Tündérkert

 

 Szil__gyi_Zs__fia_m__ret.jpg
Szilágyi Zsófia, Garamvölgyi Luca fotója

 

Szilágyi Zsófia

 

Isten veled, Darnó

 

Csalog Zsolt Parasztregény című kötetének végén, a második, 1985-ös kiadásban, ahol már egy hosszú utószót is kapunk, olvasható egy lista a könyv főszereplőjének, Eszter néninek az olvasmányairól. A tarka könyvtárban, ahogy a parasztasszony maga minősíti az összeállított listát, ott van Tolsztoj Kreutzer szonátája és Dante Isteni Színjátéka, Harsányi Zsolt és Courths-Mahler, Jókai és Moldova, A boldog ember és a Sellő a pecsétgyűrűn. Az 1909-ben született tiszaroffi parasztasszonyt aligha irányították, felteszem, maga választott olvasmányokat, a saját polcán pedig kizárólag olyan könyvek sorakoztak, amelyeket végig is olvasott.

            Az én könyvespolcom, a mostani, persze, egészen másmilyen: szakkönyvek, amelyeket akkor veszek kézbe, amikor tanítok vagy írok valamiről; kortárs szerzők kötetei, amelyekről kritikát írtam, vagyis már az első olvasáskor is feladatot jelentettek, nem (nem pusztán) örömöt. De a képzeletbeli polcom, ahol ott lenne minden, amit hatéves korom óta elolvastam, nem kevésbé lenne tarka, mint Eszter nénié. Ott állnának azok a könyvek, amelyek a legtöbbet segítettek a Pestre kerülés nyolcévesen átélt traumájában és soha el nem felejthető pótnagymamám elvesztésében, P. L. Travers Mary Poppins-kötetei (fogalmam sem volt akkor róla, hogy a szerzőjük nő). Pedig az én baby-sitterem vagy nevelőnőm, bár mindkét meghatározás nevetséges Mamikára, egyáltalán nem hasonlított a hősnőre, mégis gyógyítottak ezek a könyvek, most már tudom. Vagy ott lenne az a regény, Victor Hugo Nyomorultakja, ami miatt akkor is potyognak a könnyeim, ha musical- vagy filmváltozatban látom, még ha dühít is ma már ez a hatás. Meg az a regény, és itt kezdünk közelíteni a mostani értékrendemhez, amely orosz szakossá tett - vele a kezemben, még az elhatározás megszületése előtt, fent felejtettem magamat a 86-os buszon, mert nem a Raktár utcánál, hanem a Szadovaján jártam: A Mester és Margarita.

            És lehetne pakolni erre a képzelt könyvespolcra a könyveimet nagyon hosszan – közben rögtön fel is tenni a kérdést, vajon ezek a kötetek írásra késztettek, valóban? Sokkal inkább olvasóvá változtattak, és arra a pályára tereltek rá, ahol azt szeretnénk megérteni, megbeszélni másokkal, megírni újabb szövegekben, hogyan is értelmezhető egy-egy mű. Ha arra a kérdésre keresem a választ, miként is lettem az irodalmon keresztül íróvá, ami valójában nem vagyok, akkor valahol a tárcák-esszék között kellene keresgélnem, hiszen monográfián, tanulmányokon, kritikákon túl csak ilyeneket írtam, nem is tervezem, hogy regény-, eposz- vagy haiku-szerző leszek valaha is. A tárca és az esszé az irodalom pereme, az a határszél, ameddig egy irodalomtörténész is elmerészkedhet: ott, a tárcabirodalomban van Oravecz Imre Egy hegy megy című, 2006-os kötete is. Nem régi könyv, miért is lenne az, tárcistaként szárnypróbálgató pályakezdő vagyok. Újraolvastam nemrég, pusztuló falu, egy kutya halála, konfliktus a szobafestőkkel: nem nagy témák, nem ez a könyv az életmű középpontja, hol van ez a Héjtól, az 1972. szeptembertől vagy az Ondrok gödrétől. De ha elalvás előtt olvasom, a mondatok ritmusa a fülemben marad, mintha egy daltól nem tudnék szabadulni. Elérek az utolsó szövegig, egy hegyről szól, egy hegyről, amelyben kőbányát nyitnak, és ezért széthordják, egy hegyről, amelyet sosem láttam, sem teljes pompájában, sem pusztulásában. És mégis, elérek az utolsó mondatig, „Isten veled, Darnó, Isten veled, Magyarország.”, és elsírom magam. Ha csak egyszer, valami hasonlót, sikerülne.


Főoldal

2016. április 04.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Bárka tanulmány- és esszépályázata Elhunyt Kallós Zoltán25 éves a BárkaÚjra lehet pályázni a fiatal művészeket támogató ösztöndíjakra
Versek
Szabó T. Anna versei Háy János: Vers életértNagy Attila verseiKállay Kotász Zoltán versei
Prózák
Hálára kötelezett emberekBéres Tamás: AmnéziaJuhász Tibor novellái Tamás Dénes: A gyilkos fény
Kritikák
Stand up-Hrabal - Bödőcs Tibor könyvéről Annus aureus, avagy nem mind Arany… Háború vanSzó, kép, írás
Esszék, tanulmányok
Elek Tibor: 25 évesek vagyunkA fellázadt Bethlen MiklósTengerre, magyar? II.Egymás hiányai - Szabó Magda Für Elise című regényéről
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA