Olvasónapló

8386461_5.jpg 

 

Viola Beáta

Párába írt szavak

 

Haász János első könyvének főhőse a nyolcvanas években, a saját gyerek- és ifjúkorában otthonosabban érzi magát, mint a felnőtt jelenében. Nem véletlen, hogy a tárcanovellákból összeálló kötet 22 novellájából húsz a múltban játszódik, vagy párhuzamosan a múltban és a jelenben is. 

A cím megidézi Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versét, de József Attila Mamáját is: „Most látom, milyen óriás ő”. Utóbbival nem véletlen a szoros kapcsolódás, a kötet fő motívuma és cselekményszervező eleme ugyanis az apa elvesztése. Az apa minden felbukkanását a baljós végre való utalás keretezi, viszonylagossá, időlegessé téve az apa-fiú idillt. 

Bensőséges, szeretetteljes család jutott a főhős-narrátornak. Édesapja sokat foglalkozik a fiúval, együtt gombfociznak, együtt járnak meccsre, együtt csinálnak „férfias dolgokat”. Nem csak a család a meghatározó a fiú életében, a legtöbb novella másik főhőse a legjobb barát, Kosztyu Laci, akivel együtt sokszor megküzdenek a telepi nagyfiúkkal, és gyerekkorukban minden próbát kiáll a barátságuk. Bár Kosztyu Lacin keresztül azért beszivárog a meghitt burokba a valóság is, hiszen a jóbarát családja felbomlik. Ez az apa-vesztés előképe annak, ahogy később a narrátor is elveszti az édesapját. 

A foci fontos motívum a könyvben. Az apát és fiút összeköti a szurkolás és a gombfoci is, az „igazi foci” és a „játékfoci”. A fiú felnéz az apára a fociról való ismeretei miatt, aki megismerteti a fiával a külföldi csapatokat, edzőket. Ezáltal a foci a levegőtlen szocialista időkben ablakká válik a világra. Nem utolsósorban magának a korszaknak egy leválaszthatatlan jellegzetessége, ugyanakkor „régi dicsőségünk" jelképe is. A magyar foci és a fiú élete párhuzamosan kezd zuhanórepülésbe. Elmúlnak azok az idők, amikor a narrátor megvédi a barátját egy félelmetes telepi nagyfiútól, és éppen a gombfocicsapattal az öklében üti meg az agresszort. 

Az apa elvesztése konkrétan csak az utolsó novellában jelenik meg, a többiben is annyi rá az utalás, hogy meghatározó eseményként átszövi az egész kötetet. A gyerekkor végének mérföldköveként értelmezhető, a főhős élete ezután fokozatosan kisiklik. Párkapcsolatai nem sikerülnek, kötődési problémái vannak az első balul sikerült nagy kamaszkori szerelme, Anikó miatt. A lány folyton visszatér hozzá, hogy kihasználja őt, emiatt végül még a legendás barátsága is felbomlik Kosztyu Lacival. Valamiért több egyetemet is otthagy, jóhiszeműsége és életképtelensége miatt elszegényedik, az egyetlen kapcsolata az édesanyjával marad meg. A felnőttkoráról szóló pár novella teljes ellentétben áll a gyerekkori idillel.

A szereplők kevésbé összetett karakterek. Az apáról a kor férfi-kliséin túl, mint a focirajongás, a fizikai munka, ballonkabát, zárkózottság, a cigi és a tüdőrák, valójában nem tudunk meg többet. Ezt magyarázhatná az a tény, hogy a narrátor csak gyerekként ismerte őt. Ám felnőttként sem reflektál az apjára, nem próbálja mélyebben megismerni és megérteni akár az anyján, akár a saját emléktöredékein keresztül. Az anya alakja csak néha tűnik fel a háttérben. A két meghatározó figura szintén fehér és fekete, Kosztyu Laci jó és Anikó rossz. Kosztyu Lacinak nincsenek rossz tulajdonságai, és Anikónak nincsenek jók. A főhős kisiklásának okaihoz hasonlóan az sem derül ki, Anikó miért vált szintén kötődni képtelen, az emberekre csak mint eszközökre tekintő nővé.

A sok előreutalás a szereplők későbbi életére, és főleg az apa halálára egy idő után már monotonná, majd idegesítővé válik. Megtudjuk, hogy ez az utolsó közös nyaralásuk. Kicsivel később, hogy az apa azért tette le a cigit, mert már beteg. Aztán, hogy többet már nem fognak ketten meccsre menni. „És akkor még azt sem tudom, nem tudhatom, honnan is tudhatnám…” Túlhasználttá válik ez az eszköz.

A novellák csattanóval végződnek. Ez sokszor kiszámítható, például a főhős szakítani akar Anikóval, de nem képes rá, végül ahogy az olvasó már az elejétől kezdve sejti, Anikó szakít vele. Máskor coelhósra sikerül a zárás. „...mert van az a keserűség, amit nem old a nyál, csak a könny.” Időnként kilóg a szereplők szájába adott tanulság: „És akkor apa megmondja, hogy milyen a mi barátságunk Kosztyu Lacival. Hogy olyan, mint a fagyott lánc és a zúzmara.”

Igazi időutazós, nosztalgiázós kötet ez. Wartburgok és Volgák pöfögnek, a Füles lapjai zörögnek, gombfoci-gólok pattannak. Esik az eső a Balatonnál, unatkoznak a szakszervezeti üdülő lakói. IBUSZ-úton Jugóból csempészett matchbox, dollárbolt. Buherált antennák, Delfin-könyvek, pasztőrözött Kőbányai. Eltalált perspektívából látjuk az akkori, kelet-magyarországi világot: „...nekünk az Alföldről, a román határ közeléből a Balaton, az már nem csak annyi, hogy Dunántúl, az már maga a Nyugat, ahol Mercik vannak, Coca-Cola és osztrák schilling és német márka, Ötvös Csöpi, napszemüveges bűnözők, hamis dollárok, koktélok."

Az olvasó, aki szívesen elmerül ebben a világban, aki, akárcsak a főhős, „néha még mindig álmodik azzal a meccsel”, örömmel olvassa majd az Apám óriás lesz-t.

 

Haász János: Apám óriás lesz, 21. Század Kiadó, Budapest, 2022., 207 oldal, 3890 Ft 


 

Főoldal

2022. szeptember 06.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png