Németh Zoltán
Belehalni
Az első irodalmi mű – amely erőteljesen hatott rám – címét sajnos nem tudom megmondani. A kéméndi alapiskola első osztályába jártam, 6-7 éves voltam, és születésnapot köszöntöttünk Ferdi bácsiéknál, apám testvérénél. Félrevonultunk a gyerekszobába – négy fiú –, és az unokatestvéremmel, Lacival, aki kb. három évvel volt idősebb nálam, versenyt olvastam. Ma is emlékszem, milyen döbbenetes, szinte szürreális élményt váltott ki belőlem a természetellenes gyorsasággal olvasott szöveg – szinte vízióim támadtak tőle.
Második nagy olvasmányélményem, magam számára is meghökkentő módon, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye, amelyet harmadikos koromban olvastam. A szocialista könyvkiadás egyik jellegzetessége volt, hogy a gyermekirodalmi művekbe beleírták: Tíz éven felülieknek! Tizenkét éven felülieknek! Ha már idősebb voltam, szinte nem is izgatott a könyv. Hát így jutottam én 9-10 éves koromban a Légy jó mindhalálighoz, amelyből megtanultam utálni az igazságtalanságot, annak minden fajtáját. Még ma is emlékszem arra a szinte fizikai fájdalommal járó tehetetlen dühre, amit az olvasás során éreztem. És még ma is ki tudok borulni az igazságtalanságtól. Később, gimnazista koromban Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihályában találtam meg ugyanezt az érzést.
Aztán jött Gárdonyitól az Egri csillagok, amelyet hétszer olvastam el, akkor építkeztünk, ültem a felvonónál, amelyet kezeltem, ötödikes-hatodikos lehettem, és olvastam a mész- és cementporos lapokat. Vele párhuzamosan Verne Gyula kb. 20-22 regényét olvastam, majd gimnazista éveim elején a sci-fi irodalom. Egy versenyre készülve elolvastam a Fábry Zoltán-összest 16 évesen, nagyon gyorsan, három-négy nap alatt, attól is szürreális lázálmaim lettek. Tovább is jutottunk az országos döntőbe.
Amit ma olvasok, azt kb. 15-16 éves koromtól olvasom: Charles Baudelaire, Arthur Rimbaud a tankönyvekből, Albert Camus és Jean-Paul Sartre, majd James Joyce Ulyssese. Az utolsó fejezetét kétszázszor. Harmadikos zselízi gimnazistaként vettem meg a zselízi könyvesboltban Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényét, amelynek fülszövegében valami olyasmit olvastam az írótól, hogy: semmi más dolgom nem volt az Északi-tenger partján, minthogy öngyilkos legyek. Ezt a könyvet el kell olvasnom! – reszkettem érte. Aztán a Világirodalmi kisenciklopédia szintén a zselízi könyvesboltból, amelynek egyes passzusait szinte bemagoltam. Negyedikes gimnazistaként jutottam hozzá ugyaninnen Samuel Beckett trilógiájához, Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen. Mint egy szerelmes, úgy szorítottam magamhoz a könyvet, a buszból majdnem elfelejtettem kiszállni, és mondhatni megváltoztatta az életem. Egy versenyen Vladimír Holan könyvét kaptam, pontosabban Boldoghy Olivér adta nekem a sajátját, mondván: verseket én úgysem olvasok. Holan?! Úgy olvastam ezeket a verseket, hogy szinte elájultam: lázasan, teljesen beleélve magam a misztikus szövedékbe. Anyu könyvespolcán találtam rá a Mai német líra című antológiára. Micsoda költők, micsoda versek! Így is lehet verset írni? Teljesen megdöbbentem. Talán 5-6 füzetem is tele van Gottfried Benn, Bertold Brecht, Helmut Heissenbüttel, Peter Härtling, Franz Mon és mások verseinek imitációival 16-17 éves koromból.
Aztán egyetemistaként jött Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című könyve. Sopronban jutottam hozzá, 1989 nyarán, Mészáros Tündével csináltunk cserét, én Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyvét adtam Esterházyért. Micsoda erőteljes, gazdag nyelv! Ez hihetetlen, mit tud Esterházy! Rajongtam mondataiért, a sokszínű nyelvi anyagért, amelyben tobzódott ez a könyv. És ugyanezért imádtam Juhász Ferencet is, véget nem érő mondatait, burjánzó metaforáit. Majd újra Rimbaud, Lautréamont, Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok, és el ne felejtsem: de Sade márki! 1989 táján, 19 évesen faltam a műveit, mindent, ami magyarul, szlovákul, csehül megjelent. Megváltoztatta a gondolkodásom, főként a Filozófia a budoárban. És, igen, kihagyhatatlan: egyetemistaként Kulcsár Szabó Ernő sorozatban megjelenő tanulmányai, majd később az egész mű, A magyar irodalom története 1945-1991.
Folytassam? Ginsberg: Üvöltés. Fowles: A francia hadnagy szeretője. Borbély Szilárd minden könyve. Csehy Zoltán minden könyve. Pilinszky János minden verse. Hölderlin! Petronius! Catullus! Novalis! Paul Celan. József Attila. Vörösmarty kozmikus látomásai. Tőzsér Árpád. Hizsnyai Zoltán. Orbán János Dénes versei. Mizser Attila hihetetlen szaggatott versmondatai. Grendel Lajos: Éleslövészet. Carol Ann Duffy: A világ felesége. Nemes Z. Márió. Bartók Imre. Jónás Tamás prózája. Krusovszky Dénes. Csobánka Zsuzsa. A cseh underground Jáchym Topol, akivel aztán sikerült végiginnom egy prágai éjszakát. Nem mondtam el neki, hogy néhány versét lefordítottam magyarra. Két mű az egyetemista időszakból: Li Jü: A szerelem imaszőnyege és Csáth Géza hihetetlen, feldolgozhatatlan naplója. Egy gyermekkori: Ivan Olbracht: A bölcs Bidpai és állatai. Továbbá: Daniela Kapitáňová: Samko Tále. Imádom az álneves szerzőket, Spiegelmann Laura, Psyché, Lan Pham Thi. Herman Broch: Vergilius halála! Magyarországon olvastam, barcsi rokonainknál, akik aztán oda is adták nekem… Oravecz Imre: 1972. szeptember! Talamon Alfonz! Farnbauer Gábor. Italo Calvino. Witold Gombrowicz: Ferdydurke! Kafka, Borges, Cortázar. II. Rákóczi Ferenc fohászai. Thomas Bernhard. Foucault, Barthes, Derrida. Wisława Szymborska. Nietzsche. A Biblia. Röhrig Géza holokausztversei. Simon Márton slam-versei. Nemes Nagy Ágnes: A szomj. Bob Perelman: Kína. Anne Carson: A kükladikus nép, véletlen.
Nem folytatom. Mind megváltoztatta az életem, mind itt van bennem, mindbe belehaltam egy kicsit/nagyon.
