Szélyes-Pál Dániel

„Mert a nők állati énjét csak a nők ismerik”

 

Az ösztön igénytelenségével soha egyetlen férfi

se tud majd elszámolni.

(Vecsei H. Miklós: A döntés pillanata)

 

Egy olyan világban, ahol egyre inkább előkerül a nemiség kérdése, befolyásolva az olvasói szemléletet, egyre kiemeltebben – akár tudat alatt is – figyelünk a karakterek nemére és a hozzá társított milyenségekre. Átpolitizálódtak olyan szereplői tulajdonságok, amiknek azelőtt nem éreztük különösebb fontosságát. Ki beszél kiről, és mennyire hitelesen teszi ezt? Visszaél-e a szerző a kelendő témával, van-e olykor benne megbocsátás?

Izer Janka kötetét ezen kérdések mentén is érdemes figyelemmel kísérni. A szerző felhagy a konvenciókkal, feszegeti azt, ami számára már magától értetődő. Első novelláskötetében érezhető az elbeszélők személyének egysége, amit azonos világnézettel, a novellákon belüli visszautalásokkal sejtet. A szövegek erőssége a tisztánlátás, nem sarkítanak, véleményük van, és hajlandóak ellene menni jelen korunk divatjainak; a novelláiban megütött hanggal sokszor formál ellenvéleményt. „Zuhanyzás közben arra gondoltam, egyszer én is olyan leszek, mint Kleopátra. Mikor végre nem lesznek feministák, akik miatt együtt érzek a férfiakkal.”

Attitűdjéből adódóan először az emberi tulajdonságokat jeleníti meg, csak ezután árulja el a szereplők nemét. Fényt derít kendőzetlenül a női és férfi állatiasságra is, amellett, hogy nem fél kiemelni a két nem közötti visszaélések gyakoriságát. Ezáltal nem válik propagandaszerűvé, hanem érzékletesen ajánlja magát, és rámutat ezen témák kibeszéletlenségeire. Téveszmék ellen lép fel. Buborékos képeket oszlat, és teszi ezt az önrealizálás érdekében. Ismerjük fel végre saját vágyainkat, és ne dédelgessünk tovább olyan tévképzeteket, amik nem csak, hogy irreálisak, de másoknak is fájdalmat okoznak. „Aztán sejteni kezdtem a dolgokat, és tizenöt évesen titokban kölcsönvettem kettőt a polcról. Azok arról meséltek, milyen fantasztikus, mikor egy vadidegen férfi a csónakház sötétjében megerőszakol.”

Hálószobabelsőket keres szerelmi kapcsolataiba, valaminek az érzetet, ami maradandó. Vallásos meggyőződésekkel és egzotikus világnézetű karakterekkel találkozunk általa. A valóságot reálisan szemlélve, egyszerű nyelvezetéhez hozzáad olyan elemeket, amelyek emelik az élet érzetének hányadosát. Emberekről mesél, akik nemtől függetlenül próbálnak valami igazat keresni, még akkor is, ha ebbe már teljesen belekeseredtek. A több síkon átívelő érzékeltetés, az idővel – mint gyógyítani és rombolni képes elemmel – való játék is meghatározza a novellákat, „a rutinnal nő a félelem.”

A Tihanyi ekhó a kötet legvaskosabb írása a maga huszonöt oldalas terjedelmével. Emellett nem véletlen az sem, hogy szerkezetileg a kötet közepén foglal helyet. Ez az írás, amiben egy kafkai átváltozásra hajazva egyszerre mutat be egy szabados elvű húszas karaktert, párhuzamba állítva egy öreg pap világszemléletével. Döntéseik és életvitelük miatt állandóan megkérdőjelezve egymást, az idősíkok összekuszálódnak, az elbeszélés főszereplője sem adott személy többé. A sokszor thrillerre emlékeztető hangulatot az emeli fel, hogy érezzük, nem egy ősi szellem ítélkezik karakterünk felett, hanem egy vele egyidejűleg élő ember.

Váltakoztatja perspektíváit a visszaélés tematikáján belül: ütközteti a nemi érdekeket, felhozza a kor, a szocializálódás és a megértés viszonyát; megvizsgálja ezeket egy útját kereső felnőtt női és gyermeki nézőpontból is. Variál, kíváncsi, megoldásokat keres.

Novelláit tabukból építi fel: többek között a szeretőket tartó, komplex női karakteréből. Leírt partnerei esendőbbek nála, hiába működik sokszor két síkon is a kihasználás. Pont azt a muszáj -állapotot láthatjuk mindkét esetben, még ha ez tettekben máshogy is manifesztálódik. Az egyedüllétet mint mindennapjaink egyik nagy kérdését járjuk körül. Ezáltal az őszinte karakterábrázolás által adja meg azt a többsíkú jelentéstartományt, ami pont az ember jóérzésére, világnézetére és moralitására bízza a válaszokat, ezáltal távol kerül „a minden férfi egy rohadék” és „ezek a hülye feministák” egysíkú, buta megoldókulcsaitól.

Burkoltan ugyan, de feloldást is kínál: mi lenne, ha az élvezetek mellé tennénk a kellemetlen dolgokat is; a velejárókat, amit eddig tagadtunk: a tabusított szükségleteket, a szőrt, a vért, a nem kívánt terhességet (…) és így, a megfelelési kényszert mindkét oldalról levetkőzve lehetnénk tekintettel egymással közös életünkre.

Szakít viszonyaival, történeti kitekintést ad, ügyét az utolsó két novellájában, a kötet szempontjából messzinek tűnő perspektívában is megvizsgálja. A történelemben nem oly távoli dédi történetét építi fel egész a jelenkorig, majd ugrik egy még nagyobbat, és von egy üdítő párhuzamot a jelenkori ember egyedülléte és az őskori nő kiszolgáltatottsága között. Bemutatja azt, hogy a női nem korszakváltásaival, az igénybeli és kiszolgáltatottságbeli kérdések is változhatnak.

 

„Végre

Nem tudom életben tartani őket

egyedül.

egyedül.”

 

Izer Janka: Ezért nem alszom nálad, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020., 2990 Ft