (mutatja), másrészt nem szerettem volna, ha a távollétemben kikezdesz ciprusi fuvoláslányokkal. Azokkal a cicababákkal. Észrevettem ám, hogy tetszenek neked.
RÜDIGER
Na jó. Akkor elmondom, hogy még mit tudok. Gotelind, légy szíves, vidd ki innét a lányodat, mert ami most elhangzik, az nem az ő fülének való.
ANONYMA
Nem kell engem kivinni, kimegyek magamtól is.
(Marad.)
GOTELINDA
Kiviszem, de csak azzal a feltétellel, hogy megengeded, hogy elkísérje a férjét. Legszívesebben én is elkísérnélek téged, de hát öreg vagy már ahhoz, hogy a nőstény hunokkal kavarj, meg aztán valakinek vigyáznia is kell a várra.
(Kivonszolja Anonymát.)
GISELHER
Na most már aztán igazán elárulhatod, hogy miért nem engedélyezed, hogy velem tartson a lányod.
GÜNTHER
Én is kíváncsi vagyok rá.
RÜDIGER
Ha te is kíváncsi vagy rá, Günther király, akkor megmondom, Günther király. Hát azért, mert nem szeretném, ha az a tízezer férfi – lovagok, apródok, csatlósok –, akik a te kíséretedhez tartoznak, Günther király, és akik odalent jelenleg is tömik magukba a disznóhúsomat, és zúdítják magukba a csigerboromat, szóval nem szeretném, ha ez a tízezer férfi mind egy szálig az én lányom tiszteletére verné ki a faszát.
WOLFGER
Nono! Igaz ugyan, hogy kiküldted a nőket, Rüdiger, és az is igaz, hogy én egy haladó szemléletű, reformpárti püspök vagyok, de azért a trágár beszédet én sem szívesen hallgatom.
RÜDIGER
Hát jó, mondhatom szebben is. Kár volna, ha a lányom a puszta jelenlétével fájdítaná a szívét ezeknek a tüzes vérű fiatalembereknek. – Az előbb mondta a feleségem, hogy egyszer jártunk Cipruson. Akkoriban egy afrikai származású tábornok volt a sziget parancsnoka, valami Othello. Nahát ő volt olyan hülye vagy olyan telhetetlen, hogy magával vitte a szolgálati helyére a kis feleségét. Aztán csodálkozott, hogy az asszonyka... Na mindegy. Nem részletezem, mert megdorgál a püspök úr. Elég annyi, hogy nagy baj lett belőle.
WOLFGER
Én is hallottam az esetről. Csúnya történet. Ennek ellenére kitartok az álláspontom mellett. A feleségnek a férje oldalán a helye. Nem olyan nagy utazás, nem a világ végére kell eljutnotok. Egy napi ügetés vagy poroszkálás a Duna mentén: Bécs. Még egy nap: Mosonvár, vagy ahogy a hunok mondják: Mosonmagyaróvár. És harmadnap már ott is vagytok Esztergomban.
GÜNTHER
Akkor legalább te is tarts velünk, püspök úr!
WOLFGER
Hogy én? Az lehetetlen. Sietek vissza Passauba. Alig várom, hogy elolvashassam a Nibelungok végét. Magyarán szólva: a ti végeteket. Kíváncsi vagyok rá. Nagggyon kíváncsi vagyok rá.
Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.
