Tündérkert

 

Voros_meret_jo.jpg

 

Vörös István

 

Megmenekülni a fizikától

 

Miközben a magyar irodalmi közgondolkodásban elég gyakori az antiintellektuális szemlélet (kultúráról versben egy szót sem!), azt minden további nélkül megkérdezzük, megkérdezik, hogy milyen irodalmi hatások indítottak el valakit az irodalomban. Most akkor az élet vagy az irodalom inspirál? Véleményem szerint az irodalom, és a művészet általában, az élet a nyersanyagot adja és az indulatot, de az élmény majdnem soha nem oka közvetlenül egy mű létrejöttének. Legfeljebb a művészi élmény. Vagyis lényegében azt kérdezitek, hogyan telt a kamaszkorom. Köszönöm, jól, többek között azért, mert egész nyarakat töltöttem azzal, hogy levonultam nagymamámhoz, és reggeltől estig olvastam. Először keltett egy kis meglepetést, hogy az újonnan nyílt strandra se mentem el, de elfogadták. Beletörődtek. Akkoriban már és még nem számított bűnnek, ha valaki olvas, és nem megvetett dolog volt, hanem szinte elérhetetlen álom, ha valaki bölcsész akart lenni.

         Lássuk, mik voltak terítéken ezeken az egész napos olvasásokon. Az első költő, aki hatást gyakorolt rám, akinek a verseit kívülről tudtam, akinek a személyisége meggyőző volt: Pilinszky. Így aztán elfogadtam olvasási ajánlatát. Ő volt a lélekvezetőm, olvasási tanácsadóm, költő-példaképem. A kései versek felől közelítettem, a Végkifejlet kötet volt, ami először a kezembe került, és elementáris hatással volt rám. A hetvenes évek Pilinszkyje a magyar irodalom egyik legeredetibb és legmerészebb alkotója. Kiszakadt a tradícióból, melybe a Harmadnaponnal, ha nagyon magas fokon is, de beletartozott. Szinte előzmény nélküli hangot szólaltatott meg lírában és drámában is. Tanácstalan tiszteletet váltott ki nemzedéktársai közt, de nekem vitán felüli teljesítményt jelentett rövid, enigmatikus, szürreális, abszurd elemekből álló kései költészete.

         És adekvát volt életművével kedvenc szerzője, Dosztojevszkij, akinek faltam a könyveit. Az olvasás máig sem jelent mást számomra, mint a móri heverőn a Karamazov testvérekbe belehullani. Ugyanilyen felszabadító élmény volt A Mester és Margarita lázadó szabadsága. Szürrealizmusa megmutatta, hogy a fantázia és a művészi merészség élni segít. Életet ment. Így menekültem meg attól, hogy fizikus legyek.


 

Főoldal

2016. március 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Tompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi TársaságnakJúnius 24-én indul a Gyulai Várszínház 55. évadaNem ítélik oda idén az irodalmi Nobel-díjat
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Nagy Zsuka verseiAczél Géza: (szino)líra - torzószótárSzilágyi Kinga Magdolna verseiPál Dániel Levente versei
Prózák
Lőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novellái
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Profán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornell
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA