Balázs Géza
Magyar isteni szolgálat…
A kántortanítók 1945-ig kántori, azaz egyházzenei teendőket is ellátó egyházi iskolai tanítók voltak. Az istentiszteleti alkalmakhoz kapcsolódó egyházzenei szolgálatot az egyházi ének és zene tanításával, kórus szervezéssel és orgonakísérettel látták el. Ehhez szolgáltak segítségül a kéziratos, egyes esetekben kottás kéziratos, majd nyomtatott kántor- vagy énekeskönyvek. A kéziratos kántorkönyvek, énekeskönyvek sok mindent megőriztek a helyi anyanyelvi vallásos hagyományból, a népénekekből, azok változataiból. Bár a 19. századtól már vannak nyomtatott kántorkönyvek, a kéziratos hagyomány egészen a 20. század közepéig, s nyomokban talán mindmáig fennmaradt, mert a helyi hagyományoknak, szokásoknak, igényeknek jobban megfelelt. A népi kéziratos kántorkönyvekről korábban Erdélyi Zsuzsanna (1998, 1999, 2000) írt, Barna Gábor (2009) szerkesztésében pedig alföldi gyűjtemény látott napvilágot. (A népi énekeskönyvekben föllelt Gárdonyi karácsonyi vers, népének – Fel, nagy örömre – előkerült változatáról, M. Mester Katalin fölfedezéséről itt lehet olvasni: Balázs 2020, és M. Mester—Balázs 2021, M. Mester 2022.)
Harangozó Imre és Kővári Réka három 19. századi alföldi kéziratos kántorkönyveket adott ki fakszimile (hasonmás), tehát a könyvek használatát is tükröző kiadványban. A kötet hézagpótló, mert a Dunántúlról nagyobb anyag került elő, de az Alföldről jóval kevesebb. Az első Pataki Eugéniusz 1840-ből származó kántorkönyve, ez tartalmazza a leggazdagabb anyagot. A második kézirat több szerzőtől származik és az egyik szövegből rekonstruálhatóan talán 1857-ben Jászfényszaruban születhetett. Címét az első énekről kapta: Óh irgalmas vedd be kérésünket… Tematikus énekeskönyv, mert csak halottas énekeket (gyászénekeket) tartalmaz. Ha jól olvasom, akkor az egyiknek ez a címe: „Nyug misékre alkalmazható gyász énekek”. A harmadik újkígyósi énekeskönyv (Szent Énekek Újkígyóson) korabeli énekeskönyvekből származó gondos összeállítás, és az ahogy a kéziratos könyveknél általános, változatokkal. Az újkígyósi kántorkönyv szentmisére való énekeket, esti zsolozsma imaórára, vesperásra (nagyvecsernye) szolgáló énekeket tartalmaz. Például: „Szent Mise Ének”, Kezdetre, Evangéliumra, Hálaadó ének, Böjti miseének.
A leggazdagabb tehát a Pataki Eugéniusz-énekeskönyv. Ebben szerepel a Magyar Isteni Szolgálat cím, amit a gyűjtemény címéül is választottak a szerkesztők. Ez az énekeskönyv szinte a teljes egyházi év összes ünnepére tartalmaz éneket. Eszembe jut erről egy néprajzkutató kollégám mondása a moldvai magyarokról: imában telt az egész napjuk. Ilyen népi ünnepek jelennek meg (nem ebben a sorrendben, ebből is kitetszik az énekfeljegyzések alkalmi jellege): karácsony (éjféli), (nagy) karácsony böjtje, óesztendő utolsó napja, újesztendő első napja, háromkirályok napja, hamvazószerda, gyümölcsoltó Boldogasszony, nagyszombat, virágvasárnap, húsvét, pünkösd, úr mennybemenetele napja. Olyan népi ünnepnapok hagyománya is fennmaradt az énekeskönyvben, mint a feketevasárnap, az újholdvasárnap vagy az angyalok napja. A feketevasárnap a római katolikus egyház liturgikus hagyománya szerint a nagyböjt ötödik, a húsvétot megelőző második vasárnap a Jézus szenvedésére való emlékezés kezdőnapja. Az újholdvasárnapra csak a 19. századi Czuczor—Fogarasi-szótárban találtam adatot: első vasárnap, a hold megújulta után; Bálint Sándor egyházi ünnepeit leíró könyvében újholdszombat szerepel (Bálint 1977: I/310). Az angyalok napjára nem találtam adatot. És vannak alkalmi énekek ilyen megjelöléssel: boldogságos Szűz Mária ünnepére való énekek, Mária fájdalmáról való ének, „Szükség üdejére való”, „Essőért”, „Égi háború ellen”. „Tiszta időért”, „Betegért”, „Házasulandók miséje alatt”, „Fél százados embernek istenhez háladó fohászkodás”, „Halottas szent mise alatt, „Több kimult lelkekért”, „Háznál feküvő halottakért”. Vagyis az élet szinte minden alkalmára volt ének. Ilyen csodás archaikus szakrális hagyomány kapcsán óhatatlanul eszembe jut az az európai parlamenti hidegrázással felérő (eddig egyszeri) fölvetést: Új irányelvek a karácsonyi időszak helyett a téli szünet használatát írják elő, és nevek említése esetén a Mária helyett a Malikát javasolják (W1.).
De vissza a még élő és megtartó hagyományhoz. A kéziratos kántorkönyvekből nemcsak szövegek, szövegváltozatok népi barokkos stílusa, hanem a liturgia és dramatikus népszokások (például: pásztormise) egy-egy részlete is rekonstruálható. A könyvben szereplő fakszimilie szövegek olvasása meglehetősen nehéz; de így is kitetszik belőlük a szövegeknek a liturgiában betöltött szerepe, s ezt a kötetben szereplő énekek kezdősormutatója is segíti. Mivel ezek olvasása már jóval könnyebb, lássunk néhányat: Ártatlan bárány, jegyesem, Jézus, én szerelmesem…, Az imádság eme szentelt helyére jöttünk…, Elmúlik az élet mint füst, pára…, Hints meg, Uram, izsópoddal, moss meg égi harmatoddal…, Ím a hajnal, jön az angyal, liliomszál kezében…, Jaj, szomorú, siralmas szó, világtól meg kell válni…, Könnyeim csordulnak, bánatim újulnak, víg napjaim eszembe ha jutnak…, Meg kell halni mindennek, a gyászos sír elfödöz…, Nincs e földön állandó, nincs semmi maradandó, az ifjú is mulandó…, Szörnyű halál, íme, hol áll, lest hányván életünknek…, Világ fénye, bölcs Istene, kérjük szent felségedet…
Akik a könyv nézegetése, az énekek böngészése kapcsán továbbiakra, a lejegyzett szövegek pontos tartalmára is kíváncsiak, a kiadványt nagy felbontású, jól kinagyítható formában is megtekinthetik a Magyar Tudományos Akadémia központi internetes könyvtárában (mtak.hu) vagy a Zenetudományi Intézet (zti.hu) oldalán.
Alföldi kéziratos kántorkönyvek a 19. századból. Közreadja: Harangozó Imre—Kővári Réka. Ipolyi Arnold Népfőiskola, Újkígyós, 2022. 262 old.
